A Tűzfal podcast harmincegyedik részében Anna Lembke amerikai pszichiáter Dopaminkorszak című könyve alapján beszélgetünk arról a döbbenetes jelenségről, hogy terápiás nyugati kultúránk lassan belefullad a dopaminba. Egyre több a jutalmazás, mégis egyre boldogtalanabbak vagyunk. Vajon mit tehetünk ez ellen? A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
on Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”Én is egyelőre csak a beszámolókat néztem meg. Mag…
on A bűnbánat fakasztja ki a bűn tályogát„Könnyű őrültnek, könnyű eretneknek lenni. Mindig…
on Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”A Flavium Testimonium-ban is a szeretet ami közpon…
on Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”A kereszténység (Krisztus követés) szeretetének (a…
on Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”"....... „Én úgy gondolom, hogy a kereszténység a…
on Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”Itt van három beszámoló az eseményről: https://unh…
on Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”Hol lehet megtekinteni a beszélgetést? on Ábrahám megigazulása: két szempont egy ellentét feloldásáhozÁdám, nehéz lenne ezekhez a sorokhoz bármit is hoz… on Üdvözült-e Chesterton és Tolkien?Kedves Csaba belviz, talán elmegyünk egy teológiai…
on Üdvözült-e Chesterton és Tolkien?Szép írás, intellektuális érvelés a "mi közös?" ke…
Idézet a beszélgetés záró gondolatai közül:
„…… (a könyv írója) arra jut, hogy a mértékletesség az ami a modern életünk egyik legfontosabb fogalma kéne, hogy legyen. ……”
Szüleimtől örökölt természetem több területen hajlamos a mértéktelenségre. Próbálkozásaim ezek leküzdésére szembesítettek tehetetlenségemmel, ugyanis azt tapasztaltam, nagyobb erő áll mögöttük, mint az akaraterőm. Fájdalmas volt ennek fel és beismerése, ám ez nyitott utat a megoldás felé.
Forradalmi változás vette kezdetét, mikor Bibliám többedszeri olvasásakor egyszer csak felfigyeltem a Galata 5:22 versében arra, hogy a valódi mértékletesség gyümölcs, a Lélek (Szellem) gyümölcse. Ebben a gyümölcsben van az az erő, ami győzedelmeskedik a mértéktelenség felett.
Köszönöm a beszélgetést.
Azta… ez nagyon izgalmas téma volt. Tetszett!
Pál azt mondja a 2Kor. 4 rész 2. versében: „…nem csüggedünk el…” aztán a 16. versben megint „…azért nem csüggedünk el.”
Majd ennek indoklásaként szembeállításokat sorol:
Mert …
– a sötétségből, világosság ragyog
– a törékeny edényből, az erőnek nagy volta
– a romlásból, újulás
– a halálból, élet
– az összeszorításból, meg nem szorítás
– a kétségeskedésből, kétségbe nem esés
– a lenyomásból, tönkre nem menés
– a szenvedésből, dicsőség.
„..mert minden érettünk van..”
Szóval igen
„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”
„Mert majd a libikóka lenyomódik a másik oldalra.”
Ez most így tényleg érdekes szempontból lett vigasztaló ige.
Köszönöm!
„……. Pál …..szembeállításokat sorol: …..”
A fentieket kiegészítem az alábbival:
bűnből, Isten igazsága
Óriási kontraszt!
Isten bűnné tette Krisztust, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. (2 Kor. 5:21)
Krisztus maga lett a bűn.
Mélységes mély döbbenet.
Nagyon sok gondolatot elindított bennem, igyekszem rövid lenni.
Először is, én hiányoltam a beszélgetésből a bibliai megközelítést. Ez a dopaminos kémiai folyamat tényleg sok dolgot megmagyarázhat, de nem az ok, hanem a következmény. A fő probléma, hogy a boldogságunkat nem az Úrnál keressük. Bármi mástól várjuk a boldogságot, az ide vezet. Függőség=bálványozás. Egyedül az Úrtól való függés nem dönt romba, nem okoz kémiai függőséget. Egyszerűen kisimít, úgy, ahogyan semmi más nem tud. Az érzelmi/lelki függőség következménye, hogy esetleg kémiailag/testileg is függőség alakul ki. (Nem gondolom, hogy Ádám és Laci ezt nem gondolják így, csak, akár az idő elszaladása miatt, nem hangzott el ennyire konkrétan.)
A fő jelenség természetesen az, amiről beszélgettetek is: extrém módon megnőtt a depressziósok/szorongók száma, és érezzük, hogy ez azért van, mert olyan dolgokat is így kezelnek, amik valójában nem azok. Illetve ehhez kapcsolódva a függőség, állandó boldogsághajszolás kérdése. DE, létezik valódi depresszió, valódi szorongás, amin tudnak segíteni a gyógyszerek. A saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyire romboló, ha ezt nem tesszük a fő jelenség mellé, mindamellett, hogy nagyon nehéz kiszűrni, ha tényleg orvosi esetről van szó. Én hét évig szenvedtem, teljes kialvatlansággal és begörcsölt háttal, mert elhittem, hogy a szorongásomat legyőzhetem az Úrba vetett hittel. Hét évig nem sikerült, és egyfolytában magamat ostoroztam, hogy nem lehetek ennyire hitetlen, hogy nem múlik el. A legnehezebb az volt, hogy mindennél jobban féltem elmenni a pszichiátriára. Féltem a megbélyegzéstől, a gyógyszerektől, hogy meg fognak veti a hívő testvéreim, és hogy még Isten előtt is kudarcot vallok. Végül elmentem, kaptam gyógyszert, amit azóta is szedek, és sokkal jobban vagyok. Bár a mai napig küzdök vele, hogy alsóbbrendű, gyenge (egyesek szemében engedetlen) ember vagyok, mégis tudok hálát adni érte. Mindig eszembe jut Spurgeon, aki igen áldásos munkát végzett, mégis depressziós volt. Szerintem hálás lett volna az antidepresszánsokért.
A dopaminos libikókát elméletnek tartom. Én azt látom/érzékelem, hogy valójában az orvosok sem tudják, hogy mi történik az agyunkban, és mi, mire és hogyan hat. Vannak teljesen ellentétes hatásmechanizmusú antidepresszánsok, mégis hatnak. Az egyik embernek az egyik, a másiknak a másik. Az én gyógyszerem első áldásos hatása az volt, hogy tudtam tőle nyugodtan aludni. A pszichiáter ezen csodálkozott, mert az alvásra elvileg nem hat. Nekem hatott. Szóval szerintem nagyon leegyszerűsített, ha csupán a dopamin oda-vissza libikókával magyarázzuk a lelki/testi folyamatainkat.