A magát többnyire nem különösebben barátságos embernek mutató Hont András – a HVG volt újságírója – a minap egy nagyon fontos dolgot mondott ki a magyar társadalom és a politika kapcsolatáról. „Az a helyzet, hogy ez a fajta világi, ellenzéki – mittudomén milyen – közvélemény semmit nem fog megérteni Magyarországból addig, amíg fel nem fogja azt, hogy vannak olyan közösségek, vannak olyan hagyományok, amelyek Fidesztől függetlenül léteznek. Számukra az, hogy eucharisztikus világkongresszus van, az nem egy politikai esemény.”
Ehhez kapcsolódik Kunszabó Zoltán friss publicisztikája a 777 blogon, aki azt teszi szóvá, hogy a NEK gigantikus körmenetéről szinte egyáltalán nem tudósított a magyar média. „Elvégre nem mindennapos, hogy valamely ügy képviseletében akkora embertömeg vonul fel, amelynek eleje már a Hősök terén van, amikor a vége még a Deák tér előtt, a József Attila utcában halad, teljes szélességében betöltve azt, és végig az Andrássy utat is!” Ez az embertömeg akkor is felvonul, ha a média nem tud róluk. És vannak más tömegek is.
Hibát követünk el, ha túlértékeljük a politika társadalomformáló hatását, és azt feltételezzük, hogy a politikusok irányítják az emberek gondolkodását. Nem becsülném le a politikai kommunikáció szerepét, de egyszerűen irreális az a feltételezés, hogy a politika ilyen mélyen bele tudna nyúlni az emberek szívébe. A valóság éppen az ellenkezője ennek. Az emberi szív jelenik meg a politikai térben is és befolyásolja azt. Akár úgy, hogy a politikában is képviselik az emberek azt, amivel a szívük tele van (vagy amitől a szívük üres), akár úgy, hogy a politikusok hízelegnek egy bizonyos típusú embertömegnek, hogy megnyerjék a szívüket.
Az emberek alapvetően világnézetek és létszemléletek mentén tájékozódnak a világban – még akkor is, ha ezek nagy része zsigeri. Ezek közé tartozik az ateizmus vagy a vallásosság, a gyökerek vagy a gyökértelenség, generációs sérelmek vagy egyéni keserűségek, a közösséghez tartozás vagy annak hiánya, a családi élet sikere vagy sikertelensége, a nemzeti elkötelezettség vagy a kozmopolita életérzés, az irigység, az empátia, a tisztelet vagy a lázadás, a hála vagy a sérelmi indulat. Ezek mind megelőzik a politikát, de befolyással vannak arra, hogy hogyan viszonyulunk a politikához, és hogy a politikusok hogyan viszonyulnak hozzánk.
Ne higgyük el azt a hazugságot, hogy mindent a politika irányít! A valóságban a politika még csak nem is mindenre van hatással. Sokkal mélyebb erők dolgoznak bennünk annál, hogy így legyen. Sokkal mélyebb erők dolgoznak a társadalomban is annál, hogy így legyen. Hont Andrásnak igaza van: semmit nem fogunk megérteni Magyarországból addig, amíg fel nem fogjuk, hogy vannak olyan közösségek, vannak olyan hagyományok, amelyek a politikától függetlenül léteznek. Magáról Krisztusról és az evangéliumról nem is beszélve. Ha ezekre figyelünk, a vitáinkba is kevésbé türemkedik be a politika.
Ez a ” nem- értés” világpolitikai tényező, a szekuláris és hedonista nyugati értelmiség képtelen elhinni hogy a vallásokban van aki tényleg hisz. Tanulságos, ahogy az afganisztáni háború egyik ” fontos szakértő” -je beismerte, kb 2020 -ra jöttek rá, hogy a tálib katonáknak fontos az iszlám. Bravó, örülök hogy 19 év múlva csak leesett.
De nálunk is, az egyik elemző blog, Szele Tamás tollából továbbra is csak mint a lítium miatt zajló háborút hajlandó megérteni a dzsihádot. Tehát valaki azért szerel magára bombát, és öl és hal, mert bányászati jogokat akar másoknak?
Ez már olyan, mint Mikszáth novellájában, ahol a falu határában magát felakasztó öngyilkost a helyi parasztok meggyanúsították, hogy a Generali Biztosító embere, aki direkt azért lett ott öngyilkos, hogy rontsa a telek piaci értékét.
Nevetséges redukció, az emberi valóság minden olyan szelete iránti vakság, ami nem a pénz és a közvetlen hatalom.
Pedig saját köreiknek elvakult ” igazság” és bosszú hadjárarai a fehér ciszhetero patriarchális elnyomás ellen, meg hasonló badarságok is kvázi vallási dzsihád, igaz ők még nem halnának meg érte. De a bolsevik példa szerint az a radikális generáció is megjelenhet, amelyik már ölni és halni képes ezért.
Így van, egyetértek. Nem a keresztények viszonyulnak a politikához, hanem a politika viszonyul a keresztényekhez.
Sajnos az eucharisztikus világkongresszus és a gigantikus körmenet – politika ide, vagy oda -, a bálványimádásról szól, aki pedig keveri a katolicizmust és az általa uralt ökumenét a krisztuskövetéssel, az ne írjon egy betűt sem, pláne ne keresztény igazságmagyarázó képében tetszelegve.
Varga Zoltán, ” örülök” hogy ennyire jól megragadta a poszt ” lényegét „.
Persze katolikus szemmel is van bajom vele, de ha evangéliumi protestáns lennék, is úgy érezném, kb csak azzal nem foglalkozik a kritikájában, amiről a kálvinista és evangélikál író ténylegesen szól.
Józsué könyve 5:13-15
Sok mindenben egyetértek Szabados Ádámmal. Mivel az ismereteim nem olyan mértékűek, ezért nem fogok bele fejtegetésekbe.
Gondolom, igy is szabad hozzászólni. Csak egyszerű „szurkolói” szinten.