Az elmúlt napokban Donald Trump elnöki beiktatására figyelt a világ, de ha igaz, hogy „a politika folyásirányban lefelé van a kultúrától” (Andrew Breitbart), inkább a kultúrában zajló változásokra érdemes vigyázó szemeinket vetnünk. Valami örvénylik a mélyben, aminek még nehéz megértenünk a formáját, de egyértelmű reakció az Aaron Renn által leírt negatív világra. A változás azt a Donald Trumpot is újra a hatalomba repítette, aki bár bizonyos erkölcsi szempontok szerint maga is a posztkeresztény negatív világ tünete (ha nem is annyira, vagy nem is úgy, mint sokan vélik), e világ ádáz ellenfeleként lépett színre. A negatív világ Amerikában a kereszténység körül jött létre, és 2015 óta hozzájárult számos méltatlan bírósági perhez, illetve több mint száz válságterhesség központ és több mint háromszáz keresztény gyülekezeti épület elleni támadáshoz, amelyek közül a Demokrata Párt által felügyelt főügyészség mindössze kettő (!) esetben indított hivatali eljárást. A keresztényellenesség tapinthatóvá vált, és sokan azt gondoltuk, tovább fog erősödni. Valami a mélyben azonban érezhetően megint változik, máshogy kavarog, mint eddig, és ez az áramlás egy új ellenerőt képvisel: szép csendben megszületett a reakció.
Egy tavaly év végi cikkben három meglepetést okozó beszélgetésről írtam, amelyek egy új kulturális momentumra utalhatnak. Joe Rogan meghívta a sokmilliós nézettségű podcastjébe Stephen C. Meyert, az ID mozgalom ismert képviselőjét; Alex O’Connor műsorában a volt ateista Ayaan Hirsi Ali tett bizonyságot a hitéről; Jordan Peterson vendége pedig az a Dallas Jenkins volt, aki minden idők egyik legsikeresebb filmsorozatáról, a Kiválasztottakról (The Chosen) mesélt (és kiderült, Peterson is kedveli a sorozatot). Három podcastet említettem, amelyek elképesztő befolyása önmagában is jelzi a kulturális változást: a hagyományos kapuőrök (a fősodratú média, az egyetemi világ, a szekularista, progresszív elit) elveszítették egyeduralkodó pozícióikat a kultúra formálásában, a tömegek más forrásokból kezdtek tájékozódni. És ennek hatása, vagy talán valami másnak a hatása, ami ezt is előidézte, már látszik. A woke forradalom a kulturális elit aktív és hathatós támogatása ellenére megtorpant, kifulladt, elveszítette morális felhajtóerejét. Nincs már érzelmi zsarolópotenciálja, egyszerű pedellusként pedig ellenszenvessé vált. Ugyan ki akarna Dolores Umbridge osztályába járni, ha lehet McGalagony professzor diákja is?
Hadd mutassak még egy további jelet, ami a kultúra mélyrétegeiben zajló változást jelzi. A Wall Street Journal nemrégiben arról számolt be, hogy az USA-ban 2024-ben a könyvkiadók összesítése alapján 22 százalékkal (!) nőtt meg a Bibliák eladása. Ez különös fejlemény, főleg ha egybevetjük azzal, hogy a többi könyv esetében átlagosan mindössze 1 százalékos (!) növekedést tapasztaltak. A növekedés tehát kifejezetten a Bibliát érinti. Sokkal több Bibliát vettek az emberek, mint egy évvel korábban. Ráadásul a kiadók tapasztalata alapján mindenekelőtt a Z-generáció kapott rá a Bibliára, az a generáció, amely a közelmúltban leginkább megélte a negatív világ irányvesztettségét, céltalanságát, nihilizmusát, kétségbeesését, szorongását. „Valami biztosabbra vágynak” – nyilatkozta a bibliaeladások okáról az egyik megkérdezett kiadó képviselője.
A közelmúltban rengeteg kiábrándító statisztikát olvashattunk azzal kapcsolatban, hogy Amerikában hányan hagyják el a gyülekezeteket, hányan képtelenek megfogalmazni a hit legalapvetőbb igazságait, milyen gyenge az elkötelezettség, és milyen elképesztően alacsony szintű a bibliaismeret még az evangéliumi keresztények között is. Mindez annak ellenére volt így, hogy a Biblia minden évben az eladási statisztikák élén állt. Ez mindenképpen okot ad az aggodalomra. Valami változás mégis elindult a mélyben. A Z-generáció elkezdte vásárolni a Bibliát. Megtört egy trend, és a másik irányba indult el. Lehet, hogy ez nem lesz jelentős. Lehet, hogy csupán a millenniumi generáció progresszivizmusa elleni lázadásról van szó. Múló divatról, amely nem sokban különbözik attól, hogy Wednesday Addams dacosan fekete-fehérre festette szobája szivárványszínű falát. De valami kétségkívül történik a kultúra mélyén. Mintha váratlanul érdekesebbé vált volna a kereszténység, mint a progresszív forradalom. Mintha megfordult volna a széljárás. A hajó még kint van a vízen, de másfelé sodorja az áramlat. Charlie Kirk egyszerre érdekesebb lett, mint Greta Thunberg. A Biblia érdekesebb lett, mint Robin Di Angelo. És mindenképpen érdekesebb lett, mint amilyennek korábban tartották. Őszintén szólva ez engem is meglep, és csak óvatosan adom át magam az érzésnek.
Igazi keresztény kulturális megújulást ébredések hoznak. Az evangélium ereje. A tömeges megtérések és hitre jutások. A Szentlélek tüze. A történelemben az ébredési hullámok tették Amerikát újra és újra mássá, nem a politikusok. A moralitás a hitből született. Ha nincs hit, erjedés van, vagy akár teljes morális összeomlás. A hit apadásának súlyos társadalmi következményei a szemünk előtt bontakoztak ki az elmúlt évtizedben. Ha a végbement pusztításra nézek, vagy az ördög találékonyságára és a bűnös emberi természet makacsságára, most sincsenek túlzó reményeim. De a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által (Róm 10,17), és ha a Z-generáció a Bibliát olvassa, akkor mégiscsak van remény egy kedvező fordulatra, ha mégoly szerényre is. Adja Isten, hogy a megvásárolt Bibliák ne a polcra kerüljenek, hanem a szívekbe! Hassa át őket, hassa át Amerikát, és ha továbbra is nyugatról fog fújni a szél, törjön be hozzánk is a megújulás szokatlan, édes fuvallata!
Ábrándozok? Lehet. De biztos, hogy valami zajlik a mélyben…
Szeretném hinni, hogy az Ön által említett jelenségek valami mély(ebb)rõl feltörõ erõ megnyílvánulásai, és hogy “jobb idõk szelei” fújnak már Washingtonban is. Nem feltétlenül így van ez. Az immár fél évszázada folyó kultúrharc, amire az evangélikál közösség is bejelentkezett (a politika meghívására!), mára úgy elharapódzott, és a társadalmat úgy tūzbe hozta, hogy egyesek jót remélnek a megosztottságtól és a kirekesztõsdibõl; dicséretes lett az, ami alpári, lelketlen és esztelen. A pillanat-gyõzelmek napjait éljük itt; Isten országlása a kutyának se kell. Az számít, hogy ki a menõ, mert õt nézik a legtöbben, õ tud olyant mondani, hogy… Én hálás vagyok Istennek azért, hogy már több, mint 40 éve itt élhetek, tanulhattam, szolgálhattam, de nagyon aggaszt, ami most történik. Konzervatív világnézetū vagyok – egyik elnökjelöltre sem tudtam szavazni. Kultúrharcosok – Biden az volt mindig, Trump úr az lett, sajnos – szégyenünkre. Mi tettük azzá. Megértette, hogy ha azt mondja néha, amit mi szeretnénk egy politikustól hallani, akkor akár másodjára is elnök lehet. A két “nagy ébredés” úgy történt, hogy a Szentlélek megkönyörült az akkori társadalmon; Isten annak ellenére is jót tett. A politika szintjén kavaró kereszténység ennek az ellensége volt, az, és az is lesz. Hála Istennek, ez neki semmi; nagyobbakat és jobbakat is legyõzött már! Szóval, van remény.
„…. De biztos, hogy valami zajlik a mélyben…”
Az Ige kijelentései alapján azt gondolom, a „mélyben zajló valami” többek között akkor átütő erejű, ha Úrhoz való kiáltást eredményez:
„A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” (Zsoltár 130:1)
Majd pedig a szívekben megvalósul az alábbi bizonyosság:
„Meghallgatta az Úr könyörgésem: az Úr elfogadta imám.” (Zsoltár 6:10)
Közvetve én is annak az amerikai keresztyénségnek a Lélek által termett gyümölcse vagyok, akik olyan sokat tettek már a világmisszióért. Hiszen a ’80-as évek második felében az ő kis missziós csapataik járták a mi városaink utcáit is, akiken keresztül rengeteg magyar fiatalhoz eljutott az Evangélium.
Mostanában gyakran eszembe jut az a rész A Bibliából, amikor az éhínség miatt a Jeruzsálemi gyülekezet bajba került, és azoktól a gyülekezetektől kapott segítséget, akik korábban „meggazdagodhattak” a Jeruzsálemi gyülekezet szolgálata által.
Úgy érzem, valami hasonló módon felelősségünk, hogy hittel és kitartóan imádkozzunk, „adjunk segítséget” az ébredéshez, az Úr Jézus Krisztus Amerikában élő népének.
Egyébként nekem is az a mélyről felsejlő örömteli érzésem és reményem, hogy Isten ébredést indított Amerikában.
A Z generáció „leginkább fantasy-t és a sci-fi-t szeret olvasni.”(wiki) . Ráadásul a filmipar is ontja magából az ilyen jellegű (disztópikus) filmeket. Sőt sok filmben, regényben, közvetlen vagy közvetett utalás van a bibliai próféciákra, ezért úgy gondolom, hogy sokan közülük a Bibliát is egy orákulumnak tekintik és keresik a megoldást.
De bármi is legyen az oka, a Biblia iránti kereslet növekedése örvendetes. Beleillik Isten tervébe.
„És Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és majd akkor jön el a vég.” (Mt 24:14)
Trump elnök életvitele korábban minden volt, csak nem keresztényi. Azonban jelenleg az általa képviselt politika sokkal közelebb áll a keresztyén világnézethez, mint az erősen liberális irányba tolódott demokrata kormányzaté. Obama elnök idején már megkezdődött ennek felépítése, bár Trump is idomul a közvéleményhez, első elnöki ciklusa idején keményen abortuszellenes volt, minden támogatást megvont az abortusz-klinikáktól, most ezekben a kérdésekben sokkal óvatosabban nyilatkozott. Azonban a komolyan keresztyének zöme rászavazott a katolikusok 56 %-a, a protestánsok 62 %. Az amerikai evangéliumi keresztyének komoly befolyással is rendelkeznek a republikánusok körében, ők gyarkorolták a legnagyobb nyomást az elnökre Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerésében, sőt jelenleg is az izraeli nagykövetté Mike Huckabee-t meggyőződéses keresztyén cionistát jelölték, baptista lelkészt egyébként. Az LMBTQ-nak is annyi, visszatért a normalitáshoz két nem van férfi és nő. Reménykedjünk, hogy jobbra fordulnak a dolgok.
„több mint háromszáz keresztény gyülekezeti épület elleni támadáshoz, amelyek közül a Demokrata Párt által felügyelt főügyészség mindössze kettő (!) esetben indított hivatali eljárást.”
Ez elég szürreálisan hangzik. Van rá valamilyen forrás?
https://www.msn.com/en-us/news/us/bondi-says-shed-investigate-doj-weaponization-against-people-of-faith/ar-AA1xk8pb
https://www.catholicnewsagency.com/news/257001/uptick-in-attacks-on-catholic-parishes-reveals-hostility-to-faith-religious-liberty
https://www.catholicculture.org/news/headlines/index.cfm?storyid=58033
https://www.christianpost.com/news/436-acts-of-hostility-against-us-churches-documented-in-2023.html
Jó írás, és remélem, tényleg egy folyamat elején vagyunk! És valóban nagyon igaz a vége, hogy kulturális megújulást is csak egy ébredés tud elhozni.
Arra ezért kíváncsi vagyok, idehaza hogyan hat a Z generációra, hogy a csapból is a keresztény értékek folynak. Bízom benne, nem ellenkező hatást ér el!
Kedves Ádám!
Csak egy kiegészítés: Amerikában nem pártfelügyelet alatt áll a főügyészség. Tudom, ez szépen mutat(na) a kultúrharcban, de egész egyszerűen tévedés. Ezzel az erővel a Legfelsőbb Bíróság is pártfelügyelet alatt áll.
Joe Rogan 2 hete meghívta Wesley Huff kanadai apologétát is a podcastjába.
Nagyon friss beszélgetés volt és üditő volt hallgatni!
https://youtu.be/HwyAX69xG1Q
Amerika kétpártrendszer. Amelyik párt megnyeri az elnökválasztást, valamint van hozzá szenátusi többsége is, az jelöli ki az adminisztráció tagjait, beleértve a főügyészt (General Attorney). Persze lehet szőrszálhasogatni, hogy akkor a főügyészség most szó szerint a hatalmon lévő párt felügyelete alatt van-e, vagy csak közvetetten, de a gyakorlatban ez a helyzet, még ha a főügyész felé jogos elvárás is, hogy valamennyire pártatlan legyen. Merrick Garland a demokratapárti adminisztráció embere volt, Joe Biden demokraták által megszavazott jelöltje. A demokraták szempontjait érvényesítette is a munkája során.
Az a bajom ezzel az érvvel, hogy akkor hozakodnak elő ezzel, amikor valakiknek nem tetsző ítéletek, vizsgálatok stb. (nem) történnek. Ráadásul deduktívan Kelet-európai. De ha tényleg így látod, akkor bármikor is a (konzervatív többségű) Legfelsőbb Bíróság döntésére fogsz hivatkozni, a mostani érvedet lehet ellened felhozni.
Amerikában a főügyészség az elnöki adminisztráció része. A Legfelsőbb Bíróság nem.
De a cikk szempontjából teljesen másodlagos dolgokon lovagolsz, és megint a politikai céljaid irányába viszed el a cikkemről való beszélgetést.
Ezek szerint a főügyészséget felüliről befolyásolják, a Legfelsőbb Bíróságot pedig nem. Mert, ha ez igaz, akkor most Trump fog diktálni az ügyeletes főügyésznek. Azért létezik arrafelé egy párszáz éves demokrácia meg hatalmi ágak szétválasztása. Nem azt mondom, hogy egy bíró vagy (fő)ügyész világnézete ne számítana arrafelé is, sőt, de ahogy te írtad, az valami szervezettséget feltételez a templomok és ambulanciák elleni támadások (és azok ki nem vizsgálása) mögött. Egy amolyan jó és rossz harcára lebutítva mutatod be a folyamatokat.
Amúgy tényleg másodlagos a felvetés, ám én azért említettem meg, mert ahogy belekeverted a demokratákat, az elég konteósan hangzik. És ez szerintem levesz mondanivalód értékéből. Akárcsak a múltkor, amikor „aktivista” (sic!!!) strasbourgi birokról írtál egy kommentben. Ezek egy tudatipar termékei, és nem tudom, bölcs dolog-e rájuk hivatkozni. Mi, magyarok nagyon szeretjük a bírókra fogni, ha egy meccset elvesztünk, és úgy általában is külső tényezőt feltételezni sok minden mögött, de tényleg jónak látod ennyire deduktívan szemlélni a világ dolgait?
Nem gondolom, hogy a bírói aktivizmus szóba hozása konteó lenne.
Itt egy szakmai elemzés ahol ezt a vádat elemzik:
https://szakcikkadatbazis.hu/doc/7434945
Fernando!
Hogy az aktivizmus jó-e a bíráknál jogos kérdés. Nekem nem is ez a problémám, hanem a kontextus. Mert általában egy nem tetsző ítélet után szoktuk ezzel a jelzővel ellátni őket. Ha egy nekünk tetsző ítélet születik, akkor eszünkbe sem jut. Ádám sokszor használ egy tudatipar által alkalmazott motívumokat (pl. Izraelben Soros áll a kormányellenes tüntetések mögött stb.), így az aktivizmusra hivatkozást számomra nehéz máshogy értelmezni.
NB. Amikor az amerikai „aktivista” legfelsőbb bírák 1954-ben eltörölték a szegregációs törvényeket, egyértelmű jelét adták, hogy az aktivizmus nem önmagában jó vagy rossz. Hanem hogy hogyan hivatkozunk rá. Mindezek ellenére tényleg nem mindig jó irányba próbálják terelni a dolgokat.