A mózesi teremtéstörténet második mondata érdekes asszociációt teremt Isten Lelkével kapcsolatban. Azt mondja, hogy „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett (מְרַחֶ֖פֶת) a vizek fölött.” A magyar fordítás nem rossz, de nem is adja vissza egészen az eredeti héber szó jelentését. A legtekintélyesebb héber lexikon szerint a רחף ige Piel alakban azt jelenti, hogy „rezegtetni vagy rebegtetni kezd, abban az értelemben, hogy a szárnyát csapkodja, mint amikor a madarak repülnek”, és az 1 Mózes 1,2-ben konkrétan „folyamatosan előre és hátra mozogva lebeg” jelentést hordoz (HALOT, 1220). Egy másik héber lexikon szerint a רחף ige Piel alakban azt jelenti, hogy „lebeg”, és talán azt is, hogy „költ/kotlik” (és „megtermékenyít”) (BDB, 934).
A mózesi szövegben szereplő héber ige egyetlen további előfordulása az Ószövetségben (szintén Piel alakban) az 5 Mózes 32,11, ahol ezt olvassuk: „mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes (יְרַחֵ֑ף), kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket”. Az „Isten Lelke lebegett a vizek felett” mondatban a lebegés olyasfajta mozdulatot sejtet tehát, mint mikor a sas kiterjesztett szárnnyal lebeg a fiókái fölött, védelmezve őket. A teremtéstörténetben található kép ezt a védelmező lebegést és a kotlás/költés jelentésárnyalatát viszi át Isten Lelkére. C. John Collins szerint a Lélek „kotlása” és a Szentlélekre máshol használt galamb metafora között is szándékos kapcsolat van (Genesis 1-4, 45).
Mivel Isten Lelkének lebegése a kozmosz születésével összefüggésben kerül elő, egyáltalán nem távoli asszociáció az a következtetés, hogy a szerző szerint Isten Lelke költi ki a káoszban megszületendő életet. Talán a megtermékenyítés gondolata is belefér a képbe, bár Umberto Cassuto kissé szkeptikus ezt illetően (A Commentary on the Book of Genesis, 25). Mivel Isten Lelke a bibliai kinyilatkoztatásban gyakran az élet forrása, ezért itt is láthatjuk benne az életadó, életre keltő, „kikeltő” Lelket, sőt, a szerző által választott ige mintha szándékosan terelné ebbe az irányba a képzeletünket. A káosz szétválasztása az isteni Ige által történik, az élettel való megtöltése viszont az isteni Lélek munkája.
Már bocsánat, de az előző írásodban is feltűnt ez a bizonyos káosz:
„8. A világban rendezettség van. A teremtés során a világ az őskáoszból emelkedik ki. Isten szava rendet hoz létre. A világban való rendezettség a normális állapot.”
Holott ilyen a Bibliában tudomásom szerint nincsen.
Isten a láthatatlanból (azaz a számunkra láthatatlanból) teremtette a világot. (Másik gyakori tévedés még hogy a „semmiből teremtette”.)
A káoszból való teremtés inkább az ateista-materialista evolúcióelméletből ismerős nekem. Annak ugyanis a lényege, hogy a rendező elvek a véletlent rendezik, azaz a káoszt. A véletlen szükséges a materialista evó elmélethez: hiszen a rendező elvek (a természeti törvények) nem tudatosak, hanem mindenre hatnak, vakon, így aztán kialakítanak életképest és nem életképest, jobbat, rosszabbat, a jobb/életképesebb pedig túlél, győz. Ez a materialista evó elmélet lényege: káosz amit vakon rendeznek a rendező elvek.
A Bibliában sehol se olvasok én olyat, hogy Isten a káoszt rendezné. Nincs szüksége neki káoszra. Ő önmagából hoz elő mindent, azaz a számunkra láthatatlanból.
Ja de amúgy az előző ,és ez az írásod is tök jó, leszámítva ezt káosz dolgot. 🙂
„A föld kietlen és puszta (tohuvavohu) volt.” (וְהָאָ֗רֶץ הָיְתָ֥ה תֹ֙הוּ֙ וָבֹ֔הוּ) A sötétség, a mélység és a víz is kapcsolatos a mitológiai őskáosszal, melyet a teremtéstörténetben Isten rendezett el és töltött meg élettel. Hogy mi ez a káosz, arról lehet vitatkozni, hogy a káosz a legjobb szó-e rá, arról is, de hogy volt valamiféle tohuvavohu, mélység, sötétség és vízek, melyből a rend és az élet kiemelkedett, és amellyel kontrasztban áll, azt maga a szöveg állítja.
Rossz válasz…
Olyan alapos a cáfolatod, hogy hirtelen nem is tudom, melyik végén kezdjem megválaszolni.
Ez vicces volt. :D:D:D
endi emlékszel balati írására ami az érvelési technikád alaposságáról szól?? 😀
(tohuvavohu, erre a héber kifejezésre egy kész teoriát felépittetek egyes teolgusok, azt ,hogy volt egy mostani világ elött egy másik amit Isten elpusztitott. „gap teoria”
Mi a véleményed erröl Ádám?
Pali, elkezdtem már írni egy bejegyzést a tohuvavohuról. A gap-teória szerintem tévedés.
Villám, általában szoktam érvelni. Elég sokat írok, blogokat is, hozzászólásokat is. Ha te egy-egy ilyen megmozdulásom alapján azt állítod hogy nem alapos az érvelési technikám, akkor ritka nagy ostobaságot állítasz. De hát legyél persze boldog vele, a többiekkel együtt. Hajrá.
Üdv Endi
Ha te nem érted jelen esetben a poént, arról nem tehetek. Hát komikus volt a reagálásod meg Ádám reagálása mely emlékeztetett egy bejegyzésre. Mellesleg amihez nem fűlik a fogad ahhoz valóban olyan érveléssel is nyúlsz. Balati is mintha ezt állította volna, nem pedig általánosságban. 🙂
Annyira érzékeny vagy, hogy nem lehet poénkodni se. Emlékeztet ez egy emberre, aki általában egy chaten volt és beszélt mindenféléről ,majd egyszer beírta, hogy szerinte a Sátán teremtette a szúnyogot, erre nyomtam neki egy ilyet „haha :D”, mert vicces volt a gondolat, erre úgy megsértődött, hogy többé szóba se állt velem ,sőt gúnyolódóvá lettem. Nos ilyen a túlérzékenység: idegenek ismerősök beszéde egykutya, minden halálosan komoly.
De mivel ilyen érzékeny vagy, ezért bocs az utalás miatt. Az „érvelés” és válasz reakció meg vicces volt.:D
😛
Szia Ádám!
Nekem tetszik az írásod és szerintem a Szentírás talaján megáll.
Lehet, hogy sántít a kép, de amikor egy építész egy csodálatos kastélyt épít ott is van előbb tohuvabohu, káosz és ez semmit nem von le annak a szépségéből. Ez a káosz nem a Sátáni káosz, hanem a teremtő káosz (biztos van rá jobb szó is, csak nem találok)
A semmiből való teremtés (creatio ex nihilo) nehezen megfogható, de summázza azt, hogy Isten egyedül örök, minden más egyszer teremtetett és van kezdete.
Nazo, Isten nem a semmiből teremtett, hanem a (számunkra) láthatatlanból.
Továbbá nem is káoszból.
Az a baj, hogy ezek úgy tűnnek, mintha nem számítanának és mintha csak szőrszálhasogatás lenne a részemről, pedig szerintem súlyos tévedések.
Endi, kifejtenéd, légyszi, hogy szerinted miért van jelentősége? Én úgy vélem, hogy amikor a Biblia arról beszél, hogy „kezdetben volt az Ige” stb., azzal azt fejezi ki, hogy csak Isten volt, és semmi más. Ami pedig létrejött, az a nem létezőből jött létre, a láthatatlanból, a semmiből. Nem látok túl nagy különbséget. Ezért érdekelne, hogy szerinted mi a jelentősége.
Köszönöm megtisztelő válaszod. :]
Infaustus, Istennek semmire sincs szüksége ahhoz hogy teremtsen, csak úgymond önmagára. A saját ötleteit csinálja meg. 🙂 Nincs szüksége anyagra, hiszen azt is ő csinálta. Káoszra aztán főleg nincs szüksége, mert a káosz az a rend ellentéte. Az evó elmélet egyik lényege hogy káoszt rendez (vakon).
Isten nem a semmiből teremt, hanem a saját ötleteit valósítja meg. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni. Az főleg fáj mikor úgy említik ezt, mintha a Bibliából idéznének, pedig ilyen nincs a Bibliában. Az van ott hogy Isten a láthatatlanból teremt. A láthatatlan pedig ő maga.
Pl. most is írtad, hogy „ami létrejött az a nem létezőből jött létre” – ez nem igaz. Létezett az, mert „Istennél volt”. Ha az apostol úgy fogalmazott, hogy „benne élünk” akkor én hasonlóan fogalmazva azt mondhatom, hogy Isten önmagából teremtett.
Kedves endi, szerinted mi a tohuvavohu, az az alaktalan/formátlan/kusza (tohu) és puszta/üres/kietlen (bohu) valami, amit Isten szétválaszt, elrendez és élettel tölt meg? (Vö. Jeremiás 4,23.) És mi a mélység meg a vizek, mely fölött Isten Lelke lebegett?
Hogy mi a különbség a „semmi” és „láthatatlan” között? Konkrétan nem könnyű feladat egy halandónak ezt megfogalmazni,de röviden kb. annyi,mint a „semmi” és Isten között. 🙂
Isten Szellem,a szellemi valóság (mely Benne van) pedig nem egyenlő a semmivel. Végsősoron mondhatjuk talán,hogy Isten Önmagából,mint láthatatlanból teremtette a láthatókat. Röviden én ebben látom a különbséget,és a „nem mindegy”-et. 🙂
nos,tenyleg nem szabad erzekenykedni[megsertodni] mert, resz szerint valo az ismeret.szeretnem hangsulyozni hogy, azert mert tudjuk az eredeti legjobb forditast az meg nem kijelentes,Pal testverunk azert imadkozik hogy isten adja meg nekunk a bolcsessegnek es kijelentesnek szellemet. tehat nem a jo forditason mulik a magyarazat hanem szt. szellem kijelentese altal.hat hogyne lenne ott kaosz,zurzavar ahol sotetseg melyseg kietlenseg pusztasag van,ezeket mind a satannal,kapcsolatba lehet hozni,,,pl,PAL MONDJA NEM VAGYUNK A SOTETSEGE,TEHAT EZEK A FOGALMAK NEM CSAK A FOLD AKKORI ALLAPOTARA VONATKOZNAK,HANEM UZENETET IS KOZVETITENEK,SZELLEMIT. PELDAUL A VIZEK JELENTESE MEGTALALHATO A JAN JELENESEK;17,15-BEN ES AZ ESAIAS;17,12-13-BAN.DE EZ MAR TUDOM NAGYON KEMENY ELEDEL MERT SOK KERDEST VET FEL.DE VANNAK AKIKNEK MEG JELENTI AZ UR.IMADKOZNI KELL HOGY AZ UR,,,,,AKKOR MEGNYILATKOZTATA AZ O ELMEJUKET HOGY ERTSEK AZ IRASOKAT…ERRE VAN SZUKSEGUNK MINNYAJUNKNAK ES AKKOR NEM LESZNEK SZOHARCOK HANEM EGYFELEKEPPEN FOGJUK ERTELMEZNI AZ IRASOKAT …AZ UR ALDJON MEG BENNETEKET A KIJELENTES SZELLEMEVEL AMEN
MEG ANYIT SZERETNEK HOZZA SZOLNI HOGY ISTEN IGEJE TARTALMAZZA MAGABAN HORDOZZA A MEGVALOSITAST,ES A MEGVALOSULAST TEHAT NINCS SZUKSEGE HOGY A ‘SEMMIBOL, AZ ALTALUNK NEM LATHATOBOL TEREMTSEN NEM,,,,HANEM O AZERT TEREMTO MERT AMIT ELGONDOL AZT ELO TUDJA SZOLITANI MERT A BESZEDE TARTALMAZZA A…..
Kedves Ádám !
Érdekes a fejtegetésed. Egy érdekes dologgal szeretném kiegészíteni.
Valamikor még évtizedekkel ezelőtt életemben egy fontos válaszúthoz érkeztem amely alapvetően meghatározta a jövőbeli pályafutásomat. Két egymást kizáró dolog között kellett döntenem, de sehogy sem boldogultam. Mindkét előttem álló úton elszerettem volna indulni, de választanom kellett. Ekkor történt a következő….
„Hirtelen felemelkedtem a szobámat fentről és kintről láttam. Emelkedtem tovább. Túl a háztetőkön, túl a felhőkön. Egyre magasabbra és egyre távolabb. Kintről láttam a Földet a Naprendszert. Gyorsan kint voltam a csillagközi térben. Csodálatos és lenyűgöző látvány volt. De emelkedtem tovább. Magam mögött hagytam a Galaxist. Az extragalaxisok között emelkedtem tovább egyre sebesebben. A galaxisok elmaradtak, de az emelkedés tovább folytatótott. Az összes galaxis mögöttem már csak egy halvány csillagszerű pont volt amikor megálltam és nem haladtam tovább. Az Erő amely felemelt megállított. Mögöttem egy óriási mélység volt, amit láttam és érzékeltem, de a tekintetem előre nézett az ellenkező irányba. Egy kiterjedt óriási halvány vöröses fátyolszerű felhő volt előttem, amelyből valami megnyugtató és meleg áradt felém. Ekkor a kérdéseimre választ kaptam, anélkül, hogy egy hang is hallható lett volna. Tudtam, hogy hol vagyok és mi az amit látok.”
Látom, hogy jól ismered az eredeti héber szöveget. A kérdésem. Az Isten lelkének lebegése nem folyamatos igeidőben van-e ?. Nem csak a teremtéskor lebegett a mindenség fölött az Úr lelke, hanem ma is folyamatosan.