A Tűzfal podcast második részében Bolyki Lászlóval a kereszténység szó kétféle használatát szálazzuk szét: kereszténység mint vallás, hitgyakorlás, és kereszténység mint civilizáció, világnézet. Elmondjuk, hogy miért tartjuk mindkettőt fontosnak, és azt is, hogy miért nem akarunk teokráciát. Az epizódot az előző résszel (Salemi boszorkányok) együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
vallás
Transzcendens szempontok a politikai vélemények formálódásában
A választások után többen is elküldték nekem Tölgyessy Péter a Partizánban elmondott elemzését. Meglepett, hogy politikai preferenciáktól és oldalválasztástól függetlenül mennyien értettek egyet vele. Az viszont talán még jobban meglepett, hogy mennyi területen egyezett az én véleményem is most a volt eszdéeszes politikuséval, és így sokakéval, akik egyébként egészen máshogy gondolkoznak a világról, mint én. Persze lehet, hogy mind azt hallottuk ki belőle, amit akartunk – kormánykritikusok egy megfontolt elemző finom kormánykritikáját, a kormányt támogatók egy liberális gondolkodó bölcs ellenzékkritikáját, centristák a középen álló politológus józan távolságtartását, frusztráltak a frusztrációjukat, elégedettek az elégedettségüket. De egészen másért írom most ezt a posztot, nem azért, hogy politikai hitvallást tegyek. Arról akarok néhány szót ejteni, ami számomra érthetetlen módon teljesen kimaradt a mérlegelésből. Ez pedig nem más, mint a transzcendenshez való viszonyulás szerepe a politikai véleményalkotásban.
A világnézet előbb van, mint a politika
A magát többnyire nem különösebben barátságos embernek mutató Hont András – a HVG volt újságírója – a minap egy nagyon fontos dolgot mondott ki a magyar társadalom és a politika kapcsolatáról. „Az a helyzet, hogy ez a fajta világi, ellenzéki – mittudomén milyen – közvélemény semmit nem fog megérteni Magyarországból addig, amíg fel nem fogja azt, hogy vannak olyan közösségek, vannak olyan hagyományok, amelyek Fidesztől függetlenül léteznek. Számukra az, hogy eucharisztikus világkongresszus van, az nem egy politikai esemény.”
A szent és a szent
Nyáron és kora ősszel sokat gondolkodtam a szent jelenségéről a vallásokban. Egymás után négy vallástudományi könyvet olvastam el, és az élmény kapcsán megfogalmazódott bennem, mitől lesz jó az egyik vallástudományi könyv, és mitől nem lesz jó (vagy igazán jó) a másik. A négy könyv a tematikai hasonlósága ellenére eltérő utakat vázol fel a vallások megismeréséhez, azonban nem mindegyik utat tartom ugyanolyan érvényesnek. Számos oka lehet annak, hogy egy vallástudományi könyv jó-e vagy rossz, de egy szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk, amelynek nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy az adott könyv sikeres volt-e vagy sem, hatást gyakorolt-e a kortársakra vagy feledésbe merült-e, van-e gondolati mélysége vagy nincsen. Ez a szempont az, hogy a szerző képes-e különbséget tenni szent és szent között, amennyiben a különbség a vallások szerint is vélhetően létezik. E tekintetben a négy szerzőből kettő is elvérzett.
Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!
Szeptember 14-én ezt írtam facebook bejegyzésként: „Olyat fogok most tenni, amit eddig még soha: egy ateista filozófus könyvét ajánlom, amely a hitről szól! Tim Crane A hit jelentése (Európa, 2019) c. könyve nem csak közérthető, de barátságos, valódi értésre törekvő, korrekt könyv is. Crane világnézeti kiindulópontja homlokegyenest ellentéte az enyémnek, a vallásos indítékkal kapcsolatos gondolatmenetét számos fontos szemponttal egészíteném ki, amely nélkül a keresztény tapasztalat szerintem megérthetetlen, ennek ellenére a könyv tartalmával szinte maradéktalanul egyetértek. Ha más ateisták is ilyen becsületesen közelítenének a keresztény hithez, és mi, keresztények is ennyire korrekten viszonyulnánk más világnézetekhez (amely – ahogy Crane kifejti – nem jelent sem egyetértést, sem feltétlen tiszteletet), akkor sok felesleges kört megspórolhatnánk a vitákban, és jelentősen könnyebb lenne az együttélés. A Magyarországon élő brit filozófus fontos könyvet írt, és csak remélni tudom, hogy a keresztény hit megértésében nem ért még az út végére. De ha számára ez lenne is a végállomás, A hit jelentése sokaknak lehet egy új út kezdete. Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!”
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK