Israel Finkelstein az egyik legismertebb képviselője annak az Izráel történetével foglalkozó „minimalista” történettudományi iskolának, amelyik alapjaiban kérdőjelezi meg az ószövetségi történetek hitelességét; nem csak a pátriárkák életét, de az Egyiptomból való kivonulást, sőt, Dávid királyságát is. Finkelsteinnél vannak radikálisabb képviselői ennek az iskolának (pl. Philip R. Davies, Thomas L. Thompson, Niels P. Lemche), de Finkelstein (és szerzőtársa, Neil Asher Silberman) The Bible Unearthed: Archaeology’s New Vision of Ancient Israel and the Origin of its Sacred Texts c. könyve tette világszerte ismertté a tézist, miszerint az exodusz minden történeti alapot nélkülöző egyszerű mítosz.
Finkelstein és a minimalista iskola pár éve jókora „pofont” kapott, amikor Yosef Garfinkel izráeli régész Khirbet Qeiyafa-i ásatásai látványosan cáfolták meg a minimalista kronológiát. (Garfinkel eredményei csak közvetve kapcsolódnak az exoduszhoz, de a minimalista kronológiában komoly károkat okoztak.) Sokan felkapták a fejüket akkor is, amikor az egyik legelismertebb ma élő egyiptológus, Kenneth A. Kitchen (a The Times szerint „az egyiptomi kronológia megalkotója”) megjelentette On the Reliability of the Old Testament (Eerdmans, 2003) c. könyvét. Az egyiptológus megsemmisítő kritikát mond Finkelstein (és Silberman) könyvéről, többek között ezekkel a szavakkal minősítve kollégái érveit: „Ahogy az exoduszt kezelik, az tényszerűség tekintetében az egyik legtájékozatlanabb és legfélrevezetőbb munka, amit a jelen író valaha olvasott.” (466) Sajnos Finkelstein példája azt a gyanút erősíti, hogy a világhírhez gyakran könnyebb a meghökkentő kijelentések, mint a tények becsületes kezelése útján eljutni.
Garfinkel és Kitchen bírálata önmagában is komoly súllyal bír, de úgy tűnik, az Egyiptomból való kivonulás régészeti bizonyítékai tovább csordogálnak, és a minimalista iskola pozíciói fokozatosan tarthatatlanná válnak. Akit érdekel a téma (és ért angolul), annak a figyelmébe ajánlom James K. Hoffmeier régészprofesszor előadását, melyben a Lanier Theological Library hallgatósága előtt sorolja fel az exodusz történetiségét alátámasztó régészeti bizonyítékokat. A Hoffmeier által bemutatott leletek nem bizonyítják közvetlen módon a kivonulást, de arra kétségtelenül rávilágítanak, hogy a bibliai beszámoló nem csak hogy valódi helyszíneket sorol fel, de a helységnevek pont II. Ramszesz idejében léteztek, később eltűntek a térképről, ezért az exodusz történetét szinte lehetetlen lett volna sokszáz évvel később a hitelesség látszatát fenntartva megírni. Vagyis Finkelstein tézise igencsak rozoga lábakon áll. Hoffmeier egész előadása nagyon érdekes, de a legizgalmasabb része szerintem az, amikor a Sínai-félsziget északi részén végzett saját ásatásairól beszél. A felfedezéseiről szóló könyvét az Oxford University Press jelentette meg 2005-ben.
Parázs témákat dobsz be mostanság! 🙂
Ezt a kérdést én is megpendítettem még a régi blogomban:
http://megmondoka.freeblog.hu/archives/2010/11/25/A_nyomtalan_kivonulas/