A modern bölcseletben viszonylag ritka, hogy valaki a démonok szerepét hangsúlyozná, az ókorban azonban ez nem volt szokatlan. Szókratész „daimónja” semlegesebbet és pozitívabbat jelentett az akkoriak számára, nagyjából azt, amit az isten szó, de Augusztinusz, aki az Isten városa huszonkét kötetéből legalább kettőt a gonosz démonok munkájának szánt, egyértelműen negatív jelenségként tárgyalja a démonok tevékenységét. Az egyházatya az apostolokra támaszkodott, akik bátran írtak a démoni hatásról a megismerésben, illetve megtévesztésben. A 2Thessz 2,9-12 kapcsán ebben a sorozatban is láttuk már, hogy Pál apostol a tévelygést és a hazugságban való hitet részben a Sátán munkájának tulajdonította, akinek egyik jellemző stratégiája, hogy megcsal és megtéveszt. Pál Timóteusnak szintén erről ír: „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.” (1Tim 4,1-2)
Figyeljük meg a mondat legfontosabb ismeretelméleti gondolatait!
Először is azt mondja az apostol, hogy a Lélek világosan (ῥητῶς = explicite, nyilvánvalóan) beszél a hittől való elszakadás jelenségéről. Pál a Szentlélek kinyilatkoztatását tehát bevonja az igazságról való tudás területére. Legitimnek tartja, hogy a valóság megismerésében támaszkodjunk a Lélek kijelentésére. Szerinte Isten Lelke valamilyen módon (Pál nem fejti ki, hogy pontosan mire gondol) nyilvánvalóvá tette, hogy az utolsó időkben (ἐν ὑστέροις καιροῖς), vagyis a Messiás két eljövetele közötti időszakban, amely most is tart, némelyek elszakadnak a hittől, aposztáziát követnek el (ἀποστήσονταί). Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
A második episztemológiai jelentőségű részlet – a hittől való elszakadás oka – át is vezet a démonok szerepére. Pál szerint némelyek megtévesztő lelkekre (πνεύμασιν πλάνοις) és démonok tanításaira (διδασκαλίαις δαιμονίων) hallgatva (προσέχοντες) elszakadnak a hittől. Tehát démonok megtévesztő munkájának a következménye, hogy némelyek aposztáziát követnek el. A hitetlenség, illetve a hamis hit kialakulása démoni megtévesztés eredménye. A megtévesztés ördögi tanítások formájában hat arra, aki hallgat rájuk. Ez azt jelenti, hogy a megtévesztő lelkek valamilyen mértékben képesek befolyásolni azt, hogy egy ember mit tart igaznak vagy hamisnak, valódinak vagy valótlannak, milyen tanítást fogad be és mit utasít el. A hittől való elszakadást démoni tanítások idézik elő.
Végül azt is érdemes megfigyelni, hogy Pál szerint kik közvetítik a megtévesztő, démoni tanításokat. A hittől elszakadók olyanokra hallgatnak, „akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált”. A démoni megtévesztés képmutató emberek hazugsága által terjed. Ezek az emberek azt a látszatot keltik, hogy az igazságot (a valóságnak megfelelőt) képviselik, de hazudnak, mert baj van a lelkiismeretükkel. Az apostol szó szerint azt mondja: a maguk lelkiismeretében meg vannak égetve (κεκαυστηριασμένων), mint amikor tüzes vassal bélyegeznek meg egy állatot. A kép valószínűleg arra utal, hogy ezeknek az embereknek a lelkiismerete éppolyan érzéketlenné vált, mint egy kiégett bőrfelület. Azok az emberek lesznek tehát az ördögi megtévesztés eszközeivé, akiknek a lelkiismerete már nem szólal meg, amikor hazugságot terjesztenek.
A megismerés és a megtévesztés Pál szerint tehát szoros kapcsolatban van a lelkiismerettel és a démonokkal. A modern bölcselet ezeket a szempontokat jellemzően nem veszi figyelembe, inkább a babonák közé sorolja, a Szentírás azonban nagy jelentőséget tulajdonít nekik. A hittől való elszakadás mögött gyakran rossz lelkiismeret és arra épülő démoni tevékenység áll. A kanti értelemben vett autonóm értelem paradox módon sokszor a legkevésbé autonóm, inkább végzetes, gonosz befolyás alatt áll.
„A megtévesztés ördögi tanítások formájában hat arra, aki hallgat rájuk. Ez azt jelenti, hogy a megtévesztő lelkek valamilyen mértékben képesek befolyásolni azt, hogy egy ember mit tart igaznak vagy hamisnak, valódinak vagy valótlannak, milyen tanítást fogad be és mit utasít el. A hittől való elszakadást démoni tanítások idézik elő”
Nekem a szakaszból nem egyértelmű, hogy a lelkiismeret megromlása miatt hallgatnak-e megtévesztő lelkekre és hamis tanításokra, vagy megtévesztő lelkek befolyásolják úgy azt, hogy ki mit tart igaznak, hogy aztán megromlik a lelkiismeret.
De inkább úgy tűnik nekem, hogy az előbbi: elszakadnak a hittől – MERT ördögi tanításokra hallgatnak – MERT megromlott a lelkiismeretük.
A szakasz nekem inkább a lelkiismeret episztemológiai jelentőségét hangsúlyozza, és kevésbé, hogy démonok hogyan befolyásolják a megismerést. Inkább csak kihasználják a lehetőséget, nem? Azt „mondják”, amit hallani akarunk. Afféle szellemi confirmation bias.
Azzal analóg kb., hogy hamis tanításokra hallgatnak, mert viszket a fülük. A tanítás mindig is ott volt – a viszketés csak lehetőséget ad arra, hogy figyelmet is kapjanak.
„A kanti értelemben vett autonóm értelem paradox módon sokszor a legkevésbé autonóm, inkább végzetes, gonosz befolyás alatt áll.”
Igen, ha a lelkiismeret intuitív módon vesz részt a megismerés folyamatában, akkor semmiképp sem autonóm. De vajon minek a hatása alatt áll a lelkiismeret „megégése”?
Így első okoskodásra a bűnbánat elmaradása miatt, ami épp annak a kifejezése volna, hogy az életem és gondolataim nem igazolhatóak. Vagyis akkor ismerhetem meg a valóságot, ha nem én akarom megmondani, hogy milyen a valóság, hanem alázattal beismerem, hogy nem tudom megmondani, hogy milyen a valóság, hanem igazodom ahhoz, amit Isten mond róla.
Kissé paradox: akkor ismerem meg, ha beismerem, hogy nem ismerhetem meg. Aki elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megnyeri azt. De úgy tűnik, nem csak az életet, hanem a valóság ismeretét is.
A véres hurka
Kétszeres a csavar például, a disznóhús evésének igazolására, aminek a fogyasztása egyébként nem helyes és még undorító is.
A démon önigazolást sugalmaz.
„eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak”
Csakhogy az Isten, a vethető és csak!!! csíraképes állapotú magvakat(LXX) és a gyümölcsöket teremtette hálaadással való fogyasztásra és nem mást.
„És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.”
A disznóhús nem teremtetett hálaadással való fogyasztásra.
Akik az igazság felismerésére eljutottak, – a látszólagos ellentmondás ellenére,- pont azok az emberek, akik az autentikus kijelentéshez igazodnak.
Hasonlóan:
Mózes a keményszivűségetek miatt engedte, hogy válólevéllel elbocsássa a feleségét, – DE KEZDETBEN NEM ÍGY VOLT cimű rész szellemében kell ezt is vizsgálni.
A hús zabálása meg lett engedve, de nem ez az ideális állapot.
Pál itt egyszerre beszél a házasságról és a táplálkozásról, tehát a „KEZDETBEN , HOGY VOLT” az irányadó, mindkét témában.
Máté 15. 11 témája az, hogy mosdatlan kézzel esznek és nem az, hogy mit eszik az ember.
Nóénak tett engedmény szintén vitatható (pl, LXX alapján)
Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás története is beszédes a témában, hogy nem ettek semmi királyi vacakot, hanem hüvelyeseket(ὀσπρίων) kértek maguknak, – pedig Mózes után járunk, időben.
Tehát, szerintem még mindig a teremtéskor közölt ige az irányadó.
A démon odáig merészkedik, hogy felhasználja még a Pál által írt szövegeket is, ahogy azt 2Péter 3 írja.
Nem veszik észre a hívők és még megelégedettség szerű megnyugvással is „nyugtázzák”, a démoni félrevezetést.
Ráadásul, ha az (LXX) szöveget veszem alapul, akkor még van egy további pontosítás, amit a Károli szövegben nem lehet felismerni:
A növény szaporítószervének, amit megeszünk, annak teljes terjedelmében a föld felett kell lennie. A krumpli, hagyma, répa stb… nem táplálék. A hüvelyesek viszont ehetőek.
Sőt például, a csemege kukorica sem és a zöldpaprika sem, mert az igaz, hogy a föld felett vannak ugyan, de nem csíraképes állapotban lettek leszedve, tehát a kukoricaliszt és az őrölt pirospaprika az már ehető táplálék, de ezek zölden leszedve nem ételek.
„Ekkor hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öld és egyél! Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant. De másodszor is szólt hozzá a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” (ApCsel 10,13-15)
„A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és azok, akik megismerték az igazságot. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli.” (1Tim 4,1-5)
„Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, mert az Úré a föld és annak teljessége.” (1Kor 10,25-26)
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.” (Ga 3:24-25)
A démonok – például Descartes „csaló démonja” – komoly szerepet játszanak a modern bölcseletben, ismeretelméletben is. Igaz, a modern episztemológiában nem annyira a csaló démon, hanem az „agy a tartályban” példájával szoktuk szemléltetni amit az episztemológiai szkeptikus mondani akar.
Köszönöm a kiegészítést. Descartes valóban beszélt a csaló démon lehetőségéről, de számára ez inkább mintha csak egy gondolatkísérlet lett volna, nem?
Bár nem tudom, hogy Descartes, aki hívő katolikus volt, mennyire hitt a démonok létezésében, de valószínűleg igen, inkább gondolatkísérlet.
(1Kor 10.) A bálványoknak áldozott hús a téma, azzal van ellentétben a szöveg mondanivalója. Azaz nem a táplálkozásról szól az idézet, hanem az embernek, a bálványok iránti lelkiismereti viszonyáról!
Ha már hús,- akkor ezt is illene idézni ugyaninnen:
Ugyanitt: (1Kor 10.)
„5 mégis a többségükben nem gyönyörködött az Isten, mindnyájukat leterítették ugyanis a pusztában. 6 Ezek ugyanis előképekül történtek, hogy mi ne legyünk gonosz dolgok kívánói, ahogy azok is kívánkoztak,”.
– Utalás a fürjek zabálására.
(4Móz. 11 )”De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az uborkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. ”
…”mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!”
– Nem lett jó a vége.
Az általad beidészett rész (1Kor 10, 26) értelmi tagolása hibás.
A helyes:
„semmit vizsgálgatva a lelkiismeret által, az úré ugyanis a föld és ő tölti be azt.”
Tehát magyarul: nincs a bálványnak tere, mert az Isten a minden- a mindenben.
Semmi köze az idézetnek mindenféle étel megevéséhez.
Aki elemzett „1Korintoszt” az tudja, hogy tele van túlzó, gunyoros szélsőségig karikírozott példával .
például:
„a szenteknél választatik szét a kozmosz, méltatlanok vagytok a legkissebb itélkezésre.(gúnyolódás következik): οὐκ οἴδατε ὅτι ἀγγέλους κρινοῦμεν μήτιγε βιωτικά
– nem úgy gondoljátok, hogy angyalokat fogunk itélni, tán csak nem vécépapír vagy fogkefe ügyében?!” – ( βιωτικά – alapvető életszükségleti cikk, teljesen profán ), (μήτιγε- szintén a gúnyra utaló szó)
– Amely teológus komolyan veszi, hogy épp, hogy megmenekül az ember a kárhozattól és akkor majd utána angyalokat fog itélgetni, az igen felfuvalkodott és ostoba.
Ebbe a sorba illeszkedik a vágóhídra karikirozott példa is. Tehát, ez nem érv a teremtéskori táplálkozási rend ellen.
1Timóteus 4
A szöveg témája:
„Ezek tiltani fogják… melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett.”
A magvak és a gyümölcsök fogyasztását fogják tiltani!
A magvak és a gyömölcsök azok, amelyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett.
A disznó nem tartozik azok közé, amelyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett.
„Mert az Isten minden teremtménye hasznos”
– nyilván, minden amit tápálékul teremtett, az a hasznos táplálkozásra. A fenyőgyanta is Isten teremtménye, mégsem hasznos a táplálkozásra. Megmondta, hogy magvak és a gyömölcsök azok, amelyek táplálkozásra valók. Tehát, a mindenféle mag és a mindenféle gyümölcs a szövegben, az a „minden” .
Döbbenetes, hogy ki lehet forgatni Pál szavait, ez sem érv a teremtéskori táplálkozási rend ellen
Péter látomása a pogány – zsidó érintkezési témájának megjelenítése.
Kornéliusz háza- népe- családja, amit tisztává tett az Isten, az Istenbe vetett hit által.
Egy analógiát nem értelmezek szó szerint. Ez a szöveg, nagyon nem az evésről szól. Ez sem érv a teremtéskori táplálkozási rend ellen.
Kedves Attila,
a szövegben két csoport van: 1) azok, „akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált”, és 2) azok, akik hallgatnak rájuk és a megtévesztő, ördögi tanításaikra. A lelkiismeret megbélyegzettsége (érzéketlenné válása) itt tehát nem a démoni tanításokra figyelőkre, hanem a démoni hazugságokat tanítókra vonatkozik.
Ezzel együtt igazat adok neked abban, hogy a lelkiismeret elhallgattatásának erőteljes episztemikus következményei vannak.
Kedves csaba beviz,
nem értek egyet azzal, amit írsz, de mivel a fenti téma nem a disznóhús-evésről szól, hanem az ismeretelméletről, ezt a szálat most nem viszem tovább.
Kedves Ádám, vajon ismerős neked Michael S. Heiser neve? Egyik legismertebb könyvének a címe The Unseen Realm. Most olvasom, és rendkívül érdekesnek találom. Van egy podcastje is, The Naked Bible.