A németalföldi református egyházak közös zsinatára 1618-19-ben került sor Dordrechtben. A zsinat az arminiánusok (remonstránsok) öt pontjával foglalkozott, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország reformátusai is képviseltették magukat. Az eredménye a jól ismert Dordrechti Kánonok, mely lényegében a kálvinizmus öt (válasz)pontja a remonstránsok öt pontjára. Ami a mi szempontunkból most érdekes, az a zsinat Szentírásról alkotott képe. A Westminsteri Hitvalláshoz hasonlóan a Dordrechti Kánonok (Koinónia, Kolozsvár, 2000) is Isten Igéjének nevezi a Bibliát. Néhány szemelvény következik ennek alátámasztására a hitvallást bevezető Előbeszédből.

„Elhatározták hát, hogy hatalmukkal élve zsinatot hívnak össze Dordrecht városában (…) számos igen képzett teológust is sikerült megnyerni annak érdekében, hogy ARMINIUS és követőinek hittételei a Református Egyházak ily nagy számban megjelent teológusainak közös ítélőszéke előtt, kizárólag Isten Igéje alapján kielégítően megítéltessenek, hogy az igaz tanítás megtartassék, a hamis pedig elvettessék, ily módon az egyetértés, a béke és nyugalom kívánatos állapota ismét helyreálljon a Németalföldi Egyházakban.”

„Az Isten nevében összegyűlt tiszteletreméltó Dordrechti Zsinat – melyet könyörgés és böjt kihirdetése és gyakorlása előzött meg minden elöljáró részéről az összes Belga Egyházakban Isten haragjának enyhítése és kegyes segítsége elnyerése végett –, Isten és az Egyház iránti szeretettől lángolva, Isten nevére tett szent esküvel kötelezte magát, hogy egyedül a Szentírást fogadja el ítélete alapjául, és hogy eme ügy megfontolásakor és megítélésekor jó és feddhetetlen lelkiismerettel fog eljárni.”

„Miután Isten kivételes kegyelme folytán, a legnagyobb gondossággal, hittel és lelkiismerettel elkészült a mű, mind az egész gyülekezet, mind az egyes tagok osztatlan egyetértésével, hogy kellő gond fordíttassék a megváltó igazság sérthetetlenségére, a lelkiismeret nyugalmára, valamint a Németalföldi Egyházak békéjére és üdvére, az említett Hitvallás Öt Fejezetében megfogalmazott igaz és Isten Igéjével összhangban lévő nézeteket kifejtvén, a hamis és Isten Igéjének ellentmondó tanításokat pedig elvetvén, a Zsinat a következőket határozta el kihirdetésre…”

A hitvallás ezután következő részei rendszeresen Isten igéjeként utalnak a Szentírásra.