Van egy fura mintázat, aminek nem tudom az okát. A mintázat a következő. Írok egy cikket valamiről, ami számomra fontos. Sytka felkapja, fut vele egy kört, majd kimutatja rólam, hogy igazából egy hülye vagyok. A mintázat itt legtöbbször meg is áll, mert nem reagálok rá. Időnként azonban úgy folytatódik, hogy rászánom magam egy részletes, tényszerű válaszra, amivel Sytka fut még egy kört, és a végén kimutatja rólam, hogy igazából egy hülye vagyok. Fogalmam sincs, mi motiválja őt ebben, különösen annak fényében, hogy elvileg Krisztusban testvérek vagyunk. Ha nincs komolyabb tétje annak a témának, amiről szó van, nem különösebben zavar a dolog. De ha van – és itt most van – akkor nem hagyom szó nélkül, beleállok a vitába. Erre írtam a válaszcikkben, hogy ez most „nem mulattat”. Mire Sytka rögtön a válasza elején megfeddett, hogy „a Barnevernetről szóló kérdés nem a mulatozásról szól.”

tovább