Kedves Hodász András!
Többen elküldték nekem az új videódat, amelyben a homoszexualitásról beszélve Nem az a fajta homoszexualitás? című cikkemre is hivatkozol. Végignéztem a videót, figyelmesen követtem az érveidet, azt is, hogy miben nem értesz velem egyet. Engedd meg, hogy röviden írásban reagáljak. De először is üdvözöllek, és köszönöm, amit a Divinity-ről mondtál. Meglep, hogy ismered és olvasod. Őszintén meglepett az is, hogy éppen rám, egy protestáns teológusra hivatkozol, holott biztosan lett volna hasonló írás katolikus szerző tollából is. Viszont ha már így alakult, szívesen válaszolok.
Lloyd-Jones-nak volt igaza?
„Martyn Lloyd-Jones-nak igaza volt” – mondta ki nemrégiben Rico Tice, a Christianity Explored (magyarul: Keresztkérdések) társszerzője, angol evangélista. Tice arra a híres jelenetre utal vissza, amikor Martyn Lloyd-Jones a Brit Evangéliumi Aliansz 1967-es találkozóján felszólította az anglikán evangéliumiakat, hogy jöjjenek ki a Church of England kötelékéből és hozzanak létre egy közös evangéliumi szövetséget, John Stott viszont, aki aznap levezető elnöke volt a gyűlésnek, határozottan ellene mondott Lloyd-Jones felvetésének. Az a nap történelmi jelentőségű törést eredményezett a brit evangéliumi mozgalomban. Rico Tice John Stott tanítványaként egy ideig Stott londoni gyülekezetében szolgált, tehát személyes sorsában is azonosult Stott álláspontjával, idén (2024-ben) viszont kilépett az anglikán egyházból és egy presbiteriánus felekezethez kapcsolódott. Az ok a homoszexuális kapcsolatok egyházi megáldása, az anglikán püspökök világszerte hitehagyásként értelmezett új etika állásfoglalása.
Uralkodó bolondságok
Elég idős vagyok már ahhoz, hogy levonjak néhány tanulságot korom uralkodó szellemeivel kapcsolatban. Szándékosan használok többes számot, mert éppen arra akarok rámutatni, hogy a korszellemek jönnek és mennek, és bizony határozott szégyennel gondolunk vissza arra, ha az előzőnek valamilyen módon részesei voltunk. Saját életemben legalább három uralkodó korszellemmel találkoztam, és mindhárom egetrengető bolondság volt. A különös pedig az, hogy bár a bolondság mindvégig nyilvánvalóan megmutatkozott, az emberek pont olyan hajlandóságot mutattak a tudomásul vételére, mint Andersen meséjében az iránt, hogy a láthatóan meztelen császár az új ruhájával dicsekszik.
A szexuális forradalom pillérei
A Tűzfal podcast harminckilencedik részében Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala című könyve alapján beszéljük át a transzneműséghez vezető forradalmi változások mibenlétét és legfontosabb pilléreit. Ez a rész (valamint az utána következő folytatás) hosszabb lesz, mint az eddigiek, amivel a könyv fontosságát is jelezni szeretnénk. Saját kulturális kontextusunk gyökérzetének megértésében aligha találnánk ennél alaposabb és jelentősebb tanulmányt az elmúlt évekből. Azt reméljük, hogy a hallgatóinknak is megvilágosító erejű lesz Trueman diagnózisa. Az új epizódot megnézhetitek a...
Escobar társszerzője lettem
Két évvel ezelőtt felkértek, hogy tartsak egy előadást a francia Réseau évangéliques et sciences humaines (RESH) konferencián. Aznap Craig Bartholomew beszélt arról, hogy keresztényekként hogyan foglalkozzunk a humántudományokkal, az én előadásom témája pedig a kritikai elmélet volt (Critical theory: its influence in human sciences; magyarul: A kritikai elmélet és annak hatása a humántudományokra). Az angol nyelvű előadást franciára fordították, majd a sorozat más előadásaival együtt írott tanulmányként is bekérték, és a beérkezett tanulmányokat szintén franciára fordítva egy kötetben most megjelentették. A David Brown által szerkesztett könyv címe: Être chrétien dans un monde d’idéologies (magyarul: Kereszténynek lenni az ideológiák világában), itt kapható.
Harc vagy szeretet?
A keresztény hit szempontjából elengedhetetlen annak megértése, hogy a harc és a szeretet nem zárják ki egymást. Sokan úgy viszonyulnak a harchoz, mint hajdan a Woodstock fesztivál hippi nemzedéke: MAKE LOVE NOT WAR. Virágot tűznek a puskacsövekbe és lobogó hajjal hátat fordítanak az emberek közötti békétlenségnek. A szeretet a harc ellentéte: aki harcol, nem szeret, aki szeret, nem harcol. Ez a zsigeri indulat befészkelte magát a kereszténységbe is, szinte dogmává emelve a tézist, hogy „nincsenek oldalak”, csak zárt, befogadásra képtelen, egymásnak feszülő elmék és akaratok, holott nem nehéz belátni, hogy ez elvként megfogalmazva fényévekre van mind a valóság természetétől, mind a Biblia tanításától. A valóságban minden igazi szeretet készen áll a harcra, és egyetlen harc sem jó, amit nem a szeretet motivál.
Harcban állunk a világgal? Dualista, dialektikus és holisztikus válaszok
A tanítványok és a tágabb kultúra viszonyát nemcsak az eszkatológia és a pietizmushoz való viszony befolyásolja, hanem a reformáció nagy történelmi hagyományai is. A reformáció egyházaiban – kissé leegyszerűsítve – három fő szemlélet alakult ki, amelyek elég jól beazonosíthatóan kapcsolódnak a reformáció ismert ágazataihoz. Az első szemléletet dualistának, a másodikat dialektikusnak, a harmadikat holisztikusnak nevezhetjük. Az első leginkább az anabaptistákra, a második a lutheránusokra, a harmadik a kálvinistákra jellemző, de persze ezek keveredhetnek egymással és egyedi esetekben akár fel is cserélődhetnek.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK