A keresztény hit két központi parancsa: szeresd Istent és szeresd felebarátodat. Az első szoros kapcsolatban van az imádattal, a második a könyörülettel. E kettő által válhat az egész életünk istentiszteletté. Ami tökéletes ellentéte korunk jogokat követelő ego-pogányságának.
*
A kereszténység imádatról és könyörületről beszél. Korunk egyenlőségről és társadalmi igazságosságról. Így lesz a kegyelemből követelés, az emberből pedig isten.
*
A kereszténység Istene szeretet, ezért tele van irgalommal. Korunk bálványa az önrendelkezés, ezért a jogok szaporodnak.
*
Korunk éthosza elutasít minden úr-szolga viszonyt. A keresztény hit közepén viszont éppen az van, hogy Jézus szolgává tette magát, ezért Isten Úrrá tette őt mindenek felett, hogy mi is szolgává tegyük magunkat, és Úrnak valljuk meg őt.
*
Az emberek közötti konfliktusok alapvetően nem az egyenlőtlenségek miatt vannak, hanem amiatt, mert azt választottuk, hogy istenné leszünk, és elszakadtunk a szeretet forrásától. A megoldás ezért nem az egyenlőségért vívott harc, amely rendre új elnyomásban végződik, hanem az Istennel való megbékélés a Messiásban, amelyből szeretet és szolgálat fakad.
*
A keresztény ezt imádkozza: Jöjjön el a Te országod, legyen meg a te akaratod, és hadd legyek részese annak! Korunk ezt tanítja: Jöjjön el az én országom, legyen meg az én akaratom, hiszen csak egyszer élek…
*
A keresztény reménység arról szól, hogy végül egy nagy menyegzői lakodalomba érkezünk, ahol annyian leszünk, mint az égen a csillag. Korunk szabadságmítosza megszámlálhatatlan magányos temetésben végződik, ahol önmagát sem választhatja többé senki.
*
Az evangélium nem a múlt viszonyainak a visszasírása, nem is a jelen viszonyainak az elfogadása, hanem a jövő meghódítása. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
*
A keresztény hit mélyen szubverzív a világ hitvallásaival szemben, és soha nem szorul arra, hogy a világ igazolja az érvényességét. A mi korunkban sem.
Nem is lehetne szebben megfogalmazni a keresztény világnézetet, a kereszténység ellentétét a modern világszemlélettel…
Kedves Miklós!
Őszinte érdeklődéssel kérdezem, hogy a modern világszemlélet, bármi is legyen az, hány emberre vonatkozik és hány évente cserélődik?
Kedves Benchmark! Nincs olyan, hogy modern világszemlélet… következésképpen nem is lehet választ adni erre a kérdésre. A modern világszemlélet csak Ádám és a keresztények fejében létezik, ahol összekeveredik minden, ami a kereszténységgel ellentétes, mindenki, aki azt hiszi, hogy nincs a dolgoknak, az értékeknek, az életnek egy Istentől meghatározott örök rendje. De attól, hogy az ember nem hisz ebben, lehet modern, lehet posztmodern, lehet ateista egzisztencialista, logikai pozitivista, marxista, mindenféle…
Amit én ebben a cikkben a keresztény hittel szembeállítok, az inkább olyasmi, amit a Zeitgeist szóval szoktak jelölni. Nem modern világnézet, hanem korszellem.
Kedves Miklós! Önmagától létező örök rendnek se füle se farka. A gondolkodó ember tudja, hogy önmagától semmi sem létezik.
Kedves Zoli!
Teljesen igazad van – nincs önmagától létező örök rend. Vagy Isten létezik, vagy pedig nincs a dolgoknak valamiféle „örök”, az ember helyét, hivatását kijelölő rendje… (természeti törvények persze attól még vannak, de azok nem adnak választ arra a kérdésre, hogy mi az ember „helye”, hivatása, mik az értékek – márpedig a vallásos ember pontosan ERRE a kérdésre ad választ a vallással). Kedves Ádám – igen, amiről te beszélsz itt, az nem annyira egy világnézet, inkább a „Zeitgeist”.