Elolvastam a Tóth Sárával készített interjút a Felszabtér blogon. Sárát még abból az időből ismerem, amelyiket élete „egyik legcsodálatosabb korszakának” nevez. Ezek azok az évek, amikor kapcsolatba lépett a MEKDSZ-szel és aztán a Harmat alapító-főszerkesztőjeként dolgozott. Nekem is meghatározó volt az az időszak, többek közt éppen azért, mert a MEKDSZ munkatársaként Sárával szinte minden nap hosszas beszélgetésbe elegyedtünk a közös Harmat/MEKDSZ-iroda konyhájában. Élveztem a társaságát és azt is, hogy megvitathattuk egymás gondolatait. Azok az évek elképesztően fontosak voltak az intellektuális ébredésemben, C. S. Lewis-t például Sárától „kaptam”, és egy idő után Kálvin is azt hiszem, valamelyest összekapcsolt bennünket. Később én is angol szakon végeztem, az egyetemen az irodalomkritika volt a filozófia mellett a kedvenc tárgyam, diplomadolgozatomat a középkori allegóriáról írtam. Teológusként is a teológia metaforikus természete lett a legizgalmasabb terület számomra. Amikor 2009-2010-ben posztgraduális tanulmányokat folytattam a St. Louis-i Covenant Theological Seminary-n, kutatási témámnak részben ezt választottam. Lehet, hogy a 90-es évek hatása, de ma is nehezen találok a spiritualitást mélyebben meghatározó témát az irodalomelmélet és a teológia összefüggéseinél. Sárával osztozom tehát a metaforikus beszéd fontosságának elismerésében.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Művészet
Különvélemény, Tűzfal, kultúra, egyebek
Az alább belinkelt videóban Tóth Krisztián baptista teológus moderálásával beszélgetünk Somody Imrével és Bolyki Lacival - ahogy a cím szól - napjaink társadalom- és kultúraformáló erőiről. No meg a podcastjeinkről. Imrével a Különvélemény podcastet csináltuk évekig, Lacival a Tűzfal podcastet készítjük második éve, és ezek témái valóban társadalmi-kulturális kérdéseket is lefednek. Aki szeret benézni a kulisszák mögé, vagy az érdekli, hogy van-e bármi kapcsolat a két podcast között (rajtam kívül), esetleg hogy lesz-e új Különvélemény epizód, annak érdekes lehet ez a beszélgetés. De talán...
Holt költők társasága
A Tűzfal podcast tizenhatodik részében a Holt költők társasága című kultuszfilmet tárgyaljuk ki, és a hozzá kapcsolódó érzéseink és gondolataink váltakozását. Carpe Diem! – súgja a filmben a tanár, mi meg újra a romantika igazságait és hazugságait igyekszünk elválasztani egymástól, és beszélünk közben apákról és fiakról is. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...
Páter Brown titka
Ha a kor énképének középpontjában a felvilágosult haladás és a tudományos jólértesültség ideái pöffeszkednek, a kor luxushiedelme a penetráns keresztényellenesség, vicceinek kedvelt céltáblái pedig együgyű, maradi papok, akik látványosan alkalmatlanok a modern világ vezetésére, akkor végy egy együgyű, maradi papot, annak is a leginkább középkorra emlékeztető fajtáját, egy római katolikus pátert, aki mélyen hisz a régi tanokban, írj izgalmas, szellemes detektívtörténeteket, és tedd meg az említett papot történeteid valószerűtlen nyomozójává. Rajzold őt ártalmatlanabbnak Miss Marple-nál, de jobb megfigyelőnek Sherlock Holmes-nál, jelentéktelenebbnek Lord Peter Whimsey-nél, de logikusabbnak és kreatívabbnak C. Auguste Dupinnél, józanabbnak Cormoran Strike-nál, de szerényebbnek Hercule Poirot-nál, sokkal kisebbnek Maigret-nél, de lényegesen ráérősebbnek Columbonál. Tedd őt veszélytelenné, mint egy észrevétlen, régi komódra helyezett faggyúgyertya, hogy onnan, a fal mellől gyújthasson fényt a szobában lévőknek. Azaz teremtsd meg Páter Brown alakját, és a segítségével fordítsd feje tetejére a modern világot.
Miért írok a teológia mellett kultúráról is?
Miért írok a teológia mellett kultúráról is?Nagyon egyszerű. Lesslie Newbiginnel egyetértve úgy gondolom, hogy a kereszténység igazsága nyilvános igazság. Nincs duplex veritas, vagy ahogy Szent Ágoston fogalmazott: minden igazság Isten igazsága. Ami persze rengeteg kínzó kérdést felvet, de számomra most ebből az a lényeg, hogy egy valóságban él hívő és nemhívő, ha más narratívákban értelmezik is azt, ezért a hívő ugyanúgy sokat gondolkodik a valóság közös metszeteiről, mint a nemhívő. Szóval számomra a kereszténység és a kultúra között nincs mély árok, inkább az egymással való viszonyukat szeretném jól érteni.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK