Kálvin és Béza keze is benne volt a La Rochelle-i Hitvallás szövegezésében. A hitvallást a francia protestánsok 1571-ben fogadták el saját hitszabályuknak. A La Rochelle-i konfesszió negyven pontjáról 1598-ban Montpellier-ben mondták ki, hogy nem változtatható (ne varietur). A hitvallás egy sokat szenvedett közösség hitének kordokumentuma, szorosan kapcsolódik a reformáció időszakának legvérzivatarosabb időihez és helyszíneihez, és ami számomra most fontos: ugyanazt a meggyőződést tükrözi, mint az eddig megvizsgált későbbi hitvallások. A Szentírás Isten igéje, és mint ilyen, legfőbb tekintély az egyház számára.

„Ez az Isten fölfedi magát az emberek előtt, mégpedig először alkotásaiban, úgy a világ teremtése, mint annak fönntartása és kormányzása által. Másodszor, és sokkal világosabban, Igéjén keresztül, melyet kezdetben a próféciákban jelentett ki, majd pedig az általunk együttesen Szentírásnak nevezett könyvekben foglaltak írásba.” (2)

„Ez a teljes Szentírás az Ó- és Újszövetség alább felsorolt kanonikus könyveiben foglaltatik…” (3)

„Mindezeket kanonikus könyvekként és hitünk biztos mércéjeként ismerjük el, nem is annyira az egyház közös megegyezése és egyetértése folytán, mint inkább a Szentlélek belső tanúságtétele és meggyőzése révén, aki elválasztja számunkra ezeket a többi apokrifus könyvtől. Ez utóbbiakra, bármennyire hasznosak is, nem alapozható egyetlen hittétel sem.” (4)

„Hisszük, hogy az e könyvekbe foglalt Ige Istentől származik és tekintélyét egyedül tőle nyeri, nem pedig emberektől. Minthogy ez az Ige minden igazság mértéke, és tartalmazza mindazt, ami Isten szolgálatára és a mi üdvösségünkre szükséges, nincs megengedve az embereknek – de még az angyaloknak sem –, hogy ahhoz hozzátoldjanak, abból elvegyenek, vagy azt megváltoztassák. Következésképpen sem antikvitás, sem szokás, sem sokaság, sem bölcsesség, sem ítélet, sem határozat, sem ediktum, sem dekrétum, sem zsinatok, sem látomások, sem csodák – semmi nem szegezhető szembe a Szentírással. Ellenkezőleg, mindent az Írás szerint kell megvizsgálni, szabályozni és újjáalakítani.  Ezt szem előtt tartva valljuk a három hitvallást, tudniillik az Apostoli, Niceai és az Athanasius-féle Hitvallásokat, mert ezek Isten Igéjével összhangban vannak.” (5)

„Hisszük ugyanakkor, hogy szükséges gondosan és óvatosan körülhatárolni, hogy mi is az igaz egyház, mert igencsak visszaélnek ezzel a névvel. Isten Igéje alapján azt mondjuk tehát, hogy az nem más, mint a hívek azon közössége, akik egyetértenek ennek az Igének és az abból fakadó tiszta vallásnak a követésében, akik egész életükben az Igéből táplálkozva növekednek és erősödnek Isten félelmében, hisz szükségük van arra, hogy ebben napról-napra haladjanak és tovább lépjenek…” (27)

„Ebben a hitben állva kijelentjük, hogy ahol nem fogadják el Isten Igéjét és nem tesznek fogadalmat az annak való engedelmességre, és ahol nem történik meg a sakramentumok kiszolgáltatása, ott tulajdonképpen semmiféle egyház nem létezik.” (28)

A francia protestánsok hitvallása szerint a kanonikus Szentírás Isten igéjeként végső tekintély az egyház számára. Ez összhangban van azzal, amit a többi hitvallás kapcsán eddig láttunk.