Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája (Alapjogokért Központ, 2020) c. könyve kulturális szempontból az évtized egyik legfontosabb magyar nyelvű kiadványa. Ma már nemigen van olyan honfitársunk, aki valamilyen formában ne hallott volna a gendereszmékről. Talán a médiában olvasott az ikonikus témákról, vagy a munkahelyén érzékenyítették, esetleg a Netflix „ébresztette fel”, de az is lehet, hogy épp fordítva: a jobboldali sajtó szembesítette azokkal az ijesztő jelenségekkel, amelyeket ez az ideológiai trend tőlünk nyugatra produkál. Legtöbben azonban kevés valódi érvet és intellektuális kapaszkodót kapnak ahhoz, hogy mélységében megérthessék, mi is történik a világban a nemek körül. Szilvay Gergely könyve ebből a szempontból mérföldkő.

A Mandiner főmunkatársaként dolgozó történész, politikatudós, újságíró négyszáz oldalas kötetben járja körül, hogy miről is szól a gender-elmélet, és miért szükséges a bírálata. Szilvay monográfiája nem csak hiánypótló, de fajsúlyos mű. A könyvhöz kapcsolt bibliográfia önmagában negyvenhét oldalas, és a főbb művek szerzőinek érvei meg is jelennek a könyv lapjain. Ennek ellenére a kötet nem elefántcsonttoronyban üldögélő tudósoknak szól, hanem szinte mindenkinek, akit mélyebben érdekel ez a téma. Ebben az esetben komoly előnyt jelent, hogy olyan társadalomtudós írta, aki egyben újságíró is, mert annak ellenére végig fenn tudja tartani az érdeklődést, hogy tudományos kutatásokra támaszkodva nehéz intellektuális, társadalmi és lélektani kérdéseket fejteget.

A könyv szerkezete lehetővé teszi, hogy aki nem szeretne végigolvasni egy ilyen hosszúságú könyvet, az is tudjon csemegézni belőle, mert a tárgyalt huszonegy téma szinte mind önmagában is megáll. Akit például csak a transzneműség biológiája érdekel, az megtalálja az erről szóló fejezetben a legfontosabb információkat. Akit az érdekel, hogy vajon a homoszexualitás veleszületett-e, szintén talál egy fejezetet, ami erről szól. Hasonlóképpen az interszexualitásról vagy a poliamóriáról, vagy arról, hogy van-e egyenlőség a különböző családmodellek között, vagy bizonyítható különbség a férfiak és nők működése között. Szinte minden forró témáról van egy külön fejezet. Ezzel együtt szerintem érdemes a könyvet elejétől a végéig elolvasni, mert a sok töredékből áll végül össze az a masszív bírálat, amelynek a prezentálására a szerző vállalkozott.

Szilvay könyve abban különbözik az általános jobboldali diskurzustól, hogy tudatosan kerüli a gender-elmélet elnagyolt vagy gúnyos ábrázolását, és nem akar könnyű diadalt aratni, noha az első pillanattól egyértelmű, hogy nem az elmélet szenvtelen és távolságtartó vizsgálatát, hanem annak cáfolatát tűzte ki célul. Méltányos bírálatra törekszik, nem a leggyengébb, hanem a legerősebb érvek ellen megy, de valódi veszélyt lát a gendereszmékben és keresztbe akar feküdni előttük. Szilvay könyörtelenül rámutat az ellentmondásokra, és nem hagy ki egy-egy halálos szúrást sem, ha megnyílik erre a lehetősége. Az állásfoglalása egy pillanatig nem kérdéses. Emiatt ez egy nehéz könyv azoknak, aki magukévá tették már a gender-teóriák valamelyik központi gondolatát.

A gender-elmélet kritikája a tudományt népszerűsítő könyvek azon sorába tartozik, amelyek mögött határozott világlátás áll. Ezért van az, hogy a szerző a véleményéért a konfliktusok elől sem tér ki. Viszont az igazát nem propagandisztikusan és tolakodóan képviseli, hanem a meggyőződés és a meggyőzés szenvedélyével, mint aki hiszi, hogy az igazság az ő oldalán áll. Az érvei erejét látva ez nem is tűnik indokolatlannak. Szilvay hatalmas mennyiségű irodalmat tekint át, rengeteg kutatást összegez és fűz össze olyan hármas fonállá, amely nem könnyen szakad el. A források nagy mennyisége mégsem nyomja agyon a tájékozódni vágyó olvasót, mert Szilvay megfelelő mértékben szelektál és mindig egyértelmű, hogy éppen kinek az érvrendszerét követjük és miért.

A könyv sok olyan tényt tartalmaz, amelyek nem illenek a baloldali (nyugaton a fősodratú) média narratívájába, ezért kevésbé is ismertek, mégsincs benne semmi, ami az összeesküvés-elméletekre hajazna. A legkiválóbb tudósok munkáira támaszkodik, és a legfontosabb tételmondatokat gyakran éppen azokkal mondatja ki, akikkel ellentétes oldalon áll. Azt, hogy „heteroszexuálisnak vagyunk felépítve”, például attól a Robert Spitzertől idézi, aki a homoszexualitás betegségstátuszának 1973-as híres-hírhedt megváltoztatásában oroszlánrészt vállalt. Aki még nem találkozott a gender-elmélet mélységi kritikáival, meg fog lepődni, hogy az elmélet – nyugaton stabil státusza ellenére – mennyire ingatag gólyalábakon áll.

A könyv számomra talán legerősebb része a posztmodern eszmék kritikájáról szóló fejezet, mert – ahogy a gondolatmenetből is világossá válik – ez az intellektuális mozgalom az egész gendergondolat bölcsője. A szerző könnyedén mozog az elmúlt évtizedek szellemi áramlatai között, és helyesen köti össze a szálakat, hogy megértsük, hogyan következik az egyik meggyőződésből a másik. Illetve sokszor éppen azt, hogy miért feszül ellentmondás egyik vagy másik meggyőződés között, és miért nem vesznek róla tudomást azok, akik az egyes hitekből széles ideológiai vásznat szőnek. A kíváncsi olvasónak sokszor egy-egy ilyen ellentmondás leleplezésekor eshet le, hogy valójában manipulálják. Hogy az az elmélet, amely domináns szerepet harcolt ki magának a nyugati társadalmak jelentős részében, valójában egy nagy blöff: a király teljesen meztelen.

Szilvay kötete kulturális szempontból talán az egyik legidőszerűbb könyv. A szelek emberemlékezet óta nyugatról fújnak, és ma a kommunista kísérletet megúszó nyugattal kapcsolatban a legsürgetőbb tudnivaló az, hogy időközben maga alá gyűrték viszont a gendereszmék. Ma még nem lehet tudni, hogy ez a mi társadalmunkkal is megtörténik-e, de ha ez az ideológiai trend nem hódítja meg a mi kultúránkat, az részben annak lesz köszönhető, hogy kaptunk egy kis kegyelmi időt, és fel tudtunk készülni rá. Többek között olyan könyvekkel, mint Szilvay Gergelyé. A gender-elmélet kritikáját mindenkinek ajánlom, aki a tények és az érvek szintjén egyaránt érteni szeretné azt a radikális antropológiai forradalmat, amely ha nem vigyázunk, bennünket is maga alá gyűrhet.