A magyar médiába is eljutott a hír, hogy Ayaan Hirsi Ali szomáliai származású, ex-muzulmán, ateista emberjogi aktivista nemrég bejelentette: keresztény lett. Ennél azt hiszem, az sem okozott volna nekem nagyobb örömöt, ha Richard Dawkins vagy Sam Harris coming out-ol keresztényként. Amióta ateista lett, Ayaan Hirsi Ali is az ő csapatukat erősítette, de az élettörténete és az ahhoz kapcsolódó érzelmi töltet miatt számomra sokkal megrendítőbb, hogy éppen ő dezertált, és éppen hozzánk, keresztényekhez. Persze az új ateista mozgalom brand-je az elmúlt években jelentősen megkopott, zászlóvivőik egyre kínosabbá váltak, egy új buszos kampányt ma már aligha követne olyan eufórikus hangulat, amilyen tizenöt évvel ezelőtt. Ironikus módon a woke forradalom magát Dawkinst is fölfalta, amikor az etológus – érthető okokból – ragaszkodott a nemek binaritásához. A nagy csinnadrattával bejelentkező mozgalom egy évtized alatt apró szektákra hullott szét, az új ateizmus elfáradt, portékája jóval kevésbé kelendő. Ali pálfordulásában azonban más szempontok játszottak szerepet.
Sok évvel ezelőtt egy iszlámról szóló vitában láttam először Ayaan Hirsi Alit. Douglas Murray és ő képviselték azt az álláspontot, hogy az iszlám alapvetően és lényegét tekintve nem békés vallás. Ali személyes élettörténete is alátámasztotta ezt, hiszen kislányként körülmetélték, menekülnie kellett, traumák sorát élte át, saját bőrén tapasztalhatta a muzulmán vallás számos könyörtelenségét. A vitában egyértelművé vált számomra, hogy ha valaki, akkor Ayaan Hirsi Ali az, aki az iszlámmal szembe helyezkedve a kereszténységre nézve is veszélyes érveket fogalmaz meg. Ali tézise az volt, hogy a világban lévő erőszak elsődleges oka a monoteizmus. Tehát nem csupán a vallás, hanem konkrétan az egyistenhit. E tekintetben az iszlám, a judaizmus és a kereszténység egy platformon helyezkednek el. A monoteizmusból kizárólagosság, a kizárólagosságból szembenállás, a szembenállásból küzdelem, a küzdelemből erőszak következik – vezette le Ali. Ahhoz, hogy a világban béke és befogadás jellemezhesse az emberek közötti kapcsolatokat, elsősorban a monoteizmustól kell megszabadulnunk. A monoteizmus nyomorítja meg az embereket és a viszonyaikat. Ali számára az ateizmus volt a nyilvánvaló megoldás, és monoteizmus elleni érve az emocionális töltet miatt (az igaztalansága ellenére) szinte védhetetlennek tűnt. Ayaan Hirsi Ali személye rokonszenves volt, a sorsa együttérzést váltott ki belőlem, az apologetikáját lényegesen erőteljesebbnek éreztem, mint akár Hitchens, akár Dawkins, akár Harris összes érvét együttvéve.
Az elmúlt években viszont érdekes pletykákat hallottam a Hollandiában menedékjogot élvező emberjogi aktivistáról. Radikális muszlimok között szolgáló ismerőseim idézetekkel leptek meg, amelyekben Ali olyasmit mondott, hogy a nyugati kormányoknak az evangéliumi keresztényeket kellene támogatniuk, mert ők az egyetlenek, akik meg tudják állítani a radikális iszlám terjedését. Ali állítólag azt nyilatkozta, hogy a semmiben sem hívő nyugatiak szekularizmusa a muzulmánok számára nulla vonzerőt jelent, az anyagi előnyök nyújtásán túl szellemi síkon esélyük sincs, egyedül a hitvalló, mély meggyőződéssel rendelkező keresztények tudnak lyukat ütni az iszlám kemény pajzsán. Meglepett, hogy épp Ayaan Hirsi Ali jut ilyen következtetésre, és az iránta való emberi rokonszenvem titkokban tovább nőtt. Aki ilyet mond, az valamit nagyon mélyen megértett nem csak a nyugati kultúra problémáiból, de a kereszténység belső vitáiból is. Ali az ateizmusa ellenére eszerint nem teljesen vak a szellemi folyamatok megítéléséhez. Amit a nyugati zsidóság október 7-e óta kezd kapisgálni, azt Ali évek óta érti: egy korszak a végéhez közeledik. Az őt befogadó szekuláris Nyugat egyre kevésbé fogja tudni őt megvédeni.
Ebből a szempontból a megtérése nem teljesen meglepő. Számomra mégis váratlan, örömteli meglepetés. Az UnHerd oldalán Why I am now a Christian (Miért vagyok most keresztény) címmel idén november 11-én publikált személyes hangvételű cikkét azzal kezdi, hogy visszaemlékszik, hogyan fedezte fel 2002-ben Bertrand Russell 1927-es „Why I am Not a Christian” című előadását. Egy évvel volt a New York-i ikertornyok összeomlása után, és Ali felszabadultan vette tudomásul, hogy nem kell hinnie többé Istenben, mennyben, pokolban. Russell intellektuálisan is meggyőzte őt arról, amit belül érzett, hogy a vallás a félelemre épít. Ali szabadulásként élte meg, hogy élvezheti az életet anélkül, hogy a pokol örökké tartó gyötrelmeire gondoljon, és hogy nem kell gyűlölnie többé sem a zsidókat, sem azokat, akik elvetik a Próféta tanításait. Ateistának lenni megnyugvás volt a számára.
„Mi változott?” – teszi fel a kérdést a novemberi cikkében. Válasza két részből áll. Az első rész a világ globális változásával kapcsolatos. Egyszerre három, egymással összefüggő nagy veszély jelent meg a világban: az első a nagyhatalmak expanziója (itt Ali elsősorban a Kínai Kommunista Pártra és a putyini Oroszországra gondol), a második az iszlám terjeszkedése, amely fenyegetést jelent a nyugati civilizációra, a harmadik pedig a woke ideológia vírusa, amely a következő generáció morális szöveteibe eszi be magát. Ezekkel egyszerűen nem tud szembeszállni a Nyugat, ha nincs, ami egyesítené. Ali szerint az az üzenet, hogy „Isten halott”, nem képes egyesíteni a Nyugatot, és nem képes erre valamiféle szabályokon nyugvó liberális világrend mákonya sem. Az egyetlen dolog, ami Ali szerint egyesítheti a veszélyekkel szemben a Nyugatot, a zsidó-keresztény hagyomány öröksége. Felismerte, hogy a Nyugat szabadságjogai is ebből az örökségből származnak, ahogy Tom Holland brit történész kiváló új könyve, a Dominion is bizonyítja. A lelkiismereti szabadság, az élet védelme, az irgalom és az alázat Krisztus tanításaiban és a zsidó-keresztény hagyományban gyökereznek. Ezért csak a kereszténység védheti meg azokat.
A másik ok, ami miatt Ali keresztény hitre jutott, sokkal személyesebb és mélyebb. Rájött, hogy az ateizmus nem ad semmiféle vigasztalást a léleknek, és hosszú távon elviselhetetlen. Az ateizmus egyáltalán nem képes választ adni arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme és célja. Russell és mások azt ígérték, hogy Isten halála az értelem korszakát hozza el. Ehelyett egy babonás, szektás, darabokra hullott világot eredményezett, amelyben az emberek képesek bármiben hinni, és azt bármivel igazolni. Az Isten nélküli ember Ali szerint leginkább valamely kisebbség védelmét színlelve jóemberkedik, miközben a semmi peremén várja a világ közelgő pusztulását. Ez a kultúra nem képes szembeszállni a fenti veszélyekkel, mert TikTok videókon kívül nem ajánl semmi értelmeset, amely megnyerhetné például a radikalizálódó muzulmánok szívét. „Ezért nem hitehagyó muzulmánnak hívom már magamat, inkább bukott ateistának” – fejezi be Ali a cikkét. „Természetesen sokat kell még tanulnom a kereszténységről. Minden vasárnap egyre többet fedezek fel róla a gyülekezetben. De a félelem és kétség pusztaságában vándorolva rájöttem, hogy a létezés kihívásait lehet jobban kezelni annál, amit ezzel kapcsolatban akár az iszlám, akár a hitetlenség ajánl.”
Ali vallomása hatalmas felkiáltójel a nyugati civilizáció közepén, ami mellett mi se menjünk el némán. A legkevesebb, amit mondhatunk: Ayaan, Isten hozott Krisztus követői között!
„……: Ayaan, Isten hozott Krisztus követői között!”
A köszöntéshez csatlakozom.
Kellemes meglepetés, ezt a legutóbbi infót nem tudtam róla. 2 könyvét olvastam magyarul, most éppen egy 2015-ös, németül megjelentet az iszlám megreformálhatóságáról. De ez a legutóbbi fejlemény teljesen más megvilágításba tesz mindent. Nagyon bátor nő.
Hála az Úrnak!
.’…A monoteizmus nyomorítja meg az embereket és a viszonyaikat…’ Az ókori politeista birodalmak háborúi és társadalmai feszültségei ezt nem támasztották alá
Ayaan Hirsi Ali valamikor nagyon szép könyvet írt arról, hogyan lett kamaszkorában fundamentalista muzulmán (kicsit a saját kamaszkori énemre is ráismertem). Akkor még nem vallotta magát ateistának, néhány évvel később hallottam, hogy már annak vallja magát. Elszomorít, hogy most keresztény lett – persze az „új ateizmus” olyan felszínesen és tudatlanul érvel (mindenekelőtt Dawkins), hogy ha ők voltak a mesterei, akkor persze, hogy nem tudott ott maradni. De nagyon kíváncsi lennék Ayaan Hirsi Ali érveire.
Már elolvastam. Ayaan Hirsi Ali nem mond mást, mint hogy nem tudjuk a nyugati liberális zsidó-keresztény civilizációt megvédeni a muszlimok fanatizmusától és a kínaiak és az oroszok nagyhatalmi ambícióitól, mint hogy újra megkapaszkodunk kultúránk vallási hagyományában. Ez lehet, hogy igaz, de ez a kereszténység elleni érvek erején mit sem változtat.
Szalai Milkós, „Luk 15:7 Azt mondom nektek: a mennyben egyetlen megtérő bűnösön akkora öröm lesz, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre!”
Nincs miért szomorkodni, íme egy érv, miért így döntött !
De szerintem a Krisztus szeretetének/szerelmének a valóságtartalmával találkozott! Arra nincs más válasz, csak ez!
Kedves Miklós,
mond azért Ali még egy dolgot: az ateizmus egyáltalán nem képes választ adni arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme és célja.
De hát nem is tért meg. Csak politizál…
„Ayaan, Isten hozott Krisztus követői között!”
Írt bármi olyasmi Ayaan Hirsi Ali, hogy hisz Jahvéban, Jézust istennek tartja, vagy messiásnak? Hisz a menyországban, a feltámadásban?
A politikai kereszténységhez csatlakozott, mert azt gondolja, hogy a politikai kereszténység lehet képes megállítani Putyint és a kínaiakat. Miközben az olyan politikai keresztények, mint Orbán kiszolgálják Putyint és a kínaiakat.
Ayaan Hirsi Ali politikai diagnózisa teljesen téves. A kereszténység összeomlóban van a fejlett világban. A humanisták képesek megállítani Putyint, a kínai diktatúrát és az iszlámot is.
Az élet értelmét mindenki maga találhatja meg. A keresztények még egységes választ sem képesek adni arra, hogy mi lenne az élet értelme szerintük.
Az,hogy a hölgy megtért e az életének a változása fogja alátámasztani. Valóságosan termi e a jó gyümölcsöket az élete, milyen a viszonya a bűnökhöz. Ezek a legfőbb bizonyítéka annak,hogy Isten újjászülte e őt.
Kedves WALDMANN TAMÁS,
Ayaan Hirsi Ali annyit mondott, hogy keresztény lett. Why I am now a Christian – ez a cikke címe. „Why do I call myself a Christian now?” – teszi fel a kérdést, majd két választ ad rá, amelyeket a cikkben röviden összefoglal. Az egyik társadalmi, a másik személyes. A személyes aspektus az élet értelmével kapcsolatos, ami politikától függetlenül foglalkoztatja az embereket. Ateistaként arra jött rá, hogy az ateizmus nem tud erre a kérdésre választ adni, a kereszténység viszont igen. Emberjogi aktivistaként meg nyilván foglalkoztatják őt a társadalmi kérdések, és okos nőként ezek mögött látja a világnézeti összefüggéseket is. Azt elképzelni sem tudom, hogy Ali ne lenne azzal tisztában, hogy a keresztények Jézust Istennek tartják és hisznek Jahvéban, a mennyben és a feltámadásban.
Sajnos hogyha Ayaan Hirsi Ali csak a „Miért nem vagyok keresztény?”-ből merítette az ateizmusa alapjait, akkor nem csodálom, hogy keresztény lett. Russell mint logikus természetesen rendkívül nagy volt – de az a könyv pocsék. Annak idején csak a vallásos szimpátiáim szilárdultak meg tőle. Lényegesen jobb a Russell-Copleston vit
Még több dolog kiderül a megtérésröl itt: https://www.youtube.com/watch?v=3B6oLMrHQhs
Megéri a fél órát, és könyv is készül belöle.
Nekem amúgy nem megy ki a fejemböl Houellebecq könyve, A behódolás, ahol a föhös látja, hogy mind a személyes, mind a társadalmi, civilizációs problémák a keresztény hit hiányából fakadnak, szeretne is hinni, de már nem lehet. Az eredmény a teljes kapituláció. Vagy Jordan Peterson, aki ugyan nem kapitulál, harcol keményen, de mindennek az alapja egy „tegyünk úgy mintha Isten létezne” filozófia. De említhetnénk Roger Scruton-t, és talán James Lindsay-t is. Számomra Ayaan megtérése egyben válasz az általam amúgy kedvelt és nagyra értékelt gondolkodók dilemmáira: ha meg akarod menteni a világot, elsö lépésként hívd be életedbe Jézust.
Waldmann Tamás: „Ayaan Hirsi Ali politikai diagnózisa teljesen téves. A kereszténység összeomlóban van a fejlett világban. A humanisták képesek megállítani Putyint, a kínai diktatúrát és az iszlámot is….„Az élet értelmét mindenki maga találhatja meg. A keresztények még egységes választ sem képesek adni arra, hogy mi lenne az élet értelme szerintük.”
T. Waldmann Tamás, a kereszténység a nyugati féltekén tényleg elég ramaty állapotban van, de ez semmit sem változtat a Lényegen. A humanisták meg 500 éve nem csinálnak semmit az ötleteléseken kívül (minthogy a humanizmus is csak egy nagy(obbacska) ötlet), semmit sem fognak megállítani magukban….a mellékelt ábra tökéletesen mutatja….még egy molylepkét is csak nehezen (sem) a saját pusztulásától.
A keresztények esetében pedig pont az élet értelme kérdése az egyetlen, amiben vagy inkább Akiben a válasz még egységes
(Csak csendben reménykedem. Hátha tetszik az Úrnak, és még legalább 1 Ayaan-t közénk vezet. Hátha elkezdjük komolyabban venni, hogy az emberi, pro és contra nyilatkozatok között Ő is jelen van – és miért van jelen?!
Csak csendben reménykedem. Hátha egyszer úgy tetszik az ÚRnak, hogy Kovács P(álinkás) Józsi hajléktalan, főállású alkesz, lejárt szavatosságú pszichopata egy lépéssel kicuppanjon eme mocsárból egy felé nyúló kezet megragadva. És legyen valaki, aki ezt el meri mondani, képes hírt adni erről. Mert KPJ még a mi keresztyén világunkban is irreleváns. Ismeretlen és ismeretlenségben tartott.
Isten ments, hogy ezzel Ayaan „érdemeit” (Krisztus Urunknak vannak érdemei, és Ayaan is ezekből részesülhet) csorbítsam – vagy az ÚRnak az ő életében elvégzett munkáját kisebbítsem! (Nem vagyok én akkora Tik-Tok sztár, hogy bepróbáljam…)
Isten ments, hogy butaságommal a fősodorbeli, hitvalló keresztyén gondolkodás és életvitel folyamát/folyamatát megkavarni igyekezzek! Csak nehezen tudok szabadulni attól a kényszerképzetemtől, hogy amikor Jézus haldoklott a kereszten, s voltak mellette jeles vallási vezetők, római tisztek, családtagok, tanítványok – mégis egy országos gazember, keresztre ítélt gonosztevő hallotta tőle, neki címzett szóként: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”(Lk 23,43)
Csak kérdezem – csendben (reménykedve) – mondja még a mi URunk ezt a szót?)
Kedves Miskolczy József, mélyen egyetértek a mondataival, különösen: „Csak nehezen tudok szabadulni attól a kényszerképzetemtől, hogy amikor Jézus haldoklott a kereszten, s voltak mellette jeles vallási vezetők, római tisztek, családtagok, tanítványok – mégis egy országos gazember, keresztre ítélt gonosztevő hallotta tőle, neki címzett szóként: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”(Lk 23,43)”
Mert volt üzenete ennek is – azt hiszem – az Úr részéról. Érdemes elgondolkodni rajta….
És persze relatív, hogy mi a nehéz sors, mert ennek a hölgynek sem volt könnyű sorsa. Ideológiák és vallások „őrületén” és sértésein keresztül eljutni Krisztushoz, megkockáztatom felér egy KPJ-vel (Miskolczy Józseftől kölcsönözve fentebb).
Egy érdekes angol nyelvű online újságcikkre bukkantam, ami leginkább ide kapcsolódik, bár csak érintőlegesen említi Ayaan Hirsi Alit, sokkal inkább az új ateizmus egésze és a keresztény apologetika általában a témája:
https://www.spectator.co.uk/article/did-richard-dawkinss-new-atheists-spark-a-christian-revival/
„(Csak csendben reménykedem. Hátha tetszik az Úrnak, és még legalább 1 Ayaan-t közénk vezet. ………”
Meggyőződésem, e remény megvalósulásának leghatásosabb módja, lélekben imatársként csatlakozni azokhoz, akik többek között korunk ismert gondolkodóiért, felelős pozíciókban lévőkért is közbenjárnak Istennél. Azokért akik Ayaan Hirsi Ali – hoz hasonlóan keresik az igazságot, az élet értelmét.
Elszomorodtam ezen, hogy aki olyan bátran és szépen kiállt az iszlám vallás ellen, Ayan Hirsi Ali most keresztény lett. Ez bizonyítja, hogy az „új ateizmus” propagandája és érvelése silány. A dawkinsok vulgáris, tisztelet és tudatlan ateizmusának csak ez lehet a vége: a kereszténység újjáéledése. Időm, pénzem, médiám lenne, akkor próbálnék valami jobbat-szebbet, átgondoltabbat mondani, mint ők.
Ne szomorkodj Miklós, hogy „Ayan Hirsi Ali most keresztény lett”, mert a Krisztus követők nélkül még Karácsonya sem lenne az emberiségnek.
Az Úr születése szeretetet és reményt adott a szívekbe.
„Elszomorodtam ezen, ………………”
Mivel ismerem milyen, örömüknek hangot adók között szomorúnak lenni, ezért képes vagyok együtt érezni a szomorkodókkal.
Új kedvencem lett Rosaria Butterfield mellett!
(Elfogult vagyok, nekem különösen kedves, amikor liberális értelmiségiek térnek meg.) Azoknak, akik az érveit kritizálják, annyit tudok írni: egy megtérés mögött sosem csak racionális érvek állnak, az egy része annak a hihetetlen bonyolult dolognak, ami az emberi lény. Láthatóan a hit közéleti oldalát hangsúlyozza, hiszen a közéleti kérdésekben van rutinja, a személyes érvek terén némi szemérmességet érzek rajta (a videón), ami érthető is. (Én legalábbis érteni vélem.)
Boldog Új Életet Kívánok!
.
Mert ahova lábát betette Jézus,
kő kövön nem maradt.
Koldus szeme megnyílt, Zákeus
megtért. Van új a nap alatt!
„A személyes aspektus az élet értelmével kapcsolatos, ami politikától függetlenül foglalkoztatja az embereket.”
Ayaan Hirsi Ali semmit sem ír arról, hogy milyen filozófiai érvek győzték meg arról, hogy Jahve létezik, sőt arról sem ír, hogy meg lenne erről győződve.
Az, hogy Ayaan Hirsi Ali személy mondjuk szerint fél a haláltól, vagy vágyik arra, hogy az életnek legyen értelme, még a legkevésbé sem tekinthető racionális érvnek a kereszténység mellett.
„Azt elképzelni sem tudom, hogy Ali ne lenne azzal tisztában, hogy a keresztények Jézust Istennek tartják és hisznek Jahvéban, a mennyben és a feltámadásban.”
A kérdés az, hogy Ayaan Hirsi Ali mit ért a saját kereszténysége alatt. Politikai vagy kultúrkeresztény értelemen tartja magát kereszténynek, vagy a maga módján keresztény, esetleg elfogadja valamelyik egyház dogmáit?
Mivel erről hallgat, ezért nem tudhatjuk.
Kedves Tamás,
Ayaan Hirsi Ali egy publicisztikát írt, amelyben elmondta, hogy miért tartja magát immár kereszténynek. Viszonylag kevesen indokolják a világnézeti döntéseiket, paragigmaváltásaikat, egzisztenciális kríziseiket filozófiai érvekkel, főleg egy rövid publicisztikában, amely széles közönségnek szól. Ali nyilvánvalóan gondolkodott ezeken a kérdéseken, hiszen ismerjük az életútját. Az interjúban is említi, hogy ateistaként kereste a választ például arra, hogy mi történik az agyban, meg hogy a narratívák hogyan befolyásolják a világlátásunkat. De ezek csak egy részét képezik a benne lejátszódott mentális folyamatoknak. Az ember összetett lény, rengeteg hatás befolyásolja az ítéleteinket. (Az elmét és az abban leképeződő filozófiai érveket te ateistaként egyébként nem fizikai-kémiai folyamatokkal, részecskék mozgásával és véletlenszerű vagy determinált kölcsönhatásaival magyarázod?)
Talán ismered Alvin Plantingát. Tudás és keresztény meggyőződés c. most magyarul is megjelent könyvében analitikus filozófusként amellett érvel, hogy az Istenbe vetett hit akkor is lehet racionális, ha nincsenek kényszerítő erejű érveink mellette. Ha Plantingának igaza van (szerintem meggyőző az érvelése), Alinak nem kell kényszerítő erejű filozófiai érvekkel alátámasztania, hogy miért hisz Istenben és Jézusban, hogy a hite észszerű legyen. Lehetnek ilyen érvei, csak ő most ennél alapvetőbb megélésként akart beszélni a benne lezajlott világnézeti változásról. Ez is lehet a valósággal tökéletesen megegyező.
Herman Dooyeweerd holland filozófus több vaskos művében is kifejti, hogy a valóságnak számos aspektusa van, amelyek közül csak az egyik a logikai aspektus. A bennünk kialakuló meggyőződések jelentős része a valósággal való másfajta kapcsolódás révén alakul ki, és sokszor csak utólag gondoljuk végig a logika eszköztárával is, hogy miért tartunk valamit igaznak vagy hamisnak. Egy egyszerű példa: eszembe sem jutna filozófiai érvekkel beszélni arról, hogy miért szeretem a feleségemet, miért volt csodálatos vele a Karácsonyunk, miért kóstoltam meg a narancsos kacsát, miért nyűgözött le a párolt káposzta és a bejgli, vagy hogy miért ragadott magával szinte eksztatikus örömmel az O Come, All Ye Faithful kezdetű ének. Ezek akkor is valódi tapasztalatok, ha nem filozófiai nyelven beszélek róluk.
Ali egyébként még csak most fedezi fel a keresztény hitet, saját bevallása szerint is úton van. Ezért érdekes, hogy mégis keresztényként beszél már magáról. Ez megelőlegezett elköteleződést jelez. Ali döntésként beszél erről: a keresztény világmagyarázat mellett döntött az ateista narratíva helyett, amely fokozatosan tarthatatlanná vált számára. Meglátjuk, mi lesz a történet vége, de tény, hogy most itt tart.
Nyilván Martin Heidegger sem azért tért meg a nácizmushoz, és Lukács György sem azért tért meg a kommunizmushoz, mert konklúzív, minden lehetséges ellenérvre választ adó érveik voltak a nemzetiszocializmus vagy a kommunizmus mellett. Hanem azért, mert a kultúra általános helyzete egy feladat, egy kihívás elé állította őket – és úgy gondolták, hogy a kihívásra ez a válasz (a nácizmus, illetve a kommunizmus). Csökkenti ez Heidegger vagy Lukács gondolkodói nagyságát? Nyilvánvalóan nem. És Ayaan Hirsi Ali ráadásul még „úton van”, tehát találhat később még jó, átgondolt érveket a kereszténység mellett…