Van egy fura mintázat, aminek nem tudom az okát. A mintázat a következő. Írok egy cikket valamiről, ami számomra fontos. Sytka felkapja, fut vele egy kört, majd kimutatja rólam, hogy igazából egy hülye vagyok. A mintázat itt legtöbbször meg is áll, mert nem reagálok rá. Időnként azonban úgy folytatódik, hogy rászánom magam egy részletes, tényszerű válaszra, amivel Sytka fut még egy kört, és a végén kimutatja rólam, hogy igazából egy hülye vagyok. Fogalmam sincs, mi motiválja őt ebben, különösen annak fényében, hogy elvileg Krisztusban testvérek vagyunk. Ha nincs komolyabb tétje annak a témának, amiről szó van, nem különösebben zavar a dolog. De ha van – és itt most van – akkor nem hagyom szó nélkül, beleállok a vitába. Erre írtam a válaszcikkben, hogy ez most „nem mulattat”. Mire Sytka rögtön a válasza elején megfeddett, hogy „a Barnevernetről szóló kérdés nem a mulatozásról szól.”
Az Apádra ütök című vígjáték vége felé van egy jelenet, amikor a Greget játszó Ben Stiller felszáll egy repülőgépre, és mintha az egész kudarcos hétvége elölről ismétlődne, a légikísérő elkéri tőle a túlméretesnek tűnő kézitáskáját. Greg ekkor azt válaszolja: „De hát nincs benne bomba!” A következő snittben a rúgkapáló Greget a biztonságiak cipelik le a repülőről, majd egy kihallgató tiszt arról kérdezi, miért beszélt a repülőn bombáról. Éles vita alakul ki kettőjük közt, a kihallgatótiszt a bomba szót ismételgeti, Greg pedig azt, hogy ő nem azt mondta, hogy bomba van nála, hanem azt, hogy nem bomba van nála. Erre a jelenetre emlékeztet Sytka mulatozásra vonatkozó mondata. Természetesen azt mondtam, hogy Sytka kötekedése nem mulattat, nem pedig azt, hogy mulattat, és nem a mulattatáson volt a hangsúly, hanem azon, hogy szerintem ez a kötekedés a részéről méltatlan. (Arról nem is beszélve, hogy a „mulattat” nem ugyanaz, mint a „mulatozás”.) Csak azért említem ezt a részletet, mert kicsiben mutatja a fenti mintázatot.
Hadd mutassak rá még egy jelenségre. Sytka az első rám reagáló cikkében betolja a norvég gyermekvédelem világszerte ismert problémáját a konteógyártás világába, és engem is. Nem szeretek értelmetlenül vitatkozni, főleg ebben a mintázatban, de mivel a témát fontosnak tartom, részletes választ írtam Sytkának, források megjelölésével, adatokkal, bizonyítékokkal, nagyobb perspektívába helyezve az ügyet, mint ahogyan ő keretezte. Erre Sytka most a következő felvezetéssel reagált: „Szabados Ádám és mások szerint Norvégiában az állam által működtetett gyermekvédő szervezet valójában gyermekrablással foglalkozik és maffia-szerűen ezrével rabolja el a gyerekeket! Vagyis: a Halálcsillag itt épül a szomszédban és mi hülyék ezt észre se vesszük!” Hogy ezzel a kis felvezetővel mi a probléma, azt szerintem mindenki látja, aki olvasta a cikkeimet. Röviden: amit nekem tulajdonít, azt nem mondtam, amit Sytka mond, az meg akkora lufi, hogy… hát, hogy is mondjam… már majdnem mulattat. Csak ugye „a Barnevernetről szóló kérdés nem a mulatozásról szól”.
Sytka csodálkozik, hogy politikai motivációkat feltételeztem amögött, hogy politikai motivációk mentén keretezte a norvég gyermekvédelem dermesztő torzulása elleni felszólalást, majd három hosszú bekezdésben fejtegeti, hogy miért helyes a norvég gyermekvédelem dermesztő torzulása elleni felszólalást politikailag keretezni, és gyakorlatilag ismét betolja a történetet oda, hogy ez bizony kormánypropaganda, vagy a kormánypropaganda miatt hihetetlen. Csak annyit hadd fűzzek ehhez, hogy a politikai szálat az első pillanattól Sytka húzta bele ebbe a történetbe, és még mindig ő ragaszkodik hozzá. Én mindvégig a norvégiai helyzetről írtam, norvég források alapján, norvég emberekkel beszélgetve, norvégiai esetek alapján, és ennek semmi köze a magyar kormányhoz, amely tudtommal meg se szólalt az ügyben. Súlyosan elfogultnak tartom azt, aki ebben a történetben is a Fideszt keresi.
Sytka felrója, hogy a Barnevernet működését különös fénytörésben láttatom, maffiaszervezetről és bűnszövetkezetről írok, és ezt kellene bizonyítanom, nem a rendszerszintű hibákat. De a helyzet az, hogy éppen Sytka láttatja az én cikkeimet különös fénytörésben, hiszen én nem beszéltem maffiaszerű működésről, bűnszövetkezetről és gonosz, bűnöző szándékokról. Éppen ellenkezőleg, azt fejtegettem, hogy sokféle jó szándék, hit és tévhit hogyan hoz létre egy egészen elborzasztó és gonosz rendszert, amely felfoghatatlanul sok gyermeket szakít el a családoktól. Azt is részletesen leírtam, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek szerint mi okozza ezt, miért válnak érdekeltté a rendszer szinte összes szintjén dolgozók abban, hogy ez legyen a kimenetel. Ezek között nem volt sem a gonosz szándék, sem a maffiaszerű működés, sem a bűnszövetkezet. Ezeket Sytka találta ki, hogy a végén legyen egy Halálcsillagom.
A matekozással ugyanezt csinálta. Vannak adatok, vannak szakemberek, akik ezeket az adatokat dokumentálták, vannak források (nem csak Peter Costea), amelyek ezeket alátámasztják, vannak tiltakozások ezek kapcsán, és embertelenül sok per. Sytka ezt írja: „Üvöltenék, tajtékzanék, elfeledkeznék magamról. Gyanítom azt is, nem lennék ezzel egyedül: sok tízezer társam követne a dologban.” Éppen ez történik Norvégiában és nemzetközi szinten is. Ha Sytka nem a magyar kormánnyal kapcsolatos frusztrációival lenne elfoglalva, és nem abban értelmezné ezt a történetet, maga is megrendülne. Ehelyett hatalmasra fújja a lufit, szinte betölti a szobát, majd fog egy tűt és kipukkasztja a saját irdatlan léggömbjét, hogy nevetni lehessen rajta. De ez Sytka lufija, nem az enyém, és ez így tényleg komolytalan.
És akkor a cikke személyes végére személyesen. Kedves Sytka, nyolc éve kezdtem foglalkozni ezzel a témával. Sokkolt, amivel találkoztam, és minél többet tudtam meg róla, annál inkább. A cikkedre válaszul a tényeket és a forrásaimat megosztottam veled. Peter Costea csak az egyik forrás, de említettem Marius Reikeras ügyvédet, Einar Salvesen és Marianne Haslev Skånland pszichológusokat, valamint rajtuk kívül 170 szakembert, akik névvel vállalták, hogy felszólalnak. Leültem beszélgetni norvég újságíróval, jogásszal, gyermekvédelmi szakemberrel, akik alátámasztották, amiket más forrásokból is láttam. Végigolvastam megszámlálhatatlan személyes történetet, és kedvem lett volna egyiknél-másiknál üvölteni, tajtékozni, elfeledkezni magamról. Ehelyett írtam olyan cikkeket, amelyekben valamivel több tény volt, mint érzelem. Akit még kevesebb érzelem érdekel, még több tény, az elvégezheti maga is a kutatásokat.
Sytka, ha jól számolom, nagyjából tizenegy napja szembesültél ezzel a témával, mégis olyan lendülettel szálltál be a narratívagyártásba, mintha legalábbis évek óta elmélyültél volna a témában. Egy valós és súlyos problémát, amivel a 444.hu, a BBC és megszámlálhatatlan nem konzervatív hírforrás is foglalkozott, amelyről csak Norvégiában 170 szakember írt petíciót, amely miatt kormányok kerültek Norvégiával súlyos diplomáciai konfliktusokba, amely miatt politikai menedékjogot is kaptak már az Európai Unióban (súlyos konfliktust is vállalva Norvégiával), amelynek számos ügyében az EJEB is ítéletet hozott, amelynek számtalan áldozata honlapokon, dokumentumfilmekben, videókban meséli el a történetét, és amely rendszerszinten működő borzalom a Bodnariu család kálváriájában hét éve megragadhatóvá vált a szélesebb publikum számára is, te megtetted Halálcsillaggá. Egy komoly, gyermekeket érintő tragédiát nevetségessé tettél. Engem ez nem mulattat.
A Bodnariu család esete -annak idején- megrázta a világ humánus részét! Ahhoz, hogy erről tudomást szerezzünk, nem kellett politizálni és nyilván sokan aláírtak tiltakozásokat a gyerekek hatósági elrablása ellen! Ha erről valaki nem hallott, akkor valószínűleg nem is akart hallani róla. Ami pedig a magyar kormány bármilyen módon való belekeverését – ilyen és hasonló ügyekbe- illeti, felér Perintfalvi bármelyik ügyével, aki ma már szintén amolyan botcsinálta politikus lett, némi Biblia hamisítással megspékelve!
Ez eléggé általános(jelenség).
Van egy „bezzeg nyugat vs. gonosz obán” idealizált kép, ami megingott. Ennek a helyreállítási kisérletét láthattuk. Ez a „bezzeg nyugat”, néha képzavart okoz, hamis iróniával próbálta az élét elvenni.
A normális ember, szerintem, értelemmel képes, elválasztani, Norvégiát, Orbán Viktortól, – nem egy nagy gondolati kihívás,- szerintem, meg lehet csinálni.
Ráadásul, itt arról van szó, hogy a nemi( fizikai, lelki) nyomorékok szintet léptek Norvégiában. Az 1. – ről 3. – ra
1. A hátrányos megkülönböztetésük legyőzésére irányuló harcuk győzött.
2. A következő igényük, a nemi( fizikai, lelki) nyomorékoknak az lett, hogy értékesebbnek ismerje őket a többség és maga ezt a felsőbbségét meg is jelenítheti mások előtt, mint dicsőséget.
3. Ez már a következő, Norvégia: imádatot is akarnak maguknak.
Nem imádja, vagy semleges közönyt érez, az irritálni kezdte, ezt a nemi( fizikai, lelki) nyomorék komplottot.
A keresztény, hetero családnak akad más imádnivalója,- rendkívül irritáló lehet,- ráadásul az itt felnövő emberkéket sem nagyon fogja érdekelni a nemi( fizikai, lelki) nyomorék komplott dicsőségvágya.
Az 50 évesen meghalt, szerencsétlen, nemtelen arcú, üres tekintetű, leszbikus nőnek is ez volt a fő gondja a normálisabb családi közegekkel szemben.
Mivel már, a norvég közigazgatás is hemzseg a rokon lelkektől, ezért nem volt nehéz, ilyen méretű rendszerré nőni.
Van egy nagyon lényeges feltétel: ez egy szibarita betegség. Kizárólag extrém anyagi jólét és urbánus közeg megléte esetén jön létre, fejlődik. (mindkettő kell)
Pest(buborék), Pécs, Szombathely, esetleg Szeged, ezen kívül, senkit nem érdekel ez az egész téma. Magyarország 90% – a, a témán kívüli, magyarul, a kutyát nem érdekli ez a nemi torzulós propaganda. Ez biztos politikai öngyilok, ezt érzékeli a kormánypárt, ellentétben a belpesti buborékkal, akik erre még nem jöttek rá.
Ettől még a norvég történet önmagában megáll, azaz tényleg létező, valós mocskosság.
Magyarországon nagyságrendileg kevesebb az ilyen torzulásos egyén, politikai szempontból elhanyagolható tömeg, már a mostani pride sem érdekelt senkit.
Off
Nagyon félek a magyar állapotoktól, Orbán- diktatúrától,- mint néhány kommentelő,- ennél már csak a pöttyös labdával játszó kiscicáktól rettegek jobban.
Kedves Ádám!
Sajnos ma idehaza Virág elvtárs szavaival „minden politika”. Nemrég egy demográfussal olvastam egy interjút, amiben arra panaszkodott, hogy nem hagyják őket dolgozni, mert a politikusoknak nagyszerű ötleteik vannak arra nézvést, hogyan lehetne növelni a gyerekszámot. Talán nem a legjobb a párhuzam, ám szerintem Ön is hasonló cipőben jár. Fogadja el, hogy ha egy ilyen témában le fog írni valamit, akkor azzal kinyitja Pandora szelencéjét, és nem fognak kizárólag „szakmai síkon” maradni a vélemények. (Amit nehezít az Ön és a hozzászólók egyértelmű politikai hovatartozása.) Akkor sem, ha számtalan ténnyel alátámasztva ír le valamit, és tényleg szakmai alapokon ír. Ez hazánkban így működik évszázadok óta, és nem feltétlenül az Ön vagy a vitákban résztvevők hibája.
Önt felületesen ismerve ez nagyon zavarja, és ha jól vettem ki, ezért is ír főleg teológiai témákban. Nem tudom, hogyan lehetne tényleg szakmai alapokon vitatkozni társadalmi kérdésekben, de sokszor nehéz optimistának lennem.
Több keresztény online vagy levelező csoport tagja vagyok, és mára a „békesség miatt” gyakorlatilag mindegyikben erősen moderálják vagy öncenzúrára kérik a résztvevőket, ami számomra sajnos azt mutatja, hogy közéleti/politikai téren mi, hívők sem vagyunk mások. Mondjuk, vannak azért pozitív tapasztalataim is.
Kedves János,
ez is moderált felület, és a blog gazdájaként ismét arra kérlek, hogy ne told be a cikkeimet abba a magyar politikai térbe, amelyben Te ezeket értelmezed.
Ami a hovatartozásomat illeti: keresztény vagyok, keresztényként gondolkodom a világról, a hitem határozza meg a világnézetemet. Ha látsz időnként párhuzamokat a véleményem és egy-egy politikában is megfogalmazott álláspont között, vagy ütközést egy másik állásponttal, amely szintén megjelenik a kulturális térben, annak is ez az oka. Számomra Jézus az Úr.
Bolyki Lacihoz is ugyanilyen a viszonya? Vagy csak Ádámhoz?
Tényleg ennyire nem jönne át egyesek számára az a nyilvánvaló tény, hogy Ádám evangéliumi keresztényként a Szentírás kijelentésének fényében /és nem politikai platformról/ értelmezi a körülöttünk cirkuláló valóságot?
És tényleg ennyire nem lehet megragadni – a töménytelen cikk, poszt, poadcast etc. ellenére sem – azt a lelkiséget, és egyáltalán azt az értelmezési tartományt, amit Ádám itt folyamatosan kénytelen újra és újra bizonygatni?
Nem gondolom.
A visszajelzések minden esetben arról /is/ tudósítanak, hogy a kommentelő szívének állapota -ezért tehát gondolatai, „szavai”, megközelítései is – , milyen lelki forrásból erednek.
Egy – egy komment számomra szinte vallomás; amit az illető egyébként lehet eltitkolna, az jelenik meg a szíve mélyének forrásából véleményalkotása által még akkor is, ha ezt próbálja „okosan” becsomagolni, és többnyire „okosan” átpumpálni a posztot író személyére, állításaira.
Épp csak elfelejti az illető, hogy valójában épp önmagáról vall.
Mert bizony igaz az ige:
„Szívnek teljességéből szól az ő szája.” /Lukács 6:45/
Szerintem sokan vagyunk itt, akik értjük, ismerjük és szeretjük Istenünknek ezt az igéjét. /is/
Olyan jó lenne, ha mindnyájan megértenénk, és elfogadnánk ezt az egyszerű lélektani tényt, és ennek a figyelembevételével kommentelnénk ki önmagunkat Ádám posztjai alá.
Hebron71, köszönöm!
Sajnos itt ma minden politika, és ez nagyon sajnálatos… Az emberek azt gondolják, hogy nem az a kérdés, hogy egy tetszőleges állítás igaz, vagy nem igaz, hanem az, hogy használ-e Orbán Viktor kibontakozó diktatúrájának, vagy nem. Soha nem gondolnak arra, hogy a diktatúrák pontosan azért tudtak győzni, népszerűvé válni, mert abból, amit mondtak, sok minden igaz volt, és „rímelt” arra, amit az emberek éreztek. (Hitlernek teljesen igaza volt abban, hogy a versaillesi szerződés szégyenteljes, megalázó igazságtalanság volt a németséggel szemben. Abban is teljesen igaza volt, hogy a kapitalista piacgazdaságot valamilyen módon államilag szabályozni kell. És abban is teljesen igaza volt, hogy nagyon nem lett volna jó, ha a gazdasági világválság „hullámain” hatalomra jutnak a német kommunisták. )
Nézzük a tényeket – és ne azt, hogy mi „használ” Orbán Viktornak és mi nem…
Arra az érettségre szeretnék eljutni, hogy konkrét, jó ügyek mentén tudok összefogni velem egyéb ügyekben nem egyetértő emberekkel. Például Gyurcsánnyal mondjuk az eutanázia ellen (nem mintha Ő ellenezné, de jobb példát most nem tudok). Pragmatizmus.
Belinkelek néhány 2015-2018 közötti magyar nyelvű cikket, amely a Barnevernet ügyében explicite „állami gyermekrablásokról” beszél. A szóhasználat nem arra utal, hogy valami bűnszövetkezet a törvényeket áthágva maffiaszerű bűncselekményeket követ el, hanem arra, hogy egy állami szervezet állami felhatalmazással, tehát jogszerűen döbbenetes mennyiségű gyereket egészen döbbenetes okok alapján szakít el a szüleiktől. Erre a rendszerszintű működésre a liberális média sem érezte túlzónak az emotív „állami gyermekrablások” kifejezés használatát. Íme néhány cikk:
https://24.hu/kulfold/2016/05/03/sulyos-vitak-a-norveg-gyermekvedelmi-szolgalat-korul/
https://nlc.hu/csalad/20151212/gyerekrablas-norvegia-barnevernet/
https://konyvescsajszis.cafeblog.hu/2015/12/09/allamilag-lopott-gyerekek-a-barnevernet-10-leghiresebb-gyerekrablasa/
https://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201601/allami_gyerekrablasok_norvegiaban
https://444.hu/2018/08/10/mar-eleg-egy-pofon-es-viszik-a-gyerekeidet-aztan-evekig-alig-lathatod-oket
És itt egy hosszú cikk a BBC honlapjáról is (Norvégia titkos botránya címmel) – a BBC dokumentumfilmet is készített a Barnevernet döbbenetes tevékenységéről: https://www.bbc.co.uk/news/resources/idt-sh/norways_hidden_scandal
Kedves Ádám!
Ön már több írásában panaszkodott arra, hogy egyesek félreértették mondandóját, szerintem most Ön értett félre engem. Empatikus voltam, de úgy látszik, nem fogalmaztam elég jól. Nem toltam be semmit sehova, arra utaltam, hogy kultúránkban bizonyos témák felvetése már eleve politikai térben van, nem kell oda senkinek semmit behúzni. Függetlenül attól, ahogy egyébként szerény személyem értelmezi vagy, vagy hogy a szerzőnek mi volt az eredeti szándéka. Elég csak megnézni, mennyi komment érkezik vagy generál vitát egy teológiai vagy egy társadalmi/politikai témájú írására.
Én még nem találkoztam olyan testvéremmel, aki ne azt állította volna, hogy a hite határozza meg a világnézetét. Vagy az esetleges egyezéseket vagy ütközéseket bizonyos álláspontokkal.
Kedves Fernando!
Miért, milyen a viszonyom Ádámhoz?
Kedves Hebron71!
Az általam ismert evangéliumi keresztények (szerény személyemet is ideértve) „a Szentírás kijelentésének fényében /és nem politikai platformról/ értelmezik a körülöttünk cirkuláló valóságot”. Legalábbis ezt állítjuk magunkról.
Higgye el, én értem Ádám „lelkiségét és értelmezési tartományát”. És azt is, hogy őszinte vágya bizonyos témákban kizárólag szakmai illetve teológiai alapon beszélgetni. Én arról írtam (neki), sok esetben ez miért szinte lehetetlen.
Bevallom, én nem rendelkezem az Önéhez hasonló ember- vagy pszichológiai ismerettel, így kommentek alapján legfeljebb egy szeletét tudom megismerni valakinek. Ugyanakkor kérem, gondolja át még egyszer, amikor a kommentetek és a „lelki források” kapcsolatáról ír! Sok minden befolyásolhat egy hozzászólást. Ráadásul egy politikai- vagy világnézet alapján következtetni a lelki forrásra, nem mindig helytálló. Bár tény, lehet rossz is a lelki forrás. De azok az emberek szerintem nem ezen a blogon kommentelnek.
Kedves Kovács János,
Rosszul kérdeztem. Azt szerettem volna tudni, hogy Sytkának milyen a viszonya Bolyki Lacihoz.
Kedves Fernando!
Legegyszerűbb, ha magam válaszolok a kérdésedre. Sytkát nem túl rég óta ismerem, de azóta többször is dolgoztunk együtt különböző podcastokban, gyülekezetben is szolgáltunk együtt, kedves és felkészült testvérnek ismertem meg. Ebben a vitában (amit ő kezdeményezett) őszintén nem értem a motivációját. Ez a vita egyszer már lezajlott pár éve ugyanitt, amikor e téma kapcsán több neves keresztény személyiség próbálta meg Ádámot fundamentalista konteógyártónak bélyegezni. Vissza lehet keresni a hosszúra nyúló kommentfolyamban, hogy ez egyáltalán nem sikerült nekik. Akkor egyértelmű volt, hogy akik belekötöttek, azok megpróbálták Ádámot szélsőséges ideológiák által vezérelt politikai propagandistának, szélsőséges, fundamentalista teológusnak, amolyan buta szektavezérnek bélyegezni, mert (bár ők semmilyen kutatómunkát nem végeztek a témával kapcsolatosan) hihetetlen volt számukra, hogy egy nyugati mintaállamban akár hajmeresztő szörnyűségek is történhettek. Ezt a motivációt én nem feltételezem Sytkával kapcsolatban. Ugyanakkor fölmerül a kérdés: ha egy nemzetközi szinten is nagyon komoly botrányokat, pereket, tömegtüntetéseket generáló gyermekvédelmi szervezet tevékenységéről egyértelműen bizonyítást nyer, hogy (a jogos eseteken túl) mondvacsinált okokból is gyermekeket szakít ki a saját családjukból, súlyosan megnyomorítva ezzel a gyermekek és a családok lelkét is, és ezt rendszerszinten teszi, akkor egy felelős keresztény értelmiséginek hogyan kéne ehhez hozzáállnia? Kicsit beleláttam a hazai gyermekvédelmi intézményekben dolgozók életébe. Iszonyatosan nehéz munkát végeznek, hiszen két irányba is tévedhetnek: bent hagyhatnak egy kiszolgáltatott gyermeket egy bántalmazó közegben, vagy kiemelhetnek egy gyermeket a családjából úgy, hogy nem kellett volna. A szigorú alapelv az, hogy csak akkor lehet kiemelni egy gyermeket a saját családjából, ha a kiemelés kisebb traumát okoz, mint amivel a családban maradás során szembe kellene néznie. A norvég gyermekvédelmi rendszer tömegesen emelt ki gyermekeket olyan ürüggyel, amely egészen érthetetlen, sőt felháborító minden érző lélek számára, és ezt bírósági perek, ítéletek mondták ki. Nyilvánvaló, hogy minden rendszer hibázhat, követhet el túlkapásokat, de itt a nemzetközi botrányokat pont az anomália rendszerszintűsége okozta. Négy gyermekem van. Ha közülük akár csak egyet is elszakítottak volna tőlünk (mondjuk mert lejárt szavatosságú uborkát találtak volna az uzsonnájában), úgy, hogy az óvodából egyenesen vitték volna egy számunkra ismeretlen helyre, nem tudom, hogy éltem volna túl a dolgot lelkileg. Miután ilyen és ehhez hasonló esetek tömegesen történtek meg Norvégiában, egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet leszólni azt, aki ez ellen felemeli a hangját, és azon vitatkozni, hogy ez most akkor 100 000, 60 000 vagy 45 000 gyermekkel történt meg, hogy a tiltakozás melyik politikai irányzat alapelveivel rokonítható, vagy éppen hogy ezt rablásnak hívjuk, vagy helytelen kiemelésnek. Számomra a tét sokkal nagyobb ezeknél, és éppen ezért nagyon becsülöm Ádámot, amiért többedszer is fölemeli a hangját, vállalva ezzel a menetrend szerint érkező támadásokat. Tehát a konkrét kérdésedre a válaszom, hogy testvéri, jó viszonyban vagyunk egymással Sytkával, csak ebben a vitában nem értem a motivációját.
Kedves Bolyki László,
köszönöm a választ!
Én sem értem a motívációját és nem akartam gyorsan megítélni az illetőt.
Azon gondolkozom, hogy én milyen esetekben reagálnék többedszerre is gunyorosan ugyanarra az emberre.