Vannak bátor keresztények, vannak halált megvető bátorságú keresztények, és van Charlie Kirk. Erre a következtetésre akkor jutottam, amikor végignéztem azt a másfél órás videót, amelyiken Kirk egymaga vitatkozik huszonegy woke egyetemista diákkal. A vitát most, a cikk írása pillanatában több mint tízmillióan nézték már meg. A vita formája a következő: Kirk középen ül egy asztalnál, a huszonegy egyetemista körben, és amikor megszólal a csengő, a leggyorsabb diák odaül vele szemben és addig vitatkoznak, amíg legalább tizenegyen a körben ülők közül nem emelik fel a piros zászlót, vagyis nem szavazzák ki Kirk aktuális vitapartnerét. Akkor újraindul a versenyfutás és a vita. Ha lejárt egy témára szánt idő, kezdődik egy másik tézissel, amit Kirk vitaindítónak bedob. Olyan témákról van szó, mint az abortusz, a gender, a pozitív diszkrimináció vagy az, hogy Kamala Harris a demokraták DEI jelöltje-e.
Éles eszű diákok újabb és újabb pengeváltását láttam egy náluk is eszesebb kereszténnyel, akit közös erővel, egymást hergelve, egymást túllicitálva, egymásnak imponálva próbáltak legyűrni. Kirk pedig nemhogy állta a sarat, de minden méltányos zsűri a vita győztesének hozta volna őt ki. Nem azért, mert az összes pengeváltást megnyerte, hanem azért, mert egyedül küzdve, iszonyatos túlerővel szemben is talpon maradt. Olyan volt, mint amikor egy bivalyt huszonegy oroszlán támadja minden oldalról, de a bivaly sértetlenül sétál ki a körükből. Vagy mint amikor amatőr sakkozók huszonegy sakktáblán egyidőben sakkoznak egy nagymesterrel, és a nagymestert egyik sem mattolja. Csak ezek a sakkozók nem tisztelték ellenfelüket. Arrogánsak és agresszívek voltak, nem meggyőzni, hanem legyőzni akarták Kirköt, és valami olyan dühvel tették ezt, amit utoljára talán a jakobinusokban és a korai marxistákban láthattak a kortársak.
A vitát nézve fokozatosan ment fel a vérnyomásom. Soha nem szerettem az olyan vitákat, ahol a felek állandóan egymás szavába vágnak, de itt sokkal több is történt. Bepillantást nyerhettünk annak az új nemzedéknek a gondolkodásába, amelyiket már a nyugati marxista elit nevelt, idomított, indoktrinált ideológiai harcosokká. A formálódó új elitet láthattuk fegyvereit köszörülve. Hol van már a posztmodern játszótér, ahol az eszmék békés párbeszéde kapcsán a tétet hiányoltuk! Hol van már a tolerancia és a befogadás lagymatag, plazmaszerű békéje, a sokféle szellemi áramlat lassú egymás melletti hömpölygése, az útkeresés, a nyelvi játékok felelőtlen El Caminója! Ez a vita agresszív volt, arrogáns, békétlen, céltudatos, dogmatikus, könyörtelen. Az egyetemisták pontosan tudták, miben hisznek, pontosan tudták, miben nem hisznek, ismerték ellenfelüket, és meg akartak őt semmisíteni. Harag volt bennük és türelmetlenség. Lélegzetvételnyi időt nem adtak a köztük lévő ellenségnek. Lincseltek.
Sokan még mindig nem fogják fel, hogy az elmúlt évtizedben mi ment végbe a nyugati elitben. Sokan még mindig a „semleges világ” rózsaszín buborékjában élnek, azt hiszik, hogy el lehet csendben filozofálgatni, pszichologizálgatni, mert az emberek egyetlen igénye a megértés és a párbeszéd. Nem veszik észre, hogy a világ radikálisan megváltozott, és ennek a változásnak a nyugati egyetemek az elsődleges keltetői. Néhanapján hozzánk is elér a híre egy-egy észak-amerikai egyetemi zavargásnak, hallunk olyanokról, hogy palesztinpárti tüntetők elfoglaltak egy kampuszt, vagy hogy woke diákok nyomására kitiltottak konzervatív előadókat, vagy hogy belefojtották a szót azokba a professzorokba, akik a woke ellen beszéltek, de még mindig kevesen fogják fel, az elmúlt években milyen új elitet képeztek ki és fegyvereztek fel pusztító érvekkel. Nos, ha valaki szeretne bepillantani a kulisszák mögé, nézze meg Charlie Kirk másfél órás vitáját ezzel a nemzedékkel. Ijesztő.
Kirk előtt viszont le a kalappal! Kevesen képesek megcsinálni, amit ő, a nagy többségnek biztosan nem is dolga ez, a keresztény hit domináns tónusa összességében nem is a vita kell, hogy legyen. De kivételes, amit Kirk itt véghezvisz, és egyértelműen van mit tanulnunk tőle. Nem sokan szeretik ilyen bátorsággal a radikalizált egyetemistákat, nem sokan próbálják őket ilyen közel menve kizökkenteni veszélyes illúzióikból, nem sokan értik egyáltalán ezeknek az illúzióknak az összetevőit, és nem sokan lépnek kockázatos szituációkba ilyen derűvel és reménnyel. Értésre, türelmes, kockázatvállaló szeretetre és mindenekelőtt bátorságra és reményre nekünk is szükségünk lesz, ha fel akarunk készülni a jövőre. Ha másért nem, hogy megőrizzük a hitünket, akármi is jön majd ki azon a kapun.
Köszönöm a bejegyzést, tökéletes helyzetértékelés! Ugyanezt a pusztító dühöt látom egyre több emberben ahogy a múltat akarják végképp eltörölni. Most és azonnal, mert nincs több idő! Ilyen hozzáállással, lelki attitűddel a fényes jövő sem adja majd meg nekik amit várnak! Abban is találnak majd elpusztitani valót ami nem hagyja majd őket nyugodni.
Ezzel szemben „boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet.” A szelídek már most megmutatják, hogy milyen lesz a jövő. Vonzóvá teszik azt. Ilyen emberekkel szeretnék majd együtt élni.
Hadd rakjak be ide egy ide illő zenét. A Besúgó záró zenéje. Libabőrös…
https://youtu.be/5rJGpiSEDzk
Tényleg az.
Én is beállnék egy ilyenbe…huszonnégy keresztény egyetemistával… azt hiszem: állnám a sarat. Az intolerenciának, a szavába-vágásnak, a másik meg-nem-hallgatásának pedig nincs helye: egyik oldalon sem.
Miklós, tulajdonképpen Te mit is ajánlanál az örök élet helyett? Miről szeretnéd meggyőzni a 24 keresztény egyetemistát?
„…jaj a földnek és a tengereknek, mert leszállt hozzátok az ördög NAGY HARAGGAL, mivel tudja, hogy kevés ideje van.” (Jel 12:12b)
Kedves Ádám!
Mint oly sokszor, most is nagyszerűen felvázolja a woke és vidéke valódi, nem éppen szívderítő oldalát. Ugyanakkor ezt a jövőt jósolja nekünk is. Azt viszont nem értem, ezt miből gondolja idehaza? Hol találkozhatunk ennek akár csak a jeleivel is? Sőt, itt a magaukat büszkén „woke buster” matricával felcimkézettek csinálják ugyanezt. Látott már Ön megafonos videót? Hát, nem épp a krisztusi szeretet sugárzik belőlük. Kirúgnak egy református lelkészt állami állásából egy politikai gyűlésen elmondott véleményéért. Felfüggesztenek iskolaigazgatókat a hivatalostól némileg eltérő véleményükért. Egyik hívő testvérünk elsősorban rászoruló gyerekeknek fenntartott iskoláit pusztán emberi gonoszságból elveszik. És akik ezt teszik, büszkén vállalják a kereszténység védelmét. Ezek valódi, a saját bőrünkön is megtapasztalt dolgok, szemben a tengerentúl tapasztaltakkal, amelyek felett legfeljebb jogosan szörnyülködhetünk, de minket nem igazán érint. Miben különböznek ezek a woke módszereitől?
Kedves János,
mindenki tudja, aki lát, hogy kis sziget vagyunk egy tenger közepén. Ennek a szigetnek megvannak a maga bajai, ha nem is feltétlenül azok, amik itt eléggé kritikátlanul egyetlen narratívára lettek felfűzve. A tenger rengeteg helyen igyekszik betörni erre a szigetre is, néha csak pár homokzsák védi.
Fernando: arról próbálnám meggyőzni a 24 keresztény egyetemistát, hogy Isten nem létezik, hogy ha létezik is, akkor sem ad nekünk örök üdvösséget Jézus Krisztus révén, hogy nincs szabad akaratunk, és testtől független halhatatlan lelkünk, hogy nincs más erkölcs, mint amit az emberiség kollektív szükségleteiből, az emberi együttélés követelményeiből le lehet vezetni – és hogy az örök élet reménye helyett próbálják meg megismerni természeti és társadalmi környezetüket, a természettudomány, a szociológia és a pszichológia eszközeivel – és ezzel próbálják meg csökkenteni az emberi szenvedést, és meghosszabbítani az emberi életet. Amiből annyi minden sikerült az elmúlt századokban: vesd össze az 1348-as fekete halált, amely az akkori európai népesség 30-60, a spanyolnáthát, amely az akkori emberiség 5,4%, és a COVID-ot, amely a jelenlegi világnépesség maximum fél százalékát pusztította el. Arról, hogy a szexualitás elfojtása helyett próbálják meg azt a maguk és mások testi-lelki egészségének veszélyeztetése nélkül, felelősségteljes módon kiélni. Arról, hogy a természetfelettibe vetett hit és elavult kulturális tradíciókon való csüggés nélkül is lehet értékes életet élni, hogy a szabadság nem a drogok, a pornó, a harácsolás, a pazarló és esztelen fogyasztás szabadságát jelenti.
Kedves Szalai Miklós,
a tiszteletre méltó közösségi aktivitását nem feledve megjegyezném, hogy ha nincs Isten, akkor lehet sokféle emberi értéket vélni/kreálni, de ha őszinték és becsületesek vagyunk önmagunkhoz, akkor – szerintem – a végső következtetés szükségszerűen a színtiszta nihilizmus.
A tudomány jelenlegi állása – önámítás nélkül – szerintem erre a kényszerpályára helyezi a materialista embert. Az egyén végessége és reménytelensége mellett, a közösség perspektívája is hiányzik. A jövőnk valami vallási jellegű, zavaros transz-humanista vízió lehet esetleg, ami szintén értelmetlen. (Vö: https://www.youtube.com/watch?v=uD4izuDMUQA )
Kovács János:
Veszprémben tavaly, a bíróság a „nők40” nyugdíjazás lehetőségét megítélte egy biológiai férfinek aki nőnek határozta meg magát.
„Apa, kezdődik!”
Miklós: Én azt nem értem, hogy miért tartod a kereszténységet nagyobb fenyegetésnek az általad felvázolt szép jövőre, mint a „woke elmevírust”. Miért nem woke egyetemistákat ültetsz a székekbe? Ha el is tudnád törölni a kereszténységet (Jézus szerint ez lehetetlen) akkor is lenne még végtelen tennivalód, amelynek csak egyike a woke. Rengeteg egyéb beteg „konstrukció” van ami számomra egyértelműen bizonyítja a gonosz jelenlétét a világban. Ha pedig van gonosz akkor van jó is.
Kedves Ádám!
Én nagyon veszélyesnek tartom a woke-ot, és elvi szinten a beszivárgás lehetőségét sem zárom ki, de jelenleg idehaza ez nem kézzelfogható. Ha úgy látja, hogy az általam felsoroltak „eléggé kritikátlanul egyetlen narratívára lettek felfűzve”, kérem, bizonyítsa be! El fogom fogadni, ha tévedek. Másrészt, mennyivel jobbak, vagy hogy stílszerű maradjak, biblikusabbak az antiwoke által alkalmazott módszerek? Amiket itthon valóságként tapasztalhatunk. (De idesorolhatnám a tengerentúli antiwoke csapatok 2021 januári akcióját is a Capitoliumban. Ha jól emlékszem, az eredmény öt halott volt.) Miért jobb, ha ők csinálnak ki, karaktergyilkolnak le vagy lehetetlenítenek el embereket?
Kedves János!
” Egyik hívő testvérünk elsősorban rászoruló gyerekeknek fenntartott iskoláit pusztán emberi gonoszságból elveszik.”
Nem gonoszságból, hanem éppen nagyon is felelősségteljes gondoskodásból! Hiszen az ottani tanárok és nevelők bére sem volt sokszor rendezve, sem az adó utánuk, vagy éppen a társadalmi biztosításuk… rengeteg hosszú ideje kifizetetlen számlájuk volt…. Emiatt a szolgáltatók elérték, hogy ne tudjon tovább működni. Egy hétköznapi ember is elveszítheti a lakását, házát ilyen esetben, de már jóval kevesebbért is!
Te talán ott hagynád olyannál ezeket, aki képtelen gondos gazdaként bánni velük? Na, az aztán tényleg gonoszság lenne!
Ha tehát gonoszságot emlegetsz, gondolj arra, hogy a nevezett személy és családja ugyanakkor sokáig jómódban élt…
Kedves Lacibá!
A történet nem tegnap kezdődött. Iványi Gábornál talán csak Balog Zoltán vagy Bese atya politizált többet, ami számomra nem feltétlenül pozitív, de nálunk ez sajnos sok mindent meghatároz. Ma azok az egyházak, amelyek iskolákat vagy szociális intézményeket tartanak fenn, kizárólag állami támogatásból tudják azokat fenntartani. Lehetne alapítványi támogatással, de a MET iskoláiba olyan szegény gyerekek járnak, akik szülei ezt nem engedhetik meg maguknak. És az összeg az ország vezetésének jó vagy rosszindulatától függ. Mivel OV viszonya finoman fogalmazva sem felhőtlen Iványi Gáborral, ő nem, vagy csak alig (azt is Strassburgban kellett kiperelnie), míg a népegyházak ugyanazokra a feladatokra elég jelentős összeget kaptak. Lehet szeretni vagy sem, Iványi Gábort, de az tény, hogy az elesettekért rengeteget tett. A „felelősségteljes gondolkodás” annak a pénznek az utalása lett volna, ami ezeknek az elesett gyerekeknek az iskoláztatását továbbra is biztosítja. Ahogy a népegyházak hasonló feladatot ellátó iskolái ezt megkapják. Nem a két szépszemükért, hanem, mert szépeket mondanak a hatalomról, míg Iványi csúnyákat. Nem azt nézik, ki mit tett, hanem, hogy hogyan viszonyul OV-hez.
Kedves János,
nem szeretném bebizonyítani a kritika hiányát, mert nem ez most a téma. Sőt, azt szeretném kérni, hogy ne is legyen az. Lejön, hogy nem szereted a kormányt, az is lejön, hogy szeretnéd, ha más se szeretné, ezzel nincs is gondom, de ez a kommentfal másra van. Kérlek, tartsd ezt tiszteletben.
Kedves Ádám!
Én konkrét példákat hoztam, amik cáfolaltát kértem. Van egy brutális irányzat, a woke, és van egy hasonlóan brutális irányzat idehaza. A módszereikben nem különböznek. Én színtisztán biblikus szempontból hasonlítom őket össze. Belzebub segítségével nem lehet ördögöket űzni.
Nem. Behoztad a saját témádat, hogy azzal relativizáld a cikkben felvetett témát. Újratematizálsz. Ezzel kapcsolatban olvasd el kérlek a moderálási elveimet.
Kedves Ádám!
Akkor Ön azt várja el, hogy a Muppet Show két öregjéhez hasonlóan együtt szörnyülködjünk? Mindazonáltal témafüggetlenül szeretném megkérdezni, az általam felsorolt példákról mi a véleménye? Illetve, hogy az Ön példája mennyiben érint minket, magyar keresztényeket?
A kommentektől várom azt, hogy a témához kapcsolódjanak. Ez itt a szabály. Ez a szabály azért fontos, hogy ne váljon a felület bárki és bármi számára gondolatfogassá, hiszen nem ezért van ez a blog. Kérem ennek tiszteletben tartását.
Megnéztem a vitát, tényleg jó volt, de naivnak érzem, hogy ezért a piedesztálra emeled Charlie-t. El sem tudjuk képzelni, mennyi pénzt kap egy-egy ilyen szereplésért, szóval én inkább azokra néznék fel, akik full ingyen, sőt, jobbat mondok, megélhetésüket kockáztatva szólalnak fel az ideológiák ellen. Charlie azért nem ez a kategória, ezzel együtt kedvelem és tisztelem. (Kovács Jánosnak pedig üzenem, hogy adja fel, mert ezen az oldalon kormánykritikának még csak a lenge fuvallata sem fogja megcsapni, úgyhogy kár a gőzért.)
Kedves Döbbenet,
tudsz forrást megjelölni Charlie Kirk bevételeiről? Nem feltétlenül határozza meg ez egy ember motivációit (Amerikában teljesen normális, hogy ismert előadók kapnak pénzt a munkájukért), de most már érdekel, hol olvashatok erről többet.
Ez a honlap egyébként tényleg nem a kormánykritikáról szól. Sem az ellenzékkritikáról. Egyetlen kritikus mondatot nem fogsz találni például Magyar Péterről és a Tisza Pártról. Ehelyett teológiáról, spiritualitásról, kultúráról találsz itt cikkeket, ahogy a fejlécen is van. És nem szeretem, amikor valaki a kormánykritika, az ellenzékkritika, vagy akár a homeopátia, az oltásellenesség, valamilyen szektás eszkatológia, pénzgyűjtés, toborzás és egyéb célok szócsöveként akarja használni a kommentfelületet. Aki mégis ezt teszi, egy-két figyelmeztetés után nem fog tudni többet kommentelni itt.
Mégis hogy tudnék forrást megjelölni? 😀 Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem én vagyok a könyvelője 😀 De abban azért megegyezhetünk Ádám, hogy Charlie nagy eséllyel nem egy magyar pedagógus béréért jár szerepelni, nem? Te éltél Amerikában, nem hiszem, hogy be kell mutatni, hogy megy ez. És még egyszer mondom: én tökre bírom Charlie-t, csak az én könyvemben nagyobb tisztelet jár annak, aki ténylegesen kockáztat is valamit a kiállásával.
Miklós: Én azt nem értem, hogy miért tartod a kereszténységet nagyobb fenyegetésnek az általad felvázolt szép jövőre, mint a „woke elmevírust”. Miért nem woke egyetemistákat ültetsz a székekbe? Ha el is tudnád törölni a kereszténységet (Jézus szerint ez lehetetlen) akkor is lenne még végtelen tennivalód, amelynek csak egyike a woke. Rengeteg egyéb beteg „konstrukció” van ami számomra egyértelműen bizonyítja a gonosz jelenlétét a világban. Ha pedig van gonosz akkor van jó is.
Kedves Fernando! Nem tartom feltétlenül a kereszténységet nagyobb veszélynek az emberiség jövőjére, mint a woke-ot. Nem ültetek a székekbe woke egyetemistákat. Nem tudom megmondani, hogy melyik irracionális hiedelemrendszer a legveszélyesebb jelenleg… MINDEGYIK irracionalizmus veszélyes az emberiségre, ahogy azt a XX. században – a fasizmus és a bolsevizmus oly szépen bizonyította. Hogyha nemzetiszocialistákkal találkozom, és úgy gondolom, hogy nincs igazuk, akkor megmondom. Hogyha keresztényekkel, akkor is megmondom. Hogyha wokeokkal akkor is megmondom. Érveket próbálok ütköztetni érvekkel – és racionális vitában tisztázni az igazságot – ez a szakmám. És azt gondolom, az emberiségnek is ezt kell tennie, megérzések, mítoszok, spekulációk helyett racionálisan gondolkodnia helyéről a világban. Ezt követeli meg a jövőnkért való felelősség…
Kedves Miklós,
a világ nem racionális. Úgy értem ezt, hogy nem lehet kiszámolni, hogy ha ezt csinálom akkor ez lesz a jövőm ha meg azt akkor az lesz a jövőm. Az egyik ember belehal a rákba a másik meg vígan vitorlázgat az Adrián. Miközben semmi különbség egyébként az életvitelük közt.
Döbbenet,
tehát nem tudjuk (legalábbis Te meg én), mennyit kap Kirk egy fellépésért, sem azt, hogy kapott-e bármennyit mondjuk ezért a vitáért. Azt meg végképp nem tudjuk (bár én erősen kétlem), hogy pénz motiválta-e. Azt nem állítottam én sem, hogy Kirknél nincs tiszteletreméltóbb ember. Azt viszont állítom – úgy is, mint aki beszéltem már sok ember előtt -, hogy amit csinál, ahhoz bátorság kell, nem is kicsi. A kockázat pedig a lebőgés, a megszégyenülés, az abban való megsemmisülés, amiről azt gondolod, hogy jó vagy. Vagyis az életcélod, akár az életműved, a hitelességed zárójelbe tétele. Ez sok embernek akár az életénél is fontosabb, de a pénznél biztosan többet ér.
Sok hasonló amerikai vita műsort szoktam nézni, ezt is megnéztem.
A formáról. Sajnos ez szerintem nem a legjobb vita, főleg a formátumnak köszönhetően. Mivel a székhez sietni kell, ez garantálja, hogy türelmetlenek lesznek a résztvevők, ha nem ők jutnak oda elsőnek. A zászlós kiszavazás pedig biztosítja, hogy ne jöhessen létre néhány percnél hosszabb, értelmes párbeszéd. Ebből következik, hogy a vitázók a lehető leggyorsabban próbálják sarokba szorítani partnerüket. Nyílván, a vitázók kiválogatásánál/jelentkezésnél is az impulzívabb, konfrontatívabb embereknek van elsőbbségük.
A tartalomról. Voltak tipikus témák, amelyekben nyilván győztes pozícióban volt Charlie Kirk (pl. What is a woman?), de volt, ahol jóval gyengébb érvei voltak és nem hiszem, hogy ott ő „nyert” (pl. collage is a scam, Kamala Harris is a DEI candidate).
A kontextusról. Lehet ezen szörnyülködni és szórakozni is, de az a helyzet, hogy ez a műsor nagyon szélsőséges emberek nagyon szélsőséges álláspontjairól szól. Minen egyes amerikai egyetemistához, aki nem tudja meghatározni mi az a nő és végtelenül elfogadó minden gender-kitalálmány iránt, tudok mondani embert, akár az ismerőseim között is, aki templomba jár, de véleménye szerint az összes meleg embert meg kellene ölni. A lényeg: a társadalom szélsőségei nem annyira gyakoriak, mint amennyire annak tűnnek a közösségi média felületein keresztül. Az emberek legalább 95%-a nem ilyen határozott és elfogult, és legfőbbképen nem ilyen csomagokban gondolkodik.
Végezetül. Nyilván mindenki azzal foglalkozik és azon aggódik, amin akar. Viszont a korábbi hozzászólásokban szerintem jól látják, hogy aránytévesztésnek tűnik csak azon aggódni, hogy tőlünk 10 ezer km távolsgára kirugnak az egyetemről valakit, mert nem ért egyett az ottani mainstream gondolatokkal és egyáltalán nem aggódni azon, hogy az országunkban kirugnak iskolaigazgatókat, mert nem értenek egyett az itthoni mainstream gondolatokkal.
Mindenesetre én örülök, ha minél több emberhez eljutnak ehhez hasonló műsorok. Sajnálom, hogy itthon szinte sosem látni ilyesmit.
Dániel,
a formával kapcsolatban igazad van, szerintem is jól látod ennek a hatását. Ami az átlagemberek véleményét illeti, abban nem teljesen értek veled egyet, de szerintem nem is annyira lényeges ez, hiszen a közeljövő elitjét láttuk, és a társadalmakat (részben azok közvéleményét is) az elitek alakítják. A jelenség, amelynek a tetejét láthatjuk a videóban, a mélyben sokkal robosztusabb. Ami meg a hazai viszonyokat illeti (akár a tanárok kirúgásának kérdését), az lehet érdekes és hasznos vita, sok helyen meg is vívták, de itt most nem ez a téma. És miért nem? Mert nem arról írtam cikket. Kérdezheted, hogy miért nem arról írtam cikket. Erre a válaszom az, amit sokszor, sokféleképpen leírtam, elmondtam már: az itteni témákat az határozza meg, hogy engem mi érdekel, mi foglalkoztat, mi aggaszt, mi váltja ki a veszélyérzetemet, miről van határozott véleményem, és miről akarok nyilvánosan véleményt formálni. Ha ezek valakit nem érdekelnek, olvashat mást. Ha a tanárok ügyéről akar olvasni, vitázni, megteheti ezt száz másik felületen. Ez Szabados Ádám blogja teológiáról, spiritualitásról, kultúráról. Annak minden felvállalt limitációjával együtt.
Igy van. Egyes olvasók és kommentelők állandóan számonkérik, hogy miért nincs több szó ezen a blogon a kormány kritikájáról, én meg nagyon örülök, hogy itt végre nem erről van szó. Ugyanis magyar értelmiségiként azt tapasztalatom, hogy lassanként az egész magyar értelmiség semmi másról nem tud már beszélni, mint arról, hogy Orbán Viktor egy diktátor… Nyugodjunk már bele abba, hogy Magyarországon létrejött egy autoriter rendszer, ez még biztosan sokáig fenn fog állni, jelen van az élet minden területén…és próbáljunk meg valami másról is gondolkodni: teológiáról, művészetről, irodalomról, erkölcsi kérdésekről…
Annál is inkább, mivel az etikáról, hitről, világnézeti kérdésekről szabad beszélgetést lassan már csak ebben a kis „diktatúrában” lehet lefolytatni, a „szabad” Nyugaton egyre kevésbé. És ennek itt is azok már leginkább az akadályai, akik azonnal politikai síkra terelik a beszélgetést és diktatúráznak. (No meg a Facebook és tsai.)