Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (2) – A szövetség sója

„Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne hagyd le ételáldozatodról Istened szövetségének a sóját. Minden áldozatot sóval mutass be.” (3Móz 2,13)

Az égőáldozatot általában ételáldozat is kísérte, ahogy egy jó ebédnél a hús mellé van köret is. Az első termés bemutatásakor is ételáldozatot vittek a hála kifejezéseként. Az ételáldozat kapcsán két fő szabály volt: nem volt szabad hozzáadni kovászt és mézet, de minden bemutatott ételt meg kellett szórni sóval.

tovább

Egyszerűen barbár

Aki még mindig nem fogja fel, hogy tőlünk nyugatra milyen ideológiai nyomás nehezedik a keresztényekre, annak a figyelmébe ajánlom a következő friss hírt. Néhány éve a magyar média is beszámolt Matthew Grech máltai férfiról, aki az X-Faktor tehetségkutatóban mondta el, hogy bár korábban homoszexuálisként élt, megtért, és új életet kezdett. Grech hátat fordított homoszexualitásának, és ma már nem identitásaként tekint rá, hanem egy helytelen életvitelként, amelyet megbánt és hátrahagyott, mert ellentétes a keresztény hitével. Arról is beszélt, hogy milyen lelki folyamatok vezettek oda, hogy élete egy pontján férfiakkal lépett szexuális kapcsolatra. Amikor az erről szóló beszámolókat a Facebookra feltették, a közösségi médium azonnal le is tiltotta azokat, mert szembemegy a hivatalos állásponttal, amely szerint a homoszexualitásból nincs gyógyulás, és minden ilyen hír súlyos károkat okoz az érintettek lelkében. Nos, az ügy nem állt meg a cenzúránál.

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (1) – Azonosulás és engesztelés

„Tegye a kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves fogadtatásban részesüljön és engesztelést szerezzen.” (3Móz 1,4)

Ahogy reggeli csendességeimben haladok előre Mózes öt könyve olvasásában, és birkózom a héber szöveggel, a szavakkal és a nyelvtannal, a Tóra Istenének súlyos jelenlétét is érzékelem. Ez a jelenlét szent. Olyan, mint egy nagy hegy, amely fölém tornyosulva folyamatosan jelzi, hogy akár el is pusztíthat. Mint a lángoló és rengő Sinai-hegy az Egyiptomból éppen kimenekült nép számára. Lenyűgöző, félelmes és ijesztő.  

tovább

A szeretet és az igazság tánca

Szükséges emlékeztetnünk magunkat arra, hogy az igazság szeretet nélkül haszontalan, mert ha „minden bölcsességnek birtokában vagyok (…) szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok” (1Kor 13,2). De tegyük mellé mindig azt is, hogy a szeretet pedig „[n]em örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal” (1Kor 13,6). A szeretet igazság nélkül alaktalan érzelgősség, folyton változó indulat, amelyhez jogtalanul vesszük kölcsön ezt a régi szót. A szeretet és az igazság egymást feltételező kapcsolatáról legtöbbet talán Jánostól tanulhatunk, akit az egyházi emlékezet úgy tart számon, mint a „szeretet apostolát”, aki Istent is úgy definiálja, hogy „szeretet (ἀγάπη)” (1Jn 4,16). A második leveleként ismert rövid írásában, amelyre most a figyelmet szeretném irányítani, a szeretet és az igazság egymást feltételező voltára mutat rá.

tovább

„Tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére”

A keresztény hit két központi parancsa: szeresd Istent és szeresd felebarátodat.  Az első szoros kapcsolatban van az imádattal, a második a könyörülettel. E kettő által válhat az egész életünk istentiszteletté. Ami tökéletes ellentéte korunk jogokat követelő ego-pogányságának.

*

A kereszténység imádatról és könyörületről beszél. Korunk egyenlőségről és társadalmi igazságosságról. Így lesz a kegyelemből követelés, az emberből pedig isten.

tovább

A kitelepített Isten

Visky András Kitelepítés (Jelenkor, 2022) című gyönyörű regényében a mondatok nem elkezdődnek és befejeződnek, hanem folytatódnak és abbamaradnak. Nincs nagybetű és lezáró pont, csak vessző, mert a mondatok nem itt, a könyvben kezdődnek, és nem is itt végződnek. Az író egyszerűen belelép az emlékeibe, mint egy vidám gyermek a pocsolyákba, hogy ugyanolyan hirtelen ki is lépjen belőlük, majd egy másik emlékben bukkanjon föl, hogy onnan is tovább bucskázzon a következőbe, anélkül, hogy beléjük zuhanna, mint a regénybeli szegény Arinca vágyta (mert némelyik valószínűtlenül mély), és így tovább, nyolcszázhuszonkét szökdeléssel tengerré egyesítve a kitelepített gyermekkor viharos hajnalát.

tovább

Hogyan készüljünk a jövőre?

Néhány hete az Evangéliumi Fórumon hangsúlyosan foglalkoztunk a kérdéssel, hogy vajon milyen jövő vár ránk, és hogyan készüljünk erre a jövőre evangéliumi keresztényekként. Az esti előadások és a reggeli igehirdetések meghallgathatók az EF honlapján. Reggelente Győri Péter Benjámin evangélikus esperes hirdette az igét a Jelenések könyve alapján. Az első esti előadást Hamar Dávid, az Agóra Corvin gyülekezet lelkipásztora tartotta Keresztény hit egy forrongó világban címmel, a második előadást én mondtam el Vezetők, pénz, szex, hatalom címmel, a harmadik előadást Táncolni a romokon címmel...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK