Ha arra gondolok, hogy milyen egy radikális keresztény, aki felelős szerepet tölt be a közéletben, Charles Malik jut eszembe. Malik az ENSZ közgyűlésének elnöke volt, emellett filozófus, diplomata, kultúrpolitikus. Evangéliumi keresztény hitét nyíltan felvállalta és hirdette. Ebben a bejegyzésben egymás mellé szeretném tenni a társadalomban végzett munkáját és saját hitéről adott bizonyságtételét, hogy rámutathassak egy integrált keresztény életre. Malik szerintem gyönyörű példája annak, amikor Jézus egy követője a só szerepét tölti be a világban.

Charles Malik 1906-ban született Libanonban. A Harvardon doktorált filozófiából. Tanított több amerikai egyetemen, beleértve alma materét, a Harvardot is. Libanonba visszatérve megalapította az Amerikai Egyetem filozófia szakát, és elindított egy kulturális tanulmányi programot. 1945-ben Libanon amerikai és ENSZ nagykövetének jelölték. Részt vett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról szóló dokumentum szövegezésében. 1958-ban őt választották az ENSZ tizenharmadik közgyűlésének elnökévé. 1956-1957-ben a libanoni kormány oktatási és kulturális minisztere, 1958-ig külügyminisztere is volt. Három évig képviselőként dolgozott a libanoni népgyülésben is. 1960-ban visszatért az akadémiai munkához. Malik számos nyugati egyetem vendégprofesszoraként rengeteget utazott, előadásokat tartott társadalmi, emberijogi kérdésekről. Társadalmi-politikai szerepe mellett teológusként is sokat tett le az asztalra. Többek között bibliai kommentárokat írt, és megjelentek magyarázatai a korai egyházatyák műveiről is. 1967-1971 között a World Council on Christian Education (Keresztény Nevelés Világtanácsa) elnöke volt, 1966-1972 között pedig a United Bible Societies (Egyesült Bibliatársulatok) alelnöki feladatkörét látta el. Malik 1987-ben halt meg.

Hitéről így vallott az amerikai Wheaton College hallgatósága előtt: „Keresztényként beszélek hozzátok. Jézus Krisztus az Uram és Istenem és Megváltóm és Énekem éjjel és nappal. Étel nélkül, ital nélkül, alvás nélkül, levegő nélkül tudok élni, de nem tudok élni Jézus nélkül. Nélküle már rég elvesztem volna. Nélküle és egyháza nélkül, mely az embert Istennel békíti meg, a világ már rég elveszett volna. Minden nap hosszú órákat töltök a Biblia olvasásával, abban és azon élek. A Biblia minden jó gondolatom és indíttatásom forrása. A Bibliában a mindent a semmiből teremtő Isten beszél hozzám és a világhoz. Közvetlenül önmagáról beszél, és arról, hogy akarata hogyan alakítja az eseményeket, és hogyan viszi a történelmet a végkifejlet felé. És higgyétek el, egyetlen nap sem telik el anélkül, hogy ne kiáltanék szívem mélyéből: Jöjj, Uram Jézus! Tudom, hogy eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, de türelmetlenségemben néha nem bírok várni, és azt veszem észre, hogy erőtlenségemben Dáviddal együtt kiáltok: Meddig még, Uram? És tudom, hogy az ő Országának nem lesz vége.”

Sok ilyen integrált életre van szükség. Radikális keresztények vannak ma is, vannak keresztény politikusok is, de kevés az olyan radikális keresztény közéleti ember, mint amilyen Charles Malik volt, akinek kereszténysége teljes mértékben áthatotta közéleti szerepvállalását.