Bart Ehrman nevéhez fűződik a keresztény hit alapjainak egyik legvehemensebb modern bírálata. Ehrman elismert szövegkritikus, Bruce Metzger szövegkritikáról szóló tankönyvének negyedik kiadását például ő gondozta (a Harmat Kiadó által megjelentetett köteten a neve már együtt is szerepel az eredeti szerző, Metzger nevével). Ehrman amiatt vált igazán ismert személyiséggé, hogy hátat fordított keresztény hitének, és könyveiben és előadásaiban a korai kereszténységről kialakított kép rekonstruálását szorgalmazza. Ehrman felelevenítette Walter Bauer német teológus újszövetségi szövegekkel kapcsolatos koncepcióját, miszerint a korai egyházban az ortodox irányzat hívei tudatosan változtatták meg az újszövetségi iratokat és szorították háttérbe a kereszténység nem ortodox irányzatait. Metzger tanítványának pálfordulása természetesen felkeltette a szélesebb nyilvánosság érdeklődését, és az angolszász egyetemek diákjai körében nem kis népszerűséget szerzett a számára.
Ehrman érvei azonban korántsem meggyőzőek. A szakma jelentős része kétkedéssel fogadja, és időnként tendenciózusnak tekinti Ehrman következtetéseit. Cikkek, tanulmányok, könyvek hosszú sora foglalkozik Ehrman tézisével, rendszerint cáfolva az állítások és következtetések helytállóságát. Timothy Paul Jones Misquoting Truth c. könyvében laikusok számára is hozzáférhető formában veszi sorra Ehrman Misquoting Jesus c. könyvének állításait. N. T. Wright, Peter J. Williams, Craig A. Evans, Darrell Bock, Richard Swinburne és William Lane Craig nyilvános vitát folytattak Ehrmannal, melyek egy része a youtube-on is megtekinthető.
Azért hozom szóba Ehrmant, mert idén Ehrman Project néven elindult egy weboldal, ahol ismert teológusok, szövegkritikusok, egyháztörténészek és filozófusok foglalkoznak Ehrman tézisének egy-egy elemével, és rövid videóüzenetekben foglalják össze a fontosabb ellenérveket. Olyan témákat járnak körül, melyek Ehrman érveiben fontos szerepet játszanak: az újszövetségi kánon, a másolatok megbízhatósága, a korai egyház krisztológiája, a gnosztikus iratok, vagy a gonosz problémája. A közreműködő teológusok között van D. A. Carson, Ben Witherington III, Darrell Bock, Alvin Plantinga és Daniel Wallace. Akit érdekel a téma, annak érdemes körülnézni ezen az új weboldalon. Sajnos – ahogy sok más esetben – egyelőre ez is csak angol nyelven elérhető.
Ádám!
Bart Ehrman egy-két jellegzetes, konkrét érvét, illetve keresztény hite cserbenhagyásának okait azért nem említetted, hogy a téma iránti kíváncsiságot tovább fokozd, vagy csak egyszerűen kimaradt?
Nem akartam részletesen belemenni Ehrman érveibe, mert igazából a linkre szerettem volna felhívni a figyelmet, a többi körítés volt, azt meg nem akartam hosszúra nyújtani.
Ehrman egyrészt a másolatok közötti rengeteg eltérésre építi az érvelését, és azt igyekszik kimutatni általuk, hogy az egyház tudatosan és szándékosan módosította az iratokat, másrészt a gonosz és a szenvedés filozófiai problémájára hivatkozik, mely szerinte nem teszi lehetővé a keresztény istenkép igazságát.
Kissé megnehezíti Ehrman megértését, hogy úgy tűnik, van egy „tudós” Ehrman, és van egy „népszerű előadó” Ehrman. A „népszerű előadó” Ehrman elfogadhatatlan mértékben eltúlozza és dramatizálja a „tudós” Ehrman megállapitásait, hogy a mondanivalója hatásos legyen, miközben a „tudós” Ehrman kénytelen sokkal-sokkal árnyaltabban fogalmazni.
Ebből számomra (lelkipásztori szemmel) az következik, hogy Ehrman negatív pálfordulásában más dolgok is szerepet játszottak az intellektuális kételyeken kívül, de ezt bizonyítani nem tudom. Sarah, a felesége (aki szintén egyetemi professzor) továbbra is keresztény. Elfogadja a férje következetes döntését, de nem ért egyet annak logikájával, és azt kívánja, hogy Bart visszatérjen a hithez. Azt gyanítom, Sarah talán tudna többet is mondani a valódi történetről.
Ádám, köszönöm a honlapot, sok kérdéses témára válasz lehet nekem.
Ádám, köszönöm a szerintem fontos kiegészítésedet és egyúttal remélem, hogy a linket ennek ellenére továbra is sokan megnézik.
Ehrman esete számomra elég elszomorító, de szerintem problémái, kérdésfeltevései korántsem lényegtelenek és egyediek. A szentírási iratgyűjtemény évszázadokon, évezredeken átívelő hiteles, tiszta megőrzése, fennmaradása szerintem egy alapvető, komoly teológiai, apologetikai kérdés, amely kimondva-kimondatlanul sok keresztény, de nem keresztény embert is foglalkoztat és elgondolkoztat.
Isten igazságai nélkül nincs örökélet, a Szentháromság ismerete nélkül nincs üdvösség.
Fáklya nélkül nincs világosság. Gyöngy nélkül nincs csillogás. Élő vizet minimális méreg is tönkretesz. Szép, nagy gyümölcsöt aprányi féreg is megrohaszt.
Szerintem túlságosan naív dolog azt képzelni, hogy Isten igazságait a történelem során ne akarták volna sokan, sokféleképpen megsemmisíteni, eltüntetni, elferdíteni, meghamisítani, manipulálni.
Számomra az is gyermeki naivitás, hogy a színfalak mögött a gonosz annyira nagyvonalú vagy erőtlen lenne, hogy ne próbálkozna ezzel.
Talán azt is naivitás gondolni a Biblia Istenéről viszont, hogy ha valami rossz vagy Számára kellemetlen történik a történelem színpadán, akkor Ő egyből jön és a fejére koppint az ellenszegülőnek és direkten közbeavatkozik és kiiktat.
Ugyanolyan naivitás azt is gondolni, hogy ne Isten akarata szerint forogna a forgatókönyv itt a Földön, bármi történjék is, feltéve, ha abból indulunk ki, hogy ő mindenható, szuverén.
Ádám, szerintem Ehrman problémái, kérdései ilyen értelemben nagyon is húsbavágóak és elgondolkoztatóak, nem? Bizonyos szempontból tabudöntögetőek, provokatívak és veszélyesek is persze.
De az ő példája talán azt is mutatja, hogy az intellektuális gőg, vagy az intellektualizmus kizárólagossága megmérgezi, kioltja az Istenbe vetett bizalmat, reménységet és hitet, kicsit kendőzetlenül fogalmazva Isten haragját, ítéletét vonja magára.
Csaba, teljesen egyetértek. Azzal is, hogy húsbavágó kérdésekről van szó.