Érdemes néhány szót ejteni a népszavazásról, és hogy mit jelent annak eredménye. Azok, akik ellenezték a gyermekvédelmi törvényt, illetve az azt négy „nem”-mel megerősíteni szándékozó kérdéseket (mert mondjuk homofóbnak, melegellenesnek vagy primitívnek, feleslegesnek tartották, egyszerű politikai haszonszerzést láttak benne, vagy esetleg ők maguk azok a lobbiszervezetek, amelyekről szó van), a gyermekvédelmi népszavazáson érvénytelen szavazatok leadására buzdítottak. Ez a demokratikus szempontból kissé furcsa taktika azt eredményezte, hogy a népszavazásnak nem lett jogilag kötelező eredménye, hiszen az érvényes szavazatok aránya egyik kérdésnél sem érte el az 50%-ot. Az Amnesty International Magyarország igazgatója szerint emiatt magát a törvényt is vissza kellene vonni (ezzel jelezve, hogy ebben a versenyben bizony nekik is voltak lovaik).
A jogi eredménytelenség azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a népszavazáson ne történt volna fontos és a teljes népességet reprezentáló véleménynyilvánítás a gyermekvédelem kérdésében. Az érvényes illetve tudatosan érvénytelen szavazatot leadók együtt ugyanis a szavazópolgárok 64-65%-át (!) fedik le. (A ténylegesen nem szavazók ezen a körön kívül állnak, az érvénytelen szavazás taktikai véleménynyilvánítás volt – a gyermekvédelmi törvény és az azt megerősítő népszavazás ellen, éppen azzal a céllal, hogy a szavazás végül jogilag érvénytelen legyen.)
Azok, akik érvényes szavazatot adtak le, a négy kérdésben kérdésektől függően 92,34%-tól 95,89%-ig terjedő arányban mondtak nemet a kiskorúak közötti szexuális propagandára és a genderelmélet terjesztésére. Ez elsöprő, egy irányba mutató eredmény. Ha azonban az érvénytelen szavazatokat is szembeállítjuk a „nem” szavazatokkal, és így nézzük meg a szavazópolgárok véleményének alakulását, akkor is azt látjuk, hogy a leadott „nem” szavazatok aránya mindegyik kérdésben nagyjából másfélszer-kétszer annyi (kb. 40-42%), mint az érvénytelen és „igen” szavazatok együttesen (kb. 24-27%). És akkor azt a valószínű lehetőséget még nem is vesszük számításba, hogy sok érvénytelen szavazat nem a kérdésnek, hanem a kormánynak szólt.
Tehát ha a jogi érvényességet meghekkelő taktikai megoldást annak tekintjük, ami (a „nem” szavazat ellentéte vagy alternatívája), akkor is kimondhatjuk, hogy a valamilyen módon véleményt nyilvánító magyar állampolgárok jelentős többségben elutasították a genderelméletekből fakadó szexuális propaganda terjesztését a kiskorúak között, vagyis azt, amit a gyermekvédelmi törvény is megtilt. Az igennel és (tudatosan) érvénytelenül szavazók együtt is nagyságrendekkel kevesebben voltak, mint a nemmel szavazók.
Ez a jogi érvénytelenség ellenére komoly súllyal bíró véleménynyilvánítás. És pont ellenkező okból, mint ahogy az Amnesty International Magyarország igazgatója érvel. Szó nincs arról, hogy a népszavazás fényében vissza kellene vonni a gyermekvédelmi törvényt. Pont ez nem következik az eredményből. A jogi érvényességet sikerrel megakadályozó taktika és a nemzetközi nyomásgyakorlás ellenére a gyermekvédelmi törvény és annak kimondott célja nagyon jelentős megerősítést kapott a népszavazáson.
Magyarul elköltöttünk 7 milliárd forintot egy olyan népszavazásra, amelynek jogi érvényessége esetén sem lett volna jogi következménye, mert az már jogilag bekövetkezett. Hiszen a törvény hatályban van. Érthető. A hatályban lévő gyermekvédelmi törvény sokkal szigorúbb, mint amiről most népszavazhattak az emberek.
Én nem értek egyet a gyermekvédelmi törvény jelenlegi állapotával, sem azzal, ahogy keletkezett, de mégis több, a népszavazás érvénytelenségén elkeseredett ismerősömet nyugtattam meg, hogy ne aggódjon, ez jogilag és a gyakorlatban semmilyen hátrányt nem jelent az ő nézőpontjukból, ami egyben ki is fejezi az egész abszurditását.
Bálint, amit írtál erről ez az ige jutott eszembe: „Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek.” (Mt 26:8-9)
A népszavazásnak legitimáló funkciója is van, nem csak az OGY-re kötelező döntésről van szó érvényesség és eredményesség esetén. A közvélemény kutatások nem hiteles felmérések a lakosság álláspontjáról egy-egy kérdésben, csak „előrejelzések” (kb a meterológia pontosságával). A népszavazás pedig hiteles. Az érvénytelenség ellenére a népszavazás legitimálta a parlament által eszközölt gyermekvédelmi tv. módosításait. Tehát nem abszurd a népszavazás, csak ismerni kell a jogi relevanciáit.
Az, hogy – egyesek szerint – szigorúbb a gyermekvédelmi törvény a népszavazás kérédseihez képest, az pedig nem jelent disszonanciát. Ha érvényes lett volna a népszavazás, akkor a kötőereje a jog logikája szerint a megvalósítandó minimumot jelentette volna. Tehát a parlament belátása szerint annál szigorúbb szabályozást is elfogadhatott volna (amire egyébként népszavazás nélkül is megvan a felhatalmazása).
Sok meglepetés nem volt Ádám posztjában, előre tudtam, hogy fog érvelni, minden más jobboldali politikus is így fog néhány napon belül. Igazából most saját fegyverébe futott bele a Fidesz, szigorították a népszavazási törvényt, hogy semmi esélye se legyen senkinek érvényes és eredményes népszavazást tartani. Így most nekik sem sikerült. A kormány megalakulása után néhány héttel egy névtelen fideszes majd benyújtja ugyanezeket a pontokat alaptörvénymódosításként és kb 2-3 nap alatt be is kerülnek a most „ledzavazozz” pontok az alaptörvénybe.
Tegnap délután hosszasan böngésztem a különböző médiafelületeket gyermekvédelmi népszavazás kérdésében és elképesztően nem volt jelen a téma nem csak a címoldalakon, de a hátrébb sorolt tartalmi anyagokban sem. Ebből is látszik, hogy a valóságban nem számított ez annyira, mint azt sokan gondolták/gondoltuk… majd ismét előkerül, ha politikai haszon remélhető belőle. A hatalomhoz közel álló sajtó alig foglalkozik az üggyel, legfeljebb apró nyomokban… lehet nézni a címlapokat. Az ellenzéki sajtó egy része pedig most a népszavazás érvénytelenségével vigasztalódik, de ezek az anyagok sincsenek a legfontosabbak közé sorolva. Vélemény se sok van ebben a kérdésben a szavazás után… az egyik, hatalomhoz közel álló politikai elemzőt kérdezték is a közrádióban, ha jól emlékszem a mondanivalójára, akkor a lényeg úgy foglalható össze, hogy ez a téma most már nem releváns… Ennyit a következetes, értékek által vezérelt politizálásról, miközben vasárnap mind a 4 kérdésre érvényes NEM-el szavaztam, a szűk családomban mindenki így járt el. Körülbelül 2 éve Romániában egy magyargyűlölő, oroszok által pénzelt – akkor még csak parlamenten kívüli – pártocska (AUR) kitalálta a posztkommunista szociáldemokrata párttal (PSD) és az ortodox egyházzal közösen, hogy legyen népszavazás a házasságról (azért, hogy törvényi szinten tiltsák be a homoszexuálisok házasodását, miközben a törvény addig sem engedélyezte = nagyjából ugyanaz a helyzet, mint itt Magyarországon). Gyűjtötték az ajánlásokat, amihez hozzátartozik a lakcím és személyes adatok gyűjtése is, a Román Ortodox Egyháztól az evangéliumi gyülekezetekig országosan szinte kivétel nélkül mindenki beleállt ebbe a kampányba. A népszavazás vége természetesen érvénytelen lett, nem jött össze elég érvényes szavazat. Nemsokára következett a parlamenti választás, és az említett pártocska a megszerzett adatbázissal nagyszerűen tudott mozgósítani, személyeket személyesen és célzottan tudott elérni és megszólítani, ma bent is ülnek a román parlamentben. Édesapám is benne volt a szavazás támogatói között pásztorként és az összes Marosvásárhelyi lelkipásztor, sőt a keresztény gyülekezetek többsége városi szinteken koordináltan mozgósított. Azóta egyikük sem dicsekszik ezzel a népszavazással, mert világosan kiderült, hogy a keresztényeket szépen megvezették és egy jól körülhatárolható politikai célra használták. A népszavazás után frissen parlamentbe jutó új párt azóta sem tűzte napirendre a homoszexuálisok házasságának kérdését, mert találtak ennél „népszerűbb” témákat (pld. oltásellenesség, Covid diktatúra, orosz propaganda), amelyekkel jobban meg tudják szólítani azt a választóréteget, melyet szeretnének magukénak tudni. Így működik a politika, mindig és folyamatosan azzal szembesülök, hogy a politikát nem ideológiák és elvek, hanem hatalomtechnikai, pénzügyi és pragmatikus szempontok vezérlik. Nem akarok hosszasan példálózni, de érdemes megnézni a magyar politikai élet legfontosabb szereplőinek viselkedését pld. Oroszországgal és Putyinnal kapcsolatosan. Mindkét, egymással szembenálló tömb vezetői képviselték már a pro és kontra álláspontot is eddigi pályafutásuk során, 2008-ban pont a mostanival ellentétes álláspontot képviselték az orosz–grúz vagy dél-oszétiai háború mentén. Ez a példa is világosan szemlélteti, hogy elsősorban nem az elv, a meggyőződés a legfontosabb, hanem az adott szituációban remélhető politikai haszon mértéke. Ez határozza meg azt, hogy milyen válaszok, döntések születnek. Nem szeretném a politika világát tovább elemezni, inkább a következő kérdéseket tenném föl: vajon helyesen értelmezzük az Szentírás szempontjából a társadalomban betöltött szerepünket és lehetőségeinket, felelősségünket és jól ítéljük-e meg a saját magunk fontosságát, amikor olyan ügyekbe állunk bele szügyig, amelyek nem feltétlenül arról szólnak, mint aminek első ránézésre látszanak? Látva a keresztényeket érintő negatív statisztikákat, tendenciákat (pld. aktív templomba/gyülekezetbe járók számait még a Covid időszak előtt) valamint azt a morális züllést, ami nem csak tőlünk nyugatra, hanem nálunk és szinte kivétel nélkül világszinten is egy jó ideje és jelenleg is zajlik vajon nem kellene-e a sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni személyes, családi és gyülekezeti életünkben az Istennel való intenzívebb, elmélyültebb kapcsolatra, a megszentelődésre, a gyülekezeti élet és működés igei alapokra helyezésére, a hiteles és bizonyságtevő életre, a személyes evangélizációra? Világunkban a kereszténység a valamilyen szinten támogatott, megtűrt vagy tiltott kategóriák valamelyikében találja magát. Az már egy ideje jól látható, hogy a támogatott státusz sok intézményi és anyagi előnnyel járhat együtt, ugyanakkor az esetek döntő többségében nem feltétlenül eredményezi az evangélium terjedését. Márpedig a végső cél ez kellene legyen: Isten nevének felmagasztalása saját életünkben és környezetünkben.
Kedves András,
bár a felszínen rendre apolitikus a kommunikációd, a mélyből nagyon is erős politikai attitűdök érződnek, melyek szinte tökéletesen rímelnek a valasz.hu berkein belüli véleményekre. Illetve egy sajátosan anabaptista teológiai nézőpontra, amelyre már máskor is próbáltam nálad rámutatni.
Kedves Ádám! Abban igazad van, hogy a hozzám leginkább közelálló, magyar közélettel foglalkozó online felület a Valaszonline.hu, melynek nem csak olvasója, de aktív támogatója is vagyok. És azt sem rejtem véka alá, hogy a régi Heti Válasz újságírói csapatával személyesen jó viszonyt ápolok mind e mai napig és ennek egyik oka az a klasszikus értelemben vett, hagyományosan konzervatív világkép, mely a legközelebb áll hozzám az összes létező áramlatot figyelembe véve. E világkép kialakulását azonban nem a Heti Válasz generálta bennem, sokkal inkább C. S. Lewis könyvei, írásai még jóval azelőtt, hogy a Heti Választ a kezembe vettem volna. Mivel baptista háttérrel rendelkezem, ezért az anabaptista gyökerek is fontosak valamilyen szinten, de ennél még fontosabbnak tartom azokat a folyamatokat, amelyeket Amerikában élő nagyszámú rokonságom és ismerőseim mentén (is) látok, tapasztalok az USA-i evangéliumi kereszténységgel kapcsolatosan és melyek elválaszthatatlanok attól a ténytől, hogy a 70-es években az evangéliumi vezetőknek egy része egyfajta megegyezésre vagy megállapodásra jutott az amerikai politika világának egyik szárnyával. Hogy ezt a megegyezést mi minden generálta, milyen körülmények segítették elő, az nyilván hosszú értekezések tárgyát képezhetné, számos tényező idehozható. Azonban amit – véleményem szerint – máig igen kevesen mernek őszintén és alaposan vizsgálni az, hogy ez a megegyezés összességében milyen hatást gyakorolt azokra a felekezetekre, gyülekezetekre, melyek ennek részeseivé váltak. Nyilván tökéletes másolat nincs, de valami hasonlót vélek látni a folyamatokat illetően Magyarországon is. És azt a véleményemet sem szeretném véka alá rejteni, hogy engem aggodalommal töltenek el ezek a folyamatok. A romániai népszavazás történetét pedig nagyon közelről ismerem, mert az Erdélyben élő családom és rokonaim intenzíven benne volt a mozgósításban. Ma a legtöbben közülük máshogy látják ennek a történetét, tanulságait, mint amikor benne voltak a sűrűjében.
Egyetértek Ádám érvelésével. Ez egy lényeges népszavazás volt. A jogi érvénytelenségtől függetlenül egy erős üzenet és visszajelzés a kormány felé. A gyermekek védelmére nagy társadalmi igény van az lmbt/gender elmélet veszélyeivel szemben Magyarországon.
Aki azt gondolná naívan, hogy ez egy fideszes ‘terelés’, hazai belpolitikai játszma csupán, annak érdemes figyelemmel követni a nemzetközi trendeket.
A nemrég aláírt floridai gyermekvédelmi törvény nagyon hasonlít a magyarhoz. A politika, NGOk, és nemzetközi multik (köztük a korábban családbarátnak gondolt Disney) vagy influenszerek akár őrjöngő reakciói a gyermekek védelmére irányuló törvény kapcsán szintén igen hasonlóak.
Ez egy globális trend, globális társadalmi és kultúrharc, amelyet nem a fidesz, vagy a konzervatívok, legkevésbé a keresztények indítottak,
hanem a progresszív ideológia aktivistái és az őket támogató politikai, kultúrális és gazdasági erők.
Azzal, hogy sok keresztény bekapcsolódott a gyermekek védelme mellett, nagy szolgálatot tesznek a civil társadalom és fiatalok jóléte, normális élete érdekében is.
András,
tökéletesen tiszteletben tartom a véleményedet. Megfér más véleménye mellett. Csak az zavar, hogy ezt apolitikus álláspontként képviseled, hangoztatod, ismételgeted, holott teljesen nyilvánvaló (számomra legalábbis), hogy nem az. Azt kéred számon a testvéreiden, hogy politizálnak, miközben Te is ezt teszed – teljes erőbedobással.
Kedves Ádám! Szerintem egyetértünk abban, hogy egyfajta világnézet szerinti véleménynyilvánítás vagy annak következetes képviseletére való törekvés valóban, közéleti szempontból egyfajta politizálást jelenthet. Én ezt egyáltalán nem tagadom, sőt a saját oldalamon rendszerint ez tetten érhető. Szerintem ott lehet a félreértés köztünk, hogy én – amennyire lehet – igyekszem saját világnézetemet nem pártokhoz kötni, hanem különböző jelenségek mentén azt képviselni. Magyarul: a tevékenységem nem köthető konkrét politikai pártok olyan jellegű támogatásához, amelynek mentén nyilvánosan vagy szélesebb körben próbálnék másokat bármilyen párt fele terelgetni, ennek folyományaként tevekénységem nem köthető pártrendezvényeken való részvételhez, pártokkal vagy politikusokkal, vagy politikára befolyással bíró, politikát befolyásoló személyekkel való mély viszonyrendszerhez. Ez olyannyira így van, hogy még a saját feleségemnek sem adok szívesen tanácsot, pedig mindig kikéri a véleményemet választások alkalmával. Ilyenkor, ha nagyon muszáj, személyesen szoktam közölni, hogy én kire adom a voksomat, de rögtön igyekszem hozzátenni, hogy ez az én személyes döntésem, mindenki a saját döntéséért felel. Igyekszem következetes lenni ehhez az állásponthoz minden esetben, olyan esetekben is, amikor például olyan személyek tevékenységéről volt vita, mint Iványi Gábor, aki számos politikai rendezvényen szólalt fel, illetve mutatkozott, mutatkozik rendszeresen politikusokkal. Bár a személyét és felekezetét utóbbi időben érintő hatósági eljárásokkal nem értek egyet, az előbbiekben tárgyalt politikai szerepvállalásait nem tartom helyesnek. Engem nem az aggaszt, ha egy gyülekezetben a tagok egy választás alkalmával egymástól függetlenül, hitük, meggyőződésük, lelkiismeretük által vezetve többségben az „X pártra” szavaznak. Engem az aggaszt, amikor olyan kijelentések hangoznak el, hogy „keresztény ember oda nem szavazhat”. Ez a mostani kampányban többször elhangzott, például az ellenzék miniszterelnökjelöltje szájából is. Nagyon helytelenítem. De ide hozhatnám azokat a leveleket is, melyek a virtuális postaládámban landoltak a választást megelőző héten lelkipásztoroktól, egyházi iskolavezetőktől, missziós vezetőktől, amiben arról próbálnak meggyőzni, hogy bár nem minden tökéletes, de keresztény ember csakis ODA szavazhat és különben is, ha vannak is szédelgő és eltévelyedett báránykák a pártban, de a párt vezetője igazi hívő ember. A politizálásnak ezt a szintjét személy szerint nem találom helyesnek keresztények esetében.
András,
értem. Csak nekem meg az jön át a kommentjeidből, hogy folyamatosan egy párt ELLEN beszélsz, az pedig a kormánypárt. Én viszont – ha megfigyelted – soha nem beszélek sem egy párt mellett, sem egy párt ellen, hanem értékekre és ügyekre koncentrálok. És mégis rendre jönnek a kommentjeid, hogy DE a Fidesz ilyen meg olyan, és a keresztények ne politizáljanak. Ezt teszem szóvá neked újból és újból.
Kedves Ádám! Mint mondtam, általában tartózkodom konkrét párt ellen vagy mellett felszólalni, konkrét ügyek és jelenségek mentén szoktam megszólalni, ajánlom az oldalamról az utóbbi időben közzétett alábbi bejegyzéseket is, melyek biztos, hogy nem a kormányzó párt ellen születtek: január 7 – Azt hiszem, hogy az alábbi írás elolvasásra és megfontolásra érdemes. Erős idegzetűeknek ajánlott, a téma komoly, a kultúrharc pedig egyre vérmesebb és eszetlenebb. Apropó: J. K. Rowling eltörlése; február 2 – Ha létezik totális abszurd és önmagából kifordult történet akkor biztos, hogy ez versenyben van a dobogós helyezésért… Apropó: 38 másodpercet vert a másodikra egy transznemű úszónő; március 7 – Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csajkovszkij, Prokofjev, Sztravinszkij, Sosztakovics és Rachmaninov életműve, munkássága az európai és egyetemes kultúra része. Ők nem tehetnek a mostani helyzetről és bármilyen cenzúra az orosz kultúra eme jeles képviselőivel szemben kulturális és szellemi értelemben is rombolásnak minősül. Az orosz diktátor kultúraellenes rombolását nem lehet ellenkező jelű rombolással sem kiegyensúlyozni, sem helyrehozni vagy kijavítani. Apropó: orosz szerzők műveinek cenzúrázása egyes nyugati városokban, illetve orosz művészek kollektív büntetése egyes intézmények esetében; március 31 – Fontos és – véleményem szerint – helyes döntés született egy igen fontos perben. Nem kötelező a Biblia tanításával egyetérteni, de a vallás és véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, főleg a mostani időkben, amikor különböző, akár ellentétes oldalon álló erők is próbálják erőteljesen cenzúrázni a nekik nem tetsző véleményeket. Lehet azt gondolni, hogy a Biblia tanítása a homoszexualitás kérdésében kirekesztő. A vegán egyesületek is kirekesztők bizonyos szempontból, hiszen hirdetik a húsfogyasztástól való tartózkodást, sőt a legtöbb vegán egyesülethez csak azok csatlakozhatnak, akik önként lemondanak az állati eredetű termékek fogyasztásáról. Nem gondolom, hogy a keresztény életmódot vagy a Biblia tanítását kötelezővé kellene tenni, de azt igen, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságot biztosítani kell minden ember számára. A keresztény egyháznak pedig felelőssége a Biblia tanítását hitelesen megélni és szóval is hirdetni. Apropó: A Päivi Räsänen finn parlamenti képviselő és Pohjola püspök ellen emelt vádakat egyhangúlag elutasították a szólásszabadságról szóló nagy horderejű tárgyalást követően.
András,
én arra utaltam, amit a kommentjeidben tapasztalok.
A mai magyar politika, közélet, kultúra iránt érdeklődő konzervatív olvasó eléggé számkivetett állapotban van ez idő tájt. Ha tehettem – amíg tehettem – megvettem a nyomtatott verziót, a válasz online is napi olvasmányom. A támogatásukon is erősen gondolkodom. Mostanában egy kicsit féltem őket, mert szerintem kezdenek begorombulni, és a kákán is csomót keresni. (e pillanatban pl. ez a cikk jött ki: „Csak szülj, s a haza fényre derül? – ezért nem működik Orbán Viktor népességpolitikája”)
Mindenesetre alapvetően egy kulturált, nem vonalas felület. Nyilván, a konzervativizmus nem kereszténység, így a keresztény értékrend képviseletét nem is lehet rajtuk számonkérni.
András, ha személyesen jóban vagy velük, az tök jó, talán nekik is jót tesz, ha van egy evangéliumi keresztény a holdudvarukban. 🙂
Szerintem nem egyszerű az értékalapú (és nem pártok melletti) állásfoglalás útja, de nem járhatatlan. Török Gábor szokta ajánlani, hogy érdemes az embernek néha tesztelnie magát, hogy ha a „másik oldal” képviselné ugyanazt az ügyet, akkor is ugyanúgy kiállnék-e mellette.
Török Gábor szokta ajánlani, hogy érdemes az embernek néha tesztelnie magát, hogy ha a „másik oldal” képviselné ugyanazt az ügyet, akkor is ugyanúgy kiállnék-e mellette.
Igen, ezt a tesztet el szoktam magamban végezni. A fenti kérdésben is megtettem. A keresztény nézőpont nem egy párt nézőpontja. Nem is a konzervativizmus nézőpontja. (Ami pedig szerintem nem is feltétlenül a valaszonline nézőpontja – néha kifejezetten nem az.) Hanem egy független, örökkévalóságban gyökerező nézőpont.
Én azt gondolom, a kereszténység ellenfeleinek is le kell vonniuk a tanulságot ebből a népszavazásból, és az egész pro- és kontra kampányból. Azok, akik nem akarják, hogy ez keresztény társadalom legyen, nem akarják, hogy a keresztény értékekre épüljön ez a társadalom, a saját ügyüknek ÁRTANAK a melegség és a transzneműség minden-áron-való egyenjogúsításának törekvésével. SENKI nem akarja a keresztény-konzervatív oldalon a melegeket és a transzneműeket diszkriminálni, büntetni. Annyit akarnak, hogy a kultúrában, a közszférában a hagyományos apa-anya-gyermek család legyen megjelenítve normálisként, lehetőleg követendő útként. Ez pedig EGYBEESIK a társadalom nagy többségének érzéseivel, ígényeivel. A társadalom ragaszkodik a CSALÁD intézményéhez, egy magyar pszichológus találó megfogalmazásával, nem azért, mert a család jó, hanem mert vágyunk rá. Az egyre inkább szétzilálódó modern társadalomban a család az utolsó biztos igazodási pont. A legtöbb ember családot szeretne, családban akar élni – és nem akarja, hogy a család intézményének tekintélyét lerombolják a homoszexuálisok és a transzneműek. Hogyha a baloldal, az ateisták ezt nem veszik figyelembe, hanem a szóbanforgó kisebbségek elvakult képviselőire hallgatnak – azzal a jobboldalnak és a keresztényeknek szállítják csak az eszmei muníciót.
Csak azért teszem szóvá, mert sok év alatt összegyűlt tapasztalataim szerint Ádám írásaiban a legapróbb tárgyi tévedést, pontatlanságot is nagyítóval kell keresni (meg mert emlékeim szerint az édesanyja vagy egy nagymamája matematikus): egy nagyságrend (tízes számrendszerben) tízszerest/tizedet jelent, a nagyságrendekkel való eltérés legalább százszoros eltérést jelent. Másképpen fogalmazva a másfél-kétszeres eltérés 0,176-0,301 nagyságrendet jelent (tízes alapú logaritmust kell venni).
Köszönöm a korrekciót!:)
Kedves Ádám! Nekem különösebben nincs bajom azzal, ha a keresztények mondanivalója egy adott témában egyezik egy poltikai erő, jelen esetben a Fidesz mondanivalójával. Ez sok esetben előfordulhat, akár más pártok vonatkozásában is. Nekem a problémám azzal van, amikor keresztények ÖSSZEHANGOLJÁK mondanivalójukat politikai erőkkel és egy adott témában való véleményazonosság mentén elkezdődik egyfajta összefonódás a politika világával. Mivel azt látom, hogy nálad ez az utóbbi időben leginkább a kormányzópárttal kapcsolatosan fordult elő, ezt szóvá tettem. Számomra aggályos, amikor a progresszívek nyomulására adott keresztény választ összekötjük a politika világával, annak képviselőivel és adott esetben a politika világának egyes módszereivel is és mi is beállunk a politikai kultúrharcba lapátolni. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell világosan megfogalmazni az Ige szerinti választ a progresszív nyomulás vagy más, társadalmunkat érintő jelenségekkel kapcsolatosan, de ami a módszerek és a forma kérdését illeti azt gondolom, hogy nekünk a legtöbb esetben más utakat kell járnunk azokhoz képest, mint amiket a politikai küzdőtérben látunk és tapasztalunk. Pál apostol nem véletlenül írt a homoszexualitásról a Római levél legelején, mert ez abban a korban valószínűleg fontos és tisztázandó téma lehetett a keresztények számára. A görög és római kultúra része volt ez és ezzel a kérdéssel szembe kellett valahogy nézni az akkori keresztényeknek. Valószínűnek, elképzelhetőnek tartom, hogy erről a témáról szóban is tanított azokban a gyülekezetekben, ahol megfordult. A homoszexualitás kérdésének megítélésében Pál véleménye minden valószínűség szerint egybevágott a zsidó papság, írástudók és farizeusok véleményével. Mégsem olvassuk, hogy Pál egy-egy ilyen témában való tanításhoz elhívott volna a Szanhedrinből egy-egy felsőbb papsághoz tartozó személyt, vagy befolyásos vezetőt, hogy nyomatékot adjon mondandójának vagy azért, hogy hatékonyabban képviselje álláspontját szélesebb tömegek előtt és azt sem olvassuk, hogy a vallásos zsidóság vezetői által szervezett, római kultúrát véleményező alkalmakon, vitaesteken részt vett volna azért, hogy a homoszexualitás témakörében való nézetazonosságát a zsidó vezetéssel ott (is) hangoztassa. Természetesen azt gondolom, hogy jó dolog tiszta lelkiismerettel és hitvallóan felvállalni a közéletben a véleményünket oly módon is, hogy akár különböző médiafelületek megkeresésére hajlandók vagyunk vallást tenni a hitünkről és a felülről kapott világosság szerint válaszolunk a felmerülő kérdésekre, akár egy népszavazás esetén is. De azt problematikusnak tartom, amikor közös rendezvényeket szervezünk mondanivalónk artikulálásának céljából olyan emberekkel, akik beazonosíthatóan kötődnek politikai pártokhoz és akik első sorban politikai érdekeket képviselnek. Hogy konkrét példát is írjak: ma az anyagi javak tisztességes kezelése az egyik legnagyobb kihívás, körülbelül akkora kihívás lehet, mint a szexuális tisztaságban való járás. Ha szétnézek a magyar politikai palettán, akkor talán a Kutyapárt az, amely eddigi működése során a legátláthatóbban bánik a közpénzekkel. Mégsem gondolom, hogy helyes lenne hívő szempontból közös konferenciát szervezni a Kutyapárthoz köthető politikusokkal vagy médiaszemélyiségekkel azért, hogy nagyobb publicitást vagy nyomatékot adjak a transzparens közpénzkezelés fontosságának.
Hú, ez egyrészt egy igencsak radikális anabaptista elgondolás, ami szerintem így nem állja meg a helyét (most nem sorolom, miért), másrészt még ha igazad is lenne, az én esetemben egyszerűen fogalmam sincs, mire utalsz.
Szia Ádám,
Kifejtenéd néhány mondatban, hogy mit jelent az „anabaptista teológiai nézőpont”, ami pl. András hozzászólásait is jellemzi.
Csak azért kérdezem, mert én is egy kisebb (ana)baptista gyülekezetbe járok és érdekelne, hogy ez látásmód megvan-e nálunk.
Köszönöm
Az anabaptista (nem feltétlenül baptista!) felfogás a hívők és a társadalom (különösen az állam) radikális elválasztását tartja szükségesnek. Ebből a dualizmusból következik, hogy a hívők tartsanak távolságot az államtól, még egyénekként se vállaljanak állami funkciókat, ne vegyenek részt az állam irányításában, a rendfenntartásban, a politikai életben.
Szerintem ismét tökéletesen megnyilvánult ebben a szavazásban is a demokrácia nevű társasjáték idiotizmusa, melyben egy 18 éves szavazata ugyanannyit ér, mint egy három tizenévest nevelő szülőé. Csakúgy, mint azon az ENSZ szavazáson, melyen a Lichtenstein méretű országok szavazata ugyanannyit ért, mint mondjuk Kínáé vagy Indiáe, ezért kikiáltották, hogy az egész világ ezt meg azt mondja, holott népesség szerint a világ több, mint fele mást mondott. De kétségtelen, hogy a Fidesz profin játssza ezt a játékot, ügyesen voltak megfogalmazva a kérdések. Az én szememben ez a népszavazás nagyban hozzájárult a mai ellenzék erkölcsi erodálásához. Aki igennel szavazott, az előttem értelmileg bukott meg, aki érvénytelenül szavazott, az pedig erkölcsileg bukott meg. Szerintem itt két lehetőség volt, vagy nemmel szavazni, vagy nem szavazni, ez utóbbi választás azoknak, akiknek nincs gyerekük, ezért igazából nem is érthették azt, hogy miről volt itt szó.
Többen is foglalkoztak a Válaszonline szellemiségével és a Heti Válasszal- ami egykori kedvenc hetilapom volt. Ami az emlékeimre vonatkozik: a Heti Válasz egyik vezető újságírójával egy gyülekezetben voltunk egészen az emlékezetes Simicska akcióig. Akkor a hetilap csapata is megkopott – hasonlóan a HIR TV- és más csapatokhoz, mert az irány váltását nem mindenki gyomra vette be. Gyülekezeti társam maradt a lapnál- de a gyülekezetből eltűnt- pedig az Istentisztelet utáni beszélgetések résztvevője volt. Lehet, hogy az addigi nézetei vállalhatatlanná váltak? A lap másik újságírója- állandó rovata volt a lap vége felé- mai írásai sincsenek köszönőviszonyban sem korábbi énjével. Csoda, hogy csak akkor találkozom velük, ha szemlézi őket a Mandiner ? Tulajdonképpen sajnálom őket, mert vitaképtelenné váltak, nem lehet tudni, melyik véleményük az igazi.
Van egy már elfogadott törvény, és van négy téma, amiről – a törvénytől formálisan függetlenül – népszavazás volt. A törvényt egy esetben kellett volna visszavonni, hatályon kívül helyzeni: ha az „igen” szavazatok kerülnek többségbe eredményes választáson. Tudják ezt ám az Amnestynél is, nem olyan butácskák ők, csak megy a politikai habverés. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kormány részéről is ez ment, mert a háború kitöréséig ez a téma lett volna a hívószó a bizonytalan szavazóknak.
Az érvénytelen szavazatok szinte mindegyike a Kormánynak, pontostabban az állampártnak szólt.
Jómagam is érvénytelenül szavaztam, két leánygyermek apjaként, katolikus hívőként. Egyik korábbi hozzászóló szerint én ezzel erkölcsileg megbuktam. Nos, egyáltalán nincs lelkifurdalásom, hitem és meggyőződésem szerint az egyetlen helyes döntést hoztam. Számomra nem volt kérdés, hogy a megfogalmazott kérdésekre csak nemleges válasz adható , ehhez nem kell kereszténynek sem lenni, csak többé- kevésbé ép elméjű felnőtt embernek.
Azonban azzal, hogy népszavazást az országgyűlési választásokra időzítették, a hatalom egyértelműen pártpolitikai mezőbe tolta a genderkérdést. Aki a genderpárti kérdésekre nemet mond, az csak a Fideszre szavazhat ugye (esetleg a Mi Hazánkra, hát köszönöm!) Az üzenet kb. ez volt – az „Aki magyar velünk tart!” régi politikai jelszó mintájára – „Aki nem pedofil, az ránk szavaz.”
Megjegyzem, jogászként a népszavazás intézménye megcsúfolásának tartom, ha a parlamenti többség népszavazást ír ki, amikor megvan a biztos, sőt alkotmányozó többsége. Képviselőket és általuk Kormányt azért választunk, hogy döntéseket hozzon és ezekért viselje a felelősséget.
Megtehettem volna még, hogy egyáltalán nem szavazok, vagyis át sem veszem a szavazólapot, előzetesen ezen is gondolkodtam, de ehhez egyrészt nem voltam elég bátor, másrészt úgy véltem így egyértelműbben tudok tiltakozni a választókat hülyének néző, ugyanakkor mégis hatékonyan manipuláló referendum ellen.
Végezetül nem hiszem, hogy a „nem” szavazatok számából messzemenő következtetést lehetne levonni a magyar emberek genderideológia elleni immunitására, ahhoz ez a népszavazás túlságosan „bűnben fogant”.
Szíbesen részt vennék például egy abortusz korlátozásról tartott népszavazáson, de ilyet eddig valamiért nem írt ki a nemzeti-keresztény kormányunk. Igérem azon érvényesen szavazok majd!
Kedves Miklós!
A hozzászólásod utolsó mondatára válaszolnék, nem a népszavazásra utalva, hanem konkrétan arra, amit írtál: „…vagy nem szavazni, ez utóbbi választás azoknak, akiknek nincs gyerekük, ezért igazából nem is érthették azt, hogy miről volt itt szó…”
Attól, hogy valakinek nincs gyereke, még nagyon is értheti, hogy miről van szó! Lehet a családban gyerek, barátoknak gyereke, de lehet az illető gyermekekkel foglalkozó pedagógus vagy egyéb szakember is. Sőt, lehet gyermek nélkül is felelősen gondolkodó felnőtt a gyermektelen illető, akinek fontos az eljövendő generációk sorsa…
„A vélekedés olyan dolog, amiről vitatkozni szoktunk. A meggyőződés az, amiért odaadjuk az életünket.”
Howard Hendricks (internetről)
A gyermekek védelme legyen az utóbbi.
Kedves Csurgai Csaba!
Azért szeretem Ádám oldalát, mert itt többször találkozom magas színvonalú álláspontokkal, akár Ádáméval, akár másokéval, így most a tiéddel. Két dolog okoz örömet ilyenkor: az, ha egyetértek, illetve az, ha nem értek egyet az adott állásponttal. Na most, veled nem értek egyet, de nagyon színvonalas az okfejtésed. Az érvénytelen szavazat ugyanis ugyanolyan politikai állásfoglalás, mint a nem szavazat volt, mert ezzel formálisan az ellenzéket támogattad. Érdekes, de végül is független álláspontnak az igen szavazatokat tekinthettük, valamint a fel nem vett, illetve a fülkéből hazavitt szavazólapokat, hiszen ezek mögött nem állt politikai erő, hogy ezt csináld. Legalábbis én nem emlékszem ilyenre.
Azért is gondolom így, mert én is végigmentem ugyanazokon a dilemmákon, amiket írsz, és én is döntésre jutottam: nemmel szavaztam minden kérdésben anélkül, hogy egyetértenék a kérdések feltevésével, a kormány és holdudvara hisztériájával, illetve az ellenzék és holdudvara hisztériájával. A törvény és a döntés jelenleg egy tekintet alá vesz minden gyereket az ovitól az érettségizőig, illetve kizárja a heteroszexuális felvilágosítást is. Tényleg ezt akarjuk? Mert egy csomó kérdésben 12, 14, 16 éves kortól már széleskörű jogai, illetve felelősségei vannak a „kiskorúnak”. Másrészt teljesen egyetértek Bagdy Emőkével a gyerekek pszichoszexuális fejlődésével kapcsolatos kérdésekben. Valamiért gyermektelen heteroszexuális felnőttek nem akarják magukat népszerűsíteni az ovikban, pedig és sajnos várhatóan nem minden ovisnak lesz felnőttkorban gyereke.
Szóval azért szavaztam nemmel, hogy demonstráljam a többséget a kisebbséggel szemben. Az LMBTQ szervezetek jelenlétének mértéke ugyanis sok, ambícióik túlzottak a társadalomban, és nekem ugyanúgy jogom van ezt az álláspontot érvényesíteni, ahogy nekik a saját álláspontjukat. Erre most ez a népszavazás nyújtott lehetőséget. Megjegyzem, ha az LMBTQ csinálna magának egy pedagógiai programot az ideológiájára, akkor tőlem nyugodtan létrehozhatnak ilyen óvodákat. Csak hát ők is tudják, hogy ilyenre max. 10 darabra ha van igény az országban, ebből ugye 8 Budapesten, 1 Pécsett, 1 pedig Szegeden. De abbahagyom, mert ez már tőlem is túl cinikus volt…
Persze az is jó lenne, ha végre egy népszavazással az egyébként közhivatalt viselő, beruházás vagy adomány átadását mímelő, magukat polgármesternek vagy miniszternek álcázó politikai pedofilok is eltávolíthatóak lennének a nevelési-oktatási intézményekből, de erről ugyanúgy nem lesz népszavazás, mint az általad említett abortusz korlátozástól. De hát ezekről nem lesz népszavazás, mert ezek már komolyabb kérdések.
Kedves Benchmark!
Nagyon köszönöm, hogy színvonalasnak ítélted a hozzászólásom.
Azzal semmi gondom nincs, ha valaki a feltett kérdésekre nemmel válaszol, ismétlem,normális ember nem is nagyon tehet másként.
Annak oka, hogy szokásommal ellentétben billentyűzetet ragadtam,az általam is mélyen tisztelt Ádám bejegyzéséből kiolvasható büszke optimizmus volt, miszerint honfitársaink túlnyomó – kormánypárti szavazókat is meghaladó! – többsége egyértelműen nemet mond az LMBTQ ideológiára. Már csak azt hiányoltam, hogy lám, kis hazánk a kereszténység és a normalitás erős bástyája. (Persze főleg nemzetikeresztény Kormányunk áldásos felvilágosító munkájának köszönhetően.)
Jómagam nem vagyok ennyire megyőződve társadalmunk erkölcsi intaktságáról, főleg a nemi erkölcsök terén, ellenben úgy vélem, történelmi traumák okán nagyon könnyen kaphatóak vagyunk a különféle zsigeri félelmeink általi manipulációra.
Ezt szerintem tudják azok is akik a néhai – egyébként melegházasságban élt – Finnkelstein (remélem jól írom a nevét) iskolájában tanulták ki a társadalmi pszichózisok felfakasztásának csínját-bínyját.
Azt is gondolom továbbá, hogy egy ugyanezen kérdéseket tartalmazó referendum bármelyik nyugati országban hasonló eredményt hozna, ha az ottani jogrendszerek lehetővé tennék a népszavazás intézményének ilyen demagóg eszközökkel való lejáratását.
Azt talán kevesen gondolják a blog olvasói közül, hogy Orbánék a nép véleményére voltak kíváncsiak, jól ismerték azt már a kérdések feltétele előtt. (Elképesztő összegek mennek el különféle szondázásokra.) Olyan népszavazásba nem mennek bele, ahol veszíthetnek. Ezért finanszírozzuk pl. tb- járulékunkkal továbbra is a magzatgyilkosságokat, akárhány kétharmados nemzetikeresztény ciklus lesz is még.
Nem akarok tovább itt politizálni, megértek mindenkit aki szerint keresztény ember csak a Fideszre szavazhat, és csak addig nincs itt LMBTQ diktatúra amíg ők vannak kormányon, de nekem nehezemre esik elhinni, hogy Orbán a kereszténység önzetlen védelmezője. Ne vessetek meg ezért !
Ádám blogját pedig továbra is nagy érdeklődéssel fogom olvasni, a katolikus hitemmel ellentétes – ritkán van ilyen – megállapításait pedig jóhiszemű tévedésnek tudom be.
Kedves Csurgai Csaba,
Te hogyan gátolnád meg az lmbtq propaganda itthoni térnyerését?
A multinál, ahol dolgozom, folyamatosan emlékeztetnek, hogy töltsem ki a céges „gender-profilomat”.
A felső vezetés pedig büszkén jelentette be, hogy egy Lmbtq embert vettek fel valamilyen igazgatónak. Nem voltam jelen akkor, de utólag ezek a kérdések merültek fel bennem:
– biztos hogy ő volt a legalkalmasabb jelölt vezetőnek?
– honnan tudják hogy lmbtq az illető?
– kirúgják ha elhagyja az lmbtq életvitelt?
– van valami teszt a Kék Osztriga bárban ahol ellenőrzik évente, hogy az illető lmbtq-e?
Kedves Benchmark,
„Valamiért gyermektelen heteroszexuális felnőttek nem akarják magukat népszerűsíteni az ovikban, pedig és sajnos várhatóan nem minden ovisnak lesz felnőttkorban gyereke.”
Nagyon találó amit írsz, felnevettem! 🙂
Kedves Fernando!
Nem tudom,pontosan mit jelent a gender profil kitöltése, de ha akár csak közvetlenül a nemi irányultságodra kérdeznek rá, akkor ott látatlanban egy nagyon súlyos adatvédelmi visszaélés történik. Ilyen személyes adatot semmilyen munkáltató nem rögzíthet!
Mindenképpen biztatnálak, hogy sürgősen tegyél bejelentést az adatvédelmi hatóságnál (naih.hu) akár anonim módon.
Én személy szerint megtagadnám a kitöltést, minél nagyobb nyilvánosság előtt. Ha emiatt felmondanak, biztos hogy megnyered a munkaügyi pert és kártérítést kapsz, igaz talán évek múlva.
Persze könnyen biztatlak a partvonalon kívül, de a személyes áldozatot, a keresztet nem spórolhatjuk meg, ha Krisztust akarjuk követni. A kamunépszavazásokon behúzott „x” ehhez édeskevés.
Kedves Csurgai Csaba,
hangsúlyozzák hogy ” nem kötelező ám kitölteni, de jó lenne ha kitöltenéd” a gender profilt.
Szexuális irányultságra és a megszólítás névmásaira kérdeznek rá.
Kedves Fernando!
Mindegy, hogy kötelező vagy „erősen ajánlott”, a munkáltató nem tehet fel ilyen kérdést. Nemcsak nálunk, de sehol az EU- ban.
Mindenképpen a NAIH- hoz fordulást javaslom. Lehetőleg mellékeld az adatlapot, vagy egy képernyőfotót!
A megszólítás névmása még csak- csak magyarázható, pl. egy lett névről én sem tudnám feltétlenül, hogy milyen nemű emberhez tartozik.
De a szexuális irányultságodról nem kérdezhetnek!
Kedves Csurgai Csaba! Igen csak értetlenkedve olvastam az írását,/és másokét, akik Önnel megegyezően vélekedtek/ a népszavazással kapcsolatban. Ugyanis itt nem a népszavazás volt a kérdés, hanem az LMBTQ világszerte történő nyomulásának a fékezéséről hazánkban! Azt, hogy a népszavazás kiírása értelmes vagy értelmetlen dolog volt é, és mennyiben szolgálta a „hatalom céljait” én csak a szokásos értelmiségi nyavajgásnak /példa Monostori Tibor tevékenysége/ tartom. Ugyanis az LMBTQ lobi nyomulása tény. aminek utolsó közeli eseményei Finnországban és a német egyházakban történtek, nem lehet róla vitatkozni. Emellett az UNIÓ emberjogi törekvéseiben szerepel a szexuális jogok bővítése az EP. dicsőségére! Visszatérve a népszavazásra: az állam ismét előbb lépett, megelőzte az egyházainkat, akik csak később támogatták azt. Hogy hogyan kell szavazni? A Biblia egyértelmű: az IGEN legyen IGEN, a NEM legyen NEM ! Az érvénytelen vélemény a Biblia szerint más jelzőt kap, azt nem írom ide! Összefoglalva: akik érvénytelen szavazatot adtak le szándékosan azok felültek annak az ellenzéknek a vonatára, amelyik meglépte volna azokat a lépéseket, ami ellen a népszavazás történt! Egyébként pedig Csurgai Úr, Ön katolikus. Mi a véleménye arról, hogy az egyháza nem tudott mit kezdeni a Perintfalvi jelenséggel és a hallgatással elérte, hogy nevezett hölgy új kampányában a hívőket a magyar egyházak 4 évig történő elhagyására biztatja, / Igen, a templomok látogatásáról és a gyülekezetek anyagi fenntartásáról van szó/ a vallás oktatásának bojkottját hirdeti / Perintfalvi is az LMBTQ lobi része/ Összegezve: ha szét néz a világban, már késésben vagyunk!
Tisztelt Aranyoss Péter!
Megtisztelő, hogy értelmiséginek titulál, pedig csak egy egyszerű jogász vagyok.
Az LMBTQ lobbi nyomulásától nekünk keresztényeknek magunkat kell megvédenünk, ezt a harcot az állam nem végezheti el helyettünk. Lehet hogy ma ez hihetetlennek tűnik de az Orbán- rezsim sem tart örökké, jó lenne ha az összeomlása nem temetné majd maga alá a magyar kereszténységet.
Perintfalvi Rita nélkül meg majd csak megleszünk valahogy, nem hiszem higy tömegek fogják követni.
A magam részéről a népszavazás témakörhöz több hozzászólást nem kívánok tenni.
Az LMBTQ lobbi nyomulásától nekünk keresztényeknek magunkat kell megvédenünk, ezt a harcot az állam nem végezheti el helyettünk.
Kedves Csaba, a legnagyobb tisztelettel, a szakmád iránt is, de szerintem éppen ez egy olyan kérdés, amelyben az állam jogi szabályozó szerepe megkerülhetetlen. Ez ma már különösen jól látszik azokban az országokban, ahol a genderelméleteknek utat nyitottak, és elkezdték a jogrendet is hozzáigazítani ezekhez az elméletekhez. És hát kik szólaljanak fel ez ellen először, ha nem éppen a keresztények? A népszavazás nagyon fontos véleménynyilvánítás volt a társadalom részéről, hogy nem szeretnénk, hogy a jogrendet nálunk is ehhez az őrült ideológiához igazítsák.
„Hogy hogyan kell szavazni? A Biblia egyértelmű: az IGEN legyen IGEN, a NEM legyen NEM ! Az érvénytelen vélemény a Biblia szerint más jelzőt kap, azt nem írom ide!”
Mivel a többség nem szavazna igennel, ezért szavazzon nemmel: olcsó politikai trükk. Az igen és a nem szavazat politikai akaratot fejez, ugyanúgy, ahogy az érvénytelen szavazat, vagy a szavazólap fel nem vétele, vagy a szavazólap megrágása utáni kiköpése is politikai akaratot fejez ki.
Ezt a témát a magyar keresztények zöme ezt készséggel elfogadja gumicsontnak, és nem foglalkozik olyan valós közéleti problémákkal, mint pl. a pedagógusbér.
Mert szerintem 12 év és három kétharmad után fel lehetne tenni a kérdést, hogy egy biciklis futár miért keres többet, mint egy közszolgáltatást nyújtó pedagógus, és ettől nem leszek Soros ügynök. (A kisebb fizetésemelések nevetségesek, és most el is fogja vinni az infláció.)
A magyar keresztényeknek kijelölt pártfeladat az LMBTQ lobbi elleni hősies harc. Közéleti kérdésekben nem vagyunk képesek semmiféle önálló témafelvetésre.
Gyk.: A Fideszre szavaztam, de ettől nem vész el az önálló véleményalkotásra való képességem, ahogy a fogam sem esett ki tőle.
Benchmark,
ezt írod: A magyar keresztényeknek kijelölt pártfeladat az LMBTQ lobbi elleni hősies harc. Szerintem ez a fogatlanozás és vidékizés árnyalatnyival intelligensebb, de a valóságnak ugyanolyan lebutított változata. A politika csak belekotor ebbe a területbe. Ez ennél sokkal-sokkal mélyebb.
Kedves Panka!
Örülök a hozzászólásodnak. Én is úgy gondolom, hogy a megismerésnek több forrása, dimenziója és szintje van. Ennek ellenére nem érzem abszurd felvetésnek, hogy a szülők jogairól olyanok mondjanak véleményt, akiknek közvetlen tapasztalata van arról, hogy mit jelent szülőnek lenni. Bár tudom, hogy lényegtelen, mert a rendszer nem így működik.
Kedves Csurgai Csaba,
nem találtam meg a naih honlapján az anonim bejelentőt.
Furcsa lesz amit írok, de a yahoo nem engedi elküldeni a levelet az ügyfélszolgálatukra, mert spam-nek tartja. Ha igaz a sejtésem akkor azért mert nem „engedélyezett” kulcsszavak vannak az emailban. De ha kiszedem akkor meg nincs értelme elküldeni…
Vagy csak én bénázok.
„Your message cannot be sent because it resembles spam and/or contains only links. Please modify your message and try again”
Bevallom, engem sokkolt a ” független objektív” ún ” szakértők” véleménye, pláne hogy szerintük mi erkölcstelen homofóbok vagyunk.
https://qubit.hu/2022/04/29/qubit-live-4-a-homoszexualitas-a-kozossegnek-is-hajthat-evolucios-hasznot?fbclid=IwAR2rlcDKo8ZdBJGZ1EZG-tpfQae_wikKC1GfPtDSu23JVVXHzCyne7DZWvg
Nagyon el van rontva a népszavazási törvény. Hiába szavazott masszív többség egy irányba. Már bocsánat, de a NATO meg EU esetén a fele is elég volt…
Úgyhogy 3.5 millió embert lehet alázni, mindenféle kétes ” tudomány” képviselőjeként. Félek, a külföldi nyomás, és a hülyeségekre nevelt ifjúság együtt itt is ránk hozza a poklot.
Ha lehetek őszinte, be kéne tiltani a nyugati filmeket, meg a Netflixet, és cenzúra kellene, de ez nem reális. Pedig ők cenzúráznak keményen…
Harcolni kell a meleglobbi ellen, az Egyházból meg kivágni őket. Bűnbánó melegeknek van helye Isten népe között, büszke homoszexuális vagy választottan transzneműnek viszont nincs . ( Természetesen a biológiai okokból transznemű más kérdés, de azok szervi betegségek és nem ők választották, abból az Egyház eddig sem csinált gondot. )
Benchmark
Eljön az idő amikor egy hívő ember tanár biztosan nem lehet és biciklifutár sem mert a magáncégek által szervezett érzékenyítési programon való kötelező részvétel megtagadása ezt eredményezi. Ezzel nem azt akarom mondani hogy az ami van és ez van 1945 óta -ami pedagógusok társadalmi és anyagi megbecsülését illeti- az rendben lenne.Sőt ! Csak menjünk vissza már a kezdetekig …..Apropó az rendben van hogy én azért nem taníthatok egy Waldorf iskolában mert nem fogadom az antropozófiát és Rudolf Steiner szellemtudományát? Ez nincs leírva a hirdetésben de az állásinterjún azért csak kibújik a szög a zsákból….amúgy
meg szerintem egy világi hatalom a saját érdekében ideig – óráig talán ellen tud állni a korszellem diktálta abból fakadó elvárásoknak, mint nálunk is amit most éppen az ún lmbtq és egyébb hasonló tartalmú szellemi áramlat jelent. De a végeredmény a végkifejlet nem lehet kétséges főleg ha ez az ellenállás még nem is megfelelő eszközökkel történik és ráadásul kontraproduktív . Nem tudom mennyi ideje van még az ún. ábrahámita vallásoknak arra hogy élvezzék a vallásszabadság nyújtotta lehetőségeket melyet az állam biztosít a számukra. Talán a bevándorlók és szintén muszlim migráns tömegek közötti radikálisok akár tettlegességig is elmenő kiállása és a velük kapcsolatos ellentmondásos viszonya a politikai elitnek továbbá az ortodox zsidók miatt az antiszemita vád elkerülése a Szentszék időnkénti egyértelmű megnyilvánulásai meghosszabbíthatják ezt az időszakot ha már az egymással versengő politikai erők a magát szekulárisnak és liberálisnak mondó állam behódol ennek az új posztmodern császárkultusznak ,neognosztikus szinkretista totális ideológiának. Mindenesetre mozgalmas idők jönnek. Reakciós az apám volt én fundamentalista leszek ? Ki fog vajon feljelenteni a progresszív kereszténységet képviselő testvérem?
Kedves Tom,
Ijesztő az amit leírsz ezért ideírok egy pozitív dolgot hogy lássuk Isten munkálkodását is a nehéz időkben.
Beszélgettem egy észak-Németországban 20 éve élő magyar hitvalló kereszténnyel. Oda nősült, jól ismeri a kultúrát, nyelvet. Mondja, hogy nagyon sok muszlim menekült érkezett és került a gyülekezetük látókörébe. Nem emlékszem, hogy ők adtak-e nekik lakhatást, de arra igen, hogy a Jézusról szóló tanúságtételükre nagyon nyitottak. És sokan közülük MEGTÉRNEK az Úrhoz. És ez nagy öröm és bizakodásra ad okot.
Német alapossággal beleálltak az aratás munkájába: „csinálni kell, és mi csináljuk. Az Úr pedig végzi az Ő részét”
🙂