Menjünk tovább az egyház Szentírással kapcsolatos hitének feltárásában (és annak kimutatásában, hogy Semler maximája volt az újítás). A Didaszkália mellett a harmadik század másik kiemelkedő fontosságú egyházrendtartási irata a Traditio Apostolica néven több nyelven – töredékekben vagy egészben – fennmaradt dokumentum, melynek eredetije szinte biztosan azonos a Hippolütosz nevéhez fűződő Apostoli Hagyomány (Aposztoliké Paradoszisz) szövegével. Valamikor Kr. u. 215 körül íródott Rómában, de egyes részei még régebbi hagyományt képviselnek. A Traditio Apostolica Isten igéjeként tekint a Szentírásra, és annak közösségi és egyéni használatára buzdít.

A XXXV. részben ezt olvassuk: „A hívek, mihelyt felkeltek és megmosakodtak, mielőtt még munkába fognának, imádkozzanak Istenhez, majd siessenek munkájukra. Ha az ige által oktatást kapnak, menjenek inkább meghallgatni az Isten igéjét lelkük megerősítésére. Menjenek buzgón a gyülekezetbe, ahol a Lélek virágzik.” (Az ókeresztény kor egyházfegyelme. Szent István Társulat, 1983, 102. Fordította: Erdő Péter)

A XLI. rész megismétli a fentieket, és még nyomatékosabban hangsúlyozza mind a Biblia tanításának közösségi élményét, mind a bibliaolvasás egyéni szokását. „Az összes hívek, férfiak és nők, reggel, mihelyt fölkeltek álmukból, mielőtt még bármibe is belefognának, mossák meg kezüket és imádkozzanak Istenhez, azután menjenek munkájukra. (…) Mégis, ha az ige által oktatást kapnak, menjenek inkább oda, és gondoljanak arra magukban, hogy magát Istent hallgatják annak száján keresztül, aki az oktatást adja. (…) Azokon a napokon, amikor nincs oktatás, ki-ki vegye (kézbe) otthon a szent könyvet, és olvasson belőle egy elég nagy részt, amit hasznosnak talál.” (104)

A  Traditio Apostolica a Didaszkáliához hasonlóan Isten igéjének tekinti a Szentírást, ezért vallja, hogy a könyv által Isten szól akkor is, ha a gyülekezetben prédikálják, és akkor is, ha egyénileg olvassák. Noha az újszövetségi kánon szélei némiképp „rojtosak” voltak még ekkor, a Westminsteri Hitvallásban később megfogalmazott meggyőződés Hippolütosz írásában is egyértelműen jelen van.