Ellis Potter post-mortem szemináriumoknak nevezi az ELF hivatalos vége utáni post-Forum szemináriumokat. Részben azért, mert öt nap intenzív tanulás után kevés energia marad az emberekben bármit is befogadni, de azért is, mert mindig van valami lehangoló egy felemelő konferencia végében. Ahogy mállik szét minden, mennek el a résztvevők, ürül ki a helyszín, búcsúzkodunk, vagy éppen nem sikerül elbúcsúzni (immár harmadszor) valakitől, akivel sokat beszélgettünk – ez egyfajta halál. Legalábbis úgy éljük meg. A szomorúság nem tart sokáig, de a veszteség ilyenkor valódinak hat. Persze az élet új frissessége is bennünk van, csak éppen alszik és ott akar maradni, ahol megszületett. Ebben a hangulatban pötyögöm be ezt az utolsó ELF-tudósítást.

Az én post-Forum szemináriumomon Andrew Fellows tanított a ragaszkodás teológiájáról és a lelki valóság érzékelésének elvesztéséről. Andrew arról beszélt, hogy a lelki valóság iránti érzéketlenség és a szív „bálványaihoz” való ragaszkodás között szoros kapcsolat van. Minél több vágyunkat elégítjük ki valamilyen Isten-pótló bálvány szolgálatában, annál inkább kiürül belső énünk, és miközben a bálványainknál átélt kielégülés utáni vágyunk erősödik, a lelki valóság iránti fogákonyságunk egyre csökken. Ezen is tovább fogok gondolkodni, ha kialudtam magam.

Jövőre megint Egerben lesz az ELF, május 19-24-ig. Ha valaki kedvet kapott hozzá, azt ajánlom, látogasson el a European Leadership Forum honlapjára és olvasson utána a jelentkezés folyamatának. Általában két ajánlás szükséges hozzá, és egy kis türelem a regisztrációs hercehurcához. Érdemes lesz minél hamarabb jelentkezni, hogy legyen még megpályázható ösztöndij.

Holnap nem lesz új bejegyzés, pihenek.