A szokásos életrajzi előadást idén J. R. R. Tolkienról tartottam, A hobbit, A gyűrűk ura, A szilmarilok, Húrin gyermekei és más könyvek szerzőjéről, aki megteremtette Középföldét és a legismertebb modern mitológiát. Tolkien keresztény volt, keresztényként írt, és maga is hangsúlyozta, hogy írásait az evangélium „eukatasztrófája” járja át. Az előadásban többek között arról beszélek, hogy mi a fikció jelentősége, miért fontos a nyelv, valamint hogy szellemi háborúban állunk és az alázatosoké a végső győzelem. Az előadást itt tudjátok megnézni, a többi életrajzi előadást pedig itt visszahallgathatjátok.
Bocsánat az „offtopic” hozzászólásért, de talán nem EGÉSZEN offtopic. Ma halt meg egy párizsi kórházban Michel Foucault, a nyugati balos értelmiség „sztárfigurája”, meggyőződésem szerint valójában a baloldaliság eltorzítója, árulója. Saját filozófiájának lett az áldozata, mert addig-addig állította, hogy nincsenek tények, a tények csak társadalmi konstruktumok, és ezért az AIDS-betegség is csak a „szemét, elnyomó, keresztény, konzervatív, a melegeket diszkrimináló” amerikai politikai elit „diszkurzusának” szüleménye, amíg meg nem kapta az AIDS-et – és bele nem halt. Különösen visszataszító kiszögellése volt pályájának, amikor az”amerikai imperializmus” elleni gyűlölete odáig vezette, hogy az iráni forradalom mellett kampányolt: a vallási kisebbségeket durván diszkrimináló, a nőkre a hidzsabot rákényszerítő, politikai ellenfeleik ellen kínvallatást alkalmazó, saját hitsorsosaik ellen tömeggyilkos háborút indító iráni fundamentalisták szerinte a „szabadságot”, és a „spontaneitást” képviselik az amerikai liberális demokráciával szemben. Foucault élete azt példázza, amit Jézus mondott: „Az igazság megszabadít”
(Jn. 8:32). Az igazság létezésének és megismerhetőségének tagadása pedig rabbá tesz: a saját előítéleteink, mítoszaink és szenvedélyeink rabjává…
Kedves Ádám!
Én csak a filmeket láttam. Amikor a díszdobozos, bővített változatot DVD-n kiadták, egy kisebb társasággal egésznapos filmmaratont csaptunk. Megnyugtatott, amikor az elején leszögezted, hogy azok is érteni fogják, akik csak a filmeket látták. A filmek is zseniálisan komplexek, belőlük is átsüt a lényeg. Szirmai Gergely („Hollywood Hírügynökség”) azt mondta akkoriban, hogy van egy Gyűrűk Ura Tolkien szerint és van egy másik Peter Jackson szerint, de a kettő külön-külön önmagában is teljes kerek egész.
Gya(ko)rló katolikusként is szeretem hallani/hallgatni a gondolataidat. Ritka az olyan tanító, akinek nem csak nagy tudása, hanem mély és élő istenhite is van. Te ilyen vagy.
Még valami: az én választott bérmanevem is Fülöp lett, Néri Szent Fülöp miatt.
„………… Ritka az olyan tanító, akinek nem csak nagy tudása, hanem mély és élő istenhite is van. Te ilyen vagy. …………”
Öröm olvasnom Fülöp fentebbi jellemzését Ádámról.
Kedves Szalai Miklós, ott nem az van a szövegben, hogy az igazság, úgy általában, megszabadít.
Megmondja konkrétan Jézus, hogy mi az az igazság, ami konkrétan megszabadít.
„Megmondtam nektek, hogy vétkeitekben fogtok meghalni. Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben.”
Az az igazság, hogy az az ember aki a halála óráján ilyen tudat nélkül hal meg, az nagyon nagy bajban lesz utána, végérvényes, nem elmúló bajban, kínban.
Az az igazság, hogy mindenki elkárhozik a világvégi feltámadása után, örök kínlódás lesz a büntetése, a bűnei következtében.
Ettől szabadít meg Krisztus áldozata. Aki, ebben az áldozatban, mint igazságban hisz, az szabadul meg, – de nem most!
A szabaddá tevés a világvége utáni feltámadás után van. Az „igazság szabaddá tesz” pontos ideje, a feltámadás után van.
Krisztusnak esze ágában sincs evilági szabadságról beszélni, nem is ez van a szövegben. Nem is ezért jött, ez egy ideiglenes világ, ami el fog múlni. Utána lesz az az eon, ami a végleges, lényeges létezés.
Sokan összekeverik a Balatonhoz utazást, a Déli pályaudvar várótermében való tartózkodással. Jézus a „Balatonhoz” hív, nem a „Déli pályaudvar váróterem” reformja a cél.
Az örök létezésre való elhívás, az evangélium.
Kedves Csaba!
Ezt én is tudom, Jézus Krisztus nem arra hív fel, hogy „valamilyen” igazságban higgyünk, hanem hogy az általa hirdetett igazságban. De én abban nem értek vele (és Önnel) egyet. Viszont abban egyetértünk, hogy „jobb” ha valaki azt hiszi, hogy van igazság és az az ember számára elérhető, mint ha azt hiszi (mint Foucault), hogy egyáltalán nincs is semmilyen igazság. Ha Jézus Krisztusnak és Önnek van igaza, akkor is az igazság létezésének felismerése és elismerése, és az igazság keresése az első lépés lehet az evangélium elfogadása felé vezető úton. Hogyha Jézus Krisztusnak nem volt igaza, akkor is lehet viszont tiszteletreméltó példaképünk Jézus (és általában a keresztények), azért, mert keresték az igazságot és az általuk megtalálni vélt igazsághoz félelmet nem ismerve ragaszkodtak egy kaotikus, értékválságban és erkölcsi válságban élő korban (a római birodalomban).
Kedves Miklós, értem amit mond, de kifordítom és abból indulok ki, hogy olyan morális, erkölcsi, becsületességi szint, mint Jézus, nem fog tárgyi tények felől megtéveszteni, hazudozni.
Ha, azt mondja: „ἀλήθεια szabaddá tesz”, én ezt így mondanám: megismeritek azt, ahogyan a dolgok ténylegesen a valóságban léteznek, vannak(és lesznek), az a tényleges valóság szabaddá tesz titeket.
Aki ilyen szinten(erkölcsi szinten) van mint Ő, az nem talál ki történetet arról, hogy a világvégekor az univerzum feloldódik a tűzben és utána egy új eon lesz, ami lényegesebb létezés tere a mainál.
Állandóan erre figyelmeztet, hogy erre kell készülni.
Csak ezen világ szerint vizsgálni Jézus munkásságát nem lehet, mert hetven százalékban, a mondandók vektorai az új, örök eonra mutatnak. Ezt nem lehet megkerülni.