Az elmúlt időszakban rengeteg médium idézte a súlyosan mozgáskorlátozott állapotában is brilliáns elmével rendelkező Stephen Hawking provokatív megállapítását, miszerint „a mennyország kitalált tündérmese azoknak, akik félnek a sötétben”. A The Washinton Post nemrégiben „What Stephen Hawking doesn’t understand about heaven” (Amit Stephen Hawking nem ért a mennyel kapcsolatban) címmel közölte N. T. Wright durhami anglikán püspök rövid válaszát. Wright arra figyelmezteti a természettudóst, hogy mondatával egyrészt átlépte kompetenciájának határait, másrészt semmi újdonságot nem mondott, hiszen csak egy régen ismert – és cáfolt – filozófia állítását ismételte meg. Az alábbiakban Wright cikkét szeretném magyarra fordítva teljes terjedelmében közzétenni.
„Lehangoló látni, amint Stephen Hawking, szakterületének egyik legkiemelkedőbb elméje olyan dolgokról kezd szaktekintélyként megnyilatkozni, melyekről láthatóan kevesebbet tud, mint sok átlagosan művelt keresztény. Persze, sok ember gondol úgy a mennyre, mint valami halálon túli rózsaszín álomra, hogy a meghalás gondolata kevésbé tűnjön borzalmasnak a számára. Nem kérdés az sem, hogy a probléma az emberi fajjal egyidős. Azonban a Bibliában a ’menny’ nem ’egy hely, ahova az emberek halálukkor mennek’. A Bibliában a menny Isten tere, míg a föld (vagy ha úgy tetszik, a ’kozmosz’, vagy a ’teremtés’) a mi terünk. És a Biblia világosan tanítja, hogy a kettő átfedésben van egymással és összekapcsolódik. A régi zsidóknak a templom volt a hely, ahol ez megtörtént; a keresztényeknek Jézus ez a hely, és utána, meglepő módon, magukban a keresztényekben történik meg, mert ők is, a lelkükben Isten temploma lettek.
Hawking a ’mennybemenetel’ meglehetősen primitív és a Bibliától elrugaszkodott képével dolgozik. Jó, persze, ha Hawking a halál utáni élet teljes egészében keresztény, kétlépcsős képével találkozna (először ’Krisztussal’ a ’mennyben’ vagy ’paradicsomban’, majd utána a testi feltámadás, amikor Isten megújítja az egész világot), kétségkívül elvetné mint valami hihetetlen dolgot. Én csak azon gondolkodom, vajon rászánta-e valaha magát, hogy magasan kalibrált értelmével megvizsgálja a Jézussal és a feltámadással kapcsolatos bizonyítékokat. Kétségeim vannak, Angliában a legtöbb ember nem veszi ehhez a fáradságot. Viszont ameddig ezt Hawking nem tette meg, a mennyről mondott véleménye nem ér többet, mint az én véleményem az atomfizikáról; vagyis nem ér szinte semmit.
És hogy a teremtés önmagát okozta-e? Azon töröm a fejem, vajon Hawking tudja-e, hogy pusztán a régi epikureus felfogás egy változatát kelti életre, melyben az istenek távoliak, nem számítanak, a világnak és az emberi életnek pedig önmagát kell működtetnie. Ez aligha a bizonyítékok tanulmányozása révén leszűrt végkövetkeztetés, ez egy ismert világnézet, melyet a felvilágosodás óta a legtöbb nyugati ember magáénak vall. Ez által a világnézet által a szekuláris demokrácia önmagát abszolútnak vélheti, számos – és éppen manapság nyilvánvalóvá váló – kudarca ellenére is. Nyomasztó, hogy Hawking úgy tűnik, nincs tudatában ennek, ezért nem is gondolkodott el azon, hogy az epikureus felfogásnak lehetnek rendkívül szofisztikált ókori és modern kritikái, melyeket meg kellene vizsgálnia. Többek között a keresztény kritikát, amely, ahogy már említettem, Jézusban összpontosul.
Persze a ’tudomány és vallás’ régi szembeállítása is ennek a világnézetnek a hatására született, és szükséges ma már újragondolni. A korai keresztényeket inkább meghökkentette volna, ha azt látják, hogy világnézetüket a ’vallás’ cimkével látják el. A kereszténység ugyanis filozófia volt, politika, kultúra, elhívás… a ’vallás’ kategória a probléma része, nem a megoldásé.”
Azt hiszem, N. T. Wright fején találta a szöget.
Én nem hiszem, hogy N. T. Wright fején találta volna a szöget.
Nem hiszem azt, hogy Hawking „pusztán a régi epikureus felfogás egy változatát kelti életre”. Hawking úgy látja, hogy a világegyetem (és tegyük hozzá, a történelem) tanulmányozása során nem merülnek fel olyan problémák, amelyeket egy isten, egy transzcendentális világ feltételezése által jobban meg lehetne magyarázni, mint a modern tudományos szemlélettel. Nem arról van szó, hogy az epikureizmus szerint az istenek nem számítanak, hanem arról, hogy nem látjuk a világban működő istent/isteneket.
Szent Pál azt írta: „Amit ugyanis tudni lehet Istenről, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik. Hiszen azt, ami láthatatlan benne. örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ termetése óta, mert az értelem a teremtmények révén felismeri.”
Hawking az egyik ellenpéldája (sok millió más ember mellett), hogy Szent Pálnak nincs igaza.
Mert nem olvastad el Pál általad idézett szavainak közvetlen előzményét: „gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot” (Róma 1,18).
Az általad idézett részlet teszi teljesen elfogadhatatlanná Szent Pál okfejtését. Szerinted tényleg arról van szó, hogy Hawking (és az ateisták milliói) gonoszságból nem hajlandók felismerni Istent?
És gonoszságuk mind szexuális eltévelyedésben (homoszexualitásban) mutatkozik meg, mint ahogy Szent Pál folytatja? „Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. … a férfiak is, elhagyva a természet szerint való együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek.”
A gonoszság (istentelenség) lényege éppen Isten ismeretének elnyomásában van. Az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás és az azonos neműekkel létesített szexuális kapcsolat – amikor egy társadalomban előfordul – Istennek mint vonatkoztatási pontnak az elvetéséből fakad, az istentelenség logikus következménye.
Ebben nagyon nem értünk egyet. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a gonoszság és az istentelenség között.
Az azonos neműekkel létesített szexuális kapcsolatot – ami minden társadalomban előfordul – pedig az „istentelenek” között is csak egy kisebbség folytat.
Brabant, igenis egyelőségjelet lehet tenni a gonoszság és az istentelenség között, vagyis pontosabban megfogalmazva a gonoszság egyik típusa az istentelenség.
Sajnos senkit nem érdekel, hogy te hogyan gondolkozol és mivel értesz, vagy nem értesz egyet a Bibliából. Csak annyi a lényeg, hogy te Isten csalhatatlan, és abszolút megbízható Szent Igéjének ellent mersz mondani. Majd ezzel el kell számolnod Isten előtt.
Sajnos nem tudod, hogy Isten sohasem hazudik, és az apostolain keresztül a Bibliában leírt dolgokban sem.
Ha keresztény vagy, több alázattal kellene fordulnod Isten Igéje felé, ha nem, akkor egy pogány szellemiségű oldalt tudok ajánlani.
Kedves R, engem érdekel, hogy brabant89 mit gondol, és annak is örülök, hogy olvassa ezt a blogot. Légy szíves, ne küldd el máshova, hátha ő is megszereti itt Isten igéjét.
A ’gonoszság’, mint istentelenség fogalmával – igenis behatárolhatót,- egyetértek akkor, ha istentelenségen, pl.: a szeretet és fény hiányát értjük.
Ergo: feltételezzük, vagy megtapasztaljuk, hogy Isten: maga a Fény és a Szeretet …:)
És most egy isteni klisében, lényegretörően és sarkalatosan fogalmazok, mert a nüanszok változnak úgy az írott történelem, mint az egyén életében, s épp a nüanszokból adódik, ki, miben, mikor lát sötétebben, vagy épp tapogatódzik a sötétben …
Az emberi lét értelme: isteni eredetünk kinyilvánításán ’dolgozva’: a szív (mint szeretet) és az elme (mint tudás) ’fényével’ egyensúlyozva, s a fizikai testbe leszületett Lélek-Szellemiségünk javára gyarapítva önmagunk … a kiteljesedés, majd beteljesedés által …
Amikor a szív és elme fénye egyidőben és egyenlő mértékben van jelen, – a tökéletes isteni egyensúlyi állapot megvalósulhat (már az egyén életében), mint ’belátás’ spirituális bölcsessége …
Így a ’gonoszság’, – átmenetileg – egy kiüresedett, s a tudás (mint fény) hiánya okozta elsötétedés lehet jelen, s e kilátástalan állapot szüli a félelmet, a szorongást, melyre (mint tapasztaljuk) mindenki másként reagál …
S. Hawking-nak a világ megismerésére irányuló kutatásai, – épp a maga területére fókuszált, specializálódott szakismeretei miatt, – bekorlátozottak … ezért N.T. Wright válaszát nagyon találónak érzem.
Az Isten-Ember Útját nem az aktuális emberi élet szakaszaival mérik ’Odafenn’… Mi, a Lélek-Szellemiségének – valószínűleg – csak a szellemi rész aspektusát érzékeljük, s kívülállóként az ’látható’, hogy a jelenben, mely kutatási területre összpontosít …
…de:
„Nem minden az, aminek látszik” …
Az istenemberi mivoltának, – remélhetőleg – „átmeneti rövidzárlata” következményeként esett Hawking a saját emberi ego pökhendiségének csapdájába, – e cikkben tárgyalt kijelentésével …
Amint emberi elméje nyitottá válik más megközelítési módokra, saját tapasztalási élményei fogják vezetni a ‘tágabb’ Univerzum felfedezéséhez, összefüggéseinek a megismeréséhez …
Méghogy „szaktekintélyként”? Hawking nem pl egy vitás rovartani vagy orvosi kérdésben nyilatkozott arról hogy szerinte ez vagy az hogy működik, hisz ilyenekhez esetleg halvány gőze sincs. Mindössze véleményt nyilvánított hogy szerinte a vallások úgy ahogy vannak, humbugok, mennyestül-mindenestül, az már mellékes hogy ezt ki hogy képzeli. A rovarok vagy a belső szervek létezését biztosan nem vitatná; és szavait sem egy vallási fórumon afféle „szakrális publikációként” adta elő. Ezzel lehet egyetérteni vagy nem, na de belemagyarázni azt hogy valamibe belekontárkodik vagy provokál, túlzás.
Hawking természettudományos tekintélyével filozófiai véleményt mondott egy olyan vallásról, melyet láthatóan nem ért. Ez a lényeg.
A friss hozzászólásokat olvasva vettem észre ezt a cikket. Valóban nagy felelősséggel rendelkezik egy tudós, ha bármiben nyilatkozik. Jelen esetben a helyzet súlyos, de nem komoly 🙂
Hawkingot elkapta a celebvírus, olyan, mint amikor a politikus vagy a felesége szakácskönyvet ad ki. A hit az élet teljességét fogja át, így csak akkor szabad ebben megnyilatkozni (pl. mi nincs), ha azt is megmondjuk, hogy mi van és ez milyen következményekkel jár az életünkre nézve. Ha viszont ezt megtenné akár Hawking, akár más, akkor már nem tudós (politikus etc.) lenne, hanem próféta.
Ádám, ezt kifejtenéd kicsit világosabban?:
„A kereszténység ugyanis filozófia volt, politika, kultúra, elhívás… a ’vallás’ kategória a probléma része, nem a megoldásé.””
Igazán Wright tudná kifejteni, hogy ő mire gondolt, de ismerve a teológiáját és a világlátását, szerintem arra gondolt, hogy a kereszténység reménysége nem egy világon kívüli, éteri állapot, melyet sokan „mennyországnak” neveznek (ami mintha Hawking fejében is lenne), hanem egy olyan reménység, mely magában foglalja a világ egészének megújítását, a gondolkodásét, az emberek együttélését, a művészeteket, a tudományt, a valóság minden szegmensét. A kereszténység ebben az értelemben tehát nem egy földöntúli reménységgel kecsegtető mákony, hanem egy olyan erő, mely a földi élet összes dimenziójára kihat (már most is, és az eljövendő világban még inkább). „Új eget, és új földet várunk…”
Amiben azért kőkeményen benne van a földöntúli reménység ígérete is. Mert ez az egész Föld is újjá lesz teremtve, és maga a mennyei Jeruzsálem fog alászállni a mennyből, és Isten lesz annak világossága. Örök élet ígérete. Ha most nyomorúság is ér, kiközösítettség és szenvedés, üldöztetés és éhezés, ennek pont fordítottját kapod, odaát ezért mennyei jutalom vár, vigasztalás, öröm. akik pedig itt elvették jutalmukat, elveszítik a mennyei jutalmat.
Számomra a filozófia az egy emberi gondolkodásmenet, amivel megpróbáljunk a magunk keretei között elfogadható választ találni az élet kérdéseire, hogy valahogy elviselhetővé tegyük azt, amin nem tudunk változtatni, valami értelmet találjunk, az értelmetlenségében és hiábavalóságában egyébként kétségbeesésbe és őrületbe kergető folyamatokban.
A kereszténység azonban Krisztus halálára és feltámadására, mint valós tényre alapozott hit, nem pedig filozófia, logikázgatás. Tehát szerintem hiba lenne a kereszténységet filozófiának nevezni.
Péter,
lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam. N. T. Wright is fontosnak tartja a földöntúli reménységet, ha ez alatt a Krisztus visszajövetele utáni helyreállított világ reménységét érted. Wright csak azt hangsúlyozza, hogy ez a világ is földi lesz, hiszen nem csak új eget, de új földet is várunk. Ami Wrightnak fontos, az az, hogy ez a reménység átfogja az élet teljességét, tehát a társadalmi cselekvés (politika) szintjét is, és a gondolkodásét (filozófia) is, és már most is hat. Krisztus halála és feltámadása Wright számára is központi, ebből sugárzik ki minden más.
Ádám,
Akkor kezdem érteni. Én is hiszek benne, hogy fizikailag újjáteremtett világ lesz, valóságos fizikai földdel, és biológiai testtel fogunk rendelkezni, amely dicsőséges és örökkévaló is lesz egyben.
Számomra ez a földöntúli reménység, mert az Föld viszont meg fog semmisülni, és a „Föld az elemekkel együtt megég”. Ez egyben nem ópium, mert nem hiszek abban az egy időben elterjedt keresztény tévtanításban, hogy halálunk után szárnyas angyalputtókként fogunk hárfázgatni a rózsaszín felhők fölött, szellemekként.
Nade ez meg egyértelműen Bibliaellenes is. Tehát, ha Wright ilyen értelemben gondolkozott a Föld újjáteremtéséről, és így értette, hogy mindenre kihat a reménység (az anyagi világ megújítására is) akkor úgy tűnik, hogy egyről beszélünk.
Igen, egyről beszélünk.
A cikk lényegét (is) elmésen megvilágító rövid képregény. (A képregény maga nem a vallási témában reflektál a jelenségre, de azért jó illusztráció)
http://xkcd.com/799/
Tényleg az.:)