Egy éve indítottam útjára ezt a honlapot. Nem tudtam, milyen lesz a fogadtatása, fogja-e olvasni valaki, lesz-e visszhangja a cikkeimnek, csak azt tudtam, hogy írni akarok, és van sok gondolatom hozzá. Őszintén meglepett a látogatók (várakozásaimhoz – és egy teológiai honlaphoz – képest) nagy és növekvő száma, és a számtalan link, amely más helyekről a Divinity-re vezet. Meglepett a rendes kommenteken kívül az elektronikus postaládámba beérkező sok email is. (Ezúton köszönöm a visszajelzéseket, beleértve a jószándékú kritikákat is, és köszönöm a türelmet mindenkinek, akinek nem tudtam azonnal válaszolni a megkeresésére.)
És ha már a meglepetéseknél tartunk: meglepett a többezer magyar olvasó mellett a rendszeres külföldi látogatók viszonylag nagy száma is. Néha azon gondolkodtam, vajon kik olvassák a cikkeimet az országhatáron kívül? Azt értem, hogy Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában, Ausztriában követik a bejegyzéseimet, hiszen ott sok magyar él. De kik látogatnak a honlapra (örömteli gyakorisággal) Lettországból, Japánból vagy Kuvaitból? Kik jönnek még gyakrabban Németországból és Kanadából? Miért van annyi olvasóm az Egyesült Államokból? (Időnként többen látogattak a Divinity-re Amerikából, mint Romániából, pedig onnan is nagy számban érkeznek olvasók.) Kint élő magyarok ők? Vagy az angol oldal vonzza a látogatókat? Félreértés ne essék: nagyon örülök az érdeklődésnek!
Annakidején úgy döntöttem, hogy nem fogom sehol hirdetni a honlapot, sem linkcserét kérni, inkább megnézem, ajánlja-e a tartalom önmagát, illetve ajánlják-e majd az idetévedt olvasók egymásnak az itt található tartalmakat. A statisztikákból egyértelműen arra következtetek, hogy létezik az a szükség, amelyet be akarok tölteni, és van egy szélesebb kör, amelyik szívesen olvas olyan jellegű bejegyzéseket, amilyeneket én tudok írni. Mivel most már elég sok bejegyzés és cikk található a Divinity-n, feltételezem, hogy egyre többen úgy bukkannak a honlapra, hogy valamilyen témában anyagokat keresnek az interneten, és a kereső a Divinity egyik cikkét dobja ki nekik. Talán részben ez magyarázza a külföldi látogatók nagy számát is.
Egy év elteltével tisztábban látom, hogy egy ilyen blog vezetése nagyjából mivel jár. Még most is tanulom, hogy mire vagyok képes, mennyit tudok vállalni, mire kell reagálnom, mire nem, de azt hiszem, valamivel okosabb lettem, mint tavaly októberben voltam. A blogvezetésben talán a legnagyobb kihívást az jelenti számomra, hogy a heti több bejegyzés mellett nem igazán jut időm hosszabb lélegzetvételű tanulmányok megírásához. Januárban jeleztem, hogy szeretnék néhány témát alaposabban is körüljárni, de ezekhez eddig nem tudtam hozzáfogni. Sok tervem van, sok kérdést szeretnék tanulmányozni, majd előhozni és megtárgyalni, amelyekkel a magyar evangéliumi kereszténységnek véleményem szerint meg kell birkóznia. Az előttem álló feladat most az, hogy megtaláljam ehhez magamban a szükséges mentális teret.
Megtisztel a figyelem, ami a honlapomat övezi, és egyben a felelősségemre is emlékeztet. Igyekszem ezután is a Divinity név jelentéseit szem előtt tartva a hittudományról az Istenség jelenlétében istenfélelemmel beszélni. Kérlek, hogy imádkozzatok értem!
Én csak nemrég találtam rá, sok érdekes bejegyzésedet, sőt már több hitépítő tanítást is olvastam. Nagyon köszönöm neked. Gratulálok, és kívánom az Úr Jézus áldását, világos vezetését életedre, szolgálatodra.
Szívesen olvasom a bejegyzéseidet Ádám, jók és érdekesek, kívánom, hogy Isten áldjon meg továbbra is,
Nazo
Köszönöm a bejegyzéseket, igazán áldásos volt az elmult év számomra.
Örülök, hogy megtaláltam a blogodat! Áldjon meg téged az Úr, és sokasítsa meg rajtad kegyelmét. Azt kívánom, mindig légy nyitott arra, amit Isten akar neked mondani. És hát legyen áldott a szolgálatod Isten népe számára. Őrizzen meg téged és családodat mindenkor.
Jó dolog itt kutakodni! Különösen, mert a feszegetések végre keményféle étkekre hasonlatosak, témák, amiket sokan nem mernek komolyan venni. Ádám, pompás a gyümölcs! 🙂 Remélem sok sok termést tartogat számodra Isten. Csak gyözd elkapni mindet! Legyen Erőd! TŐLE! üdv, gábor
Nekem is nagyon tetszik általában amiket írsz. 🙂
Ádám, csatlakozom az előttem szólókhoz! Így tovább!
Mindenkinek köszönöm a bátorító szavakat!
Hálás vagyok ezért a blogért és azért a szívért, ami mögötte van… !
Boldog szülinapot Divinity, Isten éltessen!:)
Boldog születésnapot kívánok én is kitűnő Blogodnak,-még sok sok bátor,és igényes Post-tal,és aktív olvasótáborral!
Hogyan viszonyuljunk a nehéz kérdésekhez, nehéz igehelyekhez, teológiai problémákhoz?
Minden bizonnyal van, amikor félre kell tenni őket, és lehet ezekkel öncélúan izgalmaskodó módon is foglalkozni. De mindnyájan tudjuk, hogy néha nem hagynak nyugodni, és nem mindig annyi a megoldás, hogy „a titkok az Úréi”…
Ezen a honlapon több olyan bejegyzést olvashattunk, amelyek nem intellektuális csemegeként, hanem a tanítványság lelkületével, és a szembenézés szándékával szólnak a nehéz témákról. Sőt, Isten dicsősége felragyogtatásának szándékával. Akár pl. abból a modern problémából kiindulva, amikor az Ószövetség Istene „nem felel meg” a mi „erkölcsi követelményeinknek”.
Ádám, további sok erőt a honlaphoz és a gyülekezethez!
Nagyon örülök Ádám, hogy ezen a lapon keresztül, nem csak az adott témákat, de Téged (is) jobban megismerhet(t)ünk! S imádkozom, hogy ez még inkább igaz legyen másokra is! Áldjon az Úr!
De jóóóó! 🙂 Imádkozom! Sok áldást kívánok!
B. Marci szerint: „Minden bizonnyal van, amikor félre kell tenni őket, és lehet ezekkel öncélúan izgalmaskodó módon is foglalkozni. De mindnyájan tudjuk, hogy néha nem hagynak nyugodni, és nem mindig annyi a megoldás, hogy “a titkok az Úréi”…”
Egyetértek. Sok keresztyén gondolkodó embernek hiányoznak a vasárnapi igehirdetésből a „magasabb szintű” teológiai kérdések, amik egyáltalán nem öncélú „filozofálgatások”. Ádám segít nekem jobban megismerni Istent, bár 20 éve hívő vagyok.
Az igehirdetések manapság sokszor csak a szívhez szólnak (tisztelet a kivételnek – felekezettől függetlenül), de a nyakunkon levő kókuszdiót is csak teremtette valamire az Isten 🙂
talán négy napja ismerem a tanitásait,s piszokul irigylem,-lehet ez igy kicsit erőszakosan hangzik,de már 32 éve predikálgatok minden vasárnap kétszer,s felét se értem el e sikernek.Magam részéről közelebb állok a polgárpukkasztókhoz,(alkoholizmusból téritett meg Jézus),de ez a szelid tudományosság is levett a lábamról.Az Ap.Csel.29-en keresztül kerültem ide,minden szabadidőmet lekoptatja az olvasás,s az értékes tudás élvezete.Kösssssssssz.