Ma parlamenti választásokon adhatjuk le pártokra és képviselőjelöltekre a szavazatunkat. El fog dőlni, hogy ki vezesse Magyarországot a következő négy évben, ez pedig sok egyéb következménnyel is jár. Nem lényegtelen a választás. Tény az is, hogy különbözőek vagyunk, különbözőképpen gondolkodunk, különböző szempontok alapján alakítottuk ki a véleményünket. Szavazzunk a hitünknek és a legjobb meggyőződésünknek megfelelően! Közben ne felejtsük el, hogy a legfontosabb dolgok nem fognak hétfőtől sem megváltozni. Akárhogy is alakulnak a választások, Isten marad a világmindenség ura; Jézus Krisztus lesz továbbra is az emberiség egyetlen Megváltója; a gyülekezeteinkben, templomainkban az Isten országa eljöveteléért fogunk imádkozni; a hívő keresztények egymás testvérei maradnak, és ezután is az evangéliumra lesz szüksége jobboldali és baloldali meggyőződésű embereknek egyaránt.
Van ma egy gyermekvédelmi népszavazás is. A népszavazáson arról dönthetnek Magyarország polgárai – a nyugati világban egyedülálló módon –, hogy gátat akarnak-e szabni a genderideológia terjedésének. Ez a döntés messze túlmutat a kormány vagy az ellenzék megítélésének kérdésén. Bennünket, keresztényeket is megkérdeznek, és mi tudunk a hitünkből fakadó egyértelmű választ adni. Minden keresztény testvéremet arra biztatom, hogy ne vesztegesse el a szavazatát, hanem szavazzon a négy kérdésre egyértelmű nemmel. A genderideológia terjedésének megakadályozása az irgalom, a törődés és a felebaráti szeretet megnyilvánulása. Aki valamiért dühös a kormányra, azt javaslom, máshogyan vezesse le a haragját, ne úgy, hogy érvénytelen szavazatot ad le! Romboló és veszélyes ideológiákra ritkán lehet ilyen könnyen nemet mondani, mint most ezen a népszavazáson. Ne szalasszuk el a lehetőséget!
És ami szintén fontos: imádkozzunk a választások kimeneteléért! „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” (1Tim 2,1-2) Mi lehetne helyénvalóbb ezen a mai napon, különösen egy háború közvetlen közelében, mint az, hogy magát Istent kérjük: adjon bölcsességet a magyar népnek a vezetői megválasztásához! Kérjünk ma Istentől olyan kimenetelt, hogy Magyarországon „nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben”! Mert ez biztosan „jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,3-4).
Nagyon köszönöm a fenti gondolatokat. Minden benne van, ami fontos a mai „választás” kapcsán.
4x nem!
Ha szabad, én azt is javaslom, általában azt a politikát támogassuk a szavazatunkkal, amely a progressziót még ha nem is képes regresszióba szorítani, de talán fel tudja tartóztatni – ad még egy lélegzetvételnyi időt arra, hogy az ország fel tudjon készülni, fel tudja dolgozni ezt a hullámot és valamiféle tartósabb immunválaszt tudjon adni. Például az olyan lépések által, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy gender kérdésben véleményt nyilváníthassunk (a másik oldal szerint ez már önmagában helytelen és bojkottálandó). Még ha nem is szeretjük a kormányt és vannak is fenntartásaink, keresztényként ez tűnik a taktikus lépésnek. Nem látom különösebb hasznát olyan politikai erőre szavazni (pl. dacból vagy 5 perc örömöt okozó „most aztán megmutatom” hangulat miatt), amelyről világosan látszik, hogyan gondolkodik a kereszténységről és annak szerepéről (elég furcsa fejtegetéseket hallhattunk prominens ellenzéki vezetők szájából a kampány során arról, milyen is az „igazi kereszténység”) és milyen világot kíván megvalósítani. Ne legyünk olyanok, mint a Trumptól fintorgó, „katolikus” Bidenre szavazó naív amerikai evangéliumi keresztények, akik most kapkodhatják a fejüket (ill. mi is kapkodhatjuk – a régiónkban zajló katonai konfliktus összefüggésben van azzal az ideológiavezérelt nagyhatalmi politikával, ami zajlik – persze mindkét oldalon). Az, hogy a progresszív oldal jelöltje látványosan misére megy a választás napján, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a politikájával az illető a mi érdekeinket kívánja képviseli (szerintem nem is teheti, már csak a hátországa miatt sem).
Na de ahogy Ádám is írja, valószínűleg már mindenki eldöntötte, kire szavaz. Akárhogy is lesz, az ország egyik fele vélhetően úgy érzi majd, a kardjába kell dőlnie. Mi keresztények viszont tudjuk, hogy Jézus a Királyok Királya, és akárhogy is alakul a választás, olyan ország polgárai (is) vagyunk, ahol nincs és nem lesz politikai válság. Így teljes hittel és reménységgel nézhetünk a jövőre. A mi esetünkben a „csak felfelé” nem egy üres politikai szlogen és annak is örülhetünk, hogy az „elszámoltatás” helyett a kegyelem királyiszéke vár ránk. 🙂
Az ellenzék egy része keresztény (őszintén), egy más része nem az (de ezt nem vállalja fel, mert „kínos” felvállalni egy alapvetően keresztény identitású, múltú országban). A kormánypártok viszont politikai fegyverként akarják felhasználni a kereszténységet, eszközként a saját céljaikra. Ha én keresztény volnék, az utóbbi taszítana jobban.
Szia Miklós,
az a probléma ezzel, hogy minden olyan párt, amely valamennyire felvállaltan képvisel bármilyen keresztény értéket, megkapja ezt a címkét. Ez viszont normális, mert egy politikus bármivel érvel, a másik oldal – érthetően – rá fogja süti, hogy politikai fegyverként használja azt a dolgot, amit felhasznál az érvelésében (nyilván igyekezve úgy beállítani, mintha ezzel valahogy lerángatná azt a bizonyos dolgot a sárba, amiben az illető politikus az ellenfele szerint dagonyázik).
A mostani kampányban az ellenzék viszont kioktatóbb/öntudatosabb volt atekintetben, hogy az igazi keresztény milyen kéne hogy legyen és hogyan kéne, hogy szavazzon ill. hogyan kéne, hogy értelmezze akár a tízparancsolatot, akár a keresztény szeretetet. A kormánypárt most kifejezetten visszafogott volt ezen a téren, még a népszavazás tekintetében is inkább common sense alapján érvelt, nem merült fel a vallás. Én tehát a fordítottját látom annak, amit írsz.
Örülni lehet annak, hogy a magyar baloldal is a Bibliára és kereszténységre hivatkozik. Legyen mindenki teológus, versenyezzünk azon, ki tudja jobban követni Jézust és legyen közbeszéd tárgya, mit jelent az igazi kereszténység!
„…nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben…”
Ja, Krisztus apostola biztosan a pártpolitikai választásokra gondolt. A nyugodt és csendes élet pedig nyilván csak ránk vonatkozik, az ukránokra nem. Mert amiben ők élnek, az nem a mi háborúnk, csak az övéké. És nem engedünk át a területünkön semmit, amivel jobban védhetnék magukat, mert nyilván így jön el a béke és a biztonság. Na, ez aztán a szív győzelme! Még a Jóisten szerint is!
Kedves András,
nem teljesen értem, miért kellene keresztényként amellett kardoskodnunk, hogy halált okozó fegyvereket küldjünk egy szomszédos országba.
Tudom, nem vagyok népszerű ezzel, de úgy vélem, az ukrán népnek a legjobb alternatíva az lett volna, ha pár nap bátor ellenállás (amire a nemzeti érzésnek szüksége van) után Zelenszkij feláll és emigrál, egy átmeneti kormány nemzetközi garanciák mellett katonai semlegességet vállal és az élet megy tovább úgy, hogy nincs emberveszteség, nem rombolják porrá a városokat és nem kell millióknak menekülniük + nem kell fél Európát destabilizálni. A háborút Oroszország indította és erre nincs mentség – azonban Oroszország egy diktatúra, Putyin kb. azt hozta, amire Biden és a nyugati vezetők szerint is számítani lehet tőle – és világos, hogy ezentúl is ezt fogja hozni. Mindezek fényében tehát Zelenszkij alá adni a lovat és pumpálni a fegyvereket Ukrajnába kizárólag az ukrán nép szenvedésének elnyújtását jelenti, mivel az oroszok minden katonai hatékonytalanságukkal együtt a szokásos történelmi brutalitással kb. addig folytatják majd a háborút, amíg meg nem unják, vagy Zelenszkij azt nem mondja, hogy elég. Az ukrán népet én emiatt áldozatnak látom, amely két rideg nagyhatalmi érdek ütközőzónájában szenved és meg van verve egy rendkívül hősies, de a normális életre vágyó átlagember szempontjából sajnos sorscsapást jelentő elnökkel.
Ilyen körülmények között a fegyverek küldése szerintem nem értelmezhető máshogy, mint az ukránok szenvedéséhez való hozzájárulás, amit talán egy olyan reálpolitikai megfontolás indokolhat, hogy inkább az ukránok vérezzenek tovább, mint hogy esetleg az oroszok továbbmenjenek Európa felé. Ez viszont így se nem magasztos, se nem keresztényi. Minden olyan lépés üdvözlendő, ami a katonai konfliktus mihamarabbi végét jelenti – a most kialakuló, kifárasztó jellegű háború a legrosszabb forgatókönyv.
Mindezeken túl hozzá kell tenni, elég csak ránézni a térképre és rájöhetünk arra, hogy a kb. 60 kilométeres magyar-ukrán határszakasz stratégiai szempontból nem oszt, nem szoroz abban, hogy az európai országok el tudják-e juttatni a fegyvereiket az Ukránoknak. Viszont az itt zajló fegyverszállítások arra tökéletesen alkalmasak lennének, hogy a Kárpátokon átvezető néhány fontos út szétbombázását kieszközöljék, megakadályozva a menekülőket abban, hogy oltalomhoz jussanak hazánkban. Az egész hisztéria az ügy körül csak egy politikai marketing része.
Steve, teljesen egyetértek.
Bár jelenleg nem tűnik az orosz haderő olyan ütőképesnek, mint korábban sejteni lehetett, ennek ellenére az az érzésem, hogy nem az ukránok és nem a magyarok fogják megbuktatni Putyint, bármit is tesznek (ha ez egyszer egyáltalán bekövetkezik).
Arra viszont alkalmas ez a cirkusz, hogy sok embert ledaráljanak, családokat megcsonkítsanak, és Ukrajnát a korábbinál is nagyobb nyomorba taszítsák.
Teljesen egyetértek azzal az érveléssel, amit Steve leírt! Ha a nagyhatalmak a békére törekedtek volna, már béke lenne. De az elhúzódó háború- fegyverszállítások esetén magában hordozza a háború kiterjesztését, mert bár a NATO nem akar 4észtvevő lenni, a fegyverszállítások esetén a szállítmányok célpontot jelentenek és egy kis tévedés akár azt is jelentheti, hogy a támadás NATO országot érhet, amin már nem lehet túllépni! Sőt provokáció is lehet! / Gondoljunk a II. Vh. kezdetén Kassa bombázására! /
Kedves Steve, az ukránok ott, ahol a harc dúl és a vér folyik, nem úgy látják, ahogy Te. Éppen ennek az iszonyatnak a mielőbbi befejezése érdekében kérnek minél több és többféle segítséget, aminek a lehetősége benned láthatóan fel sem merül. – Ez a jól megmagyarázott „eleve az ő hibájuk, nincs is közünk hozzá, nem tehetünk semmit, másokért veszélyt nem vállalunk, anyagi áldozatot nem hozunk, számunkra mi vagyunk az elsők” viselkedés az, amit erkölcsileg elfogadhatatlanak tartok, politikai és egyéni szinten egyaránt.
Kedves András,
valószínűleg habitus kérdése, ki mit gondol helyesnek. Nekem azonban pont nem az a hozzáállásom, amit Te írsz, hanem egyszerűen embertelennek tartom azt, ami történik a nagypolitikáért. És igen, nem szimpatikus, ahogy Zelenszkij az egyik motorja ennek a borzalomnak – szinte katalizálja, hogy Putyin és Biden kiéljék magukat (miközben live streameli a Grammy gálán, ahogy borostásan ugrál a barikádok között). Nem tetszik, ahogy Putyin az egoja és Oroszország dicsősége miatt nem bír visszavonulót fújni (mert nem bír, ez eléggé egyértelmű) és nem tetszik az sem, ahogy a Zelenszkij celebségének tapsoló média ujjongása mellett az USA cinikusan tömi fegyverekkel az ukránokat (a „szabadság” nevében), elhúzva a proxy háborút. Az USA kivéreztet egy komplett országot, hogy ezzel gyengítsék az oroszokat (és egyébként nem mellesleg Európát is, nehogy már valamiféle pragmatikus egymás mellett élés és kereskedelem legyen az egyébként nem leváltható vagy cancelelhető népek között), az oroszok pedig kitartóan véreztetnek csak azért, hogy nehogy szégyenben maradjanak, mert Oroszország és vezetőjének dicsősége és erejének bemutatása fontosabb, mint milliók hétköznapi élete.
Én igyekszek abból kiindulni, hogy családapa vagyok, feleséggel, gyerekekkel és egy élet munkájával – hogy legyen egy kis házam, kertem, autóm. Egyszerű dolgokat szeretnék – hadd szöszmötöljek békében a kis dolgaimmal vagy beszélgetve a barátaimmal, bohóckodva a gyermekeimmel, stb… Vannak körülöttem emberek, akik hasonlóan igyekeznek a maguk kis boldogságát megteremteni, látjuk valamennyire egymás életét és jót kívánunk egymásnak (vagy néha titokban kicsit rosszat, de akkor szégyelljük magunkat, ahogyan az kell és igyekszünk jobbá válni). Civil életet élünk, izgulunk a gyerek felvételije miatt, várjuk a családi nyaralást, szomorúak vagyunk, ha a nagypapa beteg. Vannak terveink ill. reményeink a gyermekeink számára, építgetjük a közösségünket. Élünk és élni akarunk.
Bevallom, ha Magyarország lenne olyan helyzetben, mint Ukrajna, vagyis az lenne a kérdés, hogy béke legyen és viszonylagos nyugalom (ráadásul nem olyan áron, hogy legyen egy totális fasiszta elnyomás vagy Észak-Koreai típusú kommunista diktatúra, hanem csak arról van szó, hogy az országunk nem csatlakozik valamilyen katonai tömbhöz, amihez való csatlakozás érdekében az egyik nagyhatalom valamilyen logika mentén kitartóan hackeli az országomat a másik nagyhatalom ellenében, amely egy szintén tőlem idegen logika mentén ezt ellenzi és kevésbé finom módszerekkel fenyeget), vagy pedig inkább omoljon össze a teljes gazdaság, az ismerőseim fele robbanjon fel húspéppé vagy legyen agyonlőve, a gyerekem haljon meg a fronton velem együtt úgy, hogy még csak meg sem húztuk a ravaszt soha (mert a rakéta ellen nem véd a sisak), a feleségem pedig meneküljön külföldre + a fél életem alatt összeszedegetett kis házam, kertem satöbbi legyen jól lebombázva – akkor én gondolkodás nélkül az előzőt választanám. Az országom vezetőitől mindenek előtt azt várnám el, hogy az életünket tiszteljék, nem pedig azt, hogy valami eszméért (pláne nem valami másik hatalomnak való megfelelési vágyból) engedjenek mindent lerombolni. Szerintem Ukrajnában nagyon sokan az életet választották volna némi kompromisszummal a nemzetközi mozgástér tekintetében (amelynek a mostani rombolások után sincs alternatívája) – ha megkérdezték volna őket. Vagy legalább azt, hogy hadd meneküljenek el inkább a családjukkal (ha nem lenne kötelező sorozás és átengednék a határon azt, akik nem érzik magukénak ami zajlik).
A mostani háború szerintem értelmetlen, az ukrán áldozatvállalás aránytalan ahhoz képest, amiért egyáltalán az egész háború kirobbant (nem vitatom, hogy lehet igazságos/szükséges/értelmes háború, de ez nem annak tűnik – még ha igazságosnak mondhatnánk is talán Ukrán szemmel mint honvédő és szabadságharc, de szükségesnek és értelmesnek aligha tudjuk nevezni – ez egy halálspirál, amit nagy egok körül forgó, fanatizált ukrán ill. a tartós gyilkolásban állattá züllő orosz katonák pörgetnek). Sajnos minden szereplő viselkedése erkölcsileg elfogadhatatlan. Hősködést látok, de hőst nem, szabadságról szóló szlogeneket is hallok, de mögötte cinizmust vagy inkompetenciát érzékelek (nehéz eldönteni, hogy mikor és hol melyiket).
Az a vezetés, amely az életet félredobva egy politikai ideáért fanatikusan viselkedik és hiszterizálja polgárokat, elfogadhatatlan számomra. Persze ha 18 éves lennék és nem lenne veszteni valóm, lehet, hogy máshogy gondolkodnék és együtt kiáltanám a hős vezetővel, hogy előre a dicső halálba!
(na jó, talán az kiderült, hogy nem vagyok egy forradalmár típus :)).
Kedves Szalai András, amiről a nyugati média kussol:
Február 11 – 15
Az ukrán hadsereg megszegi a MINSZK 2 megállapodást és hatalmas nehéztüzérséget telepít a tiltott Donyeck – Gorlovka – Luganszk 250 km – es sávban.
Február 16
A Donyeck – Gorlovka – Luganszk 250 km sávban már 60 ezer ukrán katona tartózkodik. Előkészületeket tesznek Donyeck – Gorlovka – Luganszk város és körzeteinek visszafoglalására ( 3 millió orosz él a területen)
Február 18
Megkezdődik az átfogó ukrán tüzérségi támadás (lakott területeken is).
– A következő három napon 95 ezer orosz menekül az anyaországba a bombázások elől (nők, gyerekek)
Csak Luganszkból 5 vonatnyi nő és gyermek menekül Rosztovba.
Például: Gorlovkában 280 bányász reked a mélyben, mert az ukrán hadsereg tudatosan szétlövi a bánya áramellátását stb. stb….
Február 21
Megkezdődik a MINSZK 2 megállapodás totális felrugásával az ukrán hadsereg hadművelete. A nyugati pénzekből felfegyverzett ukrán haderő megkezdi a térség lerohanását.
Február 22
Az ukránok abban a tudatban, hogy az orosz nem mer belépni a konfliktusba, offenzívába kezd.
Azt hitték, hogy az orosz nem mer majd beavatkozni. Tévedtek!!
Február 23
Az orosz felsőház jóváhagyja a katonai beavatkozást.
Február 24
Az orosz belép. Megkezdődik az ukrán hadsereg teljes megsemmisitése.
” Aki orosz testbe harap, annak ki lesznek rugdosva a fogai”
Ukrajna le lesz nullázva, hadseregestül, mindenestül.
Ha egy ukrán náci „Azov” ezred a civilek mögé bújva lövöldözik és nehéztüzérséget telepít, pl:a kórház épületéhez, annak következménye van. Akár Mariupolban, akár Kijevben teszi ennek következménye van.
Az ukrán légierő megsemmisült, totális az orosz légierő fölénye, a most kapott fegyverek nyilt terepen nem használhatóak csak lakott területek harcaiban.
Kb. ennyit a fegyverszállításról!
A feleknek le kellene állniuk. Bár van abban valami, amit Csaba mond, az ilyen mértékű orosz offenzíva nem igazolható és arra a brutalitásra, ami történik, nincs mentség. Egy ilyen konfliktusban mindig mindennek van egy előzménye és a végtelenségig vissza lehet vezetni a jogos sérelmeket a történelem homályába. Amíg az oroszok a keleti szakadár területeken működtek, az talán még nagyjából értelmezhető volt (bármily sajnálatos még az a konfliktus is), de ami most zajlik, az már egyszerűen értelmetlen pusztítás ill. a pusztítás folytatásának értelmetlen provokálása – egy olyan ördögi kör, ami saját életet él, szívó hatása van és nagyon nehéz bármelyik félnek is kilépnie (ezért is fontos szerintem, hogy Magyarország minél távolabb tartsa magát ettől, mert ez az a dolog, amibe belépni lehet, kilépni nem). Ezt el kellett volna kerülni, de ha nem sikerült, akkor ha Putyintól nem elvárható, hogy visszakozzon, Zelenszkijnek kellett volna – vagy ha ő képtelen erre mert hős akar lenni, akkor Európának kellene józanabbnak lennie. Az USA sajnos attól tartok, bizonyos szempontból érdekelt az oroszokkal való konfliktus fokozásában és fenntartásában (bár ezt sem merem egyértelműen kijelenteni, mert egyébként feltételezek emberséget az amerikai vezetéstől is és a felháborodás őszinte is, csak hát a helyzetértelmezést és a cselekvést mindig egy picit befolyásolják az érdekek), így tőlük (különösen a mostani adminisztrációtól) nem lehet várni, hogy a de-eszkalálást érdemben segítsék.
Kedves Steve
azt elfelejted, hogy az agresszor, bármilyen jó módszert is találsz ki, hogy megadjad magad, először az igazi keresztényeket fogja kiirtani, szóval nem lesz feleséged, Te se leszel, gyerekeid és a gyülekezetben lévő többi család sem lesz.
Nem lesz kiskerted, és nem fogsz szöszmötölni a kis dolgaiddal, mert az igazi kerezstényke a legveszélyesebbek (tudod miért)
Kedves Steve, ebben tökéletesen igazat adok neked: „Magyarország minél távolabb tartsa magát ettől, mert ez az a dolog, amibe belépni lehet, kilépni nem”
Ez a lehető legértelmesebb álláspont.
Kigészíteném még annyival , hogy a dolog ennél is ördögibb. Az általam mondott 60 ezer ukrán katona jelenleg is ebben a térségben tartózkodik. A közeli napokban lesznek körbekerítve.
Idáig, azért nem tudták elhagyni a térséget, mert az orosz légi fölény miatt konvojban nem lehet kimenni.
Úgy van a telepítésük, hogy különitményesek és reguláris haderő mintázat szerint. Ha a „kiskatonák” úgy gondolják, hogy megadják magukat, akkor a különitményesek lelövik, és, vagy megkínozva kiszedik belőlük a megadásra vonatkozó szervezkedés részleteit.
A különitményes náci „Azov” és egyéb terhelt múltú alakulatok nem adják meg magukat, mert 2015 – től rengeteg orosz kisebbség elleni atrocitásban vettek részt. Oroszok sokakat név szerint ismernek, és nem számíthatnak sok jóra.
A reguláris kiskatonákat a nyugati média híresztelésével ellentétben nem bántják az oroszok.
Mikor Mariupolt 2 – 3 hete körbekerítették, akkor az ellenőrző pontokon minden civil férfinek le kellett vetkőzni. Keresték az „Azov” tetoválásokat, a válon a foltot (golyóálló mellény ) a kézen a gépfegyver fogás – bőr pirosság nyomait. Akin nem láttak ilyet azokat kiengedték a gyűrűből az oroszok.
Ezeknek a terhelt múltú gyilkosoknak nincs vesztenivalójuk.
A Mariupolban „megkinzott – megölt” ukrán kiskatonák ezeknek „félkatonai” szervezetek áldozatai.
– Igazad van, nagyon nehéz egy ilyen folyamatsort abbahagyni.
A Szalai András által megfogalmazott
„eleve az ő hibájuk, nincs is közünk hozzá, nem tehetünk semmit, másokért veszélyt nem vállalunk, anyagi áldozatot nem hozunk, számunkra mi vagyunk az elsők” gondolatok szerintem egyrészt igaztalanok másrészt úgy próbálnak érzelmileg befolyásolni, hogy a racionalitást elhagyjam.
Görgey vajon jól tette hogy a biztos vereség tudatában letette a fegyvert az oroszok előtt Világosnál vagy hazaáruló volt? Erre a kérdésre tudtommal a történészek ma már egyértelműen azt válaszolják hogy nem volt hazaáruló.
Ha egy sokkal erősebb ellenfél jön akkor megkérdezzük hogy mit kér tőlünk és odaadjuk neki. Sztem ez szolgálja az élet védelme parancsolatot is a legjobban.
130 milliós Orosz és 40 milliós Ukrán nép harcol. Egy 10 milliós ország szerintem nemigen tudna labdába rúgni ha akarna sem. Steve is említette a 60km-es határszakaszt és azt hogy a fegyverszállítmány egy hegyi hágón vezet át ami nagyon könnyű célpont lenne. Magyarország hibáztatása véleményem szerint csak egy fogás hogy belerángassák a konfliktusba az amúgy sem felhőtlen ukrán – magyar kapcsolatok mellett.
Aki keresztény az tudja értékelni azt, hogy a magyar keresztények is imádkoznak az ukránokért és emellett tevőlegesen is segítik a menekülteket.
Kedves hozzám szólók, néhány dolgot másképpen érzékelünk (ez van), de több dolgot is említettetek, amiről nem tudtam, úgyhogy köszönöm a kiigazítást. Orosz és ukrán kollégáimmal levelezve vagyok elkeseredve. Visszatérve Ádám posztjára: nekik aztán végképp nem könnyű az ország vezetéséért hittel imádkozni.
„Az ÚR pedig szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe.” (1Kr 21:27)
Zoli,
Ezek szerint Zelenszkij ezt választotta a 3 lehetőség közül?
Mi volt a másik 2 lehetőség?
Köszike a választ…
Attila, mit is „köszikélsz”? A ringbe sem ugrál be minden kívülálló, kénye-kedve szerint, labancos felindulásból.
beviz csaba:
Ezeket az infokat honnan vetted? Tudnal adni forrast? Koszi
Zozo, dátumozottan visszaellenőrizhető források százait találod.
Dátumot beírod és DNR, LNR (cirill betűvel)
Beírod a dátumokat a Gugliba vagy az orosz Yandex keresőbe. Számtalan videót is találsz