Tamás Gáspár Miklós Keresztyén demokratáknak c. tegnapi cikkében mond igaz dolgokat a kereszténységről, de olyan butaságokat is, amelyek miatt rövid elemzése használhatatlan és irreleváns mind a keresztény hit, mind a kereszténydemokrata politizálás megértéséhez. Ezt a választ én viszont nem a kereszténydemokrata politizálás, hanem a keresztény hit védelmében írom. Orbán Viktornak igaza van akkor, amikor megkülönbözteti egymástól a keresztény hitelveket és a keresztény kultúrát (függetlenül attól, hogy a keresztény kultúra alatt pontosan mit ért, illetve hogy a megkülönböztetés a gyakorlatban jól működik-e), TGM pedig téved, amikor ugyanolyan zavaros képet fest a kettő kapcsolatáról, mint magáról a keresztény hitről. Ezt sem Orbán Viktor védelmében írom, hanem a keresztény hit védelmében, amelynek integritását ugyanúgy védeni szükséges TGM szemi-gnosztikus kereszténység-képétől, mint a keresztény kultúrával való káros azonosítástól.
Miben téved a marxista filozófus? TGM a hegyi beszédből vett idézettel kezdi a cikkét, emlékeztetve arra, hogy Jézus szerint az ellenségeinket is szeretnünk és áldanunk kell, és ha csak atyánkfiait köszöntjük, nem vagyunk jobbak a vámszedőknél. A Mester mondatai minden tanítványnak szentek, ezért rendkívül szomorú, amikor ezeket a szavakat helytelen kontextusban alkalmazzák, például cselekvési programként keresztény politikusok számára. A hegyi beszéd vonatkozó igéit már Tolsztoj is megpróbálta politikai programmá kovácsolni, elutasítva minden állami erőszakot, szorgalmazva a börtönök felszámolását is. Jézus azt mondta, hogy a gonosznak nem szabad ellenállni, tehát a Jézus-követő politikusok sem állhatnak ellen semmilyen gonosznak. TGM nem keresztény alapon politizál, hanem marxista alapon, ebben különbözik Tolsztojtól. Nem önmagán, hanem a kereszténydemokrata politikusokon kéri számon Jézus szavait. Ez helyes is volna, ha valóban a keresztény elveket kérné rajtuk számon, azonban TGM – Tolsztojhoz hasonlóan – félreérti a hegyi beszéd jelentőségét és félreérti a bibliai világképen belül az állam szerepét is. Ő is világosan látja, hogy a hegyi beszéd politikai szinten alkalmazhatatlan („az Írás legnagyobb dicsősége, hogy alkalmazhatatlan”), azt azonban nem látja, hogy a bibliai világképben a tanítvány mellett van helye az Isten szolgájaként működő államhatalomnak is.
Abban a bizonyos Rómaiakhoz írt levélben, amit TGM egy „rejtélyes szerzőnek” tulajdonít (noha a levelet a legradikálisabb bibliakritikusok is a tarzuszi Pál írásának tartják), arról olvasunk, hogy Isten az állam kezébe adta a kardot, amely Isten szolgájaként hordja azt, hogy megbüntesse a gonosztevőket (Róm 13,3-4). Az egyéni tanítvány nem állhat bosszút magáért, sőt, az a feladata, hogy ellenségével is tegyen jót (Róm 12,19-21). A hatalomnak azonban más Istentől rendelt feladata van, többek között az, hogy az egyén bosszúja helyett Isten bosszúját hajtsa végre a gonosztevőkön. Félreérti Jézus és az apostolok tanítását, aki a tanítványnak szóló szavakat az államra alkalmazza. Az államnak engedelmesség, tisztelet és félelem jár – nem szerintem, hanem Jézus apostolai szerint. Simon Péter – Jézus elsőszámú tanítványa – például ezt írja a kisázsiai tanítványoknak: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. (…) Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” (1Pt 2,13-14.17)
TGM-nek abban teljesen igaza van, hogy amikor Jézus tanítványai a katakombákból hatalmi pozícióba kerültek, sokszor pont ugyanolyan kegyetlenek és hiteltelenek lettek, mint korábbi elnyomóik. A marxista TGM előtt nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy elmélet hívei a gyakorlatban sokszor mást csinálnak, mint ami az elmélet. Nyilvánvaló is számára, hiszen ezért (is) írta a cikket. A keresztény politikusok is csináltak olyat, aminek semmi köze nem volt alapítójuk szándékához. Jogos a kérdés, hogy ők ilyenkor valóban Jézus tanítványai voltak-e. Ez a kérdés azonban nem amiatt vetődik fel, mert az államhatalom képviselőiként nem a hegyi beszéd egyéni tanítványoknak szóló parancsait valósították meg állami szinten, hanem azért, mert az állam képviselőiként jártak el helytelenül: nem a jó cselekedeteket jutalmazták és a gonosztetteket büntették, hanem visszaéltek az Istentől kapott hatalommal. A történelemben sok keresztény politikus vált méltatlanná a keresztény jelzőhöz. Nem a hegyi beszéd mércéje szerint, hanem Istennek az állam számára előírt elvárásai szerint. Sok dolog történt a kereszténység nevében, ami azért méltatlan a kereszténységhez, mert méltatlan az igazságos és jogos hatalomgyakorláshoz.
Amit TGM számonkér a keresztény politikusokon, az viszont abszurd. Ezt írja például: „A keresztyénség nem jólét, nem politika, nem haza, nem család. A keresztyénség – mint apokaliptikus vallás – nem családra, legitim szexre és népszaporulatra tekint, hanem szüzességre és önmegtartóztatásra, a lélek, és nem a test vallása (el kell ezt még mondani?), bár semmit nem vet meg.” Abban természetesen igaza van TGM-nek, hogy a kereszténység (vagy „keresztyénség”, ahogy ő írja – nyilván a református Orbán Viktornak adresszálva a gondolatot) nem jólét, nem politika, nem haza, nem család. Az viszont nagyon komoly tévedés, hogy a kereszténység „nem családra, legitim szexre és népszaporulatra tekint, hanem szüzességre és önmegtartóztatásra”, az meg kifejezetten gnosztikus gondolat, hogy a kereszténység (pláne keresztyénség!) „a lélek, nem a test vallása”. Pár bekezdéssel később TGM össze is mossa a kereszténységet a gnoszticizmussal, érthető tehát, hogy a test és a lélek kapcsolatában sem látja az ortodoxia és eretnekség közti különbséget. Pedig ha csak a Niceiai hitvallást elővette volna, rögtön beleütközött volna az egyetemes keresztény hit egyik fő tételébe: „Hisszük… a test feltámadását”.
A keresztény hit természetesen nagyon is foglalkozik a test kérdésével. Az előbb említett Pál apostol (a Rómaiakhoz írt levél szerzője) például ezt írja Timóteusnak szóló első levelében: „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által.” (1Tim 4,1-5) A keresztény hittől olyannyira nem idegen a test (beleértve az ételek élvezetét és a legitim szexualitást), hogy Pál egyenesen démoninak nevezi azt, ha valaki a kereszténységet „a lélek, nem pedig a test” vallásának nevezi (el kell ezt még mondani?).
És ha csak a hegyi beszédre gondolunk, Jézus a legitim szex és a házasság kérdését újból és újból tárgyalja, hogy csak egy példát mondjak: „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Mt 5,28). Jézus arra is buzdít, hogy ha a jobb szemünk bűnbe visz, inkább vájjuk ki, mert jobb fél szemmel bemenni a mennyek országába, mint teljes testtel a gyehennára vettetni. A legitim szex Jézus témája is volt. Ahogy a válás is. A házasság Jézus számára annyira szent volt, hogy a házassági hűtlenség esetét leszámítva felbonthatatlannak nevezte azt – ugyanott, a hegyi beszédben (Mt 5,31-32).
Abban igaza van TGM-nek, hogy Jézus a követői transznacionális – vagy akár multikulturális – közösségét hirdette meg. Isten már Ábrahámnak megígérte, hogy az ő utódában (akit a kereszténység Jézus Krisztussal azonosított) minden nép áldást nyer. A kereszténység nemzetek feletti vallás. Abban azonban nincsen igaza TGM-nek, hogy a kereszténység eltüntetné a nemzeti identitást. Az egyik része az örömhírnek éppen az, hogy Isten minden népből, nyelvből, nemzetből és törzsből elhív magának tanítványokat (Jel 5,9), és ők saját nyelvükön imádhatják az Istent. Az igaz, hogy egy keresztény tanítvány közelebb érzi magához (illetve Jézushoz) a másik nemzetből való tanítványt, mint saját nemzettársát, aki nem követi Jézust, de az nem igaz, hogy a kereszténység irrelevánssá tette volna a nemzeteket. Különösen, ha az állam vezetőiről van szó, akik soha nem a nemzetközi egyházat és nem valami határtalan világközösséget, hanem a népüket, országukat képviselik.
Számomra a keresztény tanítványság elsődleges a keresztény világnézeten alapuló politizáláshoz képest. A kereszténység pedig elsődleges a keresztény kultúrához képest. A keresztény világnézetből kinőtt kultúra értékeinek védelme az emberi együttélés keretei számára fontos lehet, főleg ha az alternatív ideológiákra nézünk, ezért a szeretet is megkívánja, de számomra, Jézus tanítványa számára végtelenül fontosabb az evangélium és az örök élet kérdése. Ha politikus volnék, keresztény világnézeti alapon dolgoznék az általam képviseltek jólétéért, és a munkámat elválasztanám az evangélium ennél is fontosabb ügyétől. A bibliai világnézetben mindkettőnek van helye, ha nem keverednek össze egymással. TGM olyan kereszténységet vizionál, amely pont azért rokonszenves, mert alkalmazhatatlan. A Biblia viszont nem életidegen, hanem mélyen életigenlő üzenetet hordoz, amelyben ugyanúgy megvan az állam és a nemzet helye, mint a családé és a szexualitásé. A tanítvány útja a jelen világban nem könnyű út, főleg, ha egy keresztény kultúrán belül is óvnia kell hite integritását. Ha jóhiszeműen olvasom TGM cikkét, talán erre akar ő is figyelmeztetni. A filozófus kereszténység-képe azonban torz, ezért a figyelmeztetése is félrevezető.
„…Ha politikus volnék, keresztény világnézeti alapon dolgoznék az általam képviseltek jólétéért, és a munkámat elválasztanám az evangélium ennél is fontosabb ügyétől. A bibliai világnézetben mindkettőnek van helye, ha nem keverednek össze egymással…” – Nagyon fontos megállapítás. Mi, keresztények csupa ilyen kettősségben élünk. (Nem kivétel ez alól pl. a gyermeknevelés sem: egyszerre vagyunk Isten gyermekei és gyermekeink szülei). – Jézus Krisztus felszólít, hogy törekedjünk tökéletességre/irgalmasságra mind a Szentlélek által megélt Isten-gyermekségünkben, mind talentumaink használatában, kamatoztatásában… – A Fidesz „hibrid típusú” hatalomgyakorlását a jelenlegi és a később látható gyümölcsök jellemzik majd: pl. hogyan használja a kezébe adott kardot: „Isten szolgájaként hordja azt, hogy megbüntesse a gonosztevőket”, vagy sem? a legfontosabb európai kérdés-e a migráció, vagy sem stb. – Orbán (és a Fidesz) kereszténységét viszont nekünk, keresztényeknek most kell megítélnünk, mivel kereszt(y)énynek mondják magukat. J.K. szerint csak jó fa teremhet jó gyümölcsöt… – TGM-nek természetesen csak rész-igazságai lehetnek, zavaros az alapállása. Figyelmeztetéseit, meglátásait viszont komolyan kell venni, hiszen „mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Az „ezek” mi vagyunk, a tanítványok és a sokaság, benne pl. TGM…)
Szia Ádám!
Tamás Gáspár Miklós Keresztyén demokratáknak c. cikke tényleg homályos… mondatonként szétszedni talán fölösleges is. Szerintem ami mégis lényeges benne, az az, hogy példákat hoz arra, hogy a történelem folyamán, keresztény értékrend alapján szerveződött sokféle formációk milyen pusztítást okoztak.
Ebben von párhuzamot a Fidesszel, Orbán Viktorral, mint ideológiai úthenger mit művel 8 éve és fog még (tervez még) 2030-ig.
Szerintem, ebből a szempontból, bár zavaros utalásokkal teli cikke számomra is vállalhatatlan, helyére téve, inkább figyelmeztetés.
A figyelmeztetés abszolút helyén való (lenne). Csak TGM olyat kér számon a kormányon, ami nem a kereszténységből következik, hanem az ő téves kereszténység-képéből, ezért a figyelmeztetése célt téveszt.
Köszönöm Ádám. Teljesen egyetértek, Nemcsak TGM,hanem Dr.Molnár Róbert is keveri a dolgokat,más fórumon.
Akkor megismétlem még egyszer.
Nem a cikk tételes kijelentéseire kell figyelni, látszik TGM, bár van szókincse, intellektusa, mégsem ért hozzá, nem az ő asztala…
Hanem arra a figyelmeztetésére, hogy emberek a vallás nevében mikre képesek…
A politikai szimpátia ködéből kicsit kinézve, ez tisztán látszik…
Ádám, amit a „keresztény hit védelmében” írsz, szerintem megáll.
De észre kell venni a Fidesz politikájának ezt a veszélyét.
Nem a mennyben vagyunk.A bün rabsága miatt, gyakorlatilag minden izmus félrecsúszott és saját pozitív elveivel is szembekerült amikor politikai irányítószerepbe került, a történelem során. Pl az erőszakmentességre és az ölés (nem egyszerűen gyilkolás) tilalmára építő Buddhizmus Államai, ugyanúgy háborúztak, ugyanolyan kegyetlen zsarnok uralkodókat vonultattak fel. Judson Adonirám misszionárius burmai börtönévei alatt azt tapasztalta, hogy a hóhér mindennap bejött a zsúfolt cellájába és elvitt kivégezni egy embert. Az a csúsztatás ha a keresztyénséget okoljuk a politika torzulása miatt. A politika egyszerűen ilyen, mert az ember bűnös. A vallás is ilyen, mert az ember ilyen. Csak Jézus változtathatja meg belülről.
Őszintén szólva viccesnek tartom, amikor egy ateista a Bibliából idéz és tanítani akarja a keresztényeket, mit kell tenniük.
Ha volna világos keresztény szó ebben a zavaros időben, akkor talán eszükbe sem jutott volna ilyesmi.
Engem zavar, ha a kormányt a kereszténységgel azonosítják, mert semmi keresztényi nincs benne- csak nyomokban tartalmazza a keresztény értékrendet.
De az is kifejezetten irritál, amikor azt mondják, csak az keresztény, aki a menekülteket segíti, vagy a hajléktalanok felé szolgál.
Jó volna, ha a kereszténységet nem akarná kisajátítani egyik politikai oldal sem, és meghagyná azt a tanítványoknak, akik Krisztust akarják követni.
@Csabacz: csak akkor vegyük figyelembe, hogy
1. a pártpolitika és ideológiák harca offtopic, Ádám nem politikusként, hanem pásztorként és/vagy apologétaként írta a posztot.
2. a TGM által is képviselt marxizmus is egyre inkább vallási jelleggel működik, még ha sokan nem is mondják magukat kereszténynek a képviselői közül, és hasonlóan veszélyesek a politikusaik Európa-szerte.
@dzsaszper:
1. – egyetértek. Ahogy Ádám is írta: „Ezt a választ én viszont nem a kereszténydemokrata politizálás, hanem a keresztény hit védelmében írom.”
2. – biztos így van, ehhez nem értek. 🙂
TGM-t lehet szeretni, nem szeretni. Jobb oldalról nem szeretik, bal oldalról nem tudom…
De tartom azt az állításomat, hogy TGM explicite vagy implicite, de figyelmeztet, mire képes az ember a vallás nevében (nem csak keresztény…)
Előző hozzászólásaimból kiderül, magával a cikkében lévő tételes állításaival nem érte egyet…
Egy kitűnő reflexió TGM cikkére:
http://mandiner.hu/cikk/20180802_szilvay_gergely_keresztenyseg_ahogy_balosok_elkepzelik
Kedves Ádám,
köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet erre a TGM írásra! A jellege nyilván olyan, mint a többi, provokatív, és szerintem így is érdemes olvasni. Én nem azzal foglalkoznék, hogy „ortodox”-e a keresztyénség-képe, hanem hogy felhívja-e a figyelmet a Biblia alapján valós problémákra. És felhívja. Arra, amire korábban te is utaltál, hogy a trón és az oltár nászából torz utódok születnek, és hogy valószínűleg Jézus nem ezt az utat szánta a tanítványainak. A „mi lett volna, ha” nyilván történetietlen, és felesleges azon meditálni, milyen jó lett volna, ha Nagy Konstantin annak idején nem lát fantáziát a keresztyénségben. De látott, és ezzel akkor sok százezren menekültek meg a további üldöztetésektől, tehát volt jó oldala is. Ma pedig a TGM által teljesen jogosan a politikai keresztyénségnek felrótt (és több pápa által is megbánt) bűnök miatt is még nagyobb a felelősségünk, hogy a keskeny úton járjunk. Engedelmeskedve a hatalomnak, de nem kiszolgálva azt. Segítve annak munkáját a társadalmi igazságtalanság orvoslásában, de eközben nem meggazdagodva a szövetséges szerepében… stb. még sorolhatnánk. Én nem bántanám TGM-et azért, mert provokál. Egy filozófusnak ez a dolga. Ha meg marxista, akkor nyilván a keresztyéneket fogja provokálni. Köszönjük meg neki, hogy ezáltal is jobban látjuk a keskeny utat. Nem jó reakció, ha kikérjük magunknak, hogy egy marxista a Bibliából idéz, és az egzegézise kívánnivalót hagy maga után… Értsük mi jobban, és éljük mi még pontosabban a hegyi beszédet, és akkor ráébredünk, hogy az egyetlen hermeneutikai lehetőségünk az alázat.
Kedves Ottó,
alapvetően egyetértek azzal, amit írsz, a kormányon számon lehet és kell kérni a kereszténység kulturális értékeinek képviseletét. A legfrissebb cikkemben egyébként én is ezt teszem: Viszont akkor tényleg védjük a keresztény értékeket!
TGM-mel azért vagyok kevésbé megengedő, mert a kormányon nem azt kéri számon, ami számon kérhető, viszont a kormányon ütve bennünket, keresztényeket is lehetetlen pozícióba szorít. Cukik vagyunk, csak az üzenetünk teljesen alkalmazhatatlan, mert mi a lélek, nem a test dolgaival törődünk. TGM-nek filozófusként is illene tájékozódnia, ha a kereszténységről mond véleményt.
TGM nem egy komoly filozófus, inkább egy „tipikus magyar értelmiségi” a baloldali belpesti típusból , aki grafomán is.( mindegy, hogy eredetileg nem volt Pesti, hanem Erdélyben élt, ma már pestibb a pestinél). Aki képes a „Körúton túl ” publicisztikát megírni , az semmit sem ért ebből az országból. Nagyjából a világból se.
Hogy milyen filozófus TGM, „komoly” vagy komolytalanul provokáló, az szerintem nem lényeges ebben a kérdésben. Az az érdekes, amit mond. Ha nem lenne érdekes, Ádám sem reagált volna rá. A királyok is azért tartottak bohócokat, mert olyan dolgokat mondhattak ki, amit „komoly” emberek nem. Ettől még a világirodalom tele van bohócok által mondott fontos dolgokkal. Hamlet is ezért tettette hülyének magát. Engem tényleg foglalkoztat a keresztyénség kritikája olyanok részéről is, akik nem a mi kutyánk kölykei. A közéletünk sajnos tele van olyan vitákkal, ahol az érvekre nem ellenérvek, hanem az érvelő hovatartozása a válasz… Ádám, abban igazad van, hogy nem up-to-date TGM őskeresztyénség-képe. De az írása lényegét illetően hasonló a problémája, mint neked a korábbi bejegyzéseiddel: azonos (vagy kongruens) a politikai keresztyénség (kereszténydemokrácia?) azzal, amit kereszténységnek nevezünk, vagy nem?
Igen, és ebben a tekintetben TGM felvetése teljesen jogos. Csak úgy látom, az ő kereszténység-képében nincs helye az államnak mint Isten szolgájának, amely nem a tanítvány etikája szerint működik, a kereszténységben viszont van, és ezért TGM kritikája teljesen félremegy. Hasznosabbnak tartom OV világos megkülönböztetését keresztény hitelvek és keresztény kultúra között, inkább ezt a megkülönböztetést hangsúlyoznám, mert ez megfelelően porciózza a felelősséget a kereszténység és a kormány között. A kormány kölcsönözhet tőlünk gondolatokat, de azért ő felelős, hogy mit tesz vele, önmagunkért pedig mi vagyunk felelősek.
> Kotán Norbert says:
> 2018. augusztus 2. csütörtök – 12:31
> Őszintén szólva viccesnek tartom, amikor egy ateista a Bibliából idéz és tanítani akarja a
> keresztényeket, mit kell tenniük.
Kedves Norbert, at tudom erezni, hogy mennyire viccesnek tunhet ez. Hasonlokeppen azt is aterzem, amikor esetleg egy nem hivo huzza fol a szemoldoket, es ertetlenkedik: miert idezel nekem a Bibliabol, es akarod nekem a te vallasodat tanitani, ha en nem vagyok hivo?
> Jó volna, ha a kereszténységet nem akarná kisajátítani egyik politikai oldal sem,
> és meghagyná azt a tanítványoknak, akik Krisztust akarják követni.
Teljesen egyetertek veled. Anno ezert fogalmaztak meg a szekularis allam gondolatat, amikor a vallas es a politika/kormanyzat elvalik egymastol. Valoban hasznos lenne, hogyha a keresztenyseget meghagynak azoknak a tanitvanyoknak, akik Krisztust akarjak kovetni. Ebbol kovetkezoen, akik nem akarjak kovetni, azoknak meg nem kell kovetni.