Mi lenne, ha a Krisztus eljövetelének célját idén az előfutárán keresztül próbálnánk megérteni? János evangélista napokra lebontva számol be Jézus krisztusi szolgálatának kezdeteiről. Ezekben a kezdetekben kulcsszerepe van a másik Jánosnak, a Keresztelőnek, aki kiáltó szóként jelenti be a Király jövetelét. Az evangélium első fejezetében a Keresztelőt arról faggatják a zsidó vallási vezetők, hogy ő-e a Krisztus. János ezt határozottan visszautasítja. A Krisztus nagyobb nála, ő még arra sem méltó, hogy a saruja szíját megoldja. Ő csak bejelenti a Király jövetelét, és felszólítja a népet, hogy álljanak készen a fogadására. Ahogy az evangélista János mondja, a Keresztelő rámutat a világosságra, de nem ő a világosság. A világosság a Logosz, a testet öltött Isten, a Krisztus.

Érdemes megnézni, mit hangsúlyoz a Keresztelő a Krisztus szolgálatával kapcsolatban. Ha János Istentől küldött próféta volt, akkor a szava ugyanúgy a Messiás tevékenységének igaz magyarázata, mint Pálé vagy Péteré, csak még Jézus szolgálatának kezdete előtt. Hogyan foglalja össze János az érkező Király jövetelének célját? Ha végigolvassuk János evangélista összefoglalóját, két dolog rajzolódik ki a Keresztelő Krisztus-képéből. A Krisztus először is az Isten báránya, aki hordozza a világ bűnét (1,29.36). Másodszor, a Krisztus Szentlélekkel keresztel (1,33). Keresztelő János ebben a két dologban látja Jézus küldetésének lényegét. Elmélkedjünk ezen egy kicsit.

1) János rámutat a közeledő Jézusra, és azt mondja: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Ha valaki ma egy másik emberre mutatva azt mondaná, hogy ő az Isten báránya (kecskéje, nyula, tehene, csirkéje), az igen-igen furcsa lenne. János azonban zsidó volt, zsidó környezetben, ahol a mondatnak megágyazott egy sor kultikus szimbólum, melyet az emberek könnyen megérthettek. A bárány feláldozása ugyanúgy része volt a zsidók éves páskájának, mint az aprólékosan szabályozott áldozati rendszernek. A nagy engesztelés napján is volt egy juh, amelyet elzavartak a pusztába, hogy a nép bűnét hordozza és elvigye tőlük. A Keresztelő valószínűleg ezekre gondolt, amikor a Krisztus szolgálatát a nép bűnét hordozó bárány metaforájával írta le. János prófétaként előre mutat Jézus kereszthalálára.

2) A másik kép, amivel János az eljövendő Messiás szolgálatát leírja, a Szentlélekkel keresztelő Krisztus képe. Míg ő, János, vízzel keresztel, a Messiás Szentlélekkel fog keresztelni. Ő csak vízbe tudja meríteni a bűnbánó embereket, de aki utána jön, az képes nagy erőket is megmozgatni. János szolgálata szimbolikus, a Krisztus szolgálata azonban megnyitja az eget (vö. 1,51), hogy a menny lelki csatornái áradni kezdjenek a megtérő bűnösökre. A Krisztus, akire a Szentlélek leszáll, másokat is eláraszt a Lélekkel, ahogy ezt az ószövetségi próféták előre megjövendölték. A messiási kor fő jellegzetessége a Lélek áradása lesz. Ezékiel és Jóel próféciáinak megfelelően a Keresztelő a Krisztus másik szolgálatát a Szentlélek kiárasztásában látja.

Úgy tűnik tehát, hogy Jézus Krisztus küldetése Keresztelő János fejében e két fókuszpont körül mozog: az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét, és a Messiás, aki Szentlélekkel keresztel. Jézus küldetésének lényege: a bűn elvétele és a Szentlélek kiárasztása. Bűnhordozás és mennyei erő. Kereszt és pünkösdi hatalom. Megigazulás és életváltozás. Bűnbocsánat és misszió. Kegyelem és mobilizálás.

*

Az ádventi időszakban a reggeli csendességeimben kivételesen a Galata levelet tanulmányoztam. Érdekes módon a levélben Pál ugyanarra a két dologra hegyezi ki az evangélium üzenetét, mint Keresztelő János. A levél egyik fókuszában Krisztus keresztje áll (1,4; 2,20; 3,13; 6,12-14), mely megigazít. Pál határozottan leszögezi, hogy egyedül Jézus Krisztus keresztje által van a megigazulásunk, ha hiszünk benne. Ennek a hitnek aztán a legfontosabb következménye Pál szerint a Lélek ajándéka (3,2-5; 3,14; 4,6; 4,29; 5,25), amely szabaddá tesz. Pál ugyanarról beszél, mint a Keresztelő. Krisztus a halálával megvált a bűneinkből és utána kiárasztja ránk a Szentlelket.

Ezen a karácsonyi ünnepen elmélkedjünk Krisztus szolgálatának két gyújtópontján. Mit jelent számomra a Krisztus kereszthalála? Mit jelent az, hogy ő hordozza a bűneimet? Mit jelent az, hogy a kereszten meghalt helyettem, hogy nekem ne kelljen bűnhödnöm a tetteimért? Mit jelent az, hogy ő ingyen, kegyelemből megigazított, hogy ne legyen többé ítélet számomra? És mit jelent az, hogy Jézus Szentlélekkel keresztel? Valós élmény a számomra a Szentlélek ereje? Átélem a Lélek kiáradását? Felfakadnak források a lelkemben, melyek mennyei erőt hoznak az életembe? Átélem Krisztus közelében, hogy belemerít a Szentlélek jelenlétébe? Vágyom arra, hogy erről a Krisztusról másoknak is beszéljek?

András és egy másik tanítvány megkérték Jézust, hogy elmehessenek a lakásába és beszélgethessenek vele. János szerint délután négy órakor találkoztak (1,39). A beszélgetés után András azt mondta a testvérének, Simonnak: „Megtaláltuk a Messiást!” Ez a Simon kulcsszereplője lett mindannak, ami ezután történt. Vajon mi változna bennünk és körülöttünk, ha most Karácsonykor mi is eltöltenénk néhány órát imádságban ezzel a Jézussal?