Ezzel a sorozattal nem azt akarom bizonyítani, hogy van Isten (ezt már az első cikkben is leszögeztem), hiszen Isten létezését nem az dönti el, hogy hány Nobel-díjas hisz benne. Az idézetekkel annak az állításnak a képtelenségét akarom megmutatni, hogy az Isten létezésébe vetett hit a tudománnyal kapcsolatos tudatlanságból fakadna. Közben természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy természettudós vallással kapcsolatos gondolatai nem érnek többet egy teológus által megfogalmazott gondolatoknál. (Ha Istent akarom megismerni, inkább a teológusokat olvasom.) Viszont abban a kérdésben, hogy a tudomány aláásta-e az istenhitet, az istenhívő Nobel-díjasok szava sokat nyom a latban. A most következő idézetek két nem keresztény, de istenhívő tudóstól származnak. Egyikük – I. I. Rabi (R. Oppenheimer tanítványa) – ortodox zsidó –, a másik – Abdus Salam – pakisztáni muszlim. Teológusként mindkettőjükkel komoly vitám lenne, de abban azonos a meggyőződésünk, hogy a Teremtő létét a tudomány fejlődése nem kérdőjelezi meg. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született Rabi 1944-ben kapott Nobel-díjat az atommag mágneses tulajdonságainak vizsgálatáért. Salamot az elektrogyenge kölcsönhatásról alkotott elméletéért jutalmazták a rangos kitüntetéssel 1979-ben.
Isidor Isaac Rabi (fizikai Nobel-díj)
„A fizika csodálattal töltött el, kapcsolatba hozott az eredendő okok érzetével. A fizika közelebb hozott Istenhez. Ez az érzés velem maradt a tudomány területén töltött éveimben. Ha bármikor egy diákom tudományos projekttel keresett meg, egyetlen kérdést tettem fel neki: ’Ez közelebb visz téged Istenhez?’” (Physics Today [Sept. 1999]: 38, American Institute of Physics.)
„A Genezis első versei gyerekként nagyon megindítottak. A teremtés egész gondolata – annak misztériuma és filozófiája. Belém ivódott és a mai napig érzem. Nem kérdés, hogy valahol mélyen belül ortodox zsidó vagyok. Neveltetésem kezdetei, amikor Isten – a világ Teremtője – így megérintett, ez velem maradt.” (John S. Rigden: Rabi: Scientist and Citizen. Harvard University Press, 2000, 21).
„Amikor a fizikával foglalkozol, egy vitézzel küzdesz. (…) Úgy próbálsz rájönni, hogyan teremtette Isten a világot, mint ahogy Jákób az angyallal harcolt.” (Brian VanDeMark: Pandora’s Keepers: Nine Men and the Atomic Bomb. Little Brown & Co., 2003, ch. 1)
Abdus Salam (fizikai Nobel-díj)
„Ne félj attól, hogy a törekvéseidnek nincsen gyümölcse. Folytasd a munkád és Isten meg fogja áldani az erőfeszítéseidet.” (Abdus Salam: “Poor As a Nation” in Tahzeebul Akhlaq. Aligarh Muslim University, India. January 1986; trans. Zakaria Virk)
A New Scientist lapnak 1977. augusztus 27-én adott interjújában Salam ezt mondta: „Minden embernek szüksége van vallásra (…) ez a mélyebb vallásos érzület az emberiség egyik elsődleges mozgatórugója.”
Ugyanebben az interjúban Salam a szimmetria problémájával kapcsolatos érdeklődését a következőképpen magyarázta: „Ez lehet, hogy muzulmán örökségemből származik, mert az Isten által teremtett világegyetemet így gondoltuk el: a szépség, szimmetria és harmónia, a regularitás és a káosz hiányának gondolatával. Az Úr gondolatait próbáljuk felfedezni; természetesen legtöbbször nyomorúságos kudarcot vallunk ebben, néha azonban nagy megelégedést ad egy parányi igazság meglátása.”
„Science and Religion” c. cikkében írta: „Einstein az ábrahámi hitben született; a maga módján mélyen vallásos volt. A csodálatnak ez az érzése vezeti a legtöbb tudóst egy Legfőbb Lényhez – aki a der Alte, az Öreg, ahogy Einstein szeretettel nevezte az Istenséget – egy Felsőbb Intelligencia, az egész Teremtés és a Természeti Törvény Ura.” (C.H. Lai és Azim Kidwai, szerk: Ideals and Realities: Selected Essays of Abdus Salam. World Scientific Publishing Co. Ltd., 1989, 285)
Pál apostol szerint Isten létezését (Dawkins szóhasználatával: az „Isten-hipotézist”) a világ értelmes vizsgálata is alátámasztja (Róm 1,20). Ha ez így van, akkor egy ortodox zsidó és egy muszlim egy dologban mindenképpen többet tud egy materialistánál.
A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy az amúgy tényleg jelentős Abdus Salam tudatosan, állami politikaegyáltalán nincs számon tartva Pakisztánban, sőt a sírkövéről is levésették, hogy muszlim lett volna !
Ugyanis az Ahmadiya szekta tagja volt, ezt pedig világszerte utálják nem csak a szunni, de a 12 imámos síta muszlimok is….többek között mert eretnek módon nem hisz a fegyveres dzsihádban.
Ez az utálat olyan átható, hogy a siklósi Mecsetben, Magyarországon, egy magyar állami múzeumban is számos délszláv nyelvű, ahmadiya ellenes propaganda van kirakva, a bosnyák Korán és mindenféle kegyes irat mellett …ugyanis pénteken rendes mecsetként használja a helyi és a környéken lakó bosnyák közösség.
De azért ne faragjunk szenteket belőlük, bár más közösségek felé tényleg roppant békések, sajnos becsületgyilkosságok ott is előfordulhatnak, ahogy pár hónapja egy Európában élő 19 éves ahmadiya lányt öltek meg a saját szülei, mert óvszert találtak nála. Bár ez lehet hogy inkább a Pakisztán tradicionalizmus, mintsem vallás kérdése, ismert hogy Pakisztánban a keresztényeknél is a családok rendelkezik el a házasságot, amúgy nem működik rosszabbul mint a nyugati modell, sőt…
De összességében az ahmadiya az egyik leginkább pacifista és tényleg jámbor muszlim irányzat. A bahá’i is pacifista, de az már nem tekinti Iszlámnak magát.
Amúgy Salam volt John Polkinghorne mestere (PhD témavezetője) , amiért csak hálásak lehetünk neki.