Kimondhatjuk: Norvégia veszélyes hely lett a családok számára. Főleg, ha bevándorlók és keresztények. Soha nem voltam nagy rajongója a skandináv társadalmi kísérletnek, miközben természetesen elismertem az anyagi jólétet, amit az ott élő polgároknak biztosított. Az állami kényszeregyenlősítés – és annak egyre radikalizálódó formái – rendkívül taszít, az a bigottság meg mindig meghökkent, amivel ezt képviselik. Nos, ami korábban csak ellenszenves volt számomra, azt ma – látva a norvég kormány egészen szürreális családpolitikáját – kifejezetten ijesztőnek gondolom. Nehéz volt elképzelni, hogy a toleranciát, jogosságot és igazságosságot zászlajára tűző (és másokat ennek hiánya miatt bíráló) országban megtörténhetnek olyan dolgok, mint például a Bodnariu család esete (pl. itt, itt). Aki meg elképzelte, azt rendre lehurrogták.
A Norvégiában letelepedett román család – ahol öt gyereket választottak el a szülőktől (akik egyébként mindenki szerint tisztességes, normális, csak éppen komoly hívő emberek) – tragédiája azonban nem egyedi, hanem egy rendszert és egy állami szintre emelt intoleráns gondolkodásmódot tükröz. Norvégia ijesztő útra lépett. A Hetek cikke államilag elrendelt „gyermekrablásokról”, és a mögöttük meghúzódó „jóléti diktatúráról” ír. Ha valaki elolvassa a cikket, vagy független forrásokból megismerkedik a növekvő nyilvánosságot kapó családi horror-történetekkel, egy életre bizalmatlanná válik azzal az ideológiával szemben, ami például az új Norvégiát mozgatja. És mielőtt valaki (mondjuk TGM) félreérti a helyzetet: a horror-történeteket nem a családok produkálják a családtagok számára, hanem a roppant felvilágosultan, progresszíven cselekvő norvég állam, amikor durván beavatkozik a családok életébe.
Érdemes megnézni ezt a videót is. Egy amerikai anyuka kétségbeesett kísérletét mutatja meg, hogy visszaszerezze elrabolt gyermekét a norvég államtól. Különösen azokra a maguktól és hivatástudatuktól eltelt védőnőkre hívnám fel a figyelmet, akik marcona rendőrökkel érkeznek a szoptató anyukához (0:53-tól), hogy a karjából ragadják el a gyermekét és onnan ismeretlen helyre vigyék. Ok: a gyermek egy kilóval kevesebbet nyom a kelleténél, mert az anyuka csak szoptatja őt, és ez ellentétes a norvég állam előírásaival. Az eset láthatóan rendszerszintű, de ettől még nem kevésbé horrorisztikus a szülők (és a gyermekek!) számára. „Szép új világ” – mondanám, ha a norvég minta kapcsán nem jutott volna már túl sokak eszébe Aldous Huxley szürreális világa.
Örülök a kibontakozó nemzetközi tiltakozásnak. Ma már hál’Istennek nem csak keresztény egyházak, gyülekezetek szólalnak fel szerte a világon, de Románia elnöki szinten kezeli az ügyet, és úgy tűnik, az Európai Parlament elé is kerül (hogy ilyenkor hol vannak liberális jogvédő szervezetek, azt nem tudom). Ehhez azonban sok tragédiának kellett megtörténnie, és még mindig nem biztos, hogy Európának ez a „progresszív” állama meghátrál majd a nemzetközi nyomás hatására. Az biztos, hogy velem senki nem fogja tudni ez után elhitetni, hogy a nyugati egyenlősítő ideológiák kevésbé hajlamosak a diktatúrára, mint a keletről érkező szocializmus. És azt sem (kedves TGM), hogy a család intézménye önmagát számolná fel, kéz érintése nélkül.
(És még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy a magyar kormány családkampányát tolom, meg hogy a Norvég Civil Alap évekkel ezelőtti vegzálását akarom igazolni: egyik sem igaz. Utóbbi történetét nem követtem nyomon, előbbi pedig tőlem teljesen függetlenül történik, egyetértek vele, de nem motivál cikkek megírására. A család témája motivál, meg a nyugat hanyatlása, véletlen az egybeesés a kormány kampányával. Ezt a cikket pedig elsősorban azért írtam, mert apaként mélyen megrendít és felháborít a Bodnariu család tragédiája. Szerettem volna tenni valamit azon túl is, hogy aláírom ezt a tiltakozó ívet.)
http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201510/20_eve_kerultek_nyilvanossagra_a_torontoi_jegyzokonyvek
Kedves Ádám!
Nagyon örülök, hogy felhívtad a figyelmet erre a problémára. A minimum, amit ennek kezelése tekintetében tehetünk az az, hogy imádkozunk értük!
Amit a Nyugat magával csinál, az egyszerűen vérlázító és szánalmas egyben. Olyan növénynek látom a civilizációnkat, amelyik a saját gyökereiről vágja le magát… Aztán majd csodálkozik, hogy gyökértelenül a történelem szele, meg Isten ítélete elfújja, és a gyökereihez ragaszkodó, új népvándorló társadalom kapaszkodik meg a helyén! (Ehhez, és a család témájához is kapcsolódik kicsit ez a videó: http://mandiner.hu/cikk/20160128_a_mi_jovonk_haldoklik_a_jovonk_veszelyben)
Néhány éve már egyértelmű számomra, hogy a totális liberális diktatúrát akarják ránk erőltetni bizonyos erők! Mivel eredményeit tekintve ugyanazt produkálják, mint a szocialista diktatúrák, nyilvánvaló, hogy egy tőről fakadnak! A liberalizmus és a szocializmus unokatestvérek, az előbbi csak pár évtizeddel előzte meg eszmetörténetileg is az utóbbit, végül is ugyanannak az érmének a két oldaláról beszélünk. Mindkettő végeredményét tekintve Isten-ellenes, ezért élet-ellenes.
És ha magadtól nem adod oda például a magzatod a Moloknak – mondjuk abortusz keretében – (III. Mózes 18:21.stb), akkor majd elveszi tőled erőszakkal… A halál „kultúrája” harcol az élettel!
Mi, itt Magyarországon, kaptunk még az Úr Jézustól egy kis kegyelmi időt, amíg ezeknek az erőknek ellent tudunk állni nemcsak keresztyénként, de például politikailag is! Legyünk ezért nagyon hálásak Istennek, és az alkalmas időt ragadjuk meg az Élet evangéliumának terjesztésére!
Pár Ige biztatásul magunknak:-)
„3.
Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4.
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
5.
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;” II. Korintus 10.
„8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” I. János 3.
„7.
Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
8.
Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek hatalma szerint.
9.
A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte,
10.
Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által,” II. Timóteus 1.
Végül pedig a Református Énekeskönyv 356. dicséretének egy versszaka jutott eszembe:
„Az Élet győz, a mord halál, a prédát visszaadta már, nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet, Allelúja!”
Ami a cikkben írnak, hogy Norvégia mit művel, az nem liberalizmus. A liberalizmus lényege, hogy mindenki egyformán kezeljünk, ne ítéljünk el senki valamilyen tulajdonsága miatt, amiről nem tehet. Aki liberalista, az úgy gondolja, hogy amíg mások kárára nem tesz az ember, addig úgy éli életét, és úgy nevelheti gyermekét, ahogy szeretné.
A gyermek, azért mert az anyja „csak” szoptatta, az átlagos súlynál kevesebbet nyomott, de nem volt komoly baja a gyereknek. Egyszerűen az anyának el kellett volna magyarázni többször is ha kell, hogy ezt hogyan kéne korigálni. Az, hogy a gyermeket elvették, nem… megismétlen.. NEM a liberális eszméknek felel meg, épp ezért KissGy, az amit írtál az butaság (már bocsánat), érezhetően nem vagy tisztában a fogalom lényegével.
Jah, és a liberalizmus és a szocializmus egyszerre alakult ki.
Amúgy pedig…Hogy nevezhetsz bármit Isten ellenesnek? Ha az egész világot Isten alkotja, és irányítja, akkor nem történik semmi, amit ne Isten akarna.
Az anya nem tudott elmagyarázni semmit, mert mire szóhoz jutott volna, a gyereke már ismeretlen helyen volt. A belinkelt videón látható amerikai anyuka éppen ezt panaszolja: ha legalább mondják neki, hogy erőltesse kicsit a másfajta étrendet, biztos megtette volna, de esélyt sem kapott. Egyébként szerintem ez még akkor is durva lenne, ha az anya máshogy csinálja, mint ahogy a védőnő javasolja, és ilyen miatt veszik el a gyerekét.
Nem fér a fejembe, hogy miért gondolja a norvég állam, hogy a gyereknek jobb, ha olyan embernél van, akihez semmi köze, mintha azok között van, akik ha ügyetlenül és hibázva is, de szeretik őt. (És egyébként nem is biztos, hogy ügyetlenek és hibáznak, amikor anyatejjel táplálják és amikor elfenekelik.) Ez persze tükre annak, amikor egy ideológia túllépett a teremtés rendjén (amihez a biológiai szülőség tartozik, a nemek megváltoztathatatlanságával együtt), és arrogánsan azt gondolja, jobb világot tud felépíteni.
És akkor arról még nem is beszéltem, eleve mennyire abszurdnak és helytelennek tartom a norvég gyermeknevelési szabályozást, mely lényegében kiveszi a szülők kezéből a gyermek nevelési módjának megválasztását, sőt, valójában a gyermek kezébe helyezi a kontrollt. Ezt írja a Maszol.ro:
A norvég gyermekvédelmi szabályok rendkívül szigorúak. A szülőknek nem csak elfenekelniük nem szabad a gyermekeiket, de a hangjukat sem emelhetik fel, még fegyelmezésük közben sem. Sőt a gyerekek már egészen zsenge koruktól beleszólhatnak a nevelésükbe is. A rendelkezések értelmében a hatodik életévét betöltő gyermek véleményét a szülei bánásmódjáról „a legnagyobb figyelemmel” kell megvizsgálni és elemezni, 12 éves kortól felfelé „jelentős előnyben” kell részesíteni, 15 éven felül pedig a gyermekek a bíróságon támadhatnak meg a nevelésükkel kapcsolatos bármilyen szülői döntést, eljárást.
Szóval mi van akkor, ha ezt ostoba és káros ideológiának tartom, és inkább követem a Példabeszédek könyve sok évezredes bölcsességét, melyben a szeretet és a fegyelmezés nem zárják ki egymást, viszont a fegyelmezés hiánya és a szeretet igen? Miféle jakobinus arrogancia ez a norvég szabályozás, mely ráadásul drákói szigorral sújt le azokra, akik a legjobb lelkiismeretükkel és gyermekeik iránti szeretettel is máshogy gondolkoznak? (Arról ne is nyissunk szerintem vitát, hogy egy szülő számára nem lehet borzalmasabb büntetés, mint az, hogy elragadják tőle a gyerekeit.)
A szembesítés elmaradása a legdurvább.
A hivatal ugyan vállalja már fel, hogy hazudott a szülőknek és a gyerekeknek. A gyerekek esetleg vissza akarnak jutni a szülőkhöz, akik esetleg nem akarják otthagyni őket. Ezen a ponton én nyitva látom a tiltott emberkísérletezés vádját a norvég hatósággal szemben. Kísérleteznek azzal, ha a legalapvetőbb információkkal kapcsolatban hazudnak mindkét oldalon, abból mi lesz.
Szerintem ez az egész arról szól, hogy az emberek egyre inkább bíznak az államban, a társadalomban („társadalomisten”) mint egymásban, mint a szüleikben, barátaikban, házastársukban, testvéreikben.
De „kicsiben” ugyanez pl a nyugdíjrendszer is, brutálisan ember-romboló dolog, érdemes átgondolni miért…
Egyre inkább kiközösítik az emberek azokat, akik nem hódolnak be a „társadalomistennek”…
A másik ordító probléma ebben a történetben a csúcsra járatott individualizmus, mely paradox módon összeölelkezik a szocialista kollektivizmussal. Nyugati társadalommérnökök (ahogy régen a jakobinusok, meg nem olyan régen a kommunisták) azt gondolják, hogy a teremtés szöveteit és az ezekből kinövő biológiai közösségeket tetszés szerint szálaikra lehet bontani, vagy mint egy kártyapaklit újra lehet keverni. A család számukra nem természetes (és ezért védendő) közösség, hanem emberek közötti szerződés, melyet bármikor fel lehet bontani. A család (mint szerződöttnek elgondolt) közösség számukra potenciálisan inkább veszélyes, ezért az államnak (!) őrködnie kell felette, hogy amint valami gond van vele, azonnal új szerződést írathasson, más résztvevőkkel. Ijesztő számomra ez a bolondság. Imádkozom az áldozataiért. Most elsősorban a Bodnariu családért.
Csak teljesen atomizált, elszigetelt embereket lehet korlátlanul manipulálni…lehet, ez is a cél.
Viszont sajnos az elmúlt 100 év tapasztalata alapján : ha valami „progresszív csoda ” föl üti a fejét Skandináviában, az előbb utóbb a nyugati világ más részein is megjelenik ( lásd „fajnemesítés”,(a II. Világháború után persze nincs hangoztatva), szabad abortusz, „melegjogok” , pornográfia stb. Stb.
Dániában egy ideig a pedofil pornó készítése sem volt tilos…hihetetlen, de igaz! …de azért később ezt betiltották.
ha valami “progresszív csoda ” föl üti a fejét Skandináviában, az előbb utóbb a nyugati világ más részein is megjelenik
Igen, ezért is ijesztő számomra ez a történet. Misi mókus jutott eszembe, aki eljutott az örökké termő fák szigetére. Ott azonban kövér mókusok voltak, akik nem tudtak már fára mászni. Misi eszével és fürgeségével megmentette őket párszor a kígyótól meg a sakáltól, de egy nap csak elragadta Suta mókust a sakál, és Misi mókus megértette: ez a sziget igen-igen nagy veszélyeket rejt a mókusok számára. Jó ezt nekünk is észben tartani.
Kedves Ádám!
Nagyon örülök, hogy írtál erről. Ennek a történetnek (és a többi hasonlónak) minél többekhez el kéne jutnia. Én egyelőre még nem tértem magamhoz, mint a hitét nyíltan felvállaló anya. Belegondolni is szörnyű, mi lenne, ha én kerülnék hasonló helyzetbe.
Érdekes elgondolás, hogy az állam átveszi a szülőktől a gyerek nevelését, de az még érdekesebb, hogy ehhez maguk a szülők asszisztálnak. Bár még nem aktuális (a fiam csak 1,5 éves), mint olyan nő, aki csak vészhelyzetben kíván elmenni dolgozni, sokat gondolkozom az otthonoktatáson. Sok amerikai keresztény anyuka blogját olvasom, akiket otthonoktattak és / vagy akik otthonoktatnak. (Pár magyar is van egyébként.) Ezt említettem az édesanyámnak, aki elmondta, hogy szerinte a gyereknek igenis járnia kell óvodába, és nem csak a gyerektársaság miatt, hanem mert ott fejlesztik. Ez elgondolkoztatott. Vajon nem a szülő az, aki elsősorban felelős a gyermekéért? Ugyan mit csinálhatnak vele az óvónők és mit tudhat egy óvónő, amit egy szülő ne tudna a gyerekével megcsinálni akár ösztönösen, akár úgy, hogy utána olvas, hogy kell fejleszteni? De még egy alsós gyerek tanítása is szerintem egy értelmes felnőtt nő számára nem jelenthet gondot. Miért hiszik azt ma az átlagos szülők, hogy ők nem tudják megadni azt a gyereküknek, amit egy óvónő vagy egy tanítónő megad?
Én úgy gondolom, az óvoda nem azért jött létre, hogy olyan fejlesztést és nevelést adjon a gyerekeknek, amit a szülő nem tud, hanem ha az anya is dolgozik, akkor vigyáznak a gyerekére, és ha már ott van, fejlesztik, mert a szülő nem ér rá. Mára meg eljutottunk odáig, hogy az óvoda nem egy „vészmegoldás” a dolgozó szülőknek, hanem kötelező valami, mert azt hisszük, az anya nem tudja úgy fejleszteni a gyereket, mint egy „szakember”. (Félreértés ne essék, nem vitatom el az óvónők hozzáértését, de szerintem nekem mint anyának az is a feladatom, hogy mindazt tudjam, amit ők tudnak a gyerekemen fejleszteni).
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz az óvoda, csak arra akartam rámutatni, hogy a szülők mennyire inkompetensnek érzik magukat a saját kisgyerekük fejlesztésében és nevelésében az „államhoz” képest. Azt még megértem, ha valaki nem érzi magát kompetensnek mondjuk kémia vagy idegen nyelv tanításában, de itt még csak az óvodáról beszélünk!
Ebből is látszik, hogy sajnos az anyaság már nem egy életet kitöltő hivatás lett, hanem valami mellékes dolog, ami legfeljebb csak a gyerek három éves koráig a fő feladatunk. Ez olyan szomorú. 🙁
Pedig micsoda potencia lenne ebben, amikor a világ egyre rosszabb irányba megy! Németországban tiltják is, nehogy a szülők esetleg olyan elveket neveljenek a gyerekbe, ami nem PC. Sok konzervatív keresztény német család vándorol ki az USA-ba, mert ott nem csak megengedett, de egyenesen virágzik manapság az otthonoktatás.
Nem szeretném elvinni a témát az otthonoktatás felé, csak erre a tendenciára akartam rámutatni, hogy a szülők önként és saját hozzá nem értésük (tév)tudatában átadják a gyerekeiket az államnak.
Kedves Gazella,
‘Mára meg eljutottunk odáig, hogy az óvoda nem egy “vészmegoldás” a dolgozó szülőknek, hanem kötelező valami, mert azt hisszük, az anya nem tudja úgy fejleszteni a gyereket, mint egy “szakember”. ‘
tudtommal a 3 éves kortól kötelező óvoda egy kisebbség integrációjának elősegítése érdekében került bevezetésre. Lemaradtam valamiről?
Ez inkább színes bulvárhírnek tűnik, mint komoly ügynek. A panaszos esetleírások és szövegek engem nem győztek meg, nem tűnnek őszintének és kereknek. Mintha ügyeskednének az infókkal tényfeltárás helyett.
Lehet, hogy baj van a Barnevernet nevű norvég gyermekvédelmi hatósággal, de ezt manipulatív féligazságok alapján nem lehet megállapítani.
Pl. mi köze a hitnek az elfenekeléshez? Ha a gyereket fenekelés miatt veszik el, az egy jelentősen más történet. Nem azért, mert akkor jogos (szerintem pl. az elfenekelés kisebb trauma, mint a szülők hatóság általi elveszítése), hanem mert mások a konkrét részletek, ne manipuláljuk az adatokat. Alapszabály, hogy egy tisztességes történet adjon választ az angol wh… kezdetű kérdésekre: ki mit hol mikor miért + hogyan? Ezek a sztorik nem adnak választ az alapkérdésekre.
László,
a lehető legőszintébben kívánom, hogy soha ne kelljen a saját gyerekeid kapcsán egyetlen hatóságnál sem megkeresned a válaszokat a wh… kezdetű kérdésekre.
Kedves Dzsaszper!
Én is erre gondoltam fő indokként, de ez más kérdés. Ha megkérdezel egy átlag szülőt az óvodáról, azt fogja mondani, amit az édesanyám is. Erről a jelenségről szerettem volna írni: nem tartjuk magunkat kompetensnek a saját gyerekeink fejlesztésében az államhoz képest.
http://www.magyarszo.com/hu/2957/velemeny_jegyzet/140048/Eur%C3%B3pa-a-b%C3%A1lna-%C3%A9s-J%C3%B3n%C3%A1s.htm
Nem kell csodálkozni,ez itt a „modern”Ninive,mindazzal amit e város mint város és mint szimbólum jelent az Bibliában.Jónás prédikálása egy rövid ideig tartó megtérés történt Isten kegyelméből de azután visszaestek és az itéletet nem kerülhették el(ld.Náhum kve.)A város alapitója sem volt akárki:Nimród.Általában a világ mai állapotát Sodoma/Gomora állapotával illusztrálják.Joggal.De annyira fókuszálunk Sodoma-Gomorára,hogy elfeledkezünk Ninivéről.Ninive szimbolizálja az Isten ellen lázadó világot.A mai világot áthatja Ninive szellemisége.Ezt a szomorú jelenséget, amelyről a poszt szól nem lehet leválasztani a többi eseményről.Nem is kell nagyon visszamenni az időbe,elég ha visszagondolunk a tavalyi amerikai abortusz botrányra(azóta a szőnyeg alá seperték)és folytatódott…és sorolhatnám.Egy nagy puzzle újabb darabját ismerhettük meg és lassan kezd derengni a puzzle részeiből összeálló kép.Ez a kép pedig már most is elrettentőnek tűnik még igy is,pedig nem teljes, a puzzle-ből még sok mozaikkocka még nincs a „helyére”téve.Pedig szorgalmasan dolgoznak sokan azon,hogy a mozaik(puzzle)minél előbb ki legyen rakva.Félek,hogy a jövőben sajnos még mellbevágó dologról,eseményről fogunk hallani.Egyébként nem ez volt az első ilyen eset Norvégiában.Egy cikkben tiz példát hozott a cikk irója(képekkel)a norvég hatóság effajta „buzgóságáról”.Ilyen brutálisan betörni egy ember/család intim szférájába,életébe felfoghatatlan a számomra.Itt tart a „felvilágosult” Nyugat.Hozhattam volna Hollandiát is példaként(eutanázia,kábitószerek,prostitúció stb.)Szerintem nem csak a Skandináv országokról van csak szó(bár egyetértek Cypriánussal,hogy ők mindezekben a devianciákban a „zászlóshajó”szerepét töltötték, töltik be),hanem Nyugat nagy részéről,PP botránnyal, LBGT-vel, Charlie Hebdó-val egyben…A halál kultúrája bontakozik ki itt előttünk.
„Ha Isten liberális társadalmat akart volna,akkor Tiz javaslatot adott volna nekünk.”-Bruce H.Wilkinson
„soha ne kelljen a saját gyerekeid kapcsán egyetlen hatóságnál sem megkeresned a válaszokat a wh… kezdetű kérdésekre”
Ádám!
Elkéstél, bár 10-12 éve kívántál volna nekem őszintén ilyet. Sok gondom adódott értetlen hatóságokkal, amelyek segítség helyett vegzáltak, hiába adtam őszinte és teljes választ nekik a wh… kérdésekre. Ebből nem azt a következtetést vontam le, hogy „tehát ne adjunk választ az alapvető kérdésekre”, hanem hogy a hatóságok papírból dolgoznak, az ember meg nem mindig érzi jól magát attól, hogy papíron meg van segítve. Ez az intézményrendszer lényegéből adódó frusztráció. Ha az intézményrendszer ráadásul még el is tér a társadalom tényleges álláspontjától, és rálőcsöli a papíralapú értékrendet az emberekre, akkor nagy a baj.
Csak hangsúlyozni tudom, hogy LEHET, hogy baj van a Bernevernettel, ám ez ne manipulatív sztorikból bontakozzon ki, hanem tisztességes tájékoztatásból. Miért nem lehet leírni egy ilyen ügyben kerek-perec, hogy ki mit mikor hol miért és hogyan? Le lehet. Írjuk le.
László,
azt hiszem finoman szólva is nagy tévedésben vagy.Ez nem bulvárhir,henem egy szomorú folyamat.Nagyon szomorúan olvastam a hozzászólásodat.
http://konyvescsajszis.cafeblog.hu/2015/12/09/allamilag-lopott-gyerekek-a-barnevernet-10-leghiresebb-gyerekrablasa/
Tessék.
szia Ádám,
nagyon köszönöm, hogy megosztottad, erről nem hallottam Brüsszelben…
imádkozni fogok értük és a parlamenti döntéshozókért is.
a magyar politikáról annyit, hogy ott is általánosítanak megbélyegeznék azt a 30 feletti nőt, aki nem vállal gyereket, ezzel nem ösztönöző, hanem inkább egy nyomást tesznek rá, mintha az nem lenne elég otthon.
28 vagyok, szeretnék férjet és gyereket és nem értem ez miért kéne korhoz kötni, mert Isten jobban tud mindent a politikusoknál, nem érezném magam elkésve, ha 30 felett szülnék, egyébként is jobban érzem magam futás közben a szabadban vagy konditeremben, mint diszkóban.
szóval nekem egy másik nézőpontból ez a családiasítás is erőltetett, még akkor is, hogy ha szeretnék Coldplayre bevonulni azon a napon.
ugye érted, mire gondolok ?
megbélyegzés, szégyen, vénlány, úgy érzem, mintha belém rúgnának még egyet, mintha amúgy nem lenne elég rossz nézni, ahogy a régi osztálytársak férjhez mennek.
A blogomon egyébként sokat írok ezekről a gondjaimról, a konkrét keresztény utalásokat kihagyom, mert szeretnék nem hívőket is megszólítani, de nem túl direkt módon, „keresztény szlengesen”.
egyébként szeretem a blogod, üde színfolt és hiteles hang az Interneten.
a blogom WordPress, nem blogspot, helyesen http://www.theartofbeingawildflower..wordpress.com
Kedves Fruzsina,
köszönöm a kommentedet. Megértem, hogy egyedülállók vagy gyermektelenek számára nyomasztó érzés, ha a házasságról és a családról úgy beszélnek, mint ami az élet értelme vagy egyszerűen csak olyan elvárás, amin kívül nincs normalitás. Írtam is erről. Viszont mégis más ez, mint az, amikor van gyereked, akit a szíved mélyéből szeretsz, és aztán elszakítják tőled. Ennek a fájdalmát szinte nem lehet kibírni.
Kedves Ádám!
„Kimondhatjuk: Norvégia veszélyes hely lett a családok számára. Főleg, ha bevándorlók és keresztények.”
Mint egyik olvasód, óva intelek attól, hogy ezen az úton továbbmenj. Meggyőződésem, hogy kezdesz radikalizálódni, egyre többször riogatsz, „vuduzol” az írásaidban, szalmabábérveléssel bármilyen csoportról, országról,eljárásról kimutatod, hogy ördögi.
Először is ténykérdés, hogy a hatósággal szemben a magukat áldozatként bemutató szülők kizárólagos szempontjait halljuk. Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én nem siklok át könnyedén afelett, ha egy gyerek már az óvodában is (!) elmondja, hogy otthon bizonyos dolgokért elfenekelés jár.
Másodszor az is ténykérdés, hogy Norvégia nem a világ legjobb helye, csak jó a marketingje. De az tény, hogy egy történelmi viharokkal terhelt, depressziós, alkoholista, s ezek velejárójaként családon belüli erőszakkal súlyosan terhelt országnak új alternatívát adtak az elképesztő olajvagyonból származó pénzzel, és nem Szaúd-Arábia, Venezuela vagy Nigéria útján járnak. Norvégia az egyetlen ország, amely az ásványkincsből származó, tehát nem produktív vagyont racionálisat használta fel. Isten áldása, hogy Magyarország nem bővelkedik ásványkincsekben, sajnos mi erre képtelenek lennénk.
Harmadszor az is tény, hogy nekünk lehet furcsa a gyámügy ilyen radikális fellépése, mert ugye mi ahhoz vagyunk szokva, hogy gazdag fényevők ölik meg a gyereküket, vagy kevésbé gazdagok között lényegében gyakorlatnak mondható gyerekéhezés (mert elmegy a pénz cigire, piára, tippmixre) vagy a lánykereskedelem. Sebaj, itt bizony nem fenyeget, holmi kis „fenekelésért” bármi hátrány érhessen egy szülőt.
Persze nem zárható ki, hogy a norvég hatóság tévedett ebben az ügyben, vagy akár több ügyben is. Igen tudom, egy ügy is sok. Az sincs kizárva, hogy rendszerszerű a probléma, de a legtöbb országban, köztünk nálunk is ennél még nagyságrendekkel nagyobb baj van a családon belüli erőszakkal.
Azzal pedig teljesen egyetértek, hogy egy gyerek szavára is odafigyel az óvoda és a hatóság.
Szóval azért, mert Norvégia nem az ízlésed szerinti államberendezkedést valósítja meg, még nem kellene gyerekrablónak feltüntetni őket.
István,
neked valamiért fontos, hogy minden második cikkem témája miatt duzzogj egy sort, én meg elkönyveltem, hogy nem tudom a tetszésedet elnyerni. Ez a helyzet velünk. Ami meg a norvégokat illeti, sajnos nyilvánvalóan rendszerszintű és komoly problémáról van szó (bár ahogy mondod: egy eset is sok). Nem véletlen a világméretű tiltakozás. Tizennégy országban voltak tüntetések, százezren írják alá a tiltakozó petíciókat, a román elnök és parlament is beszállt. Szóval ez azért több vuduzásnál, szalmabábérvelésnél, riogatásnál. Norvégia szép ország, gyönyörű hegyekkel és fjordokkal, kedves emberekkel, szép hagyományokkal. Sok jótéteménnyel is a világ iránt. Ezzel együtt a családoknak ma veszélyes hely. Különösen ha bevándorlók és keresztények. Én erről írtam.
„László, azt hiszem finoman szólva is nagy tévedésben vagy.Ez nem bulvárhir,henem egy szomorú folyamat.”
Árpicus:
Lehet, hogy tévedek. Minden esetre, a történetekből számomra nem világos, hogy pontosan miről van szó. A megadott linkek egymást hivatkozzák körbe, a szövegek feltűnő helyesírási és nyelvtani hibákkal terheltek. Ez a netkacsák jellegzetessége – amiből NEM következik semmi a Barnevernetre nézve. Sem hogy jó, sem hogy rossz. Ilyenkor az az ésszerű eljárás, hogy igyekszünk korrekt tényanyaghoz jutni.
Tisztázzuk: minden ország közigazgatásának jogában áll kierőltetni az állampolgárai többsége által vallott értékrendet. Akinek ez nem tetszik, ne költözzön oda. (Elképzelt óriásplakát: Ha Norvégiába jössz, nem bánhatsz norvégiatlanul a gyerekeddel.)
A magánálláspontom az, hogy egy gyereket elszakítani a vér szerinti szüleitől nagyobb traumát okoz, mint az elfenekelés, a leszidás, a vallási fanatizmus, a nem megfelelő szemkontaktus és a szülői alkalmatlanság együttvéve. A családból való kiemelés nagyon durva megoldás, ezért a világon mindenhol óvatosan bánnak vele, mérlegelik a gyerek érdekeit. Lehet, hogy Norvégiában a hatóság hobbiból rabol gyereket, de érdemes meghallgatni a másik felet is, és begyűjteni a tényleges adatokat.
László,
sok gond van azzal, amit mondasz. Először is: tény, hogy Norvégiában nagy arányban és villámgyorsan elveszik a szülőktől a gyerekeket, ha valami gondot látnak a neveléssel. Ezt senki nem tagadja, és ez önmagában is rettentő gáz. Az is tény (ezt a miniszter ismerte el), hogy bevándorló családokra tudatosan szállnak rá, mert tudják, ott nagyobb valószínűséggel lesz gond. Egyszerűen azért, mert más kultúrából jönnek. Ezt persze meg lehet indokolni, de érdemes megjegyezni. Harmadszor, a Barnevernet egyszerre tölti be a nyomozó hatóság, az intézkedő hatóság és a döntőbíróság szerepét az ügyben. Vagyis az dönt az ügyed elbírálásában, aki a vádat megfogalmazta. Ez lesz az alapja a nemzetközi pereknek. És végül: sajnos ismert az az ideológia is, amely e mögött az egész mögött áll.
Szerinted a cikkek keresztbe hivatkozzák egymást. Szerintem meg arról van szó, hogy a történetek ugyanazokból a forrásokból táplálkoznak, ezek pedig maguk az érintettek. A Barnevernet arra hivatkozva, hogy az esetek bizalmasak, nem mond semmit. Kétségbeesett, tehetetlen szülői tiltakozásokról olvashatsz, mert ez az egyetlen, amiről egyelőre olvashatsz. No meg a nemzetközi felhördülés. Mert ha Norvégiába mennél egy évre dolgozni, vinnéd a családodat, majd egy nap a kislányaid nem jönnek haza az óvodából, mert az óvónénik szerint nálatok otthon rendetlenség van, és aztán megtudnád, hogy az ilyen történetek általánosak, akkor nem a norvég rendszert akarnád megérteni, hanem mindenekelőtt vissza akarnád kapni a lányaidat, és ha ez az egyetlen módja, világgá kürtölnéd a fájdalmadat és értetlenségedet. Aztán ha visszakaptad őket, amire kicsi az esély, húznád a csíkot egy ilyen országból, hogy soha be ne tedd oda a lábad, még véletlenül sem. Vagy ha igen, kizárólag nyugdíjas turistaként.
Ádám, jó, hogy megírtad ezt a posztot. Nem vitatom, hogy a Barnevernettel akár komoly gond is lehet. Azért hasznos erről – akár háborogva – elgondolkodni egy kicsit, mert vannak a felháborodáson túlmutató tanulságai.
1. Hagyományos felfogásban az emberi jogok egyetemesek, Madagaszkártól Izlandig egyformák. Ez a felfogás jó volt a kommunizmus szétverésére, de nem jó a mai, hidegháború utáni világra, mert láthatóan más a helyzet. Ma önszabályozó közösségek vannak, amelyek kívülről akár csúnyának, unszimpinek is mondhatók, de mivel DEMOKRATIKUSAK, a többség akaratára épülve szabályoznak, kívülről semmit sem lehet ez ügyben tenni. Az a megoldás, hogy keresel egy szimpi országot, amelynek osztod a többségi értékrendjét. Hé, szabad világban élünk, oda mész, ahová szeretnél, ill. ahová beengednek. Ha rossz helyre mentél, te tehetsz róla, költözz el. Nincs nálatok melegházasság? Költözz oda, ahol van. Fenekelés miatt elrabolja a hatóság a gyerekedet? Költözz oda, ahol más a gyakorlat, és még meg is becsülnek azért, hogy milyen rendesen neveled a gyereket.
2. A liberalizmus NEM emberarcú, és nem is tehető azzá, mert akkor már nem liberalizmus lesz, hanem keresztény demokrácia. Aki eddig mást hitt, nézzen szembe a helyzettel. Ahol hivatalos vallástalanság van, ott gondolatrendőrség is működik. Ahol a gyerek hatóságilag szabad, ott a szülő válik rabbá. Nem tetszik? Hiába a nagy lóvé, ne költözz oda.
Érdekes interjú egy norvég pünkösdi egyházi vezetővel.
Elolvastam a linkeket, és meghallgattam az egyházi vezetőt (aki remekül gondolkodik, és nem habozik a család jogainak védelme mellett kiállni). Miután túlléptem a saját zsigeri felhördülésemen, majd azon a kérdésen, hogy tisztázott-e, mit tekint a norvég gyermekvédelem megfelelő szülői érzelmi gondoskodásnak (a pünkösdi egyház oldalán lévő egyik cikk pont ezt veti fel itt http://europeanapostolicleaders.eu/news-archives/read2/article/1374645), bennem az a kérdés, hogy mi hajlamosít egy adott társadalmat arra, hogy olyan rendszert engedjen működni, amelyben a fenti jelenség mellett Breivik, a tömeggyilkos luxuscellában élhet, majd 20 év után szabadon távozhat. A két jelenség nyilvánvalóan egy tőröl fakad. Nem lehet, hogy a jólétben hentergés kognitív (= attitűd- és gondolkodási) zavart okoz az emberekben? Sajnos nem szarkasztikus a kérdésem.
Gyuri,
szerintem igazad van. A norvégoknak pedig most azt kell megérteniük (és megélniük), hogy a „gyermekvédelmi” rendszerük erkölcsi szempontból bizony nem felsőbbrendű, hanem alsóbbrendű, sőt, a világ nagy része számára visszataszító és a humánummal mélyen ellentétes. Nehéz lesz ezt elfogadniuk, mert hosszú ideje táplálják magukban azt az érzést, hogy ők vannak a világ tetején. A világ reagálását látva két dolgot tehetnek: vagy megkeményítik magukat a saját igazságukban, vagy szembenéznek azzal, hogy mi romolhatott el náluk. Az utóbbi mindig a nehezebb út.
na és amúgy hol a határ amit az állam megtehet a polgáraival? hol a határ ahol beleszólhat a gyereknevelésbe?
„A világ reagálását látva két dolgot tehetnek: vagy megkeményítik magukat a saját igazságukban, vagy szembenéznek azzal, hogy mi romolhatott el náluk. Az utóbbi mindig a nehezebb út.” Könnyen lehet, hogy az előbbire van esély. Az egyik linkelt cikk alapján úgy tűnik, a gyermeknevelési szemléletük egyik lényegi eleme annak engedése, hogy a gyerek többek között beleszólhat a saját nevelésébe. Így a társadalom potenciálisan arrogáns attitűdű generációkat szocializál ki (akik „a világ tetején” érzik magukat, hisz ebben nőttek fel). Közülük aztán kikerülnek az állami hivatalok vezetői és dolgozói is, akik ezzel a gondolkodással és attitűddel igazgatják tovább a társadalmat. A kérdés: vajon ki vagy mi késztet egy arrogáns, a felsőbbrendűségéről meggyőződött embert/társadalmat arra, hogy belássa a saját arroganciáját és annak következményeit?
Szerinted?
Ádám,
Az eddig általunk megismert tények alapján a norvég gyermekvédelem családellenes agresszornak tűnik, az agresszor ellen – ahogy fogalmaztál a „Jézus, a felettes én” cikk alatt – a „fal” és az „erő” alkalmazása (ennek fontos részeként részeként az igazság kimondása) hatásos lehet, vagyis ez esetben a norvég keresztyén egyházak és a nemzetközi nyomás esetleg eredményt hozhatnak. Ugyanakkor: ha állami ügyek, akkor politika, ha politika, akkor érdekek, akár nemzetköziek is. Vagyis nem ismerjük a szélesebb összefüggéseket, körülményeket, (akár anyagi) érdekösszefonódásokat. Ezek is befolyásolják a kimenetelt, és nem feltétlenül a kedvező irányba.
Kedves István70,
miért is van az, hogy csak a szülők egzoldalú álláspontját halljuk, miközben a történet eszkalálódik a diplomácia szintjein, egész a román köztársasági elnökig, és politikai szinten egészen az Európai Parlamentig?
Hozzáteszem, a jelek alapján nem egy szülőpárról van szó, hanem legalábbis úgy tűnik, hogy egy sor ilyen történet van…
Nekem úgy tűnik, hogy azért, mert a norvég hatóság nem állt elő elfogadható válasszal és/vagy nem tisztességes módon vezetik az eljárásukat,
Ha eddig ezt nem tisztázták, nagyon itt az ideje,..
kedves László,
mit csinál a Barnevernet? A rendelkezésre álló információ alapján:
1. egyszeri elfenekelés és hasonlók gyanúja alapján hermetikusan elzárja egymástól a gyerekeket és a szülőket, lehetetlenné téve bármiféle kommunikációt.
2. egyes tanúk szerint azt hazudja a gyermekeknek, hogy a szülők lemondtak róluk
3. szankcionálni kívánja a szülők szabad véleménynyilvánítását a homoszexualitással kapcsolatban
4. a döntéseit mindenféle jogi, eljárási biztosítékok (szembesítés, nyilvános tárgyalás stb.) nélkül hozza meg
5. adott esetben mind a szülők mind a gyerekek szabad akarata nélkül — feltehetően a 2. pont szerinti durván tisztességtelen manipulációra alapozva véglegesen kettéválaszt családokat, amellyel aránytalanul avatkozik be.
6. a rendelkezésre álló információk alapján feltehetően az emberi méltóságot sértő, tiltott pszichológiai emberkísérleteket hajt végre a gyermekeken, törvényes képviselőik tiltakozása ellenére
A rendelkezésre álló információk — illetve azok részbeni hiánya, és hogy a Barnevernet álláspontjáról egy betű hír nincs — ezt a gyanút veti fel, ami mind mind tisztázásra szorul, immár a nemzetközi jog szintjén.
@endi: ahogy az alapvető jogokkal általában, így itt is a tisztességes eljárás és a jogsérelemmel arányos állami beavatkozás a lényeges szempont, amelyek kijelölik az állam számára a határokat.
„A kérdés: vajon ki vagy mi késztet egy arrogáns, a felsőbbrendűségéről meggyőződött embert/társadalmat arra, hogy belássa a saját arroganciáját és annak következményeit?” A kérdést módosítom: Mi készteti őket arra, hogy változtassanak a cselekedeteiken? Ez a kulcs kérdés, mert szerintem pontosan tudják, hogy mit okoznak a tetteikkel, de nem érdekli őket.
Ádám kérdése ugye másnak is szól. Kövi György írására: az készteti a belátást – végül is a megtérést – ha összeomlik az élete a boldogtalanságban és főképp, ha látNA maga körül egy kiegyensúlyozott, másként erős TÁRSADALMAT amit nekünk kell felépíteni, most már nemcsak egyénileg/házasságokban/kis gyülekezetekben (HA olyanok lennének az egyházak/gyülekezetek) hanem a TERV ELLENÉBEN, éppen ezért tervszerűen. Testvérek, ezt nem „spórolhatjuk” meg, nem nézhetjük, hogy gyalogolnak már futólépésre váltva, a HALÁLUKBA!
Éva: „az készteti a belátást – végül is a megtérést – ha összeomlik az élete a boldogtalanságban és főképp, ha látNA maga körül egy kiegyensúlyozott, másként erős TÁRSADALMAT amit nekünk kell felépíteni”
A megismert infók alapján azt kell feltételeznünk, hogy a rendszer torz értékrendű emberek kezébe adott hatalmat, akiket kinevelt és kiképzett ezekre a feladatokra, és akik nem hatódnak meg a kiegyensúlyozott családoktól. Igen nagy businessnek pl. tűnik Norvégiában a nevelőszülői rendszer is. Az eddigi információk azt sugallják, hogy ennek a gyermekvédő csapatnak a feladata a módszeres családösszeomlasztás. Egyre többk a kérdőjel, és ez a Barnamedve, akarom mondani Barnevernet nevű szervezet a jelek szerint nem töri magát, hogy tisztázza a körülményeket. Talán épp azért, mert tudja, hogy következmények nélkül megteheti, hogy mindenkit lesajnál.
László,
mondod:”Tisztázzuk: minden ország közigazgatásának jogában áll kierőltetni az állampolgárai többsége által vallott értékrendet. Akinek ez nem tetszik, ne költözzön oda. (Elképzelt óriásplakát: Ha Norvégiába jössz, nem bánhatsz norvégiatlanul a gyerekeddel.)”-ez nem jogi kérdés hanem morális.Ha jognak ehhez valami köze volna akkor nem volna ekkora a nemzetközi felháborodás.
Biztos vagy abban egyébként,hogy a norvégek többsége támogatja ezt az „értékrendet”?!Megkérdezték őket?Kétlem.Ez társadalmi probléma.És a norvég társadalom igen nagy problémában van.A Breivik jelenség megdöbbentette a norvég társadalmat,de csak rövid időre.A látszólag rendezett társadalom idillikus képe mögött egy teljesen meghasonlott társadalom képe bújik meg.Számomra nem elcsépelt mondás,hogy a család a társadalom alapja,alapsejtje.A világot valójában irányitó istenellenes erő egyik fő feladatának tekinti a család bomlasztását mert tudja,hogy ezzel lehet a legkönnyebben bomlasztani a társadalmat.Feje tetejére állitja azt az értékrendet amelyen a nyugati társadalom kétezer éve áll.Norvégiának nagy szerencséje volt amikor az Északi tengerben kőolajat találtak.Hirtelen nagyon gazdag állam lett.Független.Magától is.Az is igaz,hogy a norvégok szorgalmas emberek.Ennek a szervezetnek a működése bizonyos értelemben nagyon emlékeztet a totális diktatúrák gyakorlatára amelyek szintén erős kontroll alatt tartották a családokat,kisajátitották a gyermeknevelést…Nem akarok cinikus lenni, de nem tudom mi történne ha egy muszlim családtól próbálnák elvenni a gyerekeiket?Nem akarok érzelgős hangot megütni, de el sem tudom képzelni ,hogy mit érezhet az az anya akitől elvették öt gyermekét akik közül a legkisebb egy három hónapos csecsemő.Ez a család azt hitte,hogy egy keresztyén alapú,gazdaságilag fejlett társadalomba vándorol ki.Arra talán még rémálmaikban sem gondoltak,hogy ennek a „fejlett” társadalomnak az erkölcsi szintje mélyen alatta van annak a „fejletlen” társadalomnak a morális szintjének amelyből kivándoroltak.Megdöbbentő az az ÉRZÉKETLENSÉG amellyel te(és István 7o)nyúltok a témához.Az empátia teljes hiánya.Nyomorult állapot ez.Milyen lelki alkat áll egy ilyen megnyilvánulás mögött…?
A norvég társadalom a saját maga által készitett csapdába lépett és bőszen vágja maga alatt a fát.A svédek kezdenek rájönni,hogy valamit nagyon elrontottak,tanácstalanok,kapkodnak.Érzik,hogy nagy a baj de a társadalom morális tartása már mélyen alá van ásva.Most szaladnak a pénzük után…Vissza kellene térni a hagyományos érték- és erkölcsrendhez.De lehet,hogy most már túl messzire mentek a társadalom morális felszámolásában.A pilótáknak van egy fontos szakkifejezése:Point of no return.Remélem,hogy a skandináv társadalmak még nem érték el azt a pontot ahonnan nincs visszatérés,vagy talán lehet visszatérés de csak nagy áldozatok árán.Azt hiszem,hogy a norvég társadalom lassan eléri ezt a pontot…Számomra ez a pont az a pont lesz amikor majd megtagadják,hogy a családoknak visszaadják az elvett gyermekeiket.
Azt hiszem te sem élnél szivesen valamilyen kommunában.Pedig ebbe az irányba mennek a dolgok.Egyébként létezik valami olyasvalami amit lelkiismeretnek neveznek…A legszomorúbb ebben,hogy ez egy nominálisan keresztény országban történik amelynek zászlaján ott a kereszt.
György, nem a norvég állapotokat vitatom és azt, hogy keresztény narratívával mi is erre megyünk (mennénk?)mert
Magyarországon szintén létezik a nevelőszülő-biznisz, hátborzongató, hogy mi történik gyámügyi vonalon, maximális tiszteletet adva, ahol nem és ezek sokszor csak egyének.
Nem erről van szó – Arpicus már leírta, hogy a svédek már „kapnak a fejükhöz” – hanem arról, hogy ölbe tett kézzel kell-e ezt nézni, véleménynyilvánítások MELLETT vagy elindítani egy offenzívát.
Mindenki „betermel” ebbe, legyen az tényfeltáró újságíró, vagy a boldog családok, erősödő közvélemény-nyomása mert a többség nem gonosz, főleg, ha gyermekekről van szó, amelyek ezzel képen teremtik a … cinikus (lélek)gyilkosokat, akik mögött, az áll, aki emberölő volt kezdettől.
Ki fog derülni, remélem rövidesen, és ezért mondom, hogy legyen a hazánk „Noé bárkája” bizonyítva azt is, hogy gazdasági szempontból nem a maffia éri meg, mert az csak keveseknek, hanem az ép és egészséges családok.
Éva,
egyrészt egyetértek veled. Másrészt sajnos az irigység-faktorral is számolni kell. Az emberek sokszor keserűségükben rombolják a jót.
Kedves György,
nem tudom, túl nagy ár-e vagy sem, de itt az ideje az úgymond jogvédők orrát beleverni azokba az alapvető jogokba, amin ők lépnek át. Ha kell, akkor le kell sittelni őket emberkínzásért. A többi majd kétszer meggondolja, mielőtt belekezd…
Arpicus: „létezik valami olyasvalami amit lelkiismeretnek neveznek”.
Épp ez jutott eszembe, mielőtt elolvastam a kommentedet. A cikkbeli jelenség (és a Breivik-jelenség, legfőképpen a ráadott társadalmi válasz) mögött a lelkiismeret fékezőerejének, egyszersmind és a társadalom önvédelmi képességének kiiktatása áll. (A lelkiismeretet nevezhetjük „felettes énnek”, „morális gátnak” stb.). A lelkiismeretről azt érdemes tudatosítani, ahogy kialakul: a lelkiismeret az önalávetés mozzanatával jön létre, amikor a szocializálódó gyerek belsővé teszi a szocializációs közeg elvárásait és értékeit. A proszociális (= a társadalom fennmaradását szolgáló) lelkiismeret elemei: egészséges bűntudat és szégyenérzet + képesség az együttérzésre + hajlandóság a felelősségvállalásra. Vajon milyen lelkiismeretre számíthatunk attól a felnőttől, aki már kora gyerekkorában beleszólhatott a saját nevelésébe, és nem, vagy torzan tanulta meg a saját határait? És mire számít az így szocializált egyéneitől a társadalom mint közösség, amely ördögi körként újra és újra generálja az abnormális szocializációs közeget, ahonnan a saját nyakába ülteti a vezetőit? A cikkekből megismert infók alapján úgy tűnik, a norvégok már benne vannak ebben a lefelé tekeredő spirálban. (Ez nem jelenti azt, hogy más társadalmak nincsenek benne a sajátjukban a saját szintén nem éppen áldásos szocializációs kultúrájuk miatt.)
Dzsaszper: „itt az ideje az úgymond jogvédők orrát beleverni azokba az alapvető jogokba, amin ők lépnek át. Ha kell, akkor le kell sittelni őket emberkínzásért.”
Ki sitteli le őket abban a társadalomban, amely egyedei jelentős részének, ha nem a nagy többségének a szocializációja során megsérült vagy kiiktatódott az életösztöne (= intuíciója, józan esze, zsigeri felhördülő képessége, önvédelmi képessége – ez mind ugyanaz), és képtelen jó és rossz között különbséget tenni?
Ez az, ez telitalálat dzsaszper. Kínzás 🙁 Több különleges helyzettel találkoztam szoc.munkám során szinte mindegyikben ott volt a gyerek-ügy. A legfájdalmasabb pont volt ez és aki ahogy tudott, próbált túllépni rajta, másik kapcsolattal, de sajnos, nem gyógyultan, segítséggel is csak részben. Ezért hangsúlyozom, hogy keresztény közösségek, mint az őskeresztényeknél, csak ezek lehetnek valóban hatékonyak a civil társadalom józan megítéléséhez, a büntetéstől tartva (?) – Itt muszáj megjegyezni hogy napjainkban milyen ítéletek születnek gazdasági visszaélés, vörösiszap-per stb területén!?
Egy történet: egy család feje felett eladták – a nagymama – a házat tudva, hogy akkor nem lesz hol lakniuk lányának és vejének az öt gyerekkel. Azt gondolta a nagymama, hogy micsoda semmirekellő ez az ember, már több mint fél éve egy fillér fizetést sem hozott haza! Ez alatt az történt, hogy NEM FIZETTÉK KI A BÉRÉT a kitűnően dolgozó kőműves-burkolónak, és ilyenkor az ember azért marad, mert akkor majd hátha, mégis.
Ahogy jött az új háztulajdonos, az apa a gyámügyhöz fordult segítségért. Azon nyomban mind az öt gyereket elvették, intézetbe kerültek, igaz, egy helyre. Imre nem értette meg, hogy BEJELENTETT állásra van szükség, nem lakhat olyan szállón,ami drágább mint egy albérlet, ő „ember” szeretett volna maradni, egy szerény lakhatási lehetőséget nem fogadott el (amit más boldogan). A látogatások során bizonyítani akarta, hogy milyen rendesen néz ki, ő nem hajléktalan.
A gyerekek végül csalódtak benne, ismerős nevelőszülőket szerettem volna, ahová odamehet, de egyáltalán nem látta át a helyzetét. Nagyjából beleőrült, és hogy ő normális, azt bizonyítania lehetett volna, ha Böjte Csabánál dolgozik (mondjuk, lehúz még egy évet) és majd ő bizonyítja.
Éppen ő találta ki azt, hogy hiába kapná vissza a gyermekeket, miután emellett dolgoznia is kell, a közös élethez egy felkészült csoportra lenne szükség, szakemberekre, akik a nevelésben segítenek.
Ennyi év után már kialakul a nevelőszülő- és esetleg testvérek között egy szeretet-kapcsolat, amit aztán eltépni kell?!
Az állami nevelés nagyságrendekkel drágább mint családoknak segíteni, de ezt a „hasadékot” nem lehet átugrani: tízgyerekes család hajléktalansága (albérletben élnek a legkisebb csecsemővel) megoldhatatlannak látszik, mert ami egy ingatlanra „járna” és itt még a régi szocpolról beszélünk, azt képtelenek kezükbe kapni, viszont annál lényegesen több folyik el a kilenc gyerek állami gondozására EGYETLEN év alatt.
Hozzáteszem a fenti kérdésemhez: …és nem csak a jó és rossz között nem tesz különbséget, de a barátot ellenségnek nézi, az ellenséget barátnak stb.?
És még folytatom a kérdést felvetésedre, Dzsaszper (és bárki más): Ki sitteli le őket egy olyan társadalomban, amellyel el van hitetve, hogy a jóléte és magas életszínvonala ezek nélkül a mechanizmusok nélkül nem jöhetett volna létre, ezért lojális a „rendszerhez”?
Kedves Arpicus!
„Megdöbbentő az az ÉRZÉKETLENSÉG amellyel te(és István 7o)nyúltok a témához.Az empátia teljes hiánya.Nyomorult állapot ez.Milyen lelki alkat áll egy ilyen megnyilvánulás mögött…?”
Ezt kikérem magamnak. Éppen az vezet jogtalansághoz, ha a pillanatnyi érzelmeink alapján ítélkezünk. Norvégiának van egy víziója a jogrendszerről és van elég pénze, hogy ezt megvalósítsa. Nagyon szigorú, de előre ismerhető és következetes szabályok alapján alkalmazza a nulla toleranciát. Valószínűleg nem jókedvükben vezették ezt be, hanem azért, mert alkoholizmussal, depresszióval és ezek miatt családon erőszakkal súlyosan terhelt társadalomról van szó, és ott nem a pálinkafőzés liberalizálásában, illetve az ellátórendszerek rendszeres felforgatásában látják a megoldást. Az adott törvény 1992-es, angolul is elolvasható, Norvégia társult országként EU bíróság elé citálható. Nem árultak zsákbamacskát senkinek. Az évek során statisztikailag valószínűsíthető, hogy tízezres nagyságrendben emeltek ki gyerekeket a családjukból, ehhez képest van kb. 10 ügy, ahol a szülők szabadon kommunikálhatják, hogy egy inci-finci fenekelés után államilag „elrabolták” tőlük a gyereket. A norvég hatóság viszont – más országoktól eltérően – éppen a gyermekek érdekében nem ad felvilágosítást a részleteken mindig szívesen csámcsogó közvéleménynek. Ezt diktatórikusnak beállítani, na ehhez is kell egy „lelki alkat”…
Ha a rendszerük hibás, ennek sajnos vannak vagy lehetnek áldozatai: pár tucatnyian, de több ezer valós és több tízezer potenciális áldozat megmentése mellett. A világ nem tökéletes, ahogy a norvég gyerekvédelem sem az, meg az ország sem. A világ dolgaiban nem érzéketlen vagyok, hanem óvatos és realista. A modern világban eluralkodott a kampányszerű jogérvényesítés, petíciógyártás, tematizálás, lájk-hőbörgés. Ennyi információból én egyelőre a norvégok mellett állok, ha nem lesz igazam, azt is belátom.
István, neked vannak gyerekeid?
Kedves István ezek a kiugró, döbbenetes történetek nem azt jelzik, mintha ezek véletlenül történtek volna, műhibák. Ezek pontosan Ádám által kifejezett „szürreális” állapotokról szólnak, messze túlteljesítve minden reális védelmi feladatot mert ha úgy volna, ahogy írod, akkor sokkal KISEBB ÜGYEK is kivernék a biztosítékot.
Sőt, véleményed pontosan György mondatát bizonyítja (itt előbb, 15.59-kor). Általános vélekedés, hogy a hatóságok JÓL működnek. Az alkoholista miért alkoholizál, a hajléktalan ötgyerekes család miért (természetesen önhibájából) hajléktalan, stb.
Jól Iványiék csinálják, óvodával a lakhatást nélkülöző szállón élő szülőknek. Mert hallottam, a máltaiak beszéltek olyan családokról, akik a budai hegyekben bujdostak a gyámügyi segítség elől: EZ a valóság.
De ha megnézzük a másik oldalát a szőttesnek: aha, szóval rájöttek, hogy a gyermek ÉRTÉK (a mondat a ráépült maffia miatt).
http://444.hu/2016/01/30/bantalmazasert-itelte-el-a-birosag-a-szuloket-mert-megvertek-a-14-eves-lanyukat-aki-meztelen-kepeket-kuldott-magarol-a-fiujanak
a kommenteket érdemes elolvani. sokan írják azt hogy a szülő ne nevelhesse vallásra a gyerekét. (persze a materialista-ateista vagy a „nincs világnézetem, és akinek van az hülye” című vallásokkal semmi bajuk)
persze ez az oldal egy kifejezetten ateista-materialista vallású (szélsőlibsi) oldal. (ők persze ezeket a vallásokat nem tartják vallásnak haha, hanem az egyigaz egyedüli jó világnézetnek haha)
Persze, több gyerekem van,nem szólnék hozzá egyébként. Igen, együtt élünk, és igen: ütöttem a fenekükre és a kezükre is. És mivel átfutottam a norvég törvény angol szövegét, most már egészen biztos vagyok abban, hogy nem ezért vitték el a gyerekeket.
Itt van az EU-s felvetése az ügynek, választ még nem láttam és addig nem leszünk okosabbak magunktól:
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+OQ+O-2016-000008+0+DOC+XML+V0//HU
itt van két érdekes plusz adalék a témához, egy lista arról, hogy milyen mondvacsinált okok miatt vettek el már gyerekeket szülőktől:
http://www.mhskanland.net/page10/page122/page122.html
ez pedig egy svéd gyámügyben dolgozó magyar hölgy kommentje a témához:
http://konzervativcsalad.blog.hu/2015/12/08/kereszteny_vagy_elvehetik_a_gyerekeidet/full_commentlist/1#c28783368
Ez utóbbiban nagyon sokatmondó adat az, hogy „1990 és 2002 között több mint 700 olyan gyerek halt meg akiket igy vettek el a szüleiktöl.” Ezt máshol is olvastam, sokuk öngyilkos lett, mert nem bírták elviselni a traumát, hogy elválasztották őket a szüleiktől erőszakkal, és gyakorlatilag magukra hagyták őket, még a testvéreiktől is elszigetelve, egy részük pedig az ún. „gondozásban” történt elhanyagolásba halt bele. Elképzelhetetlen, hogy mivel magyarázzák a gyámügyes pszichológusok ezt az eljárást, hogy nem lesz ettől lelkisérült akármelyik gyerek?
Végülis persze ez a hölgy adja meg az igazi okát ennek az embertelen eljárásnak: (kiemelés tőlem)
„Tudod miröl szól ez az egész? A pénzröl. Ha több gyerek kerül nevelésbe akkor A PRIVÁT ALAPON MŰKÖDŐ GYERMEKVÉDELEM több pénzt kap. Gyerekenként havi 600 000 Ft-nak megfelelö norvég koronát. Magyarán jól jár mindenki. Kivéve a gyerek akit kiemeltek, meg a szülö akitöl elvették.”
És mivel átfutottam a norvég törvény angol szövegét, most már egészen biztos vagyok abban, hogy nem ezért vitték el a gyerekeket.
Nem miért? Vagy úgy is kérdezhetném, hogy szerinted miért vitték el a gyerekeket? És melyik esetben? És miért vagy biztos ebben, ha szerinted jelenleg nem lehetünk okosabbak a kérdésben?
István70!
Azt írod, ők zéró toleranciát hirdettek ebben. Te miért nem hirdetsz zéró toleranciát? Néhány embert (akárcsak egyet is) feláldoznál egy rendszer tökéletesítéséig? Abban igazad van, hogy egy ilyen rendszer – mint minden rendszer – bedarálhat embereket. De te, te magad miért nem törsz ezen össze? Ezzel miért nem tudsz együtt érzeni? Ezt nem értem, hogy őszinte legyek. Én biztosra veszem, hogy a náci Németországban, még az elején, mikor csak pár zsidó kirakat tört be, voltak olyanok, akik úgy érveltek mint te. Nem volt bennük zéró tolerancia. Egy eset, néhány eset még nem a világ. Mondták akkor.
Ami teljesen erthetetlen, az az, hogy 2012-ig a Norveg Evangelikus Egyhaz az allamvallas (!) megtestesitojekent mukodott. A lakossag tobb mint 80%-a ide tartozik. Hogy viszonyulnak ehhez a kerdeshez? Ennyire legures terbe kerultek?
Ugy latom nem irt meg senki Norvegiabol es foleg nem sajat tapasztalatot.
Par apro megjagyzes a cikkhez.
A roman par 10 eve el itt a video szerint, bibliai alapon rendszeresen verik (nevelik) gyerekeiket. EZ torvenytelen. Gondolom ennek megvaltoztatasara sem tettek igeretet.
De inkabb leirom mi tortent a mi esetunkben.
Egy eve koltoztek ide, iskolsok a fiuk. (1 es 2osok) Nehany nyaklevest kaptak, esetleg a fenekukre is.
Az iskolaban egyik nap az volt a program, hogy kisfilmet neztek hatranyos helyzetuekrol, eloadaast hallgattak gyerekrablasrol, gyerekbantalmazasrol, csaladon beluli eroszakrol. A program vegen megtanultattak veluk az ingyenes segelyhivo szamot es lehetoseg volt arra, hogy kerdeseket tegyenek fel, illetve meseljenek hasonlo elmenyeket. 6 eves szereplesi vagytol futott kisfiam jelentkezett is, hogy ot otthon rengeteget verik. Itt nincs arnyalat a kifejezesre, csak a slå-utni, verni ige. A boxolo, a kovacskalapacs is slår. Nincs szelid suhintas, megcsaplak, tockos, pofon, seggrepacsi, fules, szajon torolni stb. Ezekre nincs szo. (Karomkodasuk sincs igazan) Talan kevesbe agresszivek?
Mindket gyereket aznap kihallgattak az iskolaban, mielott mi beszelhettunk volna veluk.
Aznap elkaptak meg a nejem az iskolaban, hogy mit mondott a gyerek es igaz-e es hogy beszelni akarnak velunk is. Hirbol tudtuk kikezek-mifelek tartottunk is toluk. 3 nap mulva behivtak minket kaptunk telefonos tolmacsot is.
Keredeztek oda-vissza, szemermesen valaszolgattunk, letagadtuk, hogy tudtunk ilyen torvenyrol, megigertuk, hogy sohatonbbet. Viccelodtem, amennyi belefert, hogy oldjam a feszultseget, megizzadt a tolmacs. Tajekoztattak programokrol, vizsgaltak integralodo kepessegunket (nyelvtudas, kapcsolati rendszer, szabadidos elfoglaltsagok) Vegig segitokeszek voltak, az egesz eljarasrol elore tajekoztattak. 1 orat tartott.
Meg aznap este kijottek ellenorizni. Masik paros, kedvesek voltak. Egyik gyerekkel tanultam eppen, a masik mar jatszott. Bekes csaladi idill.
Ezutan egy hettel a gyerekekkel beszelgettek kulon-kulon az iskolaban. Felvettek a tanarokkal, napkozissel is a kapcsolatot, oket is meghallgattak. Ok meg nalunk erdeklodtek, mert meglepte oket az eljaras. Imadnak iskolaba jarni a fiuk, elevenek, pozitivak, nyitottak kommunikativak.
Ismet egy het utan kozel ket orat voltak nalunk csaladlatogatason. Tobb tajekoztatot, programfuzetet hoztak. Kitoltottek nekunk egy igenylolapot nagyerteku onkormanyzati ajandekcsomagra.
Ezutan napokkal az elore lebeszelt, irasban altalunk engedelyezett talalkozora kerult sor, onkent jelentkezo fiamat invitaltak 2 oras elbeszelgetesre. Az izgalmas volt, mert sem mi nem voltunk ott sem tolmacsot nem kapott. Gondolom jol vizsgazott, mert azt allapitottak meg, hogy boldog, nyugodt, nem fel hazamenni, nem fel a szuleitol, nem el rettegesben.
A kovetkezo korben csak a felesegem hivtak be, ra egy hetre engem is. Bo masfel oran keresztul beszeltuk at oda vissza a temat ujra. Elmeseltem nekik a veres kulonbozo arnyalatait egeszen a kormostol es kukorican terdeplestol a (lefordidhatatlan) nyaklevesig. Egyebkent inkabb szorakoztatonak, mint felhaboritonak hatott.
Mindent megigertunk, megertettunk es kertuk a tanacsaikat a jovoben 🙂
Januarban jott egy egyoldalas level, amiben tomoren leirtak mindent.
Azota varjuk a tanacsaikat gyereknevelesben 🙂
A taslikkal felhagytunk, az ajandekot mar december elejen atvettuk 🙂
Kedves György!
Köszönöm a visszajelzést!Magam is hasonlóan látom a dolgokat.Anno nagyon sokat tanultam Tőled Sytka blogján.Sajnos azóta el kellett hagynom azt a blogot a radikális szemléletváltás miatt 🙁 Annak viszont nagyon örülök,hogy ezen a blogon kommentelsz! 🙂 Számomra nagyon épitőek a hozzászólásaid!
A gépem nagyon vacakol,remélem végig birom majd követni ezt a rendkivül fontos vitát ebben a nagyon égető kérdésben.
Kedves István 70!
Elnézést kérek Tőled ha megbántottalak volna!Nálam igy jöttek le a hozzászólásaid.Nem lehet mindent logikai,jogi úton levezetni-vannak érzelmek is!Van lelkiismeret is.És Nyugat Európa és benne a Nyugat Európai kereszténység lelkiismereti válságban van(és még mennyi más válságban!).Olvasom,hogy vannak gyerekeid.Ha most jönne az állam és úgy döntene,hogy nem tart Téged és feleséged megfelelő szülőnek és elvenné a gyerekeidet akkor mit csinálnál?!Racionálisan megmagyaráznád magadnak,hogy az államnak JOGA volt elvenni Tőled a gyerekeidet.Nem hiszem.Foggal-körömmel harcolnál,hogy visszakapd a gyerekeidet.Minden más válasz minimum képmutatás lenne.A génjeinkbe van bele van irva a szülői felelősség és ezt nem irhatja át semmilyen jog(amit ki úgy értelmez ahogy akar,lásd a legutóbbi birósági döntéseket a Hagyó,Biszku vagy a vörös iszap ügyben).A jog nagyon képlékeny valami.Szerintem olyan,hogy jogállam nem létezik sehol sem a világon.Ellenben korrupció van mindenhol.Sokkal mélyebb kérdésről van itt szó mint arról,hogy a norvég jog mit mondd az adott kérdésről.Egyébként semmit sem mondd,hallgat mint az a dolog a fűben…Nem tudom elfogadni az álláspontodat és érvelésedet sem ebben a kérdésben.Én foggal-körömmel küzdenék a gyermekeimért(ők egyébként felnőttek,igy „kikerültek ” a hatásköröm és befolyásom alól)ha ilyen helyzetbe kerülnék.Norvégia most is megbukott.Nem is kicsit.Én egy egyszerű,mindennapi hivő vagyok,gyakran az érzéseim a ráció előtt vannak,de szeretnék legalább ezen a szinten lenni hivőség szempontjából:
https://www.teologiablog.hu/ket-tanitvany-fulop-es-natanael-1/
Én,sajnos messze vagyok még Fülöp szellemiségétől,de legalább megtanultam hol vannak a határaim.Ebben a kérdésben nem maradhattam néma.
Kérlek,légy Te is őszinte legalább magadhoz és ha lehet, hozzánk is.
Kedves Norvégiából írok! 🙂
Szerintem amit írsz, az ijesztő. Te nem így gondolod? Nem érezted, hogy beleszólnak az életedbe? Nem féltetek? Itthon nem rózsás a helyzet, és ha magyar közállapotokról szólok, tudom miről beszélek, ahogy gondolom te is. De ilyen vegzálást a hírhedt „gyurcsányi-orbáni” rezsimek alatt sosem kellett elszenvednem. Az ajtómon nem jön be senki. Semmilyen címszóval. Sem azzal, hogy rossz a származásom, sem azzal, hogy rossz a káderlapom. Nekem úgy tűnik innen nézve , hogy az egyéni felelősség határát ebben a kis átokkal sújtott régióban sokkal inkább ott húzzák meg, ahol egészséges a szabadság. Nem érezted úgy, hogy ezt minden hibátok ellenére nem érdemeltétek meg? Nem vagytok erőszakoskodók, szerettétek a gyerekeiteket és felnőtt emberként cselekedtetek. Nem szorultok az állam segítségére. Nekem úgy tűnt a szavaidból, hogy furfangos magyarként nem is őszintén kértetek segítséget, hanem így jártatok túl a Barneveret eszén. Ez igaz, vagy rosszul látom? Ez szabadság? (ha úgy érzed, a szervek megláthatják a bejegyzésed, és ezért óvatosnak kell lenned, akkor nem kell itt őszintén válaszolnod – persze az felér egy válasszal). Ne haragudj őszinte szavaimért. Most épp hálás vagyok, hogy nem vagyok Norvégiában.
Dávid, detto.
mdmselle,
döbbenetes, amiket írsz, és az is, amikről a belinkelt oldalakon lehet olvasni. A svéd gyámügyben dolgozó hölgy számait nem tudom ellenőrizni, de ha a tizede igaz, az is nagyon durva. Az okok listája pedig egészen sokkoló. Ez egyszer úgy fog bekerülni a történelemkönyvekbe, mint az eugenika gyalázata vagy a kommunista kolhozosítás legrosszabb évtizedei. Mindenkit biztatok, hogy ha teheti, írja alá valamelyik petíciót. Norvégiának azonnal abba kell hagynia ezt a gyakorlatot. Majd akkor talán lesz némi kis alapja ahhoz, hogy kritikát fogalmazzon meg – az egyébként megszégyenítően családbarát – muszlim kultúrákkal szemben. Most nincs.
Udv David 🙂
eloljaroban: http://www.lelkititkaink.hu/gyermek_elleni_eroszak.html
Magyarorszagon is buncselekmeny, csak meg nem epult be a biroi gyakorlatba. (en is most jartam utana az eset kapcsan)
Tudod az oviban otthon az volt a gyakorlat, hogy vedd meg magad, uss vissza esatobbi. Most epp halas vagyok, hogy itt vagyok es megint pozitivan csalodtam 🙂 Egyebkent mindennel szemben elsobbseget elvez a gyerek
Az egesz folyamat alatt a segito szandekot ereztuk, kedvesek voltak. Nem vegzaltak, kivizsgaltak egy ugyet es ennek ez a menete. Eddig sem gondoltam, hogy ez az egyetlen modszer a gyerek fegyelmezeseben. Miert kellene azt hinnem, hogy en ehhez is jobban ertek? Nem felek es nem feltem, mert hiszek az Igazsagban. 25 eve latom sorsomon a Kegyelmet, most hagyna cserben? 🙂
Tenyleg bantott engem, amikor odacsaptam, megha terelgeto szandek is vezetett. Ha van gyermeked te is tudod mennyire faj. Megertettek a kulonbseget es kaptam egy ejnyebejnyet, nem vettek el egyet sem, nemhogy 5-ot. Es valoban erdekelnek a tanacsaik. Mindenkie, attol meg nem kell megfogadnom oket.
10 ev utan 5 gyerekes apakent nehez elhitetni, hogy nem ismeri a torvenyt. (A cikke tobbi esetnel sem ismerjuk a tenyeket.)
Ja, és természetesen nem a burkát meg a hidzsabot védem, meg a nők elnyomását. De elképzeltem, hogy muszlim barátaimnak, akik huszonévesen is szinte naponta hívják telefonon az édesanyjukat és küldik neki az ajándékokat, meg a döntéseikhez kikérik az apjuk véleményét (és sokszor engedélyét), és mindent megtennének a testvéreikért, hogyan tudnám egyáltalán elkezdeni megmagyarázni, hogy a norvég jogrend feljebbvaló az övékénél.
Aha. Es ott a haboruk szakitjak szet a csaladokat es embereket. En itt is az osszetartozast latom csaladi szinten.
@Norvegiabol irok: ahogy a sajtóból és a riportokből lejött, ennél a családnál egyáltalán nem is adtak esélyt rá, hogy elmagyarázzák, mi történt, nem kérdezték meg őket, mint titeket, hogy mit jelent a verés a fogalmaitok szerint, nem kellett megígérniük, hogy többet nem teszik, hanem egyszerűen minden előzetes figyelmeztetés nélkül elvették mindegyik gyereket. Nem hiszem el, hogy szerinted ez rendben van.
Amúgy meg először megjegyzed, hogy a sajtó szerint rendszeresen verték a gyerekeiket. Aztán meg elmondod, hogy tirólatok is ezt gondolták először, a kisfiad elszólása miatt, de kimagyarázkodtátok, hogy egy fenékrepacsi nem azonos a félig agyonverréssel. Miért veszed akkor ennyire készpénznek, hogy ez a román család tényleg verte a gyerekeit? nem lehet esetleg, hogy náluk is arról volt csak szó, hogy meglegyintették a hátsójukat nevelő célzattal, csak a sajtó elferdíti? vagy hogy félreértették az iskolában, mint ahogy a ti esetetekben is?
Norvégiából írok,
nem védem a muszlim országokat, róluk is írtam már negatív cikket. Az viszont biztos, hogy az általam ismert muszlimok nagyon családszeretőek, és ha számunkra itt érthetetlen a norvég gyermekjóléti szolgálatok családszétszakító tevékenysége, akkor az ő számukra ez még felfoghatatlanabb.
Ha a helyetekben lennék, én egyébként nem lennék ennyire nyugodt. A híradások szerint sok szülő számolt be arról, hogy a segítőkész, kedves érdeklődés váltott át hetekkel-hónapokkal később rémálommá. Ennek az ellenkezőjét kívánom nektek. Meggyőződésem, hogy jó tapasztalatok is vannak. De maga a tény, hogy ez akár máshogy is elsülhet, engem mély nyugtalansággal töltene el. Azoknak a szülőknek, akiknek elvették a gyerekét (az itt felsorolt, elképesztően pitiáner okokért), kb. mindegy, hogy a Barnevernet adta-e oda a gyereket egy ismeretlen vikingnek, vagy az Ottomán Birodalom vitte-e el őt janicsárnak. A szülő vissza akarja kapni. Valamint a szemében a két tett egyaránt brutális és kegyetlen.
Van itt egy másik dolog is. A magyar gyakorlat egyre inkább a családból kiemelt gyermekek mihamarabbi visszahelyezésére törekszik. Tehát ha az apuka (és/vagy) anyuka már nem iszik napi két liter pálinkát, csak egyet, akkor már lehet, hogy visszaveszik a nevelőszülőktől a gyerekeket és mehetnek haza. Én nem tudom, hogy ez mennyire jó, vagy nem jó tendencia, de a norvég esetben sehol nem látom annak a lehetőségét, hogy ha a szülők mondjuk „szánják-bánják”, és megígérik hogy „soha többet”, akkor a gyerekek mehetnek vissza a szüleikhez. El nem tudom képzelni, mi történhetett ebben a családban, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül elvitték (rabolták) a gyerekeket. Az is érdekes kérdés számomra, hogyha Norvégiában annyira figyelembe veszik már egy 8-10 éves gyereknek is a véleményét, akkor vajon érvényes-e ez akkor is, amikor a családjától elvett gyerek azt mondja, hogy „szeretnék visszamenni anyuhoz és apuhoz”? Akkor mit mondanak neki?
Én le vagyok nyűgözve attól, amit „Norvégiából írok” megosztott velünk. Annak az eljárásnak, amit folytattak velük, az itthoni teljes költsége is 500 ezer forint felett lenne, nálunk sajnos 0 forint van ilyenre. Mindez csak azért, mert felmerült annak a gyanúja, hogy esetleg nem alkalmasak gyereknevelésre. Mégis mit értsünk gyerekvédelem alatt, ha nem ezt?! Egyúttal meg vagyok döbbenve, hogy ezt mások vegzálásnak veszik. A gyerek ránk bízott felelősség, nem a tulajdonunk. Ha ezzel a felelősséggel nem tudunk élni, akkor az államnak nem jogai vannak, mert azok nincsenek, hanem kötelessége (!) fellépni az ügyben tisztességes eljárásban. Ez nem kereszténység kérdése, hanem evidenciának kellene lennie. Tényleg komolyan lehet venni forrás nélkül, hogy 700 ilyen gyerek lett öngyilkos, meg 600 ezer forintot lehet keresni ilyennel havonta ott, ahol a magyar GDP többszöröse áll rendelkezésre az olajból. Itt valami egészen furcsa frusztrációk vannak a kommentekben a norvégokkal és a gyerekneveléssel kapcsolatban.
István,
csak remélem, felmérted azt is, ez mit jelentene ott rád és a gyermekeidre – no meg a feleségedre – nézve. Te magad írtad, hogy ütöttél már a gyermekeid fenekére és kezére (mint a Bodnariu házaspár, bár ők a kezet nem említették). Ez Norvégiában ma bőven kimeríti azt a tényállást, hogy alkalmatlanok vagytok a gyermekeitek felnevelésére. És mivel külföldi vagy, ezt meg is jegyeztetik veled egy életre. Amit persze már a gyermekeid nélkül kell leélned, és valószínűleg a feleséged nélkül is, mert őt meg nem a Barnevernet, hanem a bánat viszi el.
Van, aki erti, amit leirtam. Latjatok ekezeteket hasznalni is lusta vagyok. Kerem elnezesetek, de nem potyogok tovabb hiaba. Barkinek konkret kerdese van, szivesen valaszolok. Koszonom, Istvan70 es Vertes Laszlo szavait. Ok jarnak legkozelebb az altalam megismert igazsaghoz. A tobbiek bongesszenek kedvukre a sajtobol. Akit tenyek erdekelnek keressen mas hirforrast. Nem lesz egyszeru, en sem fogok bemutatkozni :)Udv.
Nekem két kérdésem van hozzád. 1) Szerinted nem történtek meg azok az esetek, amikről létező emberek névvel számolnak be, és vaklárma Litvánia, Csehország, Románia stb. hivatalos tiltakozása? 2) Ha megtörténtek ezek az esetek, akkor nem zavarnak ezek téged (esetleg egyet is értesz a hatóságok eljárásával)?
Adam,
elolvastad, es megertetted, amit irtam? Nem fogjak Istvantol a gyerekeket, ahogyan tolunk sem vettek el.
Nagyszeru lenne, ha a sok megosztashoz, csak erintettek szolhatnanak hozza 🙂
Igen, értettem. És te mit válaszolsz a kérdéseimre?
Itt a törvény, én nem fogok jogászkodni, de ebben olyat én nem találtam, hogy egy-két fizikai kontakt után viszik a gyereket:
https://www.regjeringen.no/en/dokumenter/the-child-welfare-act/id448398/
Romániában viszont a beindult választási kampánynak is része az ügy, személy szerint nagy érdeklődéssel fogom figyelni, hogy a románok hogyan értékelik a emberi jogokat Norvégiában, de részemről ezt az ügyet ott lezártam.
A Bodnariu család öt gyerekét mégis vitték. Ha nem az egy-két fizikai kontakt után, akkor a vallási ok marad, amit először mondott a Barnevernet.
1. nem tudjuk mi tortent, csak hogy mit szelloztet a sajto. Szlovakia, Usa pont kimaradt (epp a felsorolt orszagok, nem a nevelesi kulturarol hiresek)
2. pont igy ertelmet veszti 🙂
nem ertek egyet a gyerekek elvetelevel, de attol itt meg ez a torveny. Tartsd be te is!
(ha 30cal atleped a megengedett sebesseget, fel evre bevonjak a jogsid, 7 napi netto fizetesed es kaphatsz 30 nap bortont. ) Vannak meg itt furcsasagok. Ha elfelejted befizetni a szamlad, a kovetkezon mar potdij van. Az utana levon meg tobb 🙂 stb. Nem gondolom, hogy a torvenyek ellenunk vannak.
Joccakat
@Itván70: már hogyne lenne forrás, azt gondoltad, én találtam ki?
Nem arról volt szó, hogy 700 gyerek lett öngyilkos, hanem 700 olyan gyerek halt meg 1990 és 2002 között, akiket a norvég gyámügy a szárnyai alá vett, volt ezek között baleset, öngyilkosság, gyilkosság, és súlyos bántalmazás, nemi erőszak.
150 gyermek lett közülük öngyilkos, 8-szor annyi, amennyi a normál családokban történt ebben az időperiódusban. Csak 2001-ben például 282 gyermek vesztette életét az országban, ebből 114 a gyermekvédelem berkein belül, tehát olyan gyermekek, akiket már elvettek a szüleiktől, és 168 a maradék lakosságban, ami kb. 5 millió fő.
És ehhez még az is hozzátartozik, hogy ebben a 13 évben 100ezer gyermek sorsát követte nyomon a gyámügy, ami évente kb. 7600-7700 gyermek, és ebből halt meg egyetlen évben 114 gyerek, az 5 milliós lakossághoz képest.
„In a period of 13 years from 1990 to 2002, the Norwegian Institute for Urban and Regional Research, NIBR, followed 100,000 children in child care across the country. National data are used by Statistics Norway. Mortality is much higher among children in care than among other children and death is mainly due to accidents, suicide, homicide and assault. In 2001, 114 children died in child care, compared to 168 in the rest of the population.
150 youth, affiliated child care committed suicide in 1990-2001, 8 times more than young people in normal families. Children with links to child welfare and their desperate parents are far sicker than other families. They have major health problems, and there are more suicides among these parents than among other parents. These are discouraging statistics.”
http://www.newsinenglish.no/2015/06/12/minister-defends-barnevernet/
http://www.hioa.no/Om-HiOA/Senter-for-velferds-og-arbeidslivsforskning/NIBR/Publikasjoner/Publikasjoner-norsk/Barnevernbarnas-helse
http://www.hioa.no/extension/hioa/design/hioa/images/nibr/files/2005-12.pdf
1. Norvégia most valóban híres lett a nevelési kultúrájáról. Világhíres. Örülök, hogy nálunk (valamint Szlovákiában és az USA-ban) másfajta nevelési kultúra van.
2. A zsidótörvények is törvények voltak, hidd el, be is tarttatták azokat az érintettekkel. Hogy a norvég törvények ki ellen vannak, és kik ellen nem, arról azért megkérdezném mondjuk őket, vagy őket.
Adam,
utoljara nekifutok, mert ertelmesnek tunsz.
teny 1. 10 eve ott el.
teny 2. veri(k) a gyere(ke)ket.
teny 3. Oszovetsgeben elfogadott (ajanlott)
ha tenyleg olyan vallasos es nem tudott a torvenyrol, es ezt felvallalta buszken, akkor elismerte az evek ota fennallo torvenysertest, amit esetleg nem is bant meg, hisz johiszemuen tette. Sok a feltetelezes.
a 2. pont alapjan torvenyt sertett. Ha ezt vallasos meggyozodesbol vallalta, akkor ra lehet huzni a vallasi okot, de akkor sem a vallas, hanam a VERES miatt iteltek igy. Ha pedig ezt ugy lattak, hogy rendszeres (nalunk max havi 1 volt), akkor az o ertelmezesuk szerint a gyerekek veszelyben vannak. Magyarorszagon is buncselekmeny egyebkent. Link feljebb 🙂
Akkor Norvégia egy pocsék ország. Mert abban egyetértünk, hogy ha valakit keresztény meggyőződése és életvitele miatt egy iszlám országban azzal büntetnek, hogy elveszik tőle a gyermekeit (mondjuk mind az ötöt, akije van), akkor az egy elnyomó és intoleráns rezsim. Norvégiában elveszik tőled a gyermekeidet, ha keresztény meggyőződésed szerint szeretettel fegyelmezed őket. (De ennél a jelek szerint sokkal kevesebbért is.) Ez miért nem probléma?
Miert kell a gyerek bantalmazasra kereszteny ideologiat huzni?
Problema, ha szetszedik a csaladot. Ha nincs ra ok, nincs problema.
A linken szereplo esetekrol sincs infom. Ha annyira pontosak, mint ez a blog, akkor szora sem erdemes.
En azt tapasztaltam, hogy segitokeszek es megertoek. De en az Ur kegyeltje vagyok. PONT.
Problema, ha szetszedik a csaladot. Ha nincs ra ok, nincs problema.
Ez az én szememben vagy cinikus, vagy ijesztően naiv mondat.
De en az Ur kegyeltje vagyok. PONT.
Te tehetsz pontot, azok a szülők viszont, akiktől elvették a gyermekeiket, még nem tudnak pontot tenni. Talán soha nem is fognak tudni.
Miert kell a gyerek bantalmazasra kereszteny ideologiat huzni?
Nem kell. De a világ nagyobbik része nem hogy nem bántalmazásként gondol a gyermekek fegyelmezésére, hanem hálával gondol arra, hogy szüleik nem hagyták őket fegyelmezés nélkül. Aztán van egy pont, amikor ebből világnézeti kérdés lesz, mert olyan filozófiai alapvetésekben jelentkeznek különbségek az állam és közted, melyek áthidalhatatlanok. Persze le lehet ezt egyszerűsíteni arra, hogy minden fizikai fegyelmezés gyermekbántalmazás, ahogy a norvég állam teszi, és nincs probléma (családok szétválasztása), ha nincs ok rá (ahogy te teszed). Csak ez mondjuk azt is jelenti, hogy te és a feleséged is eddig gyermekbántalmazók voltatok:
6 eves szereplesi vagytol futott kisfiam jelentkezett is, hogy ot otthon rengeteget verik. Itt nincs arnyalat a kifejezesre, csak a slå-utni, verni ige. A boxolo, a kovacskalapacs is slår. Nincs szelid suhintas, megcsaplak, tockos, pofon, seggrepacsi, fules, szajon torolni stb. Ezekre nincs szo. (…) Keredeztek oda-vissza, szemermesen valaszolgattunk, letagadtuk, hogy tudtunk ilyen torvenyrol, megigertuk, hogy sohatonbbet. Viccelodtem, amennyi belefert, hogy oldjam a feszultseget, megizzadt a tolmacs.
A fenti beszélgetésből kiemelném István által felnagyított szempontot, hogy ez a védelmező eljárás a szelíd norvég példában milyen sokba került, nagyszerű, ennyire nem futja Magyarországon, az érintett pedig Isten kegyelmében érezte magát (hogy nem lett áldozat, ezt érteni lehet).
Tehát igaz: a pénzről szól (most így ez elég durván, de fenn írta/idézte valaki, amivel messzemenően egyetértek).
Ha csak érintett szóljon hozzá, akkor vagyok, a kislányomat egy durva lakásügyben melynek csak egyik oldala volt „érvényes” a mi oldalunkon sajátos túlfizetés nem, a lakáskiürítéssel egy időben elvenni akarták, példátlanul a gyámügyintéző (tudtam, hogy ki) kezdeményezésével mert „panasz” az életünkre nem volt. Még évekkel előbb a hideg is kilelt, amikor végignézett rajta a gyámügyintéző (egyszerű, hivatásos anyasági, GYET ügy tartozott oda) „helyes ez a kislány”.
Egyházi iskolába járó osztálytárs mamája ugyanoda volt hivatalos, véletlenül beszéltünk erről, „téged is utál?” kérdeztem. Erre a példás négy gyerekes család óvónő édesanyja megmondta, miről is szól ez a dolog és még más meghurcolásokat (körzeti gyermekorvos) is elmesélt. Akkor még semmi nem történt, csak sokkal később. Rémálom! Az iratokba MA SEM nézhetek bele, már több mint tíz év elmúlt, titkosítva van (ez így) éppen elég, hogy túléltük és én is elmondhatom, hogy Isten kegyelmében voltunk a nagyon nehéz közel húsz év ellenére!
Szintén régen történt, egy jómódú vállalkozó nőből szakadt ki egy csendes családi összejövetelen (egyik lányom udvarlója volt) hogy végre betöltötte a 18. életévét a fia és így már nem vehetik el! Csak hallgattam, döbbentem, nem tudtam, hogy később milyen ügyek zúdulnak a nyakamba…
Ha indirekt bizonyítunk: egy ilyen korrupt országban, mint kis hazánk általános a korrupció, akkor a gyámügyben nem? Ha az a válasz hogy nyilván a gyámügyekben is, akkor ebből „exkluzív kerületek” vagy, az értelmiség, vállalkozók és a keresztények, akik éppen NEM „adnak” kivételek mint szenvedő alanyok? sajnos, nem. Viszont, mint fenn írtam, kivételek egyes ügyintézők, szakértők 🙂 Istennek legyen érte hála!
Ami az eddig hozzáférhető infókból és kommentekből számomra leszűrhető, hogy a norvég rendszerben az állam kiemelten kezeli a gyermek családon belüli védelmét. A norvég gyakorlat úgy tűnik az, hogy feltétel nélkül hitelt adnak a gyerek minden közlésének, jelzésének, amely bármiféle családi erőszakra utalhat. Komolyan veszik ezeket a gyerek jelzéseket, ami mindenképpen pozitív, mert pl. valóban erőszakos, destruktív, köztük alkoholista, drogos szülők jellemzően cinkosságra és a külvilág felé – a szexuális bántalmazók a másik a szülő felé is – titoktartásra kényszerítik a gyereket. Ez azért fontos, mert pl. szexuális bántalmazás estében a hatóság emberei nagyon sokszor NEM adnak hitelt a gyereknek, ha az egyáltalán elmondana ilyesmit, mert nem tartják beszámíthatónak. A norvég állam szemlélete ebből a szempontból progresszív. Viszont ebbe semmiképpen nem fér bele testvérek szétszakítása, és külön családokhoz helyezése. Ha e mögött az van, hogy a közös rossz sorsú gyerekek ne lehessenek egymásra hatással az új, „gyógyító” családi közegben, a köztük lévő kötelék ennyire brutális – sőt bármilyen – szétszakítása nagyon nagy eséllyel maradandó sérülést okoz nekik (bele is halhatnak a gyászba!), legfőképpen, ha – tényleges bántalmazás esetén – a közösen átélt rossz elviselésében egymást támogatták. Az infók alapján – hangsúlyozom: az infók alapján – semmiképpen nem stimmel valami a rendszerben.
Még annyit ehhez, hogy az sem tűnik jónak a rendszerben, hogy a szülőktől akarva-akaratlanul tökéletességet követel. Ha a szülők ezt megérzik, mert látókörbe kerültek, érthető módon arra törekszenek, hogy bizonyítsák az alkalmasságukat, amivel könnyen megerősíthetik az eleve hiperéber gyermekvédelmis gyanúját.
Kedves Norvegiabol iro,
nem csupán sajtó szellőztetésről van szó, hanem személues blogokról, névvel vállalva. Az utóbbit, mivel tanúk/sértettek blogjai, a sajtónál hitelesebb forrásnak tekintem…
Nyilván a hivatal sajtóközleményekkel tudná tisztázni magát. Most odáig jutottak, hogy erre már nemzetközi szinten van szükség.
Mit tudsz a Barnevernet eljárásairól? Ha egyszer szétszakítanak egy családot, mennyire szakítanak meg minden kommunikációt? Lehetővé teszik a levelezést, felajánálják ennek lehetőségét?
Nyilvános tárgyaláson születnek a döntéseik?
Milyen jogorvoslati lehetőségek vannak a döntéseikkel szemben?
Ki garantálja, hogy nem beszélnek lukat a gyerekek hasába, hogy a szülőknek ők már nem kellenek? Hogy aztán a gyerekekre hivatkozva zárják el a szülőket?
(Ez ellen volna a garancia a szülők és gyerekekek szembesítése, a gyermekek védelmében a hivatali manipuláció ellen)
Kedves Norvegiabol iro,
A 2. tény nem egészen stimmel. Tudtommal a tény az, hogy valamelyik gyerek elmondása szerint fizikai fegyelmezés történt.
Nincs arról szó, hogy
– vizsgálták-e ennek valóságtartalmát, intenzitását és gyakoriságát.
– adtak-e lehetőséget a védekezésre
– felmerült-e, hogy ezzel együtt a gyerekek a szüleikkel szeretnének-e maradni, és erre, szabad, informált döntés keretében adtak-e lehetőséget. (A blogok alapján inkább az merült fel, hogy dezinformálták a gyerekeket, hogy a szülők ellen hangolják őket).
Szóval, ha szerinted rendben van az, hogy mondjuk akár egy egyszeri jelképes, nem komoly fizikai erővel való fenékrecsapásért — ami Norvégiában ugye már bűncselekmény — a család szétszakítása örökre a korrekt következmény, úgy hogy már az eljárás során sincs lehetőség semmi kommunikációra, akár félreértések tisztázására, és nincs szükség ennél tisztességesebb eljárásra és a sérelem súlyának mérlegelésére és árnyaltabb szankciókra a sérelem súlyának mérlegelésével, akkor nincs miről vitáznunk tovább. Ha pedig van első kézből információd (pl. Barnevernet sajtóközlemény, hatósági döntés indoklással stb.) ami cáfolja a névvel vállalt blogok állításait, akkor kérlek, oszdd meg velünk.
Romániában élek, tehát jól ismerem a román nyelvet is. (Az angolt is). Románia-szerte megmozdultak a keresztyének. Többnyire az evangéliumi keresztyének (pünkösdi, baptista, evangéliumi keresztyén felekezetek), de nem csak. Az ortodox egyház is kiáll az ügy mellett.
Az elmúlt másfél hónapban az ország szinte minden nagyvárosában tartottak szimpátiatüntetést a Bodnariu család (és még néhány hasonló sorsú román család) újraegyesítése érdekében. (Tehát, hogy visszakapják a gyermekeiket). Én is részt vettem egy ilyen tüntetésen.
A legnagyobb eddigi tüntetés Nagyváradon volt – 2016. jan. 23-án. Csaknem 10.000 ember vett részt. Többek között felszólalt Böcskei László nagyváradi katolikus püspök is. Többnyire románul szóltak, de több (3) magyar felszólaló is volt a két és fél órás tüntetésen.
https://www.youtube.com/watch?v=uisq0-sDxtc
A Bodnariu család melletti szimpátiatüntetéseket talán az alábbi videó foglalja össze a legjobban:
https://vimeo.com/153606243
De azóta újabb tüntetések voltak:
2016. jan. 16.: Aradon 3000 résztvevő, Suceaván 5000 résztvevő
2016. jan. 23: Nagyváradon 10000 résztvevő, Szatmárnémetiben 1000 résztvevő, Déván 1000 résztvevő.
2016. jan. 30.: Nagyszebenben 5000 résztvevő, Kolozsváron 1000 résztvevő, Nagybányán 2000 résztvevő, Iasiban 4000 résztvevő.
Az eseményeket legjobban talán itt lehet követni:
https://www.facebook.com/Norway-Return-the-children-to-Bodnariu-Family-744234959015965
https://www.facebook.com/Norway-Return-the-children-to-Bodnariu-Family-744234959015965/?fref=ts
Abból, amit Péter küldött mert belenéztem: https://www.youtube.com/watch?v=uisq0-sDxtc 1.02.40-nél magyarul is hallható egy utalás arra a családra, akik már előbb hazajöttek. „Miért jöttetek haza? Mert elvették volna a gyermekeinket.” „Akkor nem értettük, de MA MÁR ÉRTJÜK” mondja (gondolom) egy egyházi elöljáró.
A történet „legalább” összeránt minket és rövidesen ki fog látszani a fundamentum, amelyre az Egyház épül mely egyébként természetes „képződmény”. Csak őrültek menne szembe a természettel és az ember boldogságával (meg a gyilkosok).
A szenvedés gödre, szakadéka, amelybe a családokat dobják, hasonló az első keresztényekéhez …
https://www.youtube.com/watch?v=uisq0-sDxtc 25.09-nél akcióban a lélekgyilkosok. És itt egyesek csak a munkájukat végzik.
Ez a link https://www.youtube.com/watch?v=Y0MEifjIFw8
A párhuzamot muszáj kifejtenem, mert egy mondatba sűrítve nem látszik, hogy épp akkor értettem meg amikor írtam: ugyanaz történik mint a természettel, az ember okosabb akar lenni, saját maga diktálni az életfeltételeket.
Természetes „képződmény” a család mert természetesen az igazit/párt keres minden ember, a gyermekek pedig a BETELJESÜLT szerelem ajándékai.
Ehhez még Isten hívőnek sem kell lenni.
Amikor az aki embergyilkos volt kezdettől megállás nélkül folytatja, semmit nem kímélve, akkor már kilátszik a lényeg és ELÉRI hogy mi – az egyház – EGY leszünk lélekben!
„Eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.” János 16.2.
A hatósági emberek pont így gondolhatják egy „magasabb” célért 🙁
Péter,
köszönöm az infot és a linkeket. Különösen ezt. Aki tudja, ossza facebookon. Ez az egész történet túlmutat önmagán. Most van helye és értelme a hangos nemzetközi tiltakozásnak.
haha ez se semmi, de ezek legalább őszintén kimondják, mert amúgy szerintem a legtöbb ember így gondolja, csak képmutatásból dumál mást
http://hvg.hu/plazs/20160201_FeldmrIntzet_Puszr_feminizmus_csald
Épp az előbb olvastam ezt a cikket endi. Ezt a mondatot kopizom: „Bár ezt az előadók nem vetették föl, de szerintünk jó kérdés, hogy a monogám kapcsolatot ki tette hatalmi ideológiává.” Ugye, nem vetették fel. De „mindenki tudja” hogy ez a központi kérdés!
Pont ezt említettem a TGM cikknél (a családnak annyi). Neki is ez volt a problémája. De miért hatalmi ideológia az a párkapcsolat ami önkéntes VÁLASZTÁSSAL JÖN LÉTRE?
Pont az Isten-képről van szó, AZ ÚR példát adott, életét adta. „A másik boldogságát keressétek” szól a lelkipásztori útravaló az esküvőkön. Olyan rossz dolog az, ha az ÉN BOLDOGSÁGOMAT keresi az a személy, akit szeretek? Ha szeretem, olyan nehéz szeretni? Egy biztos: a kizárólagosság feltétel kell legyen, mert enélkül valóban nem működik. Ehhez pedig nem ketten kell lenni, hanem az Istennel. A gyerekek pedig még jobban kötnek: milyen egyszerű LENNE !
Vajon a tengernyi szenvedés ezen a területen mikor lesz elég?! Értem ezalatt a válásokat és ezek következményeit. Milyen agyrém az, hogy a hűségben élő családok boldogtalanok? tessék a képekre nézni 🙂
Sokadszorra írok, mert ez a történet felszakította Imrével és gyámügyi eljárásba vett – elvett – öt gyermekével történteket! Még egy-két évig azt mondta, „a Gellérthegyet elhordom a gyermekeimért” aztán, ez tragikusan megváltozott. A dolgait követni lehet a neten, tiltakozott, mindenhova leveleket írt (hiába) végül bolondnak tartották, kivéve, akik követték volna ha népvezér lehetett volna, DE ilyen összetört állapotban ez lehetetlen.
Amikor nevelőszülőkhöz kerültek a gyerekek, és teltek az évek, akkor azt mondta, hogy most „már másoknak akarok segíteni, mert a gyerekeimet nem nevelhetem”… https://www.youtube.com/watch?v=j8fUVi5PU3A Elmentem egy-egy látogatásra az elején, még nagy volt a vidámság, csak Imre nem látta előre a „lehetőségeit”, egyedül nem tudtam neki segíteni. Az egyik kislány azonnal beledobta magát az ölembe, és a két kezemet átfogta magán és odaöleltette magát – nem várva meg míg átfogom!
Csoda, hogy ennyi időn keresztül még életben van (közben, a hosszú évek alatt lett volna tartási szerződésből egy lakása, ezt most olvastam a neten és sok ilyen történetet hallottam – hja, ez a lakás Budapest I. kerületében volt)!
Végül endi …
Olvastam a kommentedet az általad említett cikkhez, azt írod, hogy keresztény vagy. Azt írod, hogy végre kimondják, ha-ha …
Akkor elmondom, a nők élete az ellenük történt VISSZAÉLÉSEKRŐL szól, nem a harcos jogvédelemről, ÚGYIS RÁNK MARAD minden ha akarunk, ha nem „harcolni” ha a férfi nem férfi (hanem hitvány, gyönge báb) és kénytelenek vagyunk mindazt megtenni, amit ő nem.
Nem akarom hozzátenni, ami nevetésre indított, hogy minek is a „bábja”?!
@endi a test a lélek TEMPLOMA ! https://www.youtube.com/watch?v=j8fUVi5PU3A MERT a Mennyország gyermeke lettél …
Ez a jó link (már megint 🙁 ) http://enekfuzet.ujevangelizacio.hu/sites/enekfuzet.ujevangelizacio.hu/files/song/Gy%C3%B6ny%C3%B6r%C5%B1,%20sz%C3%A9p%20este%20(Csisz%C3%A9r%20L%C3%A1szl%C3%B3).pdf a hiba a KÉSZÜLÉKEMBEN van … elnézést kérek.
link helyett (nem műxik) a dal.
Csiszér László
Gyönyörű, szép este,a szívek élednek,mert Téged éreznek, Jézus.
Itt van a Szentlélek,a szívek eltelnek,ez a Te szerelmed, Jézus.
A mennyország gyermeke lettél,az Atyának drága fia,mától fogva minden nap
a Szentlélek temploma.
Éva,
tudom, hogy jó szívvel és szándékkal linkelsz be dolgokat, de hadd kérjem, hogy a beszélgetés maradjon a cikk témájánál. Köszönöm a megértésedet.
@endi,
a HVG cikk kapcsán a szakállas vicc jut eszembe, mi a különbség a villamos, a zsiráf és a család között? A vicc csattanója egyben válasz a „szókimondók” vágyálmaira (szerintem nem szókimondás hanem wishful thinking)
En Norvegiaban elek tobb mint ot eve es kovi Gyorgy aki a legkozelebb all az igazsaghoz. A masik aki norvegiaban lakik es meguszta orulhet es Pont. Kedvesek voltak! Es? A norveg mindig kedves. Miota elsz kinnt nem tudom de ajanlom a cikket h megertsd hol elsz es milyen a norveg gondolkodas :
http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201601/allami_gyerekrablasok_norvegiaban
@endi: a témában messze dobtam a sulykot csak azt gondoltam, hogy erről kell beszélni ha keresztény vagy. Meglep a viháncolás ez ügyben, de nem tisztem ítélkezni.
Akkor nem felülről, hanem alulról közelítem a kérdést: itt egy késpenge, néhány centi. Nem mindegy, hogy kenyérben van benne, vagy valakinek a hátában?
Pálferi mesélt egy történetet: az esküvő után az első éjszaka a férj amikor ELŐSZÖR meglátta a kis feleségét ruhátlanul a szépségétől képtelen volt őt „tönkretenni”. Ez még el is húzódott így, míg a feleség már válni akart, őt nem szereti a férje? Végül kiderült az ok 🙂 és rendeződött.
Chesterton azt írja, hogy a Bibliából is tudjuk, a paradicsomi történetből hogy mindig van feltétel, mindig valamit valamiért. Elég kis feltétel volt, az egyetlen fa, nem „üzleti viszony”, hogy valamiért – értékén – fizetni kell. A férfihűséget illetően kijelenti: „azért, hogy nő van a világon, igazán nem nagy fizetség egy kis közönséges morál.”
@norge:
nem értem, miért kellene az államban jobban bízni mint a hivatalnokokban. Főleg akkor, ha maga az eljárási rend is olyan amilyen, nincs igazi bírósági felülvizsgálat (legalábbis Norvégián belül — ez azt jelenti, hogy az első igazi bírósági felülvizsgálat a nemzetközi bíróságokon van, pl. Strasbourg)
Éva, nem igazán értem mit mondasz, de lehet hogy bennem van a hiba. 🙂
Ez verte ki a biztosítékot:
endi szerint:
2016. február 1. hétfő – 15:42
haha ez se semmi, de ezek legalább őszintén kimondják, mert amúgy szerintem a legtöbb ember így gondolja, csak képmutatásból dumál mást
http://hvg.hu/plazs/20160201_FeldmrIntzet_Puszr_feminizmus_csald ugye,ebben Popper Péter idézet. Képmutatásból dumál mást?!
Norvégia most itt tart.A jólét teljesen elvette az eszüket…
http://mandiner.hu/cikk/20160907_a_norveg_kiraly_beszedenel_nincs_politikailag_korrektebb
A Lisov család története éppenséggel nem Norvégiával, hanem Svédországgal kapcsolatos: https://www.washingtontimes.com/news/2019/apr/4/swedish-case-of-dmitry-lisov-shows-how-the-west-we/
Tömören:
Egy orosz apa miután az anya betesgége miatt elvették a lányaikkal és muszlim nevelőcsaládhoz küldték őket, Lengyelországon keresztül Oroszországba akart szökni.
Mivel a lányokat menetközben a svéd hatóságok a schengeni rendszerben körözni kezdték, nem engedték fel őket Varsóban a repülőre.
A svédek odautaztattak egy hivatalnokot de a nevelőszülőt is, hogy gyorsan visszavigyék a lányokat.
A lengyel hatóságok nem adták át a gyermekeket, mondván a svéd gyermekvédelemnek nincs illetékessége Lengyelország területén. Ehelyett amennyire értem, idegenrendészeti őrizetbe vették a családot és igen rövid úton bíróság elé vitték az ügyet. A lengyel bíróság másnap, öt órás tárgyalás után — meghallgatva a gyermekeket is — elsőfokon úgy döntött, hogy a gyermekek az apával maradnak, és a család nem hagyhatja el Varsót a menedékkérelmül elbírálásáig.
Hajrá Lengyelország 🙂 – köszönjük, az infót is.
Félő volt, hogy a norvég módszer „ragályos” … és ez történik.
Ahogy a kisbabát kivették édesanyja karjaiból erőszakkal Dusnokon, 2020. január 22-én, két napra rá eljutott hozzám az információ. Azóta foglalkozom ezzel mélyen kutatva „az ügyet”. A média durván csúsztat, befolyásolva a közvéleményt ! https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/dusnoki-kisbaba-mag-kozosseg-szulok-gyamhivatal-rendorok-elvettek-video/etyy0zt a 35 mp-es videó fontos ! Ez után az édesanyát előállították a rendőrségen „szabálysértés” miatt, ti. nem adta át felszólításra GYERMEKÉT. Ez az iratban négyszer van leírva: gyermekét.
A szülők nem szektához tartoznak. Azok a törvények, melyeket – állítólag, nem voltam ott – Mo. is aláírt, közjogász és közgazdász szerint is már majdnem 🙁 érvényesek, „de jure” igen, „de facto” nem. Ebben szeretnének élni … Azt mondják, „ki kell harcolni”.
A kisfiút úgy anyakönyvezték helyben, mint egy talált gyermeket, de a gyámügyi hivatal „lakcímével”. A szülők a teljes erőszakmentességük ELLENÉRE olyan csoporttól kaptak/kapnak támogatást, amely igen durva dolgokat „ígért be” MINDEN, az ügyben eljáró embernek. A helyi jegyző családja önvédelmi fegyvert hord …
ELFOGADHATATLAN, hogy Mo. megtanulta a rendőri erőszakot szülő-gyermek kapcsolatot illetően ! EZ LEHET, hogy megváltozik, ezért sokat kell tennünk, azonban a szülőket és a babát nem fogja összehozni a közeljövőben ! Miután a gyermek neve más mint az övék, nem tudják, hol van, és a gyámügy törvényei őrölnek … Lerövidítették az örökbe adhatóság idejét, és mindjárt lejár !
Nem írhatok ide semmi lényegest, priviben talán. Az biztos, én ezt vallom, hogy a szülőket keresztény nevelésük következményeként megihlette Isten országa, a béke, a szeretet … Sőt, katolikus neveltetésük következtében a szentek példája (mindjárt sírok …)
Hogy fordult ez át mint a kommunizmus, ami szociális igazságosság igényével indult ?!
Leginkább utána lehet majd erről beszélni. Addig nagyon kérek mindenkit, ez a hét lesz „a döntő” hogy a megtalált jogi anomáliákat felkutatva, bátor legyen az, a hivatalában, aki el is fogadja … A „határozatot jöttünk végrehajtani” választ meg lehet hallgatni fenti cikkben. „Milyen határozatot?” „Ki hozta?” De, míg erről bírósági döntés születhet, addig viszik a babát … mert a gyámügy feltétele nyilván az, hogy a szülők KERESSÉK ÉS LÁTOGASSÁK a gyermeküket. De mi van ha nem tehetik meg ? Mi van, ha a jegyző is tudja kik a szülők hol laknak, stb. és mégis „származási pert” kell felvállalniuk !? A hivatalokban más név kíséri a gyermeket !
Ehhez képest Ruth Bodnariu elmehetett 40 km-re gyermekét megszoptatni, hetenként kétszer, H.Ági öt hónapja őrzi a tejet … és fogalma sincs, hol van a baba … Ebben – láthatóan – teljesen legyengült, kimerült, lefogyott … Hol van gyermekorvos, hol van szülész- nőorvos aki ezt bizonyítani tudja, védelmükben, és el tudja fogadni, hogy „tévedni emberi dolog” ?!
Félnek a csalástól a perben … Nagyon aggódunk ! Kérem, imádkozzatok egyénileg és közösségben is, akár tudjátok az ügy mélységét, akár nem ! Köszönöm !