A mai európai kultúra megértéséhez szükséges, hogy tisztában legyünk a szekularizmus szó valódi jelentésével. Ehhez először is meg kell különböztetnünk egymástól a szekularizáció és a szekularizmus fogalmát. Szekularizáció alatt általában azt a folyamatot értik, hogy a társadalmakban fokozatosan nő a vallásilag semleges közös tér, a magánszférába száműzve a vallásokat, intézményeikkel együtt. Ez a folyamat Európában látványos gyorsasággal ment végbe. A szekularizáció következtében a keresztény vallás a társadalmat szervező erőből muzeális épületekre redukálódott és marginális közösségekbe húzódott vissza.

Az elvilágiasodást a 70-es évek elején globális szinten is megállíthatatlannak gondolták. Peter Berger szociológus könyvei a vallás teljes térvesztését jósolták. Ezt a tételét később visszavonta, hiszen azóta a világban pont a vallások látványos előretörését figyelhettük meg, elsősorban az iszlám terjeszkedése és az evangéliumi (főleg pünkösdi) mozgalom missziója következtében. Európában is megállt egy ponton a vallástalanodás folyamata, a társadalom legfontosabb tereiről (művészet, tudomány, média, politika) azonban kiszorult a keresztény vallás. A társadalom közös tereiben a szekularizáció lényegében végbement. Európa elvilágiasodott.

Liberális ideológiai nézőpontból a szekularizáció sikertörténet, hiszen olyan vallásilag semleges közös tér jött létre, amelyben mindenki a maga vallási meggyőződéseit hátrahagyva vehet részt. Hogy ez a valóságban így van-e, és beszélhetünk-e valódi sikertörténetről, az talán az egyik legnagyobb vita ma az európai társadalompolitikában. Van azonban egy sokkal fontosabb kérdés, ez pedig az, hogy a szekularizáció folyamata vajon tényleg egy ideológiailag semleges folyamat volt-e. A válasz határozott nem. A szekularizáció mögött a szekularizmus ideológiája áll, egy markáns világnézeti alapállás, amely számos más világnézet felett kíván diszponálni.

A szó etimológiája rámutat a jelenség gyökerére is. A latin nyelvben két szó jelölte azt, amit mi „világ”-nak nevezünk. Az egyik a mundus, a másik a saeculum. A mundus térben, a saeculum időben érti a világ fogalmát. A mundus azt az életteret jelöli, amelyben az életünk zajlik, amely a mindennapjainkat meghatározza. A saeculum temporális jelentéssel bír, ellentéte az örökkévalóság. A saeculum az itt és most (hic et nunc), azzal áll szemben, ami eljövendő vagy örökkévaló. A saeculum a jelen kor, az, ami ideiglenes és belátható.

A szekularizmus a saeculum ideológiája. Annak a rendszerbe foglalása, hogy semmi nem létezik, vagy semmi más nem fontos, csak az itt és most. A szekularizmus az itt és most ideológiája, vagy ha úgy tetszik: vallása. Az a hitrendszer, hogy csak az itt és most létezik. Ebben a vallásban az a legfontosabb, hogy kizárja az örökkévalóságot a gondolkodásból és a cselekvésből. Mindent az itt és most határoz meg. Minden az itt és most számára van berendezve. Mindennek oka és célja az itt és most. A szekularizáció ebből a hitrendszerből nőtt ki. Nem egy semleges közös tér létrehozásáról szólt csupán, hanem olyan közös tér létrehozásáról, amelyet a szekularizmus ideológiája határoz meg. Az itt és most vallása.

Ha ezt megértjük, számos más jelenség is érthetővé válik az európai kultúra mindennapjaiból. Ha csak az itt és most létezik, ha csak az itt és most fontos, Európában nem katedrálisok fognak épülni, évszázadokon keresztül, amelyekben az emberek rendszeresen a náluk hatalmasabb és időtállóbb felé fordítják a figyelmüket, hanem plázák, stadionok, szórakozóhelyek – és hulladéklerakók, amelyek eltüntetik hedonista szokásaink egyre nyomasztóbb mennyiségű kacatját. Az itt és most vallása nem kegyelemként fogadja az örömöt, kivárni és megdolgozni pláne nem hajlandó érte, hanem erőszakosan követeli és úgy fizet a pillanatnyi adagért, mint a drogfüggő, aki már két napja nem jutott a szerhez.

Az itt és most vallása magától értetődő természetességgel termeli ki magából az individualizmust és a nárcizmust. Ha csak az itt és most van, akkor végső soron csak én vagyok. Csak az én örömöm, az én sikerem, az én jelentőségem számít. Az itt és most vallása kitermeli a hedonizmust is. Ha csak az itt és most van, akkor a legfőbb jó az, hogy minél több élvezetet és minél kevesebb fájdalmat éljek át. És nem valamikor az örökkévalóságban, hanem itt és most. Ennek a vallásnak a betegsége a FOMO (Fear of Missing Out): az attól való félelem, hogy valamiből kimaradok. Sok más betegség is született ebből a vallásból: az elköteleződéstől való félelem, az áldozathozatalra való készség és a hosszútávú tervezés hiánya, a fogyasztás kultusza, a termékek rövid minőségi időkorlátja, a válások nagy száma, sőt, a létre sem jött házasságok, a gyermekek fegyelmezésétől való félelem, és ezáltal egy nárcisztikus generáció felnövekedése, amely szintén csak önmagára gondol és arra a rövid kis időre, ami éppen most rendelkezésére áll.

Európa nem lett vallástalan a vallás kiszorításával. Az itt és most vallása vette át a kultúrája irányítását. Európa vallása a szekularizmus. Ebből nő ki ma szinte minden.

9 hozzászólás a “Szekularizmus – az itt és most vallása” bejegyzéshez

  • Rafael Pál says:

    Nagyon jó írás…..
    Az emberekkel való beszélgetésem során jelen van az életükben ez a gondolkodás… “Itt és most vallása”

  • dzsaszper says:

    Ide kivánkozik — bár a poszt közvetve utal rá, de nem mondja ki — legalábbis itt Európában a szekuralizmus vallása nem csak a liberális ideológiával jár kéz a kézben, hanem (akár közvetlenül, akár a liberalizmuson keresztül közvetve) a nihilista filozófiával is…

  • Son of Noon says:

    Nagyon aktuális ez , összecseng azzal, amit tapasztalok, pár napja felkerült egy videó a közösségi portálokra, ahol egy afrikai keresztény összejövetelen bekövetkezett gyógyulás van levideózva.
    Szóval, megosztottam, és pár hívő ismerősömön kívül szinte senki nem reagált rá, el is csodálkoztam, máskor ha politikailag is aktív témát osztottam meg/ gender-politika, melegházasság, stb/ akkor volt reakció, kommentelés, , most meg semmi….. ez az on-line világ , amiben élünk, egyszerűen túltelít,eltompít, közönyössé tesz, kb. úgy mint az Adásszünet c. darabban, ahol a család együtt tévézik és amikor Jézus meggyógyítja a tolókocsis embert, az felugrik, erre visszaparancsolják, hogy “Pista bácsi, üljön már le, nem látjuk a meccset..”

    🙁

    tíz éve ez még vezető hír lett volna..most meg a szennyel együtt úszik a gyémánt és a gyöngy.

    / ha vkt netán itt van a linkje: érdekelne:https://www.facebook.com/tonny.tony.9275/videos/2419905618223813/?t=0/

    az asszonynak a sorvadt karja nő vissza..elképesztő csoda..

  • Molnár Dániel says:

    Kedves Ádám,
    érdekes lenne szerintem egy statisztika is arról, hogy például Magyarországon mennyi pénz megy el az egyházakra, templomokra, mennyi adót nem fizetnek be ezek az intézmények, és rögtön nem lenne annyira “elvilágiasodott” az ország.
    A miniszterelnök el szokott járni a szent jobb körmenetre, amúgy köztudottan református, nemrég nick vujicic-al imádkozott. A református templomokban vip sorokban ülnek a politikusok.
    Rengeteg oktatási intézményt vettek át egyházak az elmúlt időkben.
    Ne tévesszenek meg a stadionépítések, az eu-s pénzekből stadiont lehet.
    Véleményem szerint egy jól hangzó szlogennek elmegy, hogy régen ez is jobb volt, de mikor? Most ha akarsz járhatsz templomba, gyakorolhatod úgy a hited, ahogy a te lelkiismereteddel legjobban megfér. Nem kell azért ott ülni a templomban minden vasárnap, mert máskülönben kinéznek a közösségből, jobb program meg úgysincs. Ez inkább lehetőséget ad a valódi megtérésre és hitre, hogy nem kötelező jellegű.
    Amikor még az állam és az egyház szorosan összefonódott, az csak annyit eredményezett, hogy az emberek hitén keresztül gyakoroltak más emberek világi hatalmat, de lehetne említeni a vallásháborúkat, és vallási alapú üldöztetéseket.
    Vagy még régebben ott voltak a görögök, rómaiak többistenhitű, hedonista életformái, Sodoma és Gombra, régen sem volt ez jobb.

  • Son of Noon says:

    # Sz Gábor… köszi hogy szóltál, továbbadtam az információt és korrigáltam. Kár hogy csalás..

  • Sz Gàbor says:

    Soon of Noon nem mondom hogy örömmel, sajnos ezek koràt is èljük.

  • A “világiság” ciklikusan tör előre, majd szorul vissza, körbe-körbe. Az itt&most %-os aránya mozgatja: ha az itt&most súlya 50% alá esik, a reakció nem marad el, felmegy a “világiság”, hogy helyreállítsa az itt&most egyensúlyát. Ha aztán az öröklét mint szempont súlya csökken 50% alá, a reakció a “világiság” visszaszorulása lesz.

    Amikor finom fagyit eszem, nem szeretném, ha egy buzgó embertárs a fülembe kiáltaná, hogy “memento mori” – miközben persze igaza lenne, erősen elméleti síkon. A vallásilag túlbuzgó korokban valami ilyesmi történik, erre ad választ a “világiasodás”. A mai korban pedig az ellenkezője történik, erre válasz a lelkiség reneszánsza.

    A téma hálás, hosszú értekezések tárgya. Az itt&most az önfeledt jó közérzet kulcsa, az örökkévalóság pedig stressz- és szorongásforrás, ám annak a kulcsa, hogy az itt&most hosszú távon is, fenntarthatóan jó legyen. A két szempont egyensúlya az optimum, ami történelmileg rövid átmeneti állapot szokott lenni. Mivel az emberiség a földet betöltve fenntarthatósági szempontokkal szembesül, az egyensúlyi állapot akár stabillá is válhat, és szerintem e felé haladunk épp, azaz az örökkévalóság súlya fokozódik, amíg eléri az 50%-ot.

  • JeNŐ says:

    Pont erre kerestem szót nemrégiben egy beszélgetésben, de csak körülírni tudtam. Ez az értékítélet mély gyökereket ad és úgy érzem, a választásokon is ezekre mozdulnak az emberek. Egy másik téma, amiről vitáztam nem rég, hogy munka-e influenszernek lenni. Az írásod ebben a kérdésben is irányt mutat számomra.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum