A Különvélemény 19. epizódjában Imrével most kifejezetten rázós témát veszünk elő. T. S. Eliot brit költő Egy keresztény társadalom eszméje c. esszékötetére támaszkodva arról beszélgetünk, hogy lehetséges-e egy keresztény társadalom, és ha igen, milyen értelemben lehetséges és milyen értelemben nem. Eliot könyve mellé behozzuk Kálvinnak a polgári kormányzásról szóló gondolatait is, és azt is megvitatjuk, hogy Jézus követőiként van-e egyáltalán dolgunk azzal, hogy a társadalom elvi alapjainak a meghatározásában részt vegyünk. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nyugati társadalmakban az emberek többsége hátat fordított a kereszténységnek, mi sem vagyunk felhőtlenül optimisták, abban viszont biztosak vagyunk, hogy a kereszténység nem csak a múlt ügye.
Az epizód itt vagy itt meghallgatható.
Ratzinger-rel értek egyet, apória, teljesen sohasem feloldható feszültség.
De ez nem baj.
Szia Ádám!
Köszönjük a felvételt.
Kicsit más téma, de kíváncsi vagyok, mit gondolsz: én azt mondom (a magam nagyon korlátozott ismeretével), hogy Kálvin volt minden idők legbrilliànsabb teológusa. Mit szólsz ehhez az àllìtàshoz?
Én is az egyik legkiválóbb teológusnak tartom.
és azt hogy értelmezitek, hogy ma a ti terminológiátokkal liberálisnak nevezett ellenzék küzd a keresztény értékek mentén, a korrupció, a gyűlöletkeltés, a rágalmazás, a hazugság, az elesettek elhanyagolása, az idegen érdekek kiszolgálása ellen egy un. keresztény konzervativ kormánnyal? hova álljanak a belgák?
Ez egy “loaded question”, ahogy az angol mondaná. Rengeteg benne az előfeltevés, és már a többes szám is elbizonytalanít: kiket szólítasz meg?
te és imre
Hol neveztem én vagy Imre liberálisnak a mai ellenzéket? Egyáltalán mikor beszéltünk róla? És miért feltételezed, hogy egyet gondolunk a magyar politikáról?