Hogy a helyettes bűnhődés megfelelő leírása-e Krisztus megváltó munkájának, azt a Szentírásnak kell eldöntenie. Véleményem szerint a tan nem csak biblikus, de a vele szembeni kétely az evangélium központi igazságát kérdőjelezi meg. Ebben a sorozatban azonban nem a tan szentírási alapjait akarom megmutatni, hanem csak azt szeretném bizonyítani, hogy a helyettes bűnhődésben az egyházatyák is hittek, vagyis nem igaz, hogy a tan Anzelm vagy a reformátorok teológiai újítása lett volna. Jusztinosszal folytatom a sort, aki Rómában élő filozófus volt, keresztény hitre tért, és Kr. u. 165-ben mártírhalált halt a hitéért. Három műve maradt fenn: két Apológia, amelyeket a keresztény hit védelmében vetett papír(usz)ra, és egy dialógusként megírt mű, a Párbeszéd a zsidó Trifónnal. Utóbbi írásában egyértelmű igazolást látunk arra, hogy a második századi keresztény filozófus a bűneink átkaként elszenvedett helyettes bűnhődésként értelmezte Jézus váltsághalálát.
Jusztinosz a zsidó Trifónnal beszélgetve igyekszik meggyőzni őt arról, hogy Jézus valóban a Krisztus, vagyis a Messiás, akinek eljövetelét a zsidók várják. Trifón egyik ellenvetése azonban Jézus keresztrefeszítésével kapcsolatos: „Helyesen mondod, hogy egész népünk várta a Felkentet, és mindegyik Írással kapcsolatban, amit csak felhoztál, mi is azt valljuk, hogy róla szólnak. De én azt nehezen látom be, hogy a nevet, amit Nave fiának megnevezésére is adtak, a Jézust (= Józsué) ő is megkapta, ehhez ezt szerettem volna hozzáfűzni. 2. Kétségeim vannak afelől is, hogy ilyen dicstelenségben keresztre feszítik a Krisztust, mert átkozottnak mondja a törvény a keresztre feszítést, ezért nehéz nekem ezt meggyőzően alátámasztanod. Az viszont egészen nyilvánvaló, hogy a Felkent szenvedni fog, de hogy ez a törvényben átkozott szenvedés által történik meg, erről szeretnék tudni valamit, ha egyáltalán van valami, amivel ezt bizonyítani tudod.” (LXXXIX.1-2 – kiemelés tőlem)
Nagyon fontos Trifón ellenvetése, mert nem a Krisztus (a Messiás) szenvedését kérdőjelezi meg, hanem azt, hogy szenvedése Isten átka miatt következhetne be. Az, hogy Jézust keresztre feszítették, Trifón számára azt jelentette – ahogy egyébként az Újszövetség szerzői is tanították (pl. Gal 3,13) –, hogy Jézus Isten átka alatt halt meg. Ez azonban szerinte nem történhetett meg a Messiással, tehát Jézus nem lehetett a Messiás. A Messiás Trifón szerint is szenvedni fog, de nem Isten átka miatt. Ezért nem is halhatott meg egy kereszten. Jusztinosz a válaszában arra mutat rá, hogy ha a Krisztus a mi törvényszegéseink miatt halt meg, ahogy a próféták előre megmondták, akkor a keresztre feszítés teljesen összhangban van ezzel.
„Ha Krisztusnak nem kellett volna szenvednie – mondottam – , akkor nem hirdették volna a próféták, hogy a nép törvényszegéseiért vezették őt halálba. Meggyalázták, megostorozták, és a törvényszegők közé számították, mint a bárányt, úgy vezették őt leölésre, akinek nemzetségét senki sem tudta elbeszélni, mint mondotta a próféta, és valóban el kell csodálkoznunk rajta. Ha ez valóban jellemző rá, minden vele kapcsolatos dolgot az eszünkbe juttat, ezeken felháborodva ne hittünk volna benne? Mert mindenki, aki csak megértette a próféták szavát, azt mondotta és nem mást, még csak arról hallottak, hogy keresztre feszítették őt.” (LXXXIX.3 – kiemelés tőlem) Jézus tehát nem volt törvényszegő, de annak számították, mert a mi törvényszegéseinket vette magára.
Trifón erre így válaszol: „Minket is végy rá az írásokból kiindulva… hogy mi is higgyük azt, amit ti hisztek. Szenvedéséről azt tudjuk, hogy mint juhot vezetik, de hogy keresztre is kell feszíttetnie, s ily gyalázatosan és becstelenül kell meghalnia, a törvényben előírt átkozott halálnemmel, azt bizonyítsd be nekünk, mert erről nekünk még csak sejtelmünk sem lehet.” (XC.1 – kiemelés tőlem) Nagyon fontos Trifón ellenvetése, mert sokan ma sem azt kérdőjelezik meg, amikor a helyettes bűnhődés tanát tagadják, hogy Jézus Krisztus szenvedett, hanem azt, hogy ez Isten átka volt rajta, vagyis hogy Isten büntette őt a bűneinkért. Trifón el tudta fogadni, hogy a Messiás szenved, de azt nem, hogy egy kereszten hal meg, mert ez a zsidók szemében egyértelműen azt jelezte, hogy a Messiás az Isten átka alatt halt meg.
Jusztinosz hosszas bizonyításba kezd, hogy a Messiásnak miért éppen egy kereszten kellett meghalnia. Egy ponton Trifón szemére veti, hogy Jézus kereszten való halálát ők annak a jelének tartják, hogy Jézus nem a Krisztus volt, hanem Isten ellensége, holott éppen arról van szó, hogy ők ölték meg az Isten Felkentjét, aki a mi törvényszegéseink átkát vette magára. Ez azonban ugyanúgy Isten terve volt, mint az, amikor Mózessel felállíttatta a rézkígyót. „Ahogyan tehát a rézkígyó által adott jelet Isten parancsolta meg, s mégsem vádolható, ugyanúgy van a keresztre feszített emberek ellen a törvényben állított átokkal is, mert Isten Felkentje ellen nem áll átok már a törvényben, hisz általa üdvözülnek mindazok, akik átkos dolgokat követtek el.” (XCIV.5)
Jusztinosz ezután világosan kifejti, hogy Jézus nem a saját vétkei miatt került átok alá, ahogy a zsidók gondolták, hanem a mi átkunkat vette magára: „Mózes törvénye szerint valójában az egész emberi nem átok alatt van. Hiszen átkozottnak mondatik mindaz, aki nem tart ki mindannak teljesítésében, ami meg van írva a törvény könyvében. Azt azonban ti sem meritek kétségbe vonni, hogy azt mind senki sem teljesítette pontosan, hanem egyik jobban, a másik kevésbé tartotta meg a parancsokat. Ha pedig úgy tűnik, hogy azok, akik a törvény alatt állnak, azok átok alatt állnak, mert nem tartottak meg mindent, akkor nemde sokkal inkább látszanak átkozottaknak a pogányok, akik bálványimádók, gyermekrontást és más bűnöket követnek el? 2. Ha tehát a mindenség Atyja azt akarta, hogy az ő Felkentje (Krisztusa) az egész emberi nemért magára vegye mindenki átkát, mivel tudta, hogy a megfeszítettet és meghaltat feltámasztja, miért beszéltek úgy arról, aki az Atya akaratának megfelelően türelmesen elszenvedte mindezeket, mintha átkozott lenne, s miért nem inkább magatokat siratjátok? Ha ugyanis az Atyja vitte végbe, hogy az emberi nemért ezeket szenvedje, ti nem teszitek ezt, mint Isten akaratának sáfárai, a próféták megölését sem követnétek el vallásos cselekedetként. 3. Senki közületek ne mondja: Ha az Atya akarta, hogy ezeket szenvedje, hogy sebeiben gyógyulást nyerjen az emberi nem, mi semmi vétkes dolgot nem tettünk. Ha bűnbánatot tartanátok, és elismernétek, hogy ő a Felkent (= Krisztus), és ezeket mondva megtartanátok parancsait, mint előbb már mondtam, bocsánatot nyernének bűneitek. 4. De ha nemcsak őt átkozzátok, hanem a benne hívőket is, s valahányszor csak lehetőségetek van rá, vesztüket okozzátok, hát akkor hogyne kérnék majd számon rajtatok nemcsak azt, hogy kezeteket rá emeltétek, mint gonosztevők és bűnösök és mindezideig keményszívűek és értetlenek?” (XCV. 1 – kiemelés tőlem)
Jusztinosz szerint Jézus Krisztus a mi törvényszegéseink miatti átkot szenvedte el, mégpedig az Atyától. Ez a helyettes bűnhődés tana.
***
(Az idézetek Vanyó L. II. századi görög apologéták c. szöveggyűjteményéből valók.)
XCVI. 1. A törvényben olvasható kijelentés, hogy „átkozott mindaz, aki a fán függ”, nem azt jelenti, hogy Isten megátkozta ezt a keresztre felfeszítettet, hanem erősíti a mi megfeszített Krisztuson függő reményünket, sőt, így Isten előre megmondja azt, amit ti követtetek el, meg a hozzátok hasonlók, akik nem tudjátok, hogy ő mindeneket megelőzően van, Isten főpapja és király, s az ő Felkentje lesz.
Igen, és ha elolvasod az egész gondolatmenetet, akkor egyértelmű, hogy mire gondol Jusztinosz. A Messiás (pontosabban Jézus) nem abban az értelemben volt átkozott, ahogy Trifón felvetette, vagyis hogy törvényszegésével Isten nemtetszését vívta ki, hanem a mi vétkeink átkát vette magára. Trifón azt gondolta, hogy Jézus nem lehetett a Messiás, hiszen kereszten végezték ki, tehát Isten átka alatt volt. Jusztinosz cáfolja, hogy Jézus ebben az értelemben Isten átka alatt lett volna. Jézus nem volt törvényszegő! Viszont Jusztinosz megerősíti, hogy Jézus a mi törvényszegéseink átkát hordozta el. A helyettes bűnhődés oldja fel (Jusztinosz szerint!) Trifón dilemmáját. Jézus nem volt úgy átok alatt, ahogy a zsidók gondolták, hiszen nem volt törvényszegő, hanem a mi törvényszegéseink átkát hordozta el. Törvényszegők közé számították, a mi törvényszegéseink miatt vitték halálba. Ez Jusztinosz érve. (Számos ezután következő patrisztikus idézetből is látszani fog, hogy ez volt az atyák általános véleménye. Jézus a mi bűneink átkát szenvedte el Istentől.)