A kegyelem evangéliuma és a hiperkegyelem

2023 ápr. 7. | Divinity, Egyén, Rendszeres teológia, Spiritualitás, Teológia | 7 hozzászólás

Nem, az evangélium nem az, hogy nincs velünk semmi baj, csak fogadjuk el Isten feltétel nélküli szeretetét. Ez a hiperkegyelem üzenete, amely különbözik az igazi kegyelem evangéliumától. A kegyelem igazi evangéliuma az, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk engesztelő áldozatul, hogy ne kelljen a bűneinkben örökre elvesznünk, hanem bűnbocsánatot és életet kapjunk, és békességünk legyen ővele. Isten valóban szeret, de igaz is, velünk meg baj van, halált érdemlünk, ezért adta a Fiát értünk engesztelésül. A hiperkegyelem evangéliuma az önmegerősítésről szól, Istent is annak teszi a foglyává. A kegyelem valódi evangéliuma Krisztusról szól, aki a bűn és a halál fogságából vált meg bennünket.

A hiperkegyelem evangéliuma nem tud mit kezdeni Krisztus engesztelő áldozatával, mert nem látja szükségét az engesztelésnek. Ha nincs harag, nem kell engesztelés sem. A kegyelem evangéliuma abból indul ki, hogy a bűneink miatt Isten jogos ítélete alatt vagyunk, és ha Isten nem könyörül rajtunk, örökre elvesztünk. A kegyelem evangéliuma döbbenten beszél Istennek arról a szeretetéről, hogy ő emberré válva a helyünkre lépett, és Közbenjáróként vállalta a nekünk járó halált. A hiperkegyelem legfeljebb Isten irántunk való odaadását látja a kereszten. A kegyelem evangéliuma arra is felhívja a figyelmet, hogy mekkora volt a bűneink adóssága, és hogy mindezt Isten fizette ki.

A kegyelem evangéliuma Krisztust magasztalja föl, aki átokká lett értünk. A hiperkegyelem nem hisz abban, hogy lenne átok, ítélet és büntetés. Az ilyesmit a bűnközpontú kereszténység tévedésének nevezi. A hiperkegyelem bennünket magasztal föl, és Krisztust is a mi megerősítésre vágyó szorongásaink szolgájává teszi, hiszen ahogy mondják, Isten szeretet, és a szeretet nem bírál, nem ítél, hanem elfogad. A valódi kegyelem evangéliuma rámutat, hogy Krisztus a bűneinket vitte föl a keresztfára, a mi halálunkat halta, hogy benne lehessünk Isten igazságossága. Ebben mutatta meg Isten az igazságát is és az irántunk való szeretetét is.

A hiperkegyelem annak a kornak a szellemi terméke, amely az ént teszi a középpontba és mindenekelőtt annak érzelmi igényeivel foglalkozik. A kegyelem evangéliuma viszont éppen az énközpontúságtól szabadít meg, hogy azt csodáljuk, aki önmagát adta engesztelő áldozatul a bűneinkért. A kegyelem evangéliuma úgy szabadít meg a szorongásainktól, hogy a keresztre irányítja a figyelmünket, majd a feltámadásra, amikor Isten igazolta Fiát az egész világ előtt és széttörte a halál uralmát. A kegyelem evangéliuma szívében a Nagypéntek áll és az a bizonyos Harmadik Nap, amikor Krisztus feltámadt a mi megigazulásunkra.

A hiperkegyelem híve nem érti a kereszt misztériumát, indokolatlan, felesleges, ördögi barbárságnak látja azt. Az Isten szeretetére és apai megerősítésére szomjazik, a keresztet is ebben a fénytörésben látja, és legfeljebb egyfajta isteni tékozlásnak gondolja, amelyben az irántunk érzett odaadását mutatta meg. Aki megértette a kegyelem evangéliumát, az megtörten és bűnbánattal néz föl a kereszten szenvedőre, és eközben telik meg a fiúság Lelkével, aki által kiáltja: Abba, Atyám! A kegyelem evangéliuma arra tanít, hogy az Atya Krisztusban maga rendezte az adósságainkat, amivel épp neki tartoztunk, ebben a megmentő cselekedetben mutatta meg mind tökéletes igazságát, mind szeretete magasságát és mélységét.

A hiperkegyelem úgy akarja rendezni a lelkiismeret vádlását, hogy zárójelbe teszi a bűn kérdését és kizárólag elfogadásról, szeretetről, kapcsolatról beszél, és arról, hogy nincs velünk gond, legfeljebb az, hogy nem fogadjuk el Isten szeretetét. Minden mást ítéletnek él meg, ami növeli belső szorongását. A kegyelem evangéliuma viszont elhatol a probléma gyökeréig, és a lelkiismeret kínzó vádlását a keresztre mutatva hallgattatja el: ő miattad, érted, helyetted halt meg! Kifizette minden adósságodat, elszenvedte a neked járó büntetést, magára vonta és kiengesztelte a jogos haragot, szabad vagy, menj békességgel! Isten szeret! A kegyelem evangéliuma szerint Isten éppen Krisztus engesztelő áldozatában mutatta meg mérhetetlen szeretetét. Mikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. „Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.” (Róm 5,9)

A kegyelem evangéliuma nem Isten haragját tagadja, hanem Istennek azt a szeretetét magasztalja föl, amely magára vonta a haragot. A hiperkegyelem olcsóvá teszi Isten szeretetét, mert kivonja belőle a helyettes áldozat vérét. A kegyelem evangéliuma a vérre tekint, hogy megértsük benne az isteni szeretet feneketlen mélységét. Aki ezt a kegyelmet átéli, alázattal hajol meg Isten irgalmassága előtt, és azért megy tovább ujjongva, mert a keresztre tekint és tudja: nincs már adóssága!

 

7 hozzászólás

  1. Szuszek Tihamér

    Így van, ez az igazság.

  2. Zoli

    „Tudom, hogy itt majdnem mindenki prédikátor, szolgáló, vagy része szolgálatnak, de csak tudd, hogy attól még, hogy prédikálsz, felszenteltek, ez nem garancia arra, hogy Isten királyságához tartozol. És a hitvalló keresztények ekkora tömegében minden esélye megvan annak, hogy sok ember van itt, ebben a teremben, pont most, akik még mindig Isten átka alatt vannak és még nem menekültek a kereszthez, akik még mindig arra a ködös elképzelésre támaszkodnak, hogy Isten feltétel nélküli szeretete átviszi őket, vagy még rosszabb, azt hiszik, hogy be tudnak jutni Isten királyságába a saját jótetteik által, a szolgálatukon keresztül.

    Kedveseim, azért nem látjuk Istent a szemeinkkel, nem amiatt, mert a látóidegedben van probléma. Ami megakadályoz abban, hogy lássuk Istent, a szívünk, a tisztátalanságunk, de Jézusban nem volt mocsok, és Tamás azt mondta, Jézus tiszta szívű volt, nyilván volt valamennyi tapasztalata az Atya szépségéből, addig a pillanatig, míg az én bűnöm Rá nem helyeztetett, arra, Aki tiszta volt, tisztább a tisztánál, és Isten megátkozta.
    Olyan volt, mintha egy kiáltás lett volna a mennyből, bocsánat a kifejezésért, de szabatosan így kell mondanom, mintha Jézus hallotta volna Isten szavait, „Isten verjen meg!” Mert ez az, amit az jelent, hogy átokká lenni. Istenvertének lenni, az Atyának az anatémája alatt. Ahogy mondtam, nem értem ezt, de azt tudom, hogy ez igaz, és azt is tudom, hogy mindenki ebben a teremben, mindenki, kint a hotelben az utcákon, és szerte a világon, akit nem takar be Krisztus igazságossága ebben a pillanatban, minden lélegzetét úgy veszi, hogy Isten átka alatt van. Amint ezt elhiszed, abbahagyod azt, hogy hozzáteszel az evangéliumhoz, és tisztán és bátran kezded azt hirdetni, mert kedves barátaim ez az egyetlen reményünk.” R.C. Sproul
    forrás: https://www.szilajcsiko.hu/single-post/mirol-szol-a-husvet

  3. Batvan

    Némely közösségben a hiperkegyelem üzenete levette az emberek válláról azt a terhet, amit Krisztus hagyományozott a benne hívőkre: Máté 10:38 És aki nem veszi fel a keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Luk 14:27 Ha valaki nem hordozza a saját keresztjét, és úgy jön utánam, nem képes a tanítványommá válni! A kereszt a kivégzés helye, a Halállal/Thanatos-szal (szellemi és fizikai) való szembenézés, a vele való küzdelem folyamatos állapota, a Krisztus kínhalálával való teljes azonosulásunk, amelynek vége és befejeződése az égő mennyei oltárra való ráhelyeződés, ahol az összes testrész egyesül újra a Teremtő Atya számára jó illatként. Meghalni a bűn és a mózesi törvény számára és élni Krisztus(ban)sal a Krisztus törvényében az Atya számára. Noha Krisztus átokká (katara) lett értünk a mózesi törvény miatt, de nem lett teljesen kitaszított átokká (anathéma), mert akkor nem kerülhetett volna az Atya dicsőségébe. Ahhoz, hogy az ember és az emberiség nem kerüljön „anathéma” állapotába meg kell, hogy maradjunk hitben és az Ő megigazító kegyelmében, bízván abban, hogy az Ő hatalma megőriz bennünket az Ő megjelenésének napján. 1Pét 1:5 akiket Isten ereje védelmez hit által a megmenekülésig, amely már készen áll, hogy az utolsó időszakban megjelenjen. Az ekklézsia nagy próbatétele pedig egyre közelebb van.

  4. Szilágyi József

    „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.”
    Ézsaiás 53:5-6

  5. Szilágyi József

    ÜDVÖSSÉG-KÉRDÉS

    Egyszer összefutottam egy ismeretlen hívő testvérrel a munkahelyemen. Kapásból nekem szegezett egy kérdést:
    – Van üdvösséged?
    Hirtelen csak annyit tudtam válaszolni:
    – Jézus meghalt értem.

    Évek múltán is eszembe jut és elgondolkodom: ma mit felelnék neki?
    Jobb választ még nem találtam.

  6. Nagy-Cseh Péter Mihály

    PÁRBESZÉDRE HÍVÁS AZOKNAK, AKIK SZERINT VESZÉLYES A HIPERKEGYELEM TANÍTÁSA

    Szerinted mi történt a kereszten? Mit jelent az, amit Jézus utolsó szavával „Elvégeztetett!” (János 19,30) mondott? Számomra ez a hiperkegyelem magja, szíve, teljessége! Beszélgessünk erről! Induljunk ki innen és térjünk vissza mindig ide!

    Ezt a szót, „Elvégeztetett!”, a megtestesült Ige utolsó és egyben legfontosabb szavát ezeknek a szentírási részleteknek a fényében szemlélem:

    „Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják.
    Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.
    Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.
    Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,
    hogy amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.” Római 5,17-21

    Hadd hívjam fel a figyelmet az idézetben a „mennyivel inkább”, „bőséges”, „minden ember”, „túláradt”. Nem a hiperkegyelem a veszélyes, hanem az az ostobaság, amely nem meri elhinni, hogy a kegyelem semmi más nem lehet, csak hiper! Vagyis bőséges, teljes, túláradó! Isten szerelme, Krisztus hite képes arra, hogy a legádázabb gonoszságokat elkövető Saul rabbiból előcsalogassa a szeretet himnusz Istenét magasztaló Pál apostolt!

    A kegyelem megtapasztalása, az üdvösség biztos tudata, a kegyelem elnyerésének tudata, vagyis annak felismerése, hogy ingyen, kegyelemből megigazult, szent, ártatlan, igaz ember, új teremtmény vagyok a cselekedeteimtől, sőt még a hitemtől, döntésemtől, beleegyezésemtől is függetlenül, számomra nem egy semleges, logikai belátás, amit kimagyaráztam magamnak az újszövetségi szent iratokból. Ha csak ennyi lenne, akkor holt írásmagyarázattá, gyümölcstelenséggé fakulhatna a keresztény élet.

    Jézus Krisztus kereszten befejezett tökéletes műve és a hívő részéről az „Elvégeztetett!” szemlélése nem közönyt, lustaságot, keményszívűséget, a bűnnel való komfortos kiegyezést terem. Én nem ezt tapasztalom a saját életemben, és azoknál sem, akik arról tanúskodnak, hogy megragadta őket Isten szerelme. Isten szerelmes belém! Mi más ez, mint hiperszuper kegyelem!

    Belőlem rácsodálkozást, lelkesedést, önátadást, bizalmat, lángoló szerelmet és kreatív tetteket hív elő a Megfeszített Szépség nekem ajándékozott szerelmes pillantása. Hiszem, hogy a Megfeszítettel, a Feltámadottal való igazi találkozás, amit Ő tud csak létrehozni, mindenkiből ezt fogja kiváltani. Jézus behatol mindenki várába rejtett utakon és belülről gyógyít.

    nagy-csepeti.szeretettel.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK