A reformáció a Biblia tekintélyével kapcsolatos bizonyosságot a Szentlélek belső bizonyságtételébe ágyazta. Kálvin szerint a hit objektív alapja a Szentírás, de a Szentírás isteni tekintélyével kapcsolatos bizonyosságunk végső forrása egzisztenciális, átélhető, szubjektív, természetfeletti. Nem irracionális, de szupraracionális. A bizonyossággal kapcsolatos problémák valóban mélyek, ezért a gyanú apostolai nem feltétlenül tévednek, amikor kritikus hozzáállásra szeretnének nevelni bennünket. A probléma velük nem az, hogy túlbecsülik, inkább az, hogy alábecsülik a problémát. Nem az a baj, hogy túl őszinték, hanem az, hogy nem eléggé őszinték. Ha már gyanúról van szó, ragaszkodjunk ahhoz, hogy minden dekonstrukció csak akkor lehet hiteles, ha önmagát is dekonstruálja. Ha azt gondoljuk, hogy egyáltalán nincs abszolút tekintély, akkor önmagunk számára sem lehetünk azok, vagyis el kell ismernünk, hogy episztemológiai csapdába estünk. Más szóval: tökéletesen rászorulunk a nálunk nagyobb, rajtunk kívülálló tekintélyre.

A reformáció ma is kiutat mutathat ebből a zsákutcából. A reformátorok a Biblia alapján azt tanították, hogy a hit nem az értelem meggyőződésével, hanem a Szentlélek meggyőzésével kezdődik. Ha létezik a Szentlélek (és elvileg minden keresztény elmondja: „Hiszek Szentlélekben”), akkor miért lenne elképzelhetetlen, hogy ő vegye kézbe értelmünket, és ő győzzön meg bennünket az igazság forrásáról? János apostol azt mondja: „…ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk”, és „amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz”. Első látásra szubjektív, összességében azonban inkább természetfeletti, Isten hatalmából fakadó bizonyosság ez. A Biblia objektív tekintélyének elfogadására maga Isten késztethet, és ha ismerjük a bizonyosságnak ezt a formáját, az szabadít ki bennünket a bizonygatás kényszerzubbonyából. A bizonygatás és a bizonyosság között éppen a Szentlélek a különbség. A testimonium internum Spiritu sanctu nyitja meg előttünk korunk episztemológiai börtönének ajtaját.

(A fenti gondolatmenet részlet A tekintély trónfosztása c. esszéből. A teljes esszé itt olvasható.)