Gyerekkoromban voltak kifejezetten kommunista – vagy ahogy akkoriban mondtuk: szocialista – ünnepek. Ilyen volt április 4-e, a felszabadulás ünnepe, május 1-je, a munka ünnepe, november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe, március 21-e, a Tanácsköztársaság ünnepe, és bár igyekeztek bevörösíteni a hagyományos ünnepeket is (augusztus 20-a például Szent István ünnepéből az Alkotmány ünnepe, március 15-e pedig március 21-ével és április 4-ével összevonva a Forradalmi Ifjúsági Napok lettek), de az ünnepeknek valahogy véges volt a száma. Letudtuk őket, majd továbbléptünk. Tudtuk, hogy az igazán fontos ünnepek azok, amelyekben vagy a piros-fehér-zöld színek dominálnak, vagy a keresztény hit valamelyik misztériuma. Amikor a szocializmusnak hirtelen vége lett, a szocialista műünnepek egyik napról a másikra úgy tűntek el, hogy nyomuk sem igen maradt.
Ma tőlünk nyugatra ütötte fel a fejét egy hasonló jelenség, azzal a különbséggel, hogy az új ünnepeknek vége-hossza nincsen. Olyanok, mint Ingrid Sjöstrand svéd gyerekverseiben ez a kis történet: „Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget.” Valamikor volt egy nap – a Pride napja –, amikor azok, akik saját életmódjukat, polgártársaik életmódját, vagy az új ideológia erkölcsi vízióját ünnepelni akarták, megtehették. Ez volt június 28-a. Ennek sem mindenki örült, de a társadalom nyelt egy nagyot, és elfogadta, hogy van ilyen is. Amíg nem kötelező a részvétel, a május elseje is lehet a munkásmozgalom ünnepe, a Pride is lehet azok napja, akiknek ez fontos. A Pride viszont ma már nem egyetlen nap, hanem egy egész hónap, a Pride hónapja. A június. De mintha június 28-ával újrakezdődne az egész, és beterítené egész júliust is. E két hónapban mindent ellepnek a szivárványos zászlók, molinók, hirdetések, céges reklámok, profilképek. Soknak tűnik, de ha valaki azt gondolja, hogy ezzel megvolt a figyelemfelhívás, meg a kötelező felvonulás, zászlólengetés, jóemberkedés, erényfitogtatás, nagyot téved.
A Wikipédia egyik oldala felsorolja azokat az ünnepeket, amelyeket ma az LMBTQ-mozgalom ünnepeiként tartanak számon. Nem rövid a lista, ezért most kifejezetten csak azokat az ünnepeket veszem sorra, amelyeket nemzetközileg is elismernek. Kezdjük az elején. 2017 óta május 19-én van az Agender Pride Day. Célja, hogy felhívja a figyelmet az „agender” emberekre és ünnepelje őket. Az LGBT Wiki szerint az agender emberek azok, akiknek nincs nemük, teljesen nemtelenek („complete genderlessness or lack of gender”).
Három évvel korábban döntöttek arról, hogy a februári Valentin-napot követi az Aromantic Spectrum Awareness Week. Ez tehát már egy egész hétig tart. Az időpontot először novemberre tették, onnan került át februárra. Ezen a héten az LMBTQI-közösségen belül azokat ünnepeljük, akik nem éreznek mások felé romantikus vágyakat. 2021-től április 6-án pedig már az International Asexuality Day-t is ünnepeljük, amikor a „demisexual”, „grey-asexual” és más aszexuális emberekkel vállalunk szolidaritást. Nem teljesen látom át, miért volt szükség erre a napra, hiszen 2010 óta már létezett az Asexual Awareness Week, ami október végén egy egész hétig tart, de ne legyünk szűkmarkúak.
Sőt, haladjunk. Szeptember 16 és 22 között kerül sor a Bisexual Awareness Week-re, amelynek ugyanaz a célja, mint az aszexuálisok napjának, csak ilyenkor azokat ünnepeljük, akik mindkét nemhez vonzódnak. A Wikipedia szerint érdemes tudni, hogy ezt a hetet Bi-Weeknek is nevezik. Amikor vége van a hétnek, rátesznek még egy napot, mert 1999 óta szeptember 23-án van a Bisexual Pride Day, amit Celebrate Bisexuality Day-nek is neveznek. Van azoknak is napja, akik non-binárisok (Non-Binary People’s Day), vagyis nem mindkét nemhez vonzódnak, hanem éppenhogy egyikhez sem tartoznak. Őket július 14-én ünnepeljük, pont akkor, amikor a Bastille lerombolását, de a július 14-i tűzijátékkal az éjjel nem ér számukra véget: tavaly óta már nekik is van egy egész hetük (Non-Binary Awareness Week).
Július 16-án aztán a Drag Day következik, amikor a „drag” művészetet ünnepeljük. Ez abban a formában a legismertebb, hogy lány ruhába öltöztetett kisfiúk erotikus táncot lejtenek meglett férfiak előtt, és a mozgásukat filmre is veszik. Hogy elejét vegyük az esetleges felháborodásnak, kérdéseknek és bírálatoknak, május 17-én van a homofóbia, a bifóbia és a transzfóbia elleni nap, amikor együttesen nemet mondunk a homofóbiára, a bifóbiára és a transzfóbiára. Október 26-án az Intersex Awareness Day kerül sorra, és november 8-án az Intersex Day of Remembrance követi, ha addigra esetleg már elfelejtettük volna. Előtte október 8-án pedig a Lesbian Day, amikor a leszbikus kultúrát éltetjük. Ez Ausztráliából és Új-Zélandról indult, de ma már nemzetközileg elismert ünnep.
Ha azt gondoljuk, hogy ezzel vége, még mindig nagyot tévedünk. A leszbikus kultúrát sem tudtuk le, hiszen április 26-án van a Lesbian Visibility Day, amikor megintcsak a leszbikus nőket tesszük láthatóvá. És ha már a láthatóságnál tartunk: október 11-én van a National Coming Out Day, amikor LMBTQ-emberek szexuális orientációjukat vagy gender identitásukat teszik láthatóvá. Nehogy elfelejtsem: 2015 óta május 24-én a Pansexual & Panromantic Awareness Day keretében a pánszexuálisokat és pánromantikusokat ünnepeljük. 2018 óta pedig október utolsó szerdája a Pronouns Day, ennek az a célja, hogy a személyes névmások genderideologikus használatát terjessze és tanítsa.
Nem kerültek még szóba a transzneműek, pedig nekik is vannak ünnepeik. November 20-a a Transgender Day of Remembrance. Március 31-e a Trans Day of Visibility, amely a transzközösséget hivatott kedvező színben bemutatni, ünnepelni, különös tekintettel kulturális eredményeikre. November 13-tól november 19-ig tart a Trans Awareness Week, azaz egy teljes hét, amikor a transzembereket, valamint a nemváltó folyamataikat ünnepeljük. Természetesen ez sem érhet véget ilyen hamar, így 2017 óta egész november a Trans Awareness hónapja lett. A hónap első vasárnapja pedig a Trans Parent Day, amely a nemváltoztató gyermekek és szüleik közötti szeretetet ünnepli.
Vannak ezek mellett nemzeti szinten számon tartott ünnepek is. Ilyen például Angliában a Pride History Month, a február (Amerikában, Kanadában és Ausztráliában ez a történelmi visszatekintés októberben zajlik), az USÁ-ban a Bisexual Health Awareness Month (március), Hollandiában a Lila Péntek (december második péntekje), ami Ausztráliában Wear It Purple Day, de ott december utolsó péntekje ez a nap. A végére hagytam a Zero Discrimination Day ünnepét, amit 2014 óta az ENSZ is elismer az egyenlőség – többek között az LMBTQ-egyenlőség – napjaként. Ez utóbbi kapcsán én csak azon gondolkodtam el, hogy vajon a zéró tolerancia azokra is vonatkozik-e, akik a fentieket egy kicsit soknak érzik. Ha igen, akkor előre menekülve javaslom megfontolásra a március 18. vagy az október 29. felvételét is a többi mellé. E két napon a Narcisszuszokat ünnepeljük.
Egy a volt szovjet blokkot jól ismerő blogger már korábban írta, a kommunisták sem mertek egyetlen országban sem hónapnyi ünnepet csinálni saját maguk körül, mert tudták vissza fog ütni.
A progresszív liberálisok ezt vagy nem tudják, vagy a közösségi hálók és szórakoztató ipar utalása miatt azt gondolják, ezt is megtehetik.
Persze zsarnoki rendszerek uralhatják 0-24-ben a nyilvánosságot- és nem kétséges, a progresszív liberálisok egy totális rendszert akarnak.
De az emberek a szívük mélyén halál unhatják attól még.
Hogy zsarnoki rendszert akarnak azt lehet vitatni, de sajnos nem érdemes:
Szólás szabadsága a szemükben nem érték. A skót törvényjavaslat már buzdítja a gyerekek legyenek a szülők spiclijei…mint Sztálin alatt.
Vallás szabadsága nem érték: nem csak LMBTQakármi ügyekben, de pl a mostani magyar liberális javaslat a gyónási titok kapcsán. Az hagyján, hogy olcsó hatásvadász antiklerikális hangulatkeltés az egész, ” pedofil papok ” stb.
A sokkal nagyobb baj a gyónási titok megtartása miatt kirótt börtön lehetősége….ami katolikus vagy ortodox pap esetén kötelező, hiszen nem neki gyóntak. Magyarul vértanúk gyártása lesz , ahogy Nepomuki Szent Jánost is kivégezték a középkorban, mert a cseh királyné gyóntatójaként sem mondta meg , ki a királyné szeretője. Egyszerűen nem tehette. Pedig középkori férfiként biztos egyetértett a királlyal a szeretőt büntetés illeti, hiszen kora embere volt, – de a gyónási titok az titok, mert nem emberre tartozik, csak Istenre.
„Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.
És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.
Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.” /Róma 1, 26-tól, RUF/. Talán ma a leghangsúlyosabb a 28. vers: „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak”. A megbomlott elme korszakát éljük, a puszta szexuális forradalom, vagy a homoszexuális forradalom már a múlté. Engem személy szerint az zavar a leginkább, hogy magukat keresztyénnek valló emberek is egyet értenek ezekkel a mai ideológiákkal, ha a megbomlott elme mai termékeit (LMBTQakármi, Gender-elmélet) lehet egyáltalán ideológiának tekinteni. És mindezt a társadalmi igazságosság jegyében teszik. Elhitették velük, hogy a szeretet oldalán állnak. De ez nem szeretet, hanem gyűlölet. Minden pont a feje tetején áll. Nem sok idő, és a valódi hívőket fogják mészárszékre rángatni, azzal a váddal, hogy kirekesztők és szeretetlenek. Ha nem vagyunk újjászületve, és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy naponként tanulmányozzuk a Bibliát, imádkozzunk, és lelek szerint járjunk, azt hitetnek el velünk – még keresztény nevű körökben is, történelmi egyházakban is – amit éppen akarnak.
Tényleg érdemes ennyire ráfixálódni ezekre a dolgokra?
Kik ünneplik ezeket az ünnepeket, úgy őszintén? Egyáltalán kik tudnak róla? Ennek a cikknek az elolvasása előtt ki tudott bármelyikről is, és másnap ki fog emlékezni rájuk?
Tessék két másik lista „jeles” napokról és hetekről, fogadok, hogy 100-ból 99-ről még csak nem is hallott az emberek döntő többsége.
https://www.un.org/en/observances/list-days-weeks
http://www.jelesnapok.hu/unnepnaptar/
(Vagy kapásból meg tudja mondani bárki, mikor van a parlamentarizmus világnapja vagy a nemzetközi aszteroida-nap, esetleg a magyar szabadság napja vagy a keresztény vértanúk emléknapja? Segítek: mindegyik ma. Jó ünneplést!)
A ráfixálódásról és a jeles napok „jelentéktelenségéről” itt egy friss hír Olaszországból:
„A baloldali Demokrata Párt javaslata gyűlölet-bűncselekmények minősítené át a szexuális kisebbségek megbélyegzését, és a kisebb baloldali pártok közbenjárásának eredményeként a javaslat részét képezi az is, hogy a dél-európai országban külön ‘homofóbia, bifóbia és transzfóbia elleni nemzeti napot’ hozzanak létre. Így minden közintézményben – köztük az iskolában is – külön fel tudnák hívni a figyelmet a diszkrimináció ezen formáira, vagyis a baloldali érzékenyítés az iskolatermekben is kötelezően megjelenne. Továbbá az olasz statisztikai hivatal számára elrendelnék, hogy a szexuális kisebbségekkel szemben elkövetett bűncselekményről pontos statisztikákat közöljenek, és egy nemzeti diszkriminációellenes stratégia kidolgozását is előirányoznák. A törvénytervezet értelmében nemcsak a faji és vallási alapú megkülönböztetés, hanem a biológiai nem és a társadalmi nem (gender) alapú diszkrimináció is 18 hónap börtönbüntetést vagy 6 ezer euró bírságot vonna maga után.” (Forrás)
Re ‘Ráfixálódás’
Pár évvel ezelőtt egy átlag európai nem is hallott a genderről.
Ma ott tartunk, hogy minden EUs dokumentumba be akarják rakni (még az Iszlám Állam terrroristái elleni fellépéssel foglalkozóba is), és a legforróbb téma egész Európában, de Magyarországon is (az utóbbi napokban óránként jelennek meg az ezzel foglalkozó cikkek)
A ráfixálódás sajnos sokkal inkább a liberális aktivisták és politika részéről jelentkezett. Nem hiszem, hogy Ádám különösebben foglalkozna ezzel a témával (sokkal inkább izgalmasabb teolóigai kérdésekkel), ha ez az ideológia nem lenne ennyire erősen jelen a társadalomban és egyre inkább az egyházban is.
Egyrészt a különböző felekezetek sem dughatják a fejüket a homokba, másrészt a keresztények egyszerű állampolgárként is kénytelen-kelletlen bevonódtak az lmbq és gender körüli zűrzavarba.
Szükség van érett keresztény tekintélyekre és normális, de akár keresztény ‘influenszerekre’ is, hogy ebben a témában a keresztények tájékozódjanak, egyáltalán megértsük, mi történik, és helyesen fel tudjuk dolgozni. Ebben szerintem nagy segítség Ádám blogja (és a hasonló keresztény fórumok)
A lényegen nem változtat, de Forradalmi Ifjúsági Napok voltak azok.
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Forradalmi_ifj%C3%BAs%C3%A1gi_napok
Tényleg, igen, javítottam is! (Forradalmi, nem Tavaszi.)
Én az undok kismalac vagyok az ünnepnapokat tekintve, kedvenc egyházi „ünnepem” ezért a „mezei vasárnap”, amikor semmit, de az égvilágon semmit sem ünneplünk, semmire sem készülünk, nincs más, csak az istentisztelet. Azt hittem, hogy én vagyok ilyen különc, de több lelkész is elmondta, hogy neki is ez a kedvenc ünnepe 🙂
Hmmm…. ahogy olvastam az ünnepek felsorolását, felsejlett bennem egy sanda gyanú.
Tuti valami középiskolai vagány fiatalok kérvényezték ezen ünnepnapokat (jól megvezetve a liberális naív aktivistákat).
Most már csak azon fáradoznak, hogy mindegyik munkaszüneti nap legyen.
Mi ezt annak idején a másnapi bombariadó bejelentésével igyekeztünk elérni.
Úgy látom változnak az idők, kupálódnak a fiatalok is.
Le a kalappal előttük ha a terv sikerül. Alig kell majd suliba menniük.
Hogy ez nekünk nen jutott eszünkbe annak idején!🤔
Kedves István70,
vasárnap a Messiás feltámadását ünnepeljük, minden héten. 😉
„vasárnap a Messiás feltámadását ünnepeljük,
…………………….”
A kenyértöréssel pedig az Ő halálát hirdetjük:
„A hét első napján, amikor a tanítványok összegyűltek kenyeret törni, ……” (Csel. 20:7)
„Mert ahányszor esszük e kenyeret és isszuk e pohárt, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön.”
„“A hét első napján, amikor a tanítványok összegyűltek kenyeret törni, ……” (Csel. 20:7)”
Betoldás, ha esetleg valaki nem tudja:
„A hét első napján (vasárnap), amikor a tanítványok összegyűltek kenyeret törni, ……” (Csel. 20:7)
Kedves wkm!
„vasárnap a Messiás feltámadását ünnepeljük, minden héten. 😉”
Jó, ezt én is tudom, pontosítok: az egyházi év ünnepköreire gondoltam.
Lassan közeledik a finálé..
2 Thesszalonikai, 2, Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 6És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. 8És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 9Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; 10és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek”….
Dániel 7,25 Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felséges szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra meg két időszakra és egy fél időszakra. 26De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát; megsemmisül, és végleg elpusztul. 27A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom.