A homoszexualitás kérdése soha nem látott kihívás a huszonegyedik századi egyház számára. Meggyőződésem, hogy ez a téma nemsokára nem csak ketté fogja osztani a hanyatló nyugati kereszténységet (ez a folyamat már elkezdődött), de a Krisztushoz való ragaszkodás és a valódi felebaráti szeretet egyik fontos jelzője is lesz. Ezt annak ellenére így gondolom, hogy az elmúlt egy-két évben sokan éppen Krisztus nevében változtattak álláspontjukon és álltak a félelmetes gyorsasággal formálódó új társadalmi konszenzus mellé, mely a homoszexuális életmód helyett annak bírálatát tekinti bűnnek. Istent azonban nem lehet sem becsapni, sem megcsúfolni. Aki úgy tanítja az embereket, hogy akár csak egyet elvesz Isten parancsolataiból, az a legkisebb lesz az Isten országában. Ezt Jézus mondta, akit sokszor próbáltak már az aktuális kultúra képére formálni. Az ő nevében nem most először igazolnak társadalmi folyamatokat (gondoljunk a kulturprotestantizmusra, a pápai fényűzés bibliai alátámasztására, vagy a szocializmus idején született magyar teológiai kuriózumra, a „szolgáló egyház teológiájára”).
Ez a mostani alkalmazkodás a kultúra változásaihoz viszont egészen durván avatkozik bele az Isten által számunkra teremtett erkölcsi rendbe. És hogy megelőzzek két ellenvetést, először is nem, nem csak a homoszexuális életmódot folytatók bűnösök, én is az vagyok, mind azok vagyunk, másodszor nem, nem csak a farizeusok hittek az erkölcsi rendben, Jézus is magától értetődőnek vette azt. A házasságtörő asszonyt nem ítélte el, de felszólította, hogy többé ne vétkezzen. Jézus a házasságot Isten akaratának nevezte, a válást (néhány kivételtől eltekintve) azzal ellentétesnek. A bűnt soha nem mondta másnak. Zákeust megszabadította a kapzsiságtól, a tanítványokat a viszálykodástól, Pétert a gyávaságtól, mert ezek bűnök. Egy történetet mondott arról a fiúról, aki eldorbézolta atyai örökségét, majd magába szállt és megtért. Magába szállt, és megtért. Jézus hangsúlyozta, hogy a szívből indul ki minden tisztátalanság, és amikor elsorolta, hogy mikre gondol, lényegében Isten parancsolatait vette alapul. Tételesen, „statement”-ek formájában (Mk 7,21-23). Barth helyesen mondja, hogy „a törvény benne van az evangéliumban, mint a sínai-hegyi táblák a figyládában” (Evangélium és törvény. Kálvin Kiadó, 1996, 22)
És igen, a homoszexuális viselkedés nem feltétlenül rosszabb, mint a lopás, a hazudozás vagy a másik feleségének megkívánása. De nem is jobb ezeknél. Az utóbbi bűnökről senki nem gondolja, hogy Krisztusban elfogadhatóvá válnak. Van kegyelem a tolvajnak, de meg kell bánnia és abba kell hagynia a lopást. A bűn akkor is bűn, ha a zsigereinkben van és nehéz neki ellenállni. Mint a paráznaság, a gőg vagy az irigység. Korábbi korok keresztényei tudták, mi a különbség a kegyelem és a törvényeskedés között, de azt is tudták, mi a különbség a kegyelem és a törvénytelenség között. Ez utóbbit antinomizmusnak hívták. Az antinomizmus az, amikor a kegyelem nevében a bűnt nem tekintjük bűnnek, mert a kegyelmet Isten parancsolataitól függetlenül értelmezzük. Márpedig a kegyelem soha nem törvénytelen, a kegyelem a törvényszegőt menti fel és tanítja meg a törvény betöltésére. A kegyelem a szeretet által tölti be a törvényt (azt is mondhatjuk, hogy maga a szeretet tölti be a törvényt), de a valódi szeretet nem törvénytelen. Éppen a törvény mutatja meg, milyen a szeretet (pl. nem paráználkodik, nem lop, nem öl, nem tanúskodik hamisan, nem kívánja a másét).
Viszont itt merül fel egy további ellenvetés, amit a homoszexualitás védelmében egyre gyakrabban hallok. Vajon mi, akik az evangéliumot a törvény fényében értelmezzük, tényleg minden parancsolatot be akarunk tartatni az emberekkel? Mi a helyzet a tengeri herkentyűk fogyasztásának tilalmával? Ugyanabban a könyvben olvasunk erről a parancsolatról, ahol a homoszexualitás tilalmáról. „Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek a vízben, a tengerekben és a folyókban élők közül mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. De legyen utálatos a tengerekben és folyókban mindaz, aminek nincs uszonya és pikkelye, akármilyen vízben nyüzsgő és akármilyen vízben élő lény is az. Utálatosak ezek, ne egyetek a húsukból, még a tetemüket is tartsátok utálatosnak.” (3 Mózes 11,9-11) Ha ez a rendelkezés már nem érvényes, márpedig a keresztények (talán az adventistákat kivéve) nem tekintik érvényesnek, miért nem oldjuk fel a homoszexuális viselkedés tilalmát is?
Tényleg, miért nem? A könyv 18. részében a homoszexuális kapcsolatot mondja a törvény utálatosnak, a 11. részben a kagylóevést. Mi a különbség? Van különbség? Nem szűnt meg mindkettő Krisztusban? Ha nem, miért nem?
Christopher Wright egy rövid cikkében megmutatja, hol van a fenti okfejtésben a hiba. Az ószövetségi etika területén az anglikán Wright komoly tekintély (számomra az egyik legnagyobb), de a tengeri herkentyűk evése és a homoszexualitás tiltásának összekapcsolása elleni érvei egyáltalán nem bonyolultak. Olyannyira nem bonyolultak, hogy a párhuzam hamis voltát az egyszerű bibliaolvasó is könnyen átláthatja (sokszor könnyebben át is látja, mint a vitázó teológusok). Wright három ellenérve a következő.
Először is, az étkezési törvényeket ma már azért nem tartjuk be, mert Krisztusban véget ért a megkülönböztetés, amit ezek a törvények szimbolizáltak. Az étkezési törvények a zsidók és a pogányok közötti különbséget jelezték, de ez a különbség Krisztusban megszűnt, ezért az étkezési törvények is megszűntek. Ennek a belátása nem okozhat nehézséget, hiszen az ApCsel 10 világossá teszi számunkra. Az étkezési törvényekkel ellentétben a szexuális viselkedéssel kapcsolatos ószövetségi törvények azonban nem változtak, sőt, Jézus is és Pál is megerősítik azokat.
Másodszor, ha a fenti érvelést követjük, a Biblia tanítása teljesen abszurddá és használhatatlanná válik. Abban a könyvben, ahol a Tízparancsolatról olvasunk, azzal a paranccsal is találkozunk, hogy az izráeliek ne másszanak hegyet. Ha komolyan gondolja valaki, hogy a homoszexuális cselekedet megítélése a tengeri herkentyűk fogyasztásával megváltozik, ugyanolyan komolyan azt is hangsúlyoznia kell, hogy ha nem tiltjuk a hegymászást, nem tilthatjuk a lopást sem. Ez az árukapcsolás persze abszurd – mondja Wright –, hiszen nyilván nem azonos jellegű törvényekről van szó. (Ezeknek a különbségeknek a kibontásában már komoly segítség lehet egy Wright-szintű teológus.)
Harmadszor – és Wright ezt tekinti az egész kérdés nyitjának –, a Bibliának a homoszexuális viselkedés tiltásával kapcsolatos állásfoglalása nem a Mózes 3. könyvében kezdődik. Amikor Jézust a válásról faggatták, Jézus nem ragadt le egyetlen ószövetségi parancsnál, ehelyett visszavitte a vitát egészen a teremtésig, ahol le van írva, Isten hogyan képzelte el a szexualitást és annak kereteit. A történetből kiderül, hogy Isten kezdetben férfivá és nővé teremtette az embert, majd a férfit és a nőt egymásnak adta, hogy szexualitásuk elkötelezett, hűséges, életre szóló, a társadalom előtt is felvállalt kapcsolatban teljesedjen ki. Wright szerint ezen az alapon érthető a Biblia – a törvény, a próféták, a bölcsességirodalom, az evangéliumok és a levelek – egyöntetű tanítása: bármilyen más szexuális kapcsolat távol áll attól, ami Isten jó akarata az emberek számára. Ez persze az összes házasságon kívüli heteroszexuális kapcsolatra is vonatkozik, nem csak az azonos neműek kapcsolatára, és az előbbiekről jóval többet is beszél a Szentírás, mint az utóbbiról. (Ami persze az utóbbit nem teszi kevésbé elfogadhatatlanná.)
Wright mindezek alapján azt hangsúlyozza, hogy a Mózes 3. könyvében látható törvényt nem szabad elszigetelt parancsnak tekinteni, majd a kagylóevés tilalmával összedrótozva érvényteleníteni. A 3 Mózes 19-ben szereplő tiltás az egész Biblia következetes és általános tanításának része, mely a szexualitás ajándékát védi annak eltorzult és Isten akaratától eltérő formáitól. Aki a homoszexuális tevékenységet elfogadhatónak tartja, Isten törvényét veti el. Annak pedig soha nincs jó vége. Ha a törvényt elvetjük, elvetjük a kegyelmet is, kegyelem nélkül viszont az Isten országába sem kapunk bebocsáttatást.
A vitának óriási a tétje. Isten és a felebarát szeretetéről szól, vagyis arról, ami a kereszténység lényege. Ki szereti Istent? János szerint az, aki megtartja a parancsolatait (1Jn 5,3). Ez világos. Minden más bálványimádás (1Jn 5,21). Ki szereti igazán a felebarátját? Szereti a felebarátját az, aki kegyelem nélkül hirdeti neki a törvényt? Nem. A farizeus teszi ezt. Szereti a felebarátját az, aki törvény nélkül hirdeti számára a kegyelmet? Nem, szintén nem. Mi, Jézus bűnös barátai egyiket sem tehetjük. A Mester nem tette félre a törvényt, amikor kegyelmet hirdetett. Azokhoz a vakokhoz jött, akik már tudják, hogy vakok. Akik látnak, azoknak nincs szükségük orvosra. Tegnapelőtt az Index főoldalán meg lehetett nézni egy kis filmet a váci börtönben zajló megtérésekről. A filmben elhangzik egy kulcsmondat: „A váci börtönben mindenki ártatlan, kivéve a bibliakörösöket.” Ebben benne van minden. A bibliakörösök tudják, hogy bűnösök, mert megismerték a kegyelmet. Úgyhogy meggyűlölték a bűnt, nem akarják folytatni. Ez a kegyelem biztos jele.
Aki saját nemének tagjaihoz vonzódó felebarátját keresztényként arra biztatja, hogy homoszexuális kapcsolatban éljen, a kegyelemtől zárja el, vagyis mondjuk ki: gyűlöli őt. Szerintem a gyűlöletnek ez a formája is sokszor félelemből jön, sőt, megkockáztatom, hogy talán ez az igazi rejtett homofóbia. A nyugati társadalmakkal régóta felemás igában vergődő történelmi egyházak félnek a kiközösítéstől, ezért egyre több felekezet megy bele olyan új kompromisszumba, mely korábbi korokban mindenestül elképzelhetetlen lett volna. Ezt teszi az emerging mozgalom balszárnya is. Testvérek, mi viszont nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy a növekvő társadalmi nyomás miatt gyáván meghunyászkodjunk! Az evangélium lett ránk bízva, nem szabad félnünk. Megkegyelmezett bűnösökként a Megváltó nevében bűnösökért kell harcolunk. Bárki, bármit mond, ne lökjük oda homoszexuális hajlamú felebarátainkat a farkasoknak!
Kiegyensúlyozott gondolatok. Örülök, hogy az evangéliumi kereszténységben még tudjuk a biblikus álláspontot képviselni!
Kedves Ádám, én a téma kapcsán egyvalamit nem értek, és te talán tudsz segíteni, hogy megértsem.
Ha mi, evangéliumi keresztények bűnnek tartjuk a homoszexet, abból miért kell következnie, hogy megpróbáljuk megakadályozni, hogy NEM HÍVŐ, azonos nemű emberek összeházasodhassanak? Miért kellene nem hívő embereknek előírnunk, hogy mit csinálhatnak egymással? Pál szavaival: „Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt MAGATOK KÖZÜL.” Hirdessük nekik az evangéliumot, hogy megtérjenek, és akkor — új teremtésként, Krisztus vonzásában — nem is lesz nekik kérdés, hogy élhetnek-e melegkapcsolatban (vagy bármilyen más bűnben), ha Krisztusban akarnak járni! Először térjenek meg, legyünk MAGUNK KÖZÖTT velük, és akkor meglesz a közös nevező, hogy minden bűnt tisztázzunk és világosságra hozzunk, és segítsünk elhagyni!
Nem a melegkapcsolatok pártját fogom, hanem az egyházat féltem attól, hogy fölösleges konfliktusokba bocsátkozik, amikor ebben az egy dologban NEM HÍVŐKTŐL is elvárná az erkölcsi alapot. (Ebben a dologban, mert hiszen ha a homoszex ugyanolyan bűn, mint egyéb bűnök, akkor a melegházasságok legalizálása ellen tüntető keresztények miért nem tüntetnek azért, hogy törvénybe ütközzön, hogy NEM HÍVŐ emberek elváljanak egymástól? Vagy miért nem tüntetnek azért, hogy a házasságon kívüli szex törvénybe ütközzön?)
Ha valaki kereszténynek vallja magát, az már persze más tészta, tehát egyházak ne akarjanak melegházasságokban asszisztálni vagy válásokban vagy bármilyen egyéb bűnben. De miért küzd ma az evangéliumi kereszténység — hatalmas presztízsveszteség árán — azért, hogy nem hívő, felnőtt emberek, közös beleegyezéssel (ebben az egy dologban) ne tehessék meg egymással, amit akarnak?
Előre is köszönöm a választ!
(És köszönet a dok.filmes linkért, jó az Úr, aki újjáteremti az emberek szívét!)
Egyik legbátrabb írásod, Ádám. És tiszta vizet önt a pohárba.
„Szerintem a gyűlöletnek ez a formája is sokszor félelemből jön, sőt, megkockáztatom, hogy talán ez az igazi rejtett homofóbia. A nyugati társadalmakkal régóta felemás igában vergődő történelmi egyházak félnek a kiközösítéstől, ezért egyre több felekezet megy bele olyan új kompromisszumba, mely korábbi korokban mindenestül elképzelhetetlen lett volna.” Ez a rákfenéje az egésznek, jól látod.
Mert az igaz keresztény nem kell féltse semmilyen módon az életét, mert már meghalt ennek a világnak.
Köszönöm a posztot. Visszaterelő, megerősítő hatása van.
Kedves Laci!
Szerintem három kérdés keveredik egymással: 1) a homoszexuális kapcsolatok társadalmi elfogadottsága, 2) a melegházasságok törvényes lehetősége, 3) Jézus követője élhet-e homoszexuális kapcsolatban.
1) A nyugati világban a homoszexuális kapcsolatok egyre elfogadottabbak. Ez statisztikailag mérhető tény, de a média is jól tükrözi (miközben alakítja is) ezt a trendet. Ez a kulturális változás ágyaz meg a melegházasságok rohamos térnyerésének. Nem kell megrettennünk, hirdessük még nagyobb buzgósággal az evangéliumot a körülöttünk lévő embereknek, azoknak is, akik nem csak beszélnek a homoszexualitásról, hanem ez személyes ügyük.
2) A melegházasság egyre több országban törvényes lehetőség. Miközben egyes országokban (pl. Zambia) még bűntény a homoszexuális aktus, más országokban (pl. Magyarország) szabadság van rá, de nem a házassággal azonos kategória, Európa, Dél-Amerika és az USA egyre több államában viszont már ugyanúgy házasodhatnak azonos neműek, mint különböző neműek. Ez a világ dolga, mondhatjuk, de mivel a társadalom egyik legalapvetőbb erkölcsi fundamentumáról, a házasság és a család definíciójáról van szó, megértem azokat, akik szerint lehetőségeinknek megfelelően akadályoznunk kell ezt a folyamatot.
3) A cikk azonban nem az előző két kérdésről szólt, hanem arról, hogy mit gondolunk mi, keresztények a Krisztus-követésről és annak fényében a homoszexuális viselkedésről. Ha ebben a kérdésben mi magunk sem tudjuk, mit tartunk helyesnek, egyszerűen sodródni fogunk az 1) trenddel és a 2) változásnak megfelelően rendezzük be saját közösségeink életét is. Jó a só, mondta Jézus, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, tehát kidobják. Ezek leszünk mi, ha engedjük, hogy a körülöttünk lévő kultúra definiálja a hitünket.
Kedves Ádám!
Egyetértek, köszönöm az írást. A 3. Móz. étkezési törvényeinek magyarázta különösen tetszett, így összeszedve és ennyire közérthetően még nem találkoztam vele.
Péter
Akár egyet is értenék B.L.-el. Annak fényében, hogy a világnak egyetlen bűne van Isten szemében, mégpedig hogy elutasítja Jézus Krisztust. Ez az egy miatt fognak elkárhozni és ez az egy, ami megmenthetné őket, ha megváltozna. Hiába is szoknának le valamiről, hiszen az egész életük eredendően romlott. Engem se érdekelnek, mint kívülállók, de úgy tűnik már ők zaklatnak minket a tüntetéseikkel, hogy márpedig nekünk, a társadalomnak, az egyháznak őket el KELL ismernünk minden szinten. Eljöhet az a nap, amikor törvénybe iktattatják, hogy márpedig amilyen egyházat, újabban akár vallási egyesületet ők választanak, ott össze is kell adják őket. Ezeket föl is használhatják csoportok ellen. Például bemegy két fiatal egy gyülekezetbe, mindent végigcsinál előírás szerint. Aztán fél év múlva egyszer csak gondolnak egyet és comeing out-olnak. Aztán ha a pásztor nem akarja összeadni őket, ellehetetlenítik őt is, a csoportját is. Ez talán csak egy rémkép, reméljük. Gondoljunk bele az is épp elég kellemetlen, amikor valaki a közelünkben, akár munkahelyen tajtékozza a parázna gondolatait és még ő sértődik meg, néz hülyének vagy éppen hominak, ha nem lelkesedsz ugyanúgy. Az emberek általában szeretik a saját elképzeléseiket, szenvedélyeiket a másikra ontani és ha lehet megfertőzni. Elgondolni is rossz, ha még ezek is. Elég csak az iskolásokra gondolni, akár a South park egyik tanárára.
Eszembe jutott egy kollégám erre példának, aki tank mániás. Ha van egy kis idő, mindig megpróbálja odavonni a figyelmem, hogy én is az ő csodálatos tankjait nézegessem. Nem fiatal, elmúlt 50 és nagy lánya van. De egyszerűen az emberek nagy része ilyen, hogy azt szeretné, te is az ő érdeklődésével foglalkozz. Ha pedig lehetősége, szabadsága adódik rá, akkor nyomatja. Illendőségből egy kicsit odafigyelek a tankokra, gondolván nem árt az általános ismeretekhez. Annak ellenére, hogy soha nem unatkozom, megvan a magam érdeklődési köre és a drága időt inkább annak szentelném. De bizonyos témákban egyszerűen nem szeretnék illendőségből se figyelmesnek lenni, se társalogni. Ezeket pedig a mindennapi élet hozza. Lehet, hogy én egyszerűbb körökben mozgok, de gondolom magasabb körökben is lehetnek hasonló helyzetek.
„A homoszexualitás kérdése soha nem látott kihívás a huszonegyedik századi egyház számára.”
Szerintem ez hatalmas tévedés. Simán arról van szó, hogy az egyház a világnak akar megfelelni, amikor olyan divat témákkal foglalkozik, amit a média fúj fel. Persze igaz, részben pont ezért foglalkozni kell valamilyen szinten vele. Csak nem más, fontos dolgok rovására.
De mivel az egyház a kis kényelmes szubkulturájában él, ilyen felfújt divat témákkal kell foglalkoznia, mert ügye akkor figyel fel rá a világ – helyett a mű-média.
A homoszexualitás meg valójában nem is igen létezik. A homoszexuálisok nagy része valójában biszexuális, vagy pontosabban fogalmazva:
1. vagy aszexuális, és pont ezért mindegy neki kivel
2. vagy túlzottan szexuális, és épp ezért mindenki mindenkivel
Persze ilyeneket leírni tabu, hiszen akkor mindjárt…
Áh, mindegy.
Részlet a Magyar Katolikus Lexikonból:
homoszexualitás (a gör. homo, ‘azonos’ és a lat. sexualitas szavakból): azonos neműek közötti (kizárólagosan v. döntően saját nemük iránt érzett) szexuális vonzalom és kapcsolat. – Idők folyamán a különböző kultúrákban sokféle formát öltött. A ~t ffiak között uranizmusnak, ffi és fiúgyermek között pederasztiának, a nőknél leszbikus szerelemnek nevezzük. – Az ÓSz-ben súlyos bűnnek számított, nemcsak abban az esetben, ha jogtalanul erőszakolták ki, mint Szodomában és Gomorrában (Ter 18,20; 19; vö. Bír 19,22-26) v. a tp. prostitúció (→hierodulák) változatában (vö. MTörv 23,18; 1Kir 14,24; 15,12; 2Kir 23,7), hanem más formáiban is (Lev 18,22; 20,13). – Szt Pál ap. a ~t azon szenvedélyek közé sorolja, melyekbe a saját hibájukból esnek bele (Róm 1,26); a gyermekek megrontóit a józan tanítás ellen vétőknek mondja (1Tim 1,10), akik nem öröklik Isten orsz-át (1Kor 6,9). A Júd elrettentő példaként említi Szodomát és Gomorrát (Júd 7). – A ker. hagyomány a legrégibb idők óta állást foglal a ~sal szemben (Barnabás levél 10,6-8; 19,4; Didakhé 2,2); az egyhjog büntette (Elvirai zsin.71. c.; CIC 1917:2357-59.k.). A ~ cselekedetei önmagukban rosszak, mert ellentétesek a →természetes erkölcsi törvénnyel, a nemi aktusból kizárják az élet továbbadását, s torzítják az értelmes lélekkel bíró ember →én-te kapcsolatának teljességét. – Mindazonáltal az egyh. és a lelkipásztori munka tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel közeledik a homoszexuális hajlamot hordozókhoz, akiknek a száma a Kat. Egyh. Katekizmusa szerint nem csekély. Többségük számára a ~ megpróbáltatást jelent, szeretnének kijutni belőle. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. A homoszexuális személyek is arra hivatottak, hogy életükben megvalósítsák Isten akaratát, s amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó nehézségeket és küzdelmeket. – A homoszexuális emberek is a →tisztaságra kaptak meghívást. A ~ lappangó hajlama nagyon sok emberben jelen van, ezért óriási a felelőssége a felnőtt társad-nak, hogy ezeket a rejtett hajlamokat erősíti-e, v. okos, tapintatos neveléssel helyes irányba tereli, gyógyítja. Az önuralom (mely nélkül nincs belső szabadság), az imádság és a szentségi kegyelem segítségével a homoszexuálisok ugyanúgy eljutnak a ker. tökéletességre, mint más, súlyos szenvedélyekkel és problémákkal küzdő embertársaik.
http://lexikon.katolikus.hu/H/homoszexualit%C3%A1s.html
Ádám eme tanitása tehát katolikusnak mondható.
Lacibá, most nem bánom, hogy átmentem ezen a szűrőn.:)
Kedves Ádám! Minden pontjával egyet értek az írásodnak. Végre valaki kimondta, amit ki kellett mondani.
Nem mondom, a cikk címe elég figyelemfelkeltő 😀
Én is köszönöm a magyarázatot, mert nagyon divat összemosni ezeket, és eddig nem nagyon tudtam, mit is lehet ezekre az „érvekre” mondani.
A belinkelt videót is köszönöm, talán nem is kapcsolódik szorosan, de máshogy nem hiszem, hogy rátaláltam volna, pedig érdekesnek tűnik.
Azt a gondolatot is szeretném kiemelni, hogy _gyűlöli_ felebarátját, aki a bűnével egyetért, sőt bátorítja rá. Csak picit sarkosan ez ahhoz hasonlít, mintha valakit öngyilkos vágyai bevégzésére biztatnánk (persze sajnos ez se példátlan…)
Még két dologra szeretnék reagálni:
1) Miért törődjünk vele „mi keresztények”, hogy „ők ott a világban” mit csinálnak? Egyrészt csatlakozom Ádámhoz. Azon túl pedig:
Tényleg fontos kérdés, mert be kell látnunk, hogy _világi_ szemmel nézve semmi jogalapja nincs a homoszexualitás tiltásának. Igaziból semmilyen igaz és erkölcsi dolog törvényi megkövetelése nem tartható, amíg az azzal járó hátrányok nem óriásiak (pl. lopás, gyilkosság). Ha nem nézzük Isten abszolút törvényét (márpedig a világ nem nézi), akkor ugyan miért tiltsanak el valakit olyan vágyak beteljesítésétől, aminek látszólag nincs semmilyen nagyobb hátránya, „rám” legalábbis nincs hatása, hogy „más” mit csinál a hálójában. Ez is a mai magyar közfelfogás, hogy nem igazán tetszik, de amíg valaki megtartja magának, addig nincs vele bajom.
Tehát fontos a kérdés, mert a Világ immár eljutott oda, hogy rájöjjön, saját relativizált erkölcse nem tud semmit felhozni a homoszexuális házasság ellen. Nálunk is egyre hangosabbak az „jogvédők”.
De miért érdekeljen ez minket? Azért, amiért azt se nézzük közönyösen (remélem), ha a szomszéd épp meggyilkolni készül a gyerekeit. Nem az a parancsunk, hogy kivonuljunk a világból, hanem hogy só legyünk, meg az is, hogy annak a helynek békességén legyünk, ahol vagyunk: ti. azon hely békessége lesz a mi békességünk is (mivelhogy ott élünk).
Nem, nem mindegy, hogy Kánaán földjén bálványimádók vesznek-e körbe minket, nem mindegy, hogy Sodomába költözünk-e be.
A másik praktikus ok, az hogy a meleg házasság újabb szeg a társadalom koporsójában, méghozzá jó nagy. A történelmet Isten írja, és ő emel fel és pusztít el nemzeteket, de nem hiszen, hogy ez csökkenti a mi felelősségünket.
Ez nem azt jelenti, hogy át kell mennünk Westborough Baptist Churchbe. De nem is kell ölbe tett kézzel néznünk, hogy egyre sötétebb világban élünk. Nem tudom biztosra, hol a határ, és meddig bölcs dolog belefolyni, de mi tudjuk, hogy gonosz és ártalmas dologról van szó (mert ami gonosz, az ártalmas is). Nem hiszem, hogy túl sok beleszólásunk lenne a dologba, de az igazságot azért elmondhatjuk, hogy nem helyeseljük. Nem tudom, Dániel próféta pontosan hogyan reagált, ha gonosz törvényeket akartak meghozni, tudjuk, hogy nem ment lobbizni, mikor megtiltották az imádkozást. Nem akarom azt mondani, hogy tudom, mi az egyetlen helyes út ebben. De szerintem nem kell passzívan néznünk hogy növekszik a gonoszság. Miért ne változhatna meg a dolog? Miért ne élhetnének a hitetlenek is közelebb az Isteni igazsághoz, még ha nem is feltétlenül érdekli őket? Bajuk mindenesetre nem lesz belőle (nem, nem akarok inkvizíciót).
Egy másik húsbavágó következmény, hogy nyugaton komoly büntetések is társulnak a meleg-jogokhoz. Ha valaki történetesen nem engedi azonos neműek házasságát a templomában, az megütheti magát. Nem kell félnünk tőle, mindig is lesz üldözés, nem váratlan dolog. Azért nem feltétlenül nekünk kell megágyazni neki.
2) endikeeee; Igen is súlyos kérdésről van szó, amit nem szabad szőnyeg alá seperni. Az ELSŐ dolog természetesen a Krisztus Jézus Evangéliuma. De ahogy Pál is meg Péter is, meg valószínűleg más apostolok is beszéltek arról, hogy zsidó és nem-zsidó keresztényeknek hogyan kell együtt élniük és egymáshoz viszonyulniuk, hogy kell-e vagy nem körülmetélkedni vagy épp tengeri herkentyűt enni (és ez most nekünk akár huszad rangúnak is tűnhetne); nekünk is kell erről beszélni. Akkor ezek voltak az aktuális és igen gyakori problémák, amikkel szembe kellett nézni. Most más van terítéken.
Tény, hogy nem kell felnagyítani a problémát, nem kell túlbeszélni (szerintem pl. Ádám nem is teszi ezt; mások lehet, hogy igen). De kell beszélni róla. Mert igenis, ahogy az összes ilyen témájú cikk kommentjei mutatják ezen a blogon: VAN értetlenség és sötétség és félreértés és mellébeszélés és igény a hívek között ezzel kapcsolatban.
A probléma pedig egyáltalán nem olyan egyszerű, mint írod. Sőt, az aszexuálisok épp azért aszexuálisok, mert nem (vagy nagyon kevéssé) kívánnak bármilyen intim testi kapcsolatot. Másrészt valószínűleg a szexfüggők között is van jó pár, aki undorodik a homoszexualitás gondolatától is. Nem kell, hogy érdekeljen a dolog, de azért nem kell tévesen elbagatellizálni sem.
Hm, remélem nem lett nagyon durva a hangnem. Nem áll szándékomban arrogánsnak lenni. Csak érzékeny vagyok erre a témára
„homoszexuális viselkedés nem feltétlenül rosszabb, mint a lopás, a hazudozás vagy a másik feleségének megkívánása.”
Szerintem ez nem igaz. A külömböző bűnök súlya között különbség van. Nem azonos pl. egy gyilkosság egy kis csoki ellopásával. Isten reális Isten, és nem bünteti egyformán Adolf Hitlert „kis Pistikével”.
Ha megnézzük a törvény sem azonos módon szankcionál: Van halálos bűn (pl. a homoszexualitás) , és van nem halálos (pl. lopás) amit egyéb módon büntet.
Nyilván minden bűn rossz, és elválaszt Istentől, de akárhogy nézzük különbség van kis és nagy bűnök között. A homoszexualitás pedig a legsúlyosabb „utálatos bűnökkel” van együtt említve a törvényben, és azonnali halál járt érte. Ezért a keresztényektől is fokozott ellenállás várható el vele szemben.
Szerintem pont ezért fontos tiltakozni ellene, mivel az egyház meg lett bízva, hogy a társadalomban jó só legyen (romlást visszatartó erő). Ha a keresztények nem tiltakoznának, akkor senki, és már itt is lenne Sodoma.
az orvostudomány jelenlegi állása szerint a homosex. hajlam az emberek bizonyos százalékában mindíg is előfordult, és a jövőben is elő fog fordulni elkerülhetetlenül. A sexualitás iránya jelen tudásunk szerint nem befolyásolható, tiltással büntetés kilátásba helyezésével-beleértve az elkárhozást is- csak átmenetileg és kevéssé befolyásolható.
Arról el lehet gondolkozni, hogy Istennek mi volt a szándéka, hogy az embert ilyen „tökéletlennek” alkotta meg. Talán ellensúlyt akart képezni a norm. sexualitásnak és párkpcsolatnak, hogy a mai kor embere is lássa, mit ne tegyen.
Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a a homosexualitás támogatottsága éppen a jóléti társadalmakban van elterjedőben, ami áttételesen tovább csökkenti ezen társadalmak egyedeinek szaporodási képességét, fokozza a társadalmi elöregedést, és annak reális veszélyét, hogy belátható időn belül a bevándorlás útján pont azok a társadalmak fogják átvenni helyünket, amelyek szaporodási rátája messze flülmúlja a miénket, és ahol máig üldözik a homosex. kapcsolatokat.
Persze lehet, hogy ez is Isten terve szerint megy végbe??
Köszönöm a választ! (Szerintem is több külön „pályán” megy ez a mérkőzés, és a harmadik a mi hazai pályánk.)
Kedves pégé,
amit a homoszexuális hajlamról írsz, azzal kapcsolatban én egy kicsit másról tudok. Létezik genetikai hajlam, elő is fog fordulni, és egy elég erős faktor, idáig részemről rendben van. Azzal már inkább vitatkoznék, hogy befolyásolható-e az irányultság. Viszont kétségesnek tartom, hogy alig lehetne az irányultságot befolyásolni.
(Megbízható tudományos forrásból olyan kutatásról hallottam, amely azon egypetéjű ikerpárokat vizsgálta, akik között legalább az egyik iker homoszexuális. Azt találták, hogy ha az egyik iker homoszexuális hajlammal bír, akkor 50% eséllyel lesz az ikerpárja is az — nem emlékszem hogy az 50% az ikerpárokra vagy az egyes homoszexuális emberekre vonatkozott. Ha fontos, utána kérdezek a forrásnak)
Megjegyzem, a jutalmazás és büntetés nem hiszem, hogy a leghatékonyabb eszközök a szexuális irányultság befolyásolására. Sokkal inkább fontosnak tartom, hogy milyen mintákat látni — elsősorban gyermekként — a családban, vagy a tágabb környezetben.
Amit az ember tökéletlennek alkotásával kapcsolatban írsz, szerintem tarthatlan, leginkább Isten „igen jó” értékelésével kapcsolatban a teremtéstörténetben. Szerintem amit írsz, nem az ember megalkotása kapcsán merül fel. Sokkal inkább az ember bűnössége kapcsán, az igazság hamissággal, a teremtő teremtménnyel való felcserélése kapcsán (ld. Róm 1, 18-32; de még mielőtt vállon veregetnénk magunkat, olvassuk tovább legalább a Róm 2,24-ig!)
Kedves pégé!
A hajlam és a tett két különböző dolog. Mindenkinek vannak hajlamai különböző bűnökre, de ez nem menti fel őket a tett alól. Vegyünk egy társadalmi példát: a kleptomániásokat sem menti fel teljesen az, hogy betegek. A másik pedig: Isten mindent tökéletesnek alkotott, viszont szabad akaratot adott az embernek. Az ember visszaélt ezzel a szabadsággal, és fellázadt Isten ellen, azóta van bűn. De Isten mégis annyira szeretett minket, „hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16)
Kedves Charismatic Boy!
A kárhozat szempontjából nincsenek kis és nagy bűnök. Ha te egy kötéllel sziklát mászol, mindegy, hogy egy helyen vagy sok helyen szakad a kötél, lezuhansz. És ha „kis Pistike” csak egy csokit lopott, de nem akar Krisztushoz térni, ugyanúgy elkárhozik, mint Hitler. Ha pedig egy gyilkos elfogadja Krisztus váltsághalálát, a mennybe kerül, míg ha valaki aki látszólag tiszteséges életet él, de elutasítja Istent elkárhozik. Mert csak Krisztus érdeméért van üdvösségünk.
Egy igerészt másolnék be ide (azért teljes egészében, hogy mindenki egy az egyben láthassa).
Róma 1,18–32: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.”
Kiváló weboldal indult, érdemes megnézni az anyagaikat: http://www.livingout.org/. A honlap működtetői mind személyesen érintettek és elkötelezett evangéliumi keresztények.
Kedves testvérek!
Az okfejtéseknek soha nem lehet végük,hiszen ahány ember annyi nézet.De ami igaz csak egy nézet állja meg a helyét az amit Isten kinyilvánít nekünk.Tegyük fel magunknak a kérdést,hogy tényleg ismerjük Isten igaz kinyilatkoztatásait,parancsolatait vagy csak légből kapott,emberi nézetek alapján próbáljuk megérteni akár a homoszexuálisok tetteit vagy más egyéb hajlamosságokat.Ahogy látom köztetek vannak evangélisták,katolikusok és talán más felekezethez tartozó hívők is.Melyikőtök az aki tudja a pontos választ ezekre a kérdésekre és nyíltan ki meri mondani,hogy igen amit mondok az úgy van mert ez Istentől származik?Idéztek Mózestől de ha megnézitek és szembeállítjátok Mózes tanítását Jézus tanításával merőben más tanítást fogtok látni.Vajon miért?Mind a két tanításban van hasonlóság és van különbség van jóság és van rossz.Köztudott,hogy Mózes Isten igaz szavát adta át az embereknek de az akkori papságnak és farizeusoknak nem állt érdekében ezek szerint élni és Mózes halála után tanításait megtartani.Tanításait megváltoztatták,régi pogány kultuszaikat újból előtérbe helyezték és ráfogták Mózesre mint az Ő tanításait.Ugyan így járt Jézus is.Szerencsére nem tudtak vagy elfelejtettek mindent kitörölni és így maradtak ránk igaz tanítások is.Csak akkor láthatunk tiszta szemmel ha mi is tisztává válunk és követjük a megváltónk életútját,példamutatását kell követnünk és nekünk is úgy kell élnünk ahogyan Ő cselekedett.Mit mondott Jézus?Az egész tanítása fontos de a legfontosabb ha kiemelhetünk belőle az a Tízparancsolat és a Hegyi beszéd.Ki az testvéreim aki ezeket a parancsolatokat betartja és így él?Mert bizony aki betartja parancsolataimat az nem vész el soha mondja Jézus.Amíg életünket nem helyezzük a parancsolatok köré és nem próbálunk törekedni minden egyes parancsolat betartására addig mi sem tudunk tisztán gondolkodni és cselekedni így végezhetünk okfejtéseket,hogy miért lesz valakiből homoszexuális nem fogjuk megkapni a megfelelő válaszokat.Az emberek csak Isten segítségével tudják elhagyni emberi szokásaikat,negatív érzéseiket,gondolataikat,tetteiket.Csak így lehetséges,hogy legyőzzük a vágyakat magunkban ami a másik nemmel való kapcsolatot jelenti mert az azonos neműek társulása bizony nem megengedett.Ahogy Isten mondja férfi és nő egymásnak rendeltetett.Mi a célja eme kapcsolatnak?Segíteni egymást az Istenhez haza vezető úton szeretetben és Istentudatos gyermekek nemzése.Egy homoszexuális párnál ez lehetetlen és így nem irányul a kettőjük kapcsolata másra mint az érzékkielégítésre.Mint lelkek,emberek szerethetik egymást de kapcsolatot nem alakíthatnak ki mert az nem Istentudatos.Mert amint a mennyben úgy a földön is.A mennyben csak tiszta lelkek élnek és nincs helye deformációnak mint itt a földön.Ha követjük a parancsolatok helyes betartását és éljük a szeretet törvényét akkor egyre jobban fog a lelkünk és a testünk is tisztulni,tudatosabbak leszünk és másoknak is ekkor tudunk segíteni a lehető legjobban.Ha saját vágyaink szerit szeretnénk élni és nem tiszteljük az életet Isten teremtését nem várhatunk mást mint lelki és testi szenvedést.Mit jelent tisztán élni?Megismerni,Szeretni Istent,szeretni felebarátunkat azaz minden embert még a túlzottan bűnben élőket is,szeretni az állatvilágot,növényvilágot,az egész természetet,köveket,ásványokat és mindent mert minden Isten teremtése,Isten benne van mindenben.Amíg az ember ezeket a felsoroltakat nem becsüli addig csak szenvedés lesz az élete.Isten nem jogosította fel az embereket arra,hogy pusztítsák a környezetet,öljék és egyék az állatvilágot,irtsanak ki mindent amihez kedvük van,szennyezzék a vizet,levegőt,a földet.Mindig ott van a szabad akarat,hogy Isten mellett vagy ellene döntünk.Addig is érvényes lesz ránk az a törvény,hogy ki mit vet azt fogja aratni.Isten mondja:ismerd fel bűneidet,kérj bocsánatot,bocsáss meg és többé ne kövesd el ugyanazon hibákat.Ha ezen parancsolatokat betartva próbálunk élni akkor tudunk majd segíteni mi is másoknak a lehető legjobban és tudunk belemenni okfejtésekbe,vagy fejtegetni társadalmi,emberi jellembeli eldeformált lelki testi bajokat.
A Mózes által átadott Tízparancsolat és a Jézus által elmondott Hegyibeszéd között nincs ellentét, nem kell szembeállítani. Erről ki merem mondani, hogy ez így igaz, ahogy mondom, Isten ezt mondta.
Félreértetted a mondani valómat.A Tízparancsolat jó és a Jézus hegyi beszéde is jó mert én azt írtam,hogy aki ezeket a parancsolatokat betartja az Istentudatos életet él.Ha megnézed a két tanítást,elolvasod az ószövetségi Mózesi tanítást és össze veted az újszövetségi Jézusi tanítással bizony nagyon sok az ellentét.Itt számít,hogy ki mit forgat a kezében azaz milyen könyvet és honnan veszi az tanítást
Ádám, minden szavaddal egyetértek!
Próbálom összegezni a lényeget: nekünk, akik bűnösként kegyelemben részesültünk, szeretnünk és tisztelnünk kell a bűnösöket, akkor is, ha homoszexuális függőségben élnek. Nem tagadhatjuk meg tőlük azonban azt a kegyelmet sem, hogy bűnnek nevezzük, homoszexuális (leszbikus) cselekményét. Az orvos is, először tudatosítja a betegben, hogy annak problémája valóban betegség. A bűnös sem akar megszabadulni a bűnétől, amíg nem tartja bűnnek az ilyen tetteit, szándékait. Kegyelmet sem kér, amíg nem tudatosodik benne, és érzelmileg át nem éli elveszettségét.
A szabaduláshoz nem elég azonban a bűntudat. Szenvedélybetegséget csak egy másik, az előbbinél is erősebb szenvedéllyel helyettesítve lehet megszüntetni. Keresztényként nem ajánlhatunk mást, mint a Krisztus iránti szenvedélyünket, ezért nem árt, ha mi magunk is sugározzuk azt.
Tényleg egyetértünk.:)
„Megbízható tudományos forrásból olyan kutatásról hallottam, amely azon egypetéjű ikerpárokat vizsgálta, akik között legalább az egyik iker homoszexuális. Azt találták, hogy ha az egyik iker homoszexuális hajlammal bír, akkor 50% eséllyel lesz az ikerpárja is az”
Szerintem ez az egyik legerősebb érv a homoszexualitás genetikai eredete ELLEN.
Gondoljunk bele:
egypetéjű ikreknél 100% hogy mindkettő kék szemű lesz, mindkettő 180 cm (+ – néhány mm), mindkettő göndör hajú, mindkettőnek ugyanott lesz anyajegye, mindkettőnek 42-es lába lesz, sorolhatnám.
Az a tény, hogy egypetéjú ikreknél a homoszexualitás esetében ez az arány CSAK 50% meglepően kevés, teljesen ellentétes a többi – genetikailag bizonyíthatóan meghatározott – dologhoz képest. Ha teljesen genetikai eredetű lenne, akkor 100% kéne, hogy legyen az egyezés egypetéjű ikrek esetében!
Azaz, pont az ikerkutatás mutat rá, hogy nincs értelme genetikai okot keresni a háttérben.
Miért kell az Ószövetségből levezetni a homoszexualitást mint bűnt? Az újból is le lehet. Ha valaki az Új szövetségből vezeti le akkor eleve ki van kerülve az ilyenfajta vita hogy összekapcsolják a tengeri herkentyű evéssel meg a hegymászással.
És lehet-e különbséget tenni az ószövetségi törvények közt?
„…..Az étkezési törvények a zsidók és a pogányok közötti különbséget jelezték, de ez a különbség Krisztusban megszűnt, ezért az étkezési törvények is megszűntek…..”
Csekély időmből nem sok utánajárásra futja ezért ismét csak Arnold Fruchtenbaumra hivatkozom, aki viszont rabbinikus háttérből származó zsidó ember és az Újszövetséget zsidó kontextusból kiindulva tanítja. Ennek nyomán olyan dolgokat is hallani tőle amit „pogány keresztény” tanítóktól soha, vagy épp az ellenkezőjét mondjáak (mit jelent víztől és lélektől születni, miért kellett Lázárnak négy napig halottnak lenni stb.)
Szóval ő azt mondja hogy az Ószövetség abszolut nem érvényes a mai keresztényekre és nem lehet a Tórát kategóriákra osztani. De helyesebb ha idekopizom a megfelelő részt az ő tanításából:
„…….A mózesi szövetség volt az alapja a törvény korszakának. Ez volt az egyetlen feltételes zsidó szövetség, és a Messiás halálával végleg véget ért (Róma 10:4; II. Korinthus 3:3-11; Galátzia 3:19-29; Efézus 2:11-18; Zsidók 7:11-12,18).)
Ebből adódóan tehát a mózesi törvény már nincs érvényben. A próféciákban már azelőtt látható volt, mielőtt a Messiás meghalt volna, hogy megszabadítsa a zsidókat a törvény büntetésétől, hogy a törvény érvényét veszti
(Jeremiás 31:32).
A mózesi szövetség státuszát hét pontban fogjuk megvitatni.
1. Mózes törvényének egysége
Számos hívő gondolkozásában és tanításában két olyan tényező bontakozott ki, amelyek hozzájárultak a Mózes törvénye körüli zűrzavar kialakulásához. Az egyik a törvény felosztása „szertartási”, „jogi” és „erkölcsi” parancsolatokra. E felosztás alapján sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a hívőre nem vonatkoznak a szertartási és jogi parancsolatok,
de az erkölcsiek ezzel szemben továbbra is érvényesek. A másik tényező az a hit, miszerint a tízparancsolat a mai napig érvényben van, ám a többi 603 parancsolat már nem. Amikor egy hetednapi adventistával találkozunk, szemléletük problémákhoz vezet a negyedik parancsolat, a szombat megtartása kapcsán. Ezen a ponton elindul a mellébeszélés, ami következetlenséghez vezet.
Meg kell értenünk, hogy a mózesi törvényre az Írás teljes, megbonthatatlan egységként tekint: A Tóra, vagyis törvény szót mindig egyes számban használja, amikor Mózes törvényéről beszél, még akkor is, ha az 613 parancsolatot tartalmaz. Ugyanez igaz a görög „nomos” szóra az Újszövetségben. Mózes törvényének szertartási, jogi és erkölcsi részekre bontása kényelmes akkor, amikor a törvényben szereplő különböző parancsolatokat tanulmányozzuk, ám maga az Írás soha nem osztja fel őket ilyen módon. Arra sincs igei alap, hogy a tízparancsolatot különválasszák az összes, 613 parancsolattól, és csakis
azt tekintsék örök érvényűnek. Mind a 613 parancsolat egy megbonthatatlan egység, s ezekből áll Mózes törvénye.
A Jakab 2:10-ben álló kijelentés hátterében pontosan ez, a Mózes törvényének
megbonthatatlanságáról szóló elv áll: Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
A lényeg egyértelmű. Ha valaki csak egyetlenegyet is megszeg a 613 parancsolatból, vétkezik Mózes egész törvényének megszegésében. Ez csakis akkor lehet igaz, ha a mózesi törvény megbonthatatlan egység. Ha ez nem így van, akkor csakis annak az egy parancsolatnak a megszegésében vétkes az illető, nem az egész törvény megszegésében. Más szavakkal, ha valaki megszeg egy jogi törvényt, vétkes a szertartási és az erkölcsi törvények megszegésében
is. Ugyanez igaz, ha erkölcsi vagy szertartási törvényt szeg meg valaki.
Hogy kicsit jobban szemléltessük: ha valaki sonkát eszik, Mózes törvénye szerint vétkes a tízparancsolat megszegésében is, bár azok közül egy sem említi a sonkát. A törvény megbonthatatlan egység, s ha egyet is megszegünk a 613-ból, mindegyiket megszegjük.
Hogy világosan megértsük Mózes törvényét, és annak viszonyát a hívőhöz (akár zsidó, akár nem zsidó hívő is legyen az), fontos úgy tekintenünk rá, ahogyan az Írás látja: egy egységre, amelyet nem lehet olyan részekre bontani, amelyek már nem érvényesek, és olyanokra, amelyek még igen. S nem lehet bizonyos parancsolatokat elkülöníteni, s ezáltal más pozíciót adni nekik, mint a többi parancsolatnak…………..
………E rész összefoglalásaként: a törvény egy 613 parancsolatból álló megbonthatatlan egység, és teljes egészében hatályon kívül helyezték. A Messiás keresztje után egyetlen parancsolat sem folytatódott. A törvény tanulmányozható és a tanítás eszközeként használható, hogy megmutassa Isten igazságosságról alkotott mércéjét, az ember bűnös mivoltát és szükségét
egy helyettesítő, engesztelő áldozatra. Használható arra, hogy számos spirituális igazságot tanítson mind Istenről, mind emberről. Használható arra, hogy elvezesse az embert a Messiáshoz (Galátzia 3:23-25). A törvénynek azonban teljesen megszűnt azon funkciója, hogy tekintélyt gyakoroljon az egyén fölött. Többé már nem a hívők életét meghatározó szabályrendszer…….
……..Mózes és a Messiás törvényét azért övezi olyan sok zűrzavar, mert számos parancsolat hasonló a mózesi törvényben találhatóakhoz, s ezért sokan arra a következtetésre jutottak, hogy annak bizonyos részei érvényben vannak. Azt már megmutattuk, hogy ez korántsem így van, így a parancsolatok hasonlóságának okát máshol kell kutatnunk. Ezt a magyarázatot akkor érthetjük meg a legjobban, ha ráébredünk arra, hogy a Bibliában számos törvénygyűjtemény létezik, mint például az édeni, az ádámi, a mózesi, az új és a
királyság törvénygyűjteménye. Az új törvénygyűjtemény tartalmazhat bizonyos
parancsolatokat az előzőből, ám ez nem azt jelenti, hogy az még mindig érvényben van. Amíg az ádámi törvénygyűjtemény bizonyos parancsolatai megtalálhatóak voltak az édeniben, ez nem jelentette azt, hogy az ádámi törvénygyűjtemény részben még mindig érvényben lett volna; az ember bukásával együtt megszűnt a működése. Ugyanez igaz akkor is, amikor a Messiás törvényét összevetjük Mózes törvényével. Számos hasonló parancsolat szerepel
bennük. A tízparancsolatból kilenc például megtalálható a Messiás törvényében, ám ez nem jelenti azt, hogy Mózes törvénye még mindig érvényben van. Mózes törvénye hatálytalanná vált, s most a Messiás törvénye érvényes ránk. Sok különböző parancsolat létezik. Mózes törvénye szerint például nem ehetnénk sertéshúst, de a Messiás törvénye alatt megtehetjük. Vannak hasonló parancsolatok is, ám ezek ettől függetlenül két különböző rendszer részei. Ha
nem ölünk és nem lopunk, az nem a mózesi törvény miatt van, hanem a Messiás törvénye miatt. Másrészt viszont, ha valaki lop, akkor az nem mózesi, hanem a Messiás törvényének megszegésében vétkes. Jelenleg az új szövetség érvényessége miatti kötelezettségünk, hogy engedelmeskedjünk a Messiás törvényének……..
……Az egyház és az új szövetség közötti kapcsolat ugyanaz, mint az egyház és az ábrahámi szövetség, a földterület szövetsége és a dávidi szövetség között. Az ábrahámi szövetség fizikai ígéretei, amelyeket a földterület és a dávidi szövetség is megerősít, kizárólag Izraelnek tett ígéretek. Mégis az áldás része, amelyet az új szövetség megerősít, a pogányokat is magában foglalja. Az egyház élvezője ezen szövetségek spirituális áldásainak, de nem az anyagi és fizikai előnyöknek. A fizikai ígéretek továbbra is Izraelhez tartoznak, és kizárólag Izraellel teljesednek be, különösen azok, amelyek a földterületre vonatkoznak. A spirituális előnyökben azonban már az egyház is osztozik. Ez az egyház viszonya ehhez a négy, Isten és Izrael közötti, feltétel nélküli szövetséghez……”
Tehát érdekes a mai gyakorlat hogy a keresztény életre nézve Mózes törvényéből sokszor idéznek de a többi nyolc szövetség törvényéből nemigen , pedig egyik sem érvényes ránk(Édeni, Ádámi, Noé, Ábrahám, Mózes, Földterület, Dávidi, Új szövetség)
Bocsánat az Új szövetség érvényes.
Szvsz. ez kérdés nem túl misztikus, elég jól el lehet navigálni az ószövetség alapján azügyben, hogy a nem zsidókra mi vonatkozik: minden olyan erkölcsi elvárás, amit Isten számonkér nem zsidó népeken, értelemszerűen biztosan vonatkozik a nem zsidókra. 🙂
Az, hogy minden ami a Tórában van csak a zsidókra vonatkozik, nyilvánvalóan téves. Zsidó szemszögből természetesen a parancsolatok rendszere egységes, egy parancsolat elleni vétek az egész törvény elleni vétket jelenti – de ez nem jelenti (logikailag sem) azt, hogy ne lenne igaz, hogy a törvény egyes parancsolatai egyébként univerzális parancsok, minden emberre vonatkoznak, köztük (értelemszerűen!) a törvényhű zsidókra is. Ez a minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár klasszikus esete.
A homoszexuális cselekedet „férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak” szerepel a 3Móz 18 azon felsorolásában, amelyet a 3Móz 18,24-25 ezzel zár: „Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek. És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait.”
Tehát ezek az erkölcsi elvárások nem csak Izraelre vonatkoznak (és nem is csak a keresztényekre), hanem mindenkire – ezek a parancsok és elvárások nem arra valók, hogy Izrael megkülönböztesse magát a többi néptől, mert ha így lenne, mert akkor az, hogy a kánaáni népek nem eszerint éltek, nem lehetne egyértelmű jogalapja annak, hogy Isten Izraelt felhasználta arra, hogy kiűzze („kiokádja”) a kánaáni lakosokat a földről (Erec).
Bocsi Stevie de ez most nem az a penge éles érvelés amit megszoktam tőled. Megfogalmazol egy állítást „ex cathedra” de nem indoklod, hogy szerinted miért van úgy, csak mint tényt elővezeted:
„…..Az, hogy minden ami a Tórában van csak a zsidókra vonatkozik, nyilvánvalóan téves. Zsidó szemszögből természetesen a parancsolatok rendszere egységes, egy parancsolat elleni vétek az egész törvény elleni vétket jelenti – de ez nem jelenti azt……,hogy a törvény egyes parancsolatai egyébként…. minden emberre vonatkoznak…..”
Miért nem jelenti logikailag azt?…. Miért téves az hogy ami a Tórában van az csak a zsidókra vonatkozik? – nincs indok csak az állítás.
Amit Fruchtenbaum állít azt alaposan meg is indokolja – sokkal hosszabban mint amit idekopiztam, te azokat az érveket mind figyelmen kívül hagytad.
És szándékosan őt idéztem mert a hátteréből fakadóan is elég autentikus. Csak az alapozó Bibliaiskolája kb. 680 oldalas. Olvastad már?
vándor,
Arnold Fruchtenbaum a bibliai szövetségekről diszpenzacionalista felfogást vall, én ezzel a szemlélettel nem értek egyet. Azzal természetesen egyetértek, hogy az új szövetség nem azonos a mózesi szövetséggel, de úgy gondolom, sokkal több a kapcsolat a kettő között, mint amit a diszpenzacionalizmus (és Fruchtenbaum) megenged. Hogy csak egy példát hozzak, Pál ezt írja az efezusi gyülekezetnek: „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. ‘Tiszteld apádat és anyádat’: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: ‘hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön’.” (6,1-3) Pál nem úgy idéz a Tízparancsolatból, mint ami már meghaladott, hanem úgy, mint ami érvényben van, miközben ő maga mondja más helyen, hogy nem vagyunk már a törvény alatt. Szerintem van jobb magyarázata a szövetségek egymáshoz kapcsolódásának, mint Fruchtenbaumé és a diszpenzacionalizmusé. De ez egy nagyobb téma, amibe most nem tudok jobban belemenni.
Bocs most gondoltam át a folytatást, visszavonom amit írtam.
Elgondolkodom a dolgon.
Szia vándor,
ezt most melyikre írtad, arra amit nekem reagáltál, vagy amit Ádámnak? Csak mert ha nem érthető, amit írtam, megpróbálom jobban kifejteni. Van, hogy csak én értem magam, és olyan is van, hogy még én sem. 🙂
A logikai dolgot egy példával világítom meg: Isten általában azt kéri minden embertől, hogy ne gyilkolják meg embertársaikat. De a tízparancsolatban ezt kéri Izraeltől is. Azért, mert Izraelnek ezt parancsolja, az nem azt jelenti, hogy a többi, nem zsidó embernek ne ezt parancsolná, és hogy akkor ők már nyugodtan meggyilkolhatják embertársaikat. Az, hogy a törvény tartalmaz olyan parancsolatokat, amelyek nem vonatkoznak másokra, csak a zsidókra, nem jelenti azt, hogy a törvény nem tartalmazhat olyan parancsolatokat, amelyek nem csak a zsidókra, hanem másokra is vonatkozik, mert Isten másoknak is ugyanezt parancsolja. Valószínűleg több dolgot Isten a zsidóknak is azért parancsol, mert mindenkinek megparancsolta (a zsidó emberek a minden ember egy részhalmaza).
A minden ember szívébe, lelkiismeretébe írt törvény nyilvánvalóan nem ellentétes a Tórával, de viszont nyilvánvalóan a Tórában több parancsolat van, mint a minden ember szívébe írt törvény. A vizsgálat tárgya tehát az, hogy vajon melyek azok a speciális parancsok, amelyeket Isten csak Izraelnek parancsolt, és melyek azok, amelyeket Isten Izraelnek is megparancsolt, de univerzális érvényűek és az egyetemes emberi lelkiismeretben is tükröződnek. Erre többek között fogódzót jelent az, hogy meg kell vizsgálni, hogy a Biblia milyen dolgokért marasztal el nem zsidó, nem a törvény hatálya alatt élő, azt nem is ismerő embereket vagy csoportokat. A homoszexuális cselekedet pont egy ilyen listán szerepel (ez a kontextusból egyértelmű, lásd fentebb), ezért látványosan cáfolható az az érvelés, hogy a homoszexuális cselekedet olyan jellegű tiltás lenne, mint a „tengeri herkentyű evés” tilalma. Az előbbi a lelkiismeretbe írt törvény alapján számon kérhető (vagyis univerzális érvényű), az utóbbi nem az.