Május elején összejött Richard Dawkins és Ayaan Hirsi Ali belengetett beszélgetése. Ennek ugye az adta az apropóját, hogy még tavaly év végén az ateista jogvédő bejelentette, hogy keresztény lett, Dawkins pedig nyílt üzenetben kérdőjelezte meg Ali döntésének bölcsességét, és azt is, hogy egykori mentoráltja valóban kereszténnyé vált volna. Dawkins szerint inkább csak egy haszonelvű döntésről lehet szó, amit akár ő maga is kész bevállalni, ha a nyugati kultúrát kell védeni a woke hordákkal és a muszlim hódítókkal szemben (ez most az én parafrázisom). Dawkins hívta meg Alit és adott neki platformot, hogy megvitassák, amit meg kell vitatniuk. A beszélgetés egyik eredménye az lett, hogy Ayaan megerősítette: valóban keresztény, elhiszi a Krisztusról szóló örömhírt, Dawkins pedig ezt maga is végül elismerte, leszögezve, hogy a keresztény hit azért számára továbbra is zagyva értelmetlenség.
Volt azonban a beszélgetésükben egy mozzanat, ami számomra különösen is szívet melengető. Ali megemlítette, hogy Dawkinsszal együtt korábban ő is gúnyolta a keresztények hitét, de ma már sajnálja ezt, igazságtalannak tartja a korábbi véleményét. A keresztények hite szerinte nem gúnyt, hanem éppen elismerést érdemel, hiszen igazolódott a bölcsessége. Ami ezután jött, amiatt írom most ezt a posztot. Dawkins Alinak szegezi, hogy a keresztények „a bűn megszállottjai”. Ez enyhébb vád ahhoz képest, hogy a hitükhöz ragaszkodó keresztényeket a nyugati közbeszéd manapság a gyűlölet megszállottjainak nevezi, és az új ateista mozgalom még a háborúkat és viszályokat is a vallásokra vezette vissza, de a bűn megszállottjai kifejezés sem túl hízelgő. A volt ateista emberjogi harcos Ali azonban ezt feleli egykori mentorának: „Én úgy gondolom, hogy a kereszténység a szeretet megszállottja.”
Amikor Dawkins ezt hallja, mintha maga is megdöbbenne, a testbeszéde legalábbis arról árulkodik, hogy nem veszi félvállról Ali szavait. Nekünk persze vele együtt rengeteg eset eszünkbe juthat, amikor egyáltalán nem ezt tapasztaltuk, és igazunk is lenne, ha ezeket az eseteket felpanaszolnánk, mégis helytálló, amit Ali mond, és ezek az esetek éppen azért olyan kontrasztosak, mert a kereszténység alapból mégiscsak a szeretet megszállottja. A szeretetről ismerték a korai keresztényeket („Nézzétek, hogy szeretik egymást a keresztények!”), ez a keresztények Istenének fő tulajdonsága („Isten szeretet”), erről szól a nagy parancsolat („Szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”), ezt veszik észre a keresztényeken azok a muzulmánok, akik keresztény hitre térnek („A keresztények szeretnek és megbocsátanak!”), erre tanított Jézus („Szeressétek azokat, akik gyűlölnek titeket!”), valójában ezért küzdünk mi magunk is a lelkünkben, és amikor a térdeinkre ereszkedünk, a szeretet terén átélt kudarcaink fájnak a legjobban. Éppen azért tudja a kultúrmarxista woke ideológia is eltéríteni az egyházakat a hitvallásuktól, mert a szeretettel zsarolja őket. Egyetlen keresztény sem akar a gyűlölet oldalán állni, annyira fontos számunkra a szeretet. A kereszténység a szeretet megszállottja.
Katartikus volt ezt hallani egy neofita szájából, akinek az iszlám és az ateizmus után a kereszténységben a szeretet tűnt fel leginkább. De katartikus volt ezt hallani abban az értelemben is, hogy bűnbánatra hívott és emlékeztetett a legfőbb kötelességemre.
Hol lehet megtekinteni a beszélgetést?
Itt van három beszámoló az eseményről:
https://unherd.com/newsroom/ayaan-hirsi-ali-takes-on-richard-dawkins-over-new-atheism/
https://www.nationalreview.com/corner/no-doubt-ayaan-hirsi-ali-is-a-christian/amp/
https://www.christiantoday.com/article/ayaan.hirsi.ali.feels.regret.for.mocking.christianity/141696.htm
Egyébként csak részleteket találtam a beszélgetés felvételéből itt-ott elszórva. Pl.:
https://youtu.be/Cw4TKyrK3NI?si=bPMwC_Jo-XrpMVUU
https://youtu.be/22hwvQqiURM?si=YK1SRHRkwQNfU7_l
https://youtu.be/z_IIluqfXSc?si=8TOEbizCa5AEmcXp
https://youtu.be/pDLqtEEby2A?si=LeaL_7IelagFrmXN
„……. „Én úgy gondolom, hogy a kereszténység a szeretet megszállottja.””
Mikor a posztot olvasva Ali fentebb idézett válaszáig jutottam, azonnal a „viszont” kifejezés jutott eszembe, ami Isten (megszállott) szeretetének ismerete alapján az alábbira változik:
– ………….. a kereszténység a viszontszeretet megszállottja.
A sok igei kijelentés közül, amik hatására szívem a viszontszeretet megszállottja lett, most kettőt idézek:
„Szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket,” (1 János 4:19)
„Krisztus a mi (az én) bűneinket saját testében vitte fel a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk (éljek): akinek sebeivel gyógyultatok (gyógyultam) meg:” (1 Péter 2:24)
A kereszténység (Krisztus követés) szeretetének (agapé) a kifejezése és kimutatása az önfeláldozás mélységének és titkának (misztérium) a feltárása és megértése nélkül csak üres szó és elmélkedés.
Amíg az ember nem jut el a lelkében és az érzelmeiben addig a pontig, hogy áthatoljon rajta az Úr tettének, cselekedetének az ízületeket és velőket is megtépő szerelmének tüze és lángja, addig csak „felszínes” ikonként jelenik meg a Messiás az életében.
Imádkozom, hogy Ali életében a Krisztus követés „mély nyomokat” és „belső sebeket” ejtsen, mely pecsétként és bélyegként kitörölhetetlen legyen benne, legyen „megszállottja” annak a Személynek, mely örökre eljegyezte Őt és Izraelt magának a szerelmével (Hós 2/17-19):
Jer 31:3 Messzünnen (legtávolabbi időkorszakban) megjelent (láthatóvá lett) nekem az Úr, mert örökkévaló szerelemmel (szerelmi vággyal, érzéssel) szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat (felemellek az én irgalmasságommal).
A Flavium Testimonium-ban is a szeretet ami központi jelentőségű a szövegben. Függetlenül attól hogy Josephus vagy egy keresztény másoló inzertálta be a szövegbe:
„És amikor Pilátus a főembereink vádjait hallva keresztrefeszítésre ítélte őt, azok, akik szerették őt, továbbra is [szerették]: mivel a harmadik napon élve megjelent nekik”.
Mondhatnánk ezek alapján: „Akik szeretik Őt azok maradnak meg…”
Én is egyelőre csak a beszámolókat néztem meg. Magát a beszélgetést még nem, de nem is érdemes, mert a beszélt angol értésem nem jó.
Persze nem a – mindig vulgáris, tudatlan és tiszteletlen – Dawkinsnak kellett volna beszélgetnie Ayan Hirsi Alival.
A szomorúság, az alázat és a lelkifurdalás kell hogy eltöltsön minden – értelmes – ateistát, amikor azt látjuk, hogy egy ilyen ember, aki olyan szépen és hitelesen írt arról, hogyan fordult el a vallástól, most megtért a kereszténységhez. Mi, többi ateisták felelősek vagyunk ezért, hiszen nyilván azért történt meg ez, mert nem tudtuk hitelesen és meggyőzően átadni az ateizmus üzenetét.
Egyetlen egy dolognak örülök csak ebben a beszélgetésben, annak, hogy Ayan Hirsi Ali megbánta azt, hogy kigúnyolta a kereszténységet. Én sohasem gúnyoltam ki a keresztények hitét (ahogyan a muszlimok, a zsidók, vagy a marxisták hitét sem). Én azt gondolom, hogy az emberek hite tiszteletreméltó és minden hit fontos emberi értékeket hordoz és közvetít.