Sokunk álla koppant a padlón a csodálkozástól, hogy nem Mrs. Clinton, hanem a Donald nyerte az amerikai elnökválasztást. Mikor reggel az ágyból kikászálódva ránéztem a telefonomra, azt akartam tudni, hogy Clinton nagyarányú győzelme ellenére volt-e azért olyan ingaállam, ahonnan Trump elvitt elektorokat, és vajon hogy kommentálja a republikánus párt elitje a nárcisztikus milliárdos bukását. Az előválasztások kezdetétől szorosan követtem a kampányt, riadtan és hitetlenkedve figyeltem, hogy tudott mindkét párt ennyire ellenszenves és alkalmatlan jelöltet állítani. Trump győzelme kapcsán ezer és ezer gondolat cikázik a fejemben okokról és következményekről, de a végeredményt leginkább három rövid mondatban tudom most összegezni.

A legriasztóbb az eredményben az, hogy Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke.

A legvigasztalóbb az eredményben az, hogy Hillary Clinton nem lett az Egyesült Államok elnöke.

A legjobb pedig az, hogy továbbra is Isten az urak Ura és királyok Királya.

23 hozzászólás a “A rossz, a csúf és a jó” bejegyzéshez

  • Cypriánus says:

    Érdemes olyan térképet nézni, ami nem állam, hanem megye szintjén bontja le a választási eredményeket.

    Trump valósággal tarolt a vidéki, kisvárosi tanyasi stb Amerikában, míg Clinton győzött szinte az összes nagyvárosban – kivéve a korábbi ipari övezeteket, ahol sok elkeseredett munkanélküli ember van.

    De ennél is érdekesebb és messzire vivő: az emberek mennyire nem azt mondják a közvélemény kutatások során, mint amit tényleg gondolnak. A társadalmi konvenciók és a kánon erős, de a választófülke magányában már lehet másképp is cselekedni.

    Persze ezt el fogják kenni, majd a rosszul felmért csoportokra hivatkoznak stb, de az igazság az, hogy bizonyos vélemények stigmát jelentenek a népszerű médiumok, celebek, hírességek stb szerint, ezért az emberek nem vállalják nyíltan az ilyen ciki álláspontokat…de attól még nagyon is gondolják.

    Egy gyári munkás nem fogja egy közvéleménykutatás során kimondani: tele van a hócipője hogy miközben ő az állását félti , aközben egy rakás jól szituált értelmiségi a transznemű klotyókért küzd , vagy minden lelőtt fegyveres bűnözőből , ha pont színesbörű, a rasszizmus ártatlan áldozatát akarják faragni: ez a néger rendőrök szemében is nettó marhaság, amit ki is mondanak.

    A progesszív “forradalom ” nem áll le, csak a törvényhozás helyett újra inkább a mindennapi életre próbálnak hatni. Úgy érzik, az idő nekik dolgozik.
    Sajnos ez eddig igaz is volt. Ráadásul ismert módon számos haladár reform akkor ment át amikor amúgy republikánus kormányzat volt, pl az abortusz liberalizáció .

    Továbbá valószínűleg a Sanders – csapat fiatalabb tagjai lesznek a demokrata párt új vezetői, azaz egy sokkal inkább európai jellegű szociáldemokrata párt lesz. Erős meleg, gender meg efféle vonulattal persze , de most szerintem inkább rá fognak fordulni a szociálpolitikai témákra, mert azzal szerezhetik vissza a hatalmat. Valószínűleg -formálisan -kapitalizmus – kritikusabb, népjóléti intézkedéseket követelő párt lesznek még határozottabban.
    Néhány egyetemi dísz – marxista is akár képviselő vagy szenátor lehet hamarosan, persze a párt plutokrata szárnya is marad, csak csendesebb lesz.
    Lady Gaga ma hajnali tüntetése a Trump torony előtt már szerintem előre jelzi a demokrata szlogeneket: ” egyenlőség, kedvesség, tolerancia ”

    Azaz : republikánus uralom: lassabb, de biztos “haladás” , saját ( demokrata) kormány : lehet padlógázt adni.

  • Steve says:

    Hát én a primary-k során végig Ted Cruznak drukkoltam, és miután kiesett, csak lassan sikerült Trumppal megbarátkozni. Azonban Hillary-t olyan szinten elfogadhatatlan jelöltnek láttam, hogy a végén egyértelműen Trumpnak drukkoltam, még ha a jellemhibái nyilvánvalóak is. A republikánus platform általában véve szimpatikus volt, Trump megfelelő tanácsadókkal vette magát körül, valamint minden hibája ellenére Trump a polkorrektség két lábon járó megcsúcsolása, ami már ráfért a vilgára. Emellett a supreme justice listája is kiváló volt, valamint a számomra kritikus Izrael, Irán kérdésben is kiváló áláspontot képviselt. Obama orosz politikájával sem voltam kibékülve, és Trump ezen a területen is egy pragmatikusabb vonalat ígért. Szóval örülök, hogy az elmúlt 8 év Obama ámokfutásra pont került, és talán nem olyan elnöke az elsőszámú szuperhatalomnak, amelyik elnökének első számú szívügye a wchasználat liberalizálása.

  • Steve says:

    Még annyit hozzá kell tennem, hogy számomra szinte hihetetlen, hogy Donald Trump, aki az egyik legesélytelenebb jelölt volt, az összes nála sokkal jobban felkészült, szinte erre az elnökválasztásra “kinevelt” republikánus jelöltet sorban “ledarálta”, majd utána gyakorlatilag a teljes amerikai (és globális) médiaelit intenzív utálata és a teljes amerikai politikai (és gazdasági) establishment minden erőfeszítése ellenére, teljes ellenszélben végül ilyen egyértelmű győzelmet ért el. Akár azt is mondhatnám, hogy ebben a Történelem Urának keze is benne lehet. Az már egy más kérdés, hogy ez most akkor büntető ítélet-e az USA-nak (és a világnak), vagy pedig áldás – ez majd még kiderül. 😉

  • Cypriánus says:

    Steve : amúgy én is Cruz- nak drukkoltam.

  • endi says:

    én nem csodálkoztam. a brexitből lehetett következtetni hogy itt is ez lesz. a brexitnél is hangoztatta a liberális túlsúlyban lévő bármilyen média (főleg a net), hogy nem lesz kilépés. meg a közvéleménykutatók, akik szintén erősen liberális szellemiségűek… aztán volt koppanás részükről.
    ugyanez lett itt is. azok az emberek akiket a liberálisok/globalisták lenéznek és megvetnek, sokkal többen vannak mint hitték, és hát kevésbé képviseltetik magukat a médiában.

  • Cypriánus says:

    Viszont valószínűleg nem leplek meg vele, Nálad sokkal kevésbé tudom Izraelt ” jó “, Iránt pedig ” gonosz ” államnak látni.

    Ennek a két társadalommal való ismerkedés mellett persze teológiai vetülete is van: ifjabb korom egyoldalú cionista iránya után nem csak politikailag, de teológiai téren is kevésbé vagyok lelkes.
    Lehet hogy az elvetett Izrael teológia téves, hiszen ellentétes a Jeremiás 31-el meg a Róma 11-el.
    A gond az viszont, a cionista kereszténység szerintem sokszor túl könnyen ugorja át a Róma 9-10 et.
    Mindkét megközelítés hajlamos két dimenziós papírmasé modellek szerint nézni egy eszkatológiai kérdést.
    Mondjuk pont rólad nem feltételezem, szerintem Te árnyaltabban látod.

    Ami a geopolitikai vetülete a dolognak, Irán vihesse Irakot, Szíriát Bosznia mintájára osszák föl de facto, és legyen már elég az őrületből.
    Ezzel Izrael elérte célját : balkanizálta a Közel- Leletet, Irán újra befolyásoló tényező Mezopotamia földjén, mint szokott, Szíria minden vallási etnikuma meg ücsöröghet a saját kantonjában.
    Persze ez a béke is több milliós etnikai tisztogatás eredménye, a palesztin kérdés pedig továbbra is megoldatlan.

    Amúgy számomra nem lenne ellenszenves, ha Izrael annektálná az egész Szentföldet, viszont akkor sem oldódik meg semmi, ezért nem támogatom, hiába rokonszenves nekem Tzipi Hotevely, Moshe Arens, vagy a jelenlegi államfő, Reuven Rivlin.
    Amúgy Rivlin elképzelése szerintem egész jó.

    Mint láthatod Steve, alapvetően a jobboldali megközelítés szimpibb, az izraeli baloldal felelős a palesztin tragédia miatt nem kis részben. Ebben Rivlin-nek igaza van. Ben Gurion akart etnikai tisztogatás, nem a revízionisták.

    De ez messzire vezet, és off topic, koncentráljunk arra, milyen hatással lehet a világra és a kereszténységre ez az egész választás.

    Mindenesetre egy kevésbé agresszív amerikai külpolitika jó lenne, amelyik elismeri vannak más nagyhatalmak is, és azoknak is van befolyási övezetük.

    Huntington óva intett attól, hogy Amerika valaha is meg akarja szerezni egész Ukrajnát.
    Mint a neokonzervatívok első, Reagan féle generációjának tagja, tisztán látta, Kelet- Ukrajna már egy másik civilizáció, és hagyni kell az oroszoknak.
    Ukrajna semleges puffer lehet esetleg, de egyoldalúan nyugati nem. Ez egyszer már kiderült a XVII. Században…
    Hillary Clinton mégis pontosan ezt próbálta meg, amit Huntington mint katasztrofális tévedést jósolt meg. Huntington -nak lett igaza.

    Szóval hátha kompromisszumos irányt vesz e kérdésben Amerika.

    Ami Trump kereszténységét illeti, hát azt hiszem túl sok minden elemezni való nincs rajta :)…:(

  • Arpicus says:

    Trump ellen volt a szinte az egész média(kivéve a FOX-ot),a Wall Street,Hollywood,a donátorok,a politikai elit…és még sokan a republikánus pártból is.Átverekedte magát a republikánus előválasztásokon,nagyon erős ellenszélben(“bohóc” stb.)győzött.Ez az ember tud valamit.Lehet nem szeretni,félni tőle…Anno Ronald Reagan-t is bohócnak,rossz színésznek tartották mégis Amerika egyik legjobb elnöke lett.Ezek “ald”-ok(Ron-ald,Don-ald)érdekes figurák.Amikor anno Menahim Begin megnyerte a választást akkor is sok sikoltozás volt,hogy mi lesz,hiszen fiatalabb korában ez és az volt…Végül ő kötött szerződést Egyiptommal és visszaadta nekik a Sínai félszigetet.Szerintem ne vonjuk le azonnal katasztrófikus következtetéseket.Adjunk esélyt Donaldnak és csapatának.Igen,narcisztikus,meg a magánélete és az üzleti élete sem patyolattiszta, de őt választották az amerikaiak.A vidéki amerikaiak, akiknek elege van a PC dumából,a liberális katyvaszból,a városok biztonságának hiányából.Többségében a vidéki kisemberek szavaztak Trumpra.Trump a bizniszben gazdagodott meg,míg Clintonék a politikából.Ez a nagy különbség.Clinton a leggazdagabb élő elnök.A pénz megszerzésének módjait most ne firtassuk.Számomra a lényeg az,hogy Hillary nem nyert.Az valóban komoly bajt okozott volna a világban.Mert azt amit ő képvisel és megszemélyesít(Obamával stb.)karöltve az az igazi veszély amitől félni kell.Lehet,hogy riasztó,hogy Trump az új elnök,de valószínű,hogy nem fogja tovább feszíteni a húrt a világban.Én egy leendő reál-politikust látok benne.Az is igaz,hogy nagy kérdés,hogy milyen adminisztrációt tud majd felállítani,továbbá:hogyan fog kijönni a washingtoni establihsment-tel(akik H.C.protezsálták).Trump szinte teljesen kívülállóként nyerte meg a választást,legnagyobb részt a maga pénzén.Nem tudom mennyire lesz erős,mert ha nem lesz,akkor bedarálja a rendszer.Érdemes követni a “Kártyavár”c. kitűnő filmsorozatot amely bemutatja hogy hogyan működik igazából a politikai az óceán túloldalán.Bill Clinton azt mondta a sorozatról,hogy a dolgok nagy részben valóban úgy történnek ahogy a sorozat bemutatja,csak lassabban történnek meg.Ha valaki, akkor ő is tudja ezt.Végül:szerintem nem kell azonnal farkast kiáltani és pánikolni Trump láttán.Vannak sokkal veszélyesebb emberek a világban,hogy a háttérben maradó, igazi hatalmasokról,szürke eminenciásokról(most kijön belőlem a konteós)ne is beszéljünk.Reagan nagyon jó elnök lett,persze kellett ehhez,hogy elődje,Carter egy nagyon gyenge elnök volt.Trump elődje,Obama,szintén egy gyenge elnök volt.Trump megválasztása egy nagy pofon volt az elitnek ahogy ezt egy elemző épp most mondja az TV-ben.Trump órási felelősséget vesz magára.Majd ezután tudja meg,hogy mekkorát.Mindenesetre Amerika minden ellentmondása ellenére egy demokratikus ország.Választottak, és ők Trumpot választották.Fogadjuk el a döntésüket.Fanyalogni pedig mindenkinek a demokratikus joga.Pánikra-egyenlőre-nincs ok(szerintem).

  • Arpicus says:

    Kiegészítés:a republikánusoké lett alsó- és felsőház,valamint az elnök is.1928-ban volt utoljára ez a helyzet.A demokraták súlyos vereséget szenvedtek.Szerintem azzal,hogy a média ilyen kíméletlenül támadta Trumpot, nagy hibát követett el.Tulajdonképpen “szívességet” tettek neki.Az emberek nem hülyék és nem engedték,hogy a média(a CNN-től a New York Times-ig)ki-és átmossa az agyukat.Számomra ez egy rendkívül bátorító jelenség.

  • Cypriánus says:

    Szia Arpicus!
    Szerintem egyet értünk mind Veled, Trump győzelmét az tette lehetővé, hogy óriási tömegek érezték szakadékot a mindennapi életükben megélt valóság, és a média / filmipar / “szakértők ” stb stb festette kép között.
    Egyszerűen unták már hogy kőgazdag sznobok élnek egyre jobban és jobban, míg ők csúsznak le, és cserébe nem sajnálatos vagy megértést kapnak, hanem azt hogy buta homofób rasszista tahók, fehér szemét, redneck, akiknek az élete és boldogulása nem számít, és akiket nyugodtan lehet gúnyolni, szemben az összes létező és kitalált kisebbséggel.
    A média sok mindent el tud adni, de nem a végtelenségig.

  • Arpicus says:

    Szia Cypriánus!

    Úgy látom,hogy Te és az eddigi hozzászólók(Steve,endi) hasonlóan látjuk és értékeljük a helyzetet.Nagyon pontos az elemzésed ami a médiát illeti.Mumust csináltak Trumpból,ha ő nyer itt a világvége.Ma egész nap a különböző csatornákat nézem,mennyire “szenved” a CNN.Meg kell magyarázni a nézőknek,hogy rossz lóra tettek.Egyébként Trump abból is sokat profitált,hogy teljesen mellőzte a politikailag korrekt dumát.Nevén nevezte a dolgokat és mert nyíltan beszélni dolgokról.Ez imponált az egyszerű embereknek és talán a becsületes értelmiségieknek akik nem fogadják el a PC dumát csak ezt nem merik egzisztenciális okok miatt nyíltan felvállalni.Nincs illúzióm:a PC nem fog leállni,ez az új világrend ideológiája és nyelvezete,de komoly ütést kapott.Trump most vissza fog venni a hangnemből(a kampánynak vége),győzelmi beszéde egy nyugodt és korrekt,igazi politikusi beszéd volt.Viszont ha ő is beáll vagy belekényszerítik a PC-be akkor-sajnos-számomra egy demagóg lesz.Remélem elkerüli ezt a csapdát.Hillary(szerintem)azért is vesztett mert az ún.kisember nem érdekelte.Neki az ember nem volt fontos,csak a szavazata.Az kisembernek(munkás,farmer etc.)pedig Hillary nem volt érdekes.Egyébként remélem,hogy Trump győzelme egyfajta dominó effektust fog okozni(ettől nagyon rettegnek a brüsszeli bürokraták),nemsokára Ausztriában lesz elnökválasztás:Egyszer már elcsalták a jobboldal jelöltjének a győzelmét,remélem most is nyerni fog.Trump győzelme jó hátszelet ad ehhez.Holandiában is lesznek választások,ott is nagyon jó áll a nem PC-s párt.Jövőre Franciaországban lesz elnökválasztás.Nagyon szorítok Marine Le Pen-nek.Valószínűleg őt is szét fogja szedni a liberális média,de elég erős politikusnak látszik.Németországban is lesznek választások,ott nem látok Merkel asszonyon kívül markáns politikust,ő már “helyezkedik”,az alkalmazkodás nagy mestere.Nem akarok nagy szavakat használni de ha nem is tektonikus,de nagy változások várhatók a világpolitikában.Az irányított média meg a tudatipar továbbra is meg fogja próbálni befolyásolni az emberek gondolkodását,remélem egyre kevesebb sikerrel.Te leírtad,hogy miért.Nehéz dolguk lesz mert az emberek hócipője tele van a hazugságaikkal és féligazságaikkal.Egyre nehezebb lesz majd az embereket manipulálni.

  • Cypriánus says:

    Bevallom, én is Marine le Pen-nek szorítok, pedig az apját és az akkori Front National-t nem csíptem ( mondjuk most már Marine se, de ez egy családi tragédia is egyben, ).
    Szintén érdekes, hogy az osztrák sógor esetén kényszerből a Szabadságpárt-nak drukkolok most, pedig a pártot nem szeretem, sőt visszamenőleg utálom minden nagynémet nacionalista elődjét a XIX. Századig.

    Alapvetően a Habsburg – katolikus – az osztrákokat egy dunai népnek tekintő gyökérzettel bíró Néppártot támogattam.

    De ma ott tartunk, hogy a Néppárt a “nagynémet”, míg az eredetileg saját országának felszámolása végett tevékenykedő erő az, ami a Visegrádi Szövetségbe akarja vezetni Ausztriát, és élesen kritikus Németországgal ….hát, érdekes fejlemény.
    Szóval mivel most Szabadságpártiak a konzervatívabbak (néhány dologban), és ők a Dunaiabbak, most kénytelen vagyok nekik szurkolni.

    Amúgy “kedvenc” rém- országomban, Dél- Afrikában is jelentősen előre tört a Mmusi Maimane vezetése alatt álló jobbos-liberális DA.
    Bár a DA nekem nem szimpatikus, túl liberális, és Mmusi Maimane is túl sok kompromisszumot köt saját hite ellenében ( amúgy evangéliumi protestáns lelkész volt!) de ottani viszonylatban egészséges jel, hogy a néger szavazók is unni kezdték a kulturális marxizmus csodálatos világát, és jobbra fordulnak.
    Mondjuk ha Dél – Afrikában élnék, akkor a kőkemény konzervatív, amúgy néger többségű ACDP lenne a kedvencem, vagy a búr nacionalista pártnak indult, azóta a nem fehér afrikaans nyelvűek felé is nyitó konzervatív, afrikaans párt a Szabadság Front Plusz ( Vryheid Front Plus).
    Amúgy Mmusi Maimane kicsit a fiatal Orbánt idézi, (mondjuk nem mindenben kéne hogy úgy járjon mint Orbán) adva van egy fiatal, tehetséges, belső értékei szerint konzervatív gyerek egy liberális párt élén, körötte liberális tanácsadók, de a tagság jó része is már egyre konzervatívabb irányba kapisgál…

    Ha Dél-Afrikában , a kulturális marxizmus valóságos kísérleti nyulában sikerülne legyőzni a kulturális marxista paradiga hatalmát , ráadásul pont az eddig felhasznált fekete tömegek ellenállása miatt, és sikerülne egészséges konzervatív irányba vinni a jogalkotást, az nagyon biztató lenne. …mert akkor máshol is legyőzhető ez a betegség .

    Persze ne kiabáljam el, a DA egyelőre egy ellenzéki és erősen liberális párt, sok szempontból ellenszenves programmal. De valahogy úgy érzem, abban a fekete fickóban több van , vagy lehetne annál, mint hogy fehér liberálisok bábja legyen.

    Na mindegy, túl sokat írok össze vissza…:)

  • Kenessey Béla says:

    Tényleg, mennyire klassz lesz, ha Európa is tele lesz nacionalista vezetőkkel! 1914 meg 1939 is milyen jó évek voltak!

  • Arpicus says:

    Kenessey Béla!
    “Tényleg, mennyire klassz lesz, ha Európa is tele lesz nacionalista vezetőkkel! 1914 meg 1939 is milyen jó évek voltak!”-a párhuzamod finoman szólva is sántít.Ha jól tudom most 2016 novemberében vagyunk és nem hasonlítható a helyzet az általad említett két dátumhoz.Mondok én is két évszámot,hogy teljesen értelmetlen legyen a dolog:1917,1919.Internacionalizmus.Ha nem vetted volna észre Európa jelenleg a nemzeti identitás felszámolása irányába tendál.Aki ennek ellenáll az rögtön megkapja tőled nacionalista címkét.Először meg kell “szabadítani”Európát a keresztény gyökereitől,azután eltűnnek majd a nemzetek is.Összegyúrnak majd bennünket valamilyen nemzetietlen masszává.Ez nem fog menni.De lehet erőszakolni…
    Egyébként nagyon nem szeretem az ilyen egy mondatban odadobott “bölcsességeket”! 🙁

  • Cypriánus says:

    1914-ben a tömegek hülyébbek voltak a vezetőknél több esetben, persze nem mindig. Ausztriában semmi nagy gáz nem lesz abból, hogy ki a köztársasági elnök, alig van funkciója, és az önmaga története ellen ható Szabadságpárt jelenleg szeparatista irányba indult, a korábbi nagynémet nacionalista agenda ellen.
    M. le Pen szerintem nem győz, de Sárközy számos dolgot le fog tőle nyúlni ( ezt már most is csinálja), ami mindenképpen hasznos lesz.
    Ha le Pen esetleg mégis győz, az biztos nagyon nagyot szólna..hogy jó lenne e, vagy sem, azt a francia választókra bízom . Amúgy szerintem a franciák nem járnának jól ha kilépnek az euró- övezetből, ez inkább egy fölösleges lépés lenne. Viszont az EU- ból való kilépéssel nem járnak jól. Vagy le Pen csiszolni fog a pártja programján, vagy nem lesz elnök.

    Amúgy az igazi nagy robbanás az olasz választás lehet még, de azt eddig kevesebben vették komolyan.
    De mi van ha Öt Csillag- Északi Liga- Berlusconi koalíció alakul, és tényleg kilépnek az euró – övezetből?
    Ugyanis jól látják, az euró megfojtja Olaszországot.
    De ha Görögország akkora probléma volt, egy 10-szer nagyobb gazdaság kilépése nem lehet észrevétel nélküli apróság, pláne az instabil olasz bankrendszerben fekvő sok német pénzzel…ha utána az összes déli kilépése is megtörténne, az jó kis vihar lenne. Amúgy jobb lett volna, ha soha nem is lépnek be.

    De visszatérve az eredeti felvetésre, nos a nacionalizmus is csak egy valláspótlék, bálványimádás, és sok bűn anyja. De a patriotizmus viszont normális dolog.

  • Tamás says:

    Azért nem elhanyagolható, hogy Trump alelnökjelöltje, Mike Pence legalább újjászületett hívő.

  • dzsaszper says:

    Kedves Tamás,

    Obamáról is az a hír járta az első megválasztása idején…
    Az egész pártpolitika egy hatalmas színház, miközben a valódi jellem az ami igazán számít, ezért enyhén szkeptikus vagyok…

  • Tamás says:

    Kedves Dzsaszper,

    Én sem tapsikolok örömömben, de a 2 rossz közül talán ez volt a kisebb.
    Egyébként úgy látom, hogy az imádkozó amerikai keresztyének többsége isteni csodának éli meg, hogy nem Hillary Clinton lett az Egyesült Államok elnöke. Amúgy meg majd gyümölcséről a fát…

  • jobbagyp says:

    Én nagyon örülök a fejleménynek, bár az előrejelzések alapján nem számítottam rá. Hillary megtestesít mindent, amit gyűlölök, a két lábon járó liberálbolsevik klisé. A PC elutasítása pedig kifejezetten szívem szerint való. Végre egy fő-fő politikus, aki nevén merte nevezni a dolgokat. Bár úgy lenne, hogy Európában is előretör a konzervatív szárny…

    Érdekes, hogy a média alternatív valóságát – bármennyire is sulykolták a degeneráltak szabad WC-választási jogát – végül nem tette magáévá a megvetett “buta, műveletlen, stb.” emberek tömege 🙂

  • Arpicus says:

    “Azért nem elhanyagolható, hogy Trump alelnökjelöltje, Mike Pence legalább újjászületett hívő.”-most már nem jelölt hanem alelnök.Róla:
    http://alfahir.hu/ismerje_meg_trump_jobbkezet_mostantol_sokat_fog_hallani_rola

  • Cypriánus says:

    Dzsaszper, Obama nem volt soha megtért keresztény, első ciklusa előtt is csak annyit állították róla, néha megfordul egy ismerten mainline közösségben.
    Emiatt túl sok jót már akkor sem sejtettem :

    https://en.m.wikipedia.org/wiki/Trinity_United_Church_of_Christ.

    Ami a következő híresen liberális, abortusz, meleg stb párti “egyházhoz” sorolható :

    https://en.m.wikipedia.org/wiki/United_Church_of_Christ

    Szóval Obama 2008 -ban sem ígérkezett nagyon keresztény elnöknek amerikai szemmel, csak nálunk Magyarországon nincs akkora liberális egyház, ezért nem köthető helyi tapasztalatokhoz, hogy az “egyházad ” a Bibliát lobogtatva mindent támogat a késői abortusztól a meleg házasságig.

    Abban az évben az amúgy szintén nem hívő McCain volt a republikánus jelölt, aki azóta is kitartó és veszélyes háborús uszítónak bizonyult Ukrajna és Szíria ügyében.

  • Kicsit szomorú, hogy az idei választás egy szimpatikus, de Amerika és a világ szempontjából káros jelölt és egy unszimpatikus, de Amerika és a világ szempontjából hasznos jelölt között dőlt el. Jobb lett volna, ha a hasznos jelölt egyben szimpatikus is, a szimpatikus meg egyben hasznos is. Az egy nemes versengést eredményezett volna, de hát nem kérhetünk toronyórát láncostól. Örülök, hogy a hasznos jelölt nyert, cserében együtt kell élnünk azzal, hogy nem szimpatikus.

    Sokaknak újdonság, hogy a magánháztartás nem olyan vezetőt kíván, mint az államháztartás, de komoly különbség van a két terület között, és ezúttal Trump mutatkozik alkalmasabbnak az államháztartási vezető szerepre. A démosz szerint mindenképp, és egy demokrata számára ez meghatározó (kéne legyen).

    De egyébként: a demokratikus inga leng, 8 év után egyetlen párt sem gondolhatja komolyan (nálunk sem), hogy újraválasztják. Ehhez egy totálisan béna ellenzék asszisztálása is kellene, Amerikában pedig az ellenzék nem volt totálisan béna. 8 év alatt minden kormányerő elkopik, a 9 életéből alig marad, és az ellenzék lazán kitekeri a kezéből a gyeplőt. A republikánusoknak sem jut 8 évnél tovább hatalom, közben majd kiderül, hogy a Trump-ígéret milyen mértékben válik valóra. Obama minden idők egyik legjobb szónoka, és egyik legbénább elnöke volt, pedig ő is mekkora ígéretet hordozott…

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum