Vajon Isten szavának tartotta-e a Szentírást a katolikus egyház „doktorai” közé sorolt négy keleti teológus? Nézzük meg először Aranyszájú Szent Jánost (Krüszosztomoszt), aki Kr. u. 397 és 404 között volt Konstantinápoly pátriárkája. Krüszosztomosz nem is annyira egyházi pozíciója, mint inkább erőteljes igehirdetései miatt lett ismert, ez pedig a Szentírás iránti szeretetéből és tiszteletéből táplálkozott. Hitte és vallotta, hogy az embert nem az okoskodás tanítja meg az igazságra és a helyes életvitelre, hanem az isteni kinyilatkoztatás.

A Felfoghatatlanról szóló második prédikációjában erről a kinyilatkoztatásról mondja, hogy azt „az isteni Írásokból” tudhatjuk meg (A Felfoghatatlanról és az Egyszülött dicsőségéről. Odigitria-Osiris, 2002, 69) Harmadik prédikációjában azt hangsúlyozza, hogy a próféták szavai mögött a bennük működő Lélek állt, ezért amikor Izajást idézi, a Lélek szavát idézi (79).

Gyülekezetét gyakran próbálta rávenni arra, hogy olvassák a Szentírást. Prédikációiban a bibliai kinyilatkoztatást állította a középpontba. „Most viszont, kedveseim, megpróbállak benneteket Isten kegyelmével a szokott virágos mezőre, az isteni Írások tengeréhez vezetni.” (150) Az apró képzavart tovább fokozva hozzáteszi: „Mert ez a mi hajónk nem is deszkákból készült, hanem az isteni Írásokból áll össze, és nem is csillagok vezetik odaföntről, hanem az igazságosság Napja irányítja hajózásunkat” (151).

Időnként keményen feddte is gyülekezetét a Biblia elhanyagolása miatt. Az Apostolok cselekedeteiről szóló tizenkilencedik homíliában Fülöpre utalva mondja kissé kesernyésen: „Ezekben az időkben sokan, még ha eljönnek is a gyülekezetbe, nem ismerik a felolvasottakat; miközben az eunuch még nyilvánosan és utazás közben is odaszánta magát a Szentírás olvasására. De ti nem, egyikőtök sem veszi a kezébe a Bibliát, minden mást inkább, csak a Bibliát nem.” A harmadik homíliában hangsúlyozza, hogy a Szentlélek szólt Dávid által, ezért a könyv a Szentlélek útmutatása. A huszonkilencedik homíliában azt ajánlja, hogy mindenki vegye el a maga sebeire az orvosságot az „isteni Írásokból”. Harmincnegyedik homíliájában kijelenti, hogy „nagy gonoszság a Szentírással szembeni tudatlanság”.

Krüszosztomosz Isten különleges tekintéllyel bíró igéjeként használta a Bibliát, és pásztori-igehirdetői szolgálata alatt hallgatóságát is erről próbálta meggyőzni.