A sorozatot két újabb Nobel-díjas fizikus – Robert Andrews Millikan és Charles Townes – idézeteivel folytatom. Millikan amerikai kísérleti fizikus 1923-ban kapott Nobel-díjat az elektron töltésének megméréséért és a fotoeffektussal kapcsolatos munkájáért. Később a kozmikus sugárzást tanulmányozta. Charles Townes 1964-ben kapott megosztott fizikai Nobel-díjat a kvantumelektronika területén tett felfedezéseiért (mézer), melyet számos más rangos elismerés követett. Mindketten nagy nyilvánosság előtt beszéltek Istenbe vetett hitükről és arról, hogy a tudomány és az istenhit kiegészítik és feltételezik egymást. Ez természetesen nem bizonyítja Isten létét, csak azt, hogy megkérdőjelezhető a Dawkins és mások által propagált vélemény, mely szerint a tudomány lerombolta az Istenbe vetett hit alapjait. Ezek a Nobel-díjas tudósok ezt másképp gondolták.

Robert Andrews Millikan (fizikai Nobel-díj)

„A következőt biztosan merem állítani: nincs tudományos alapja a vallás tagadásának, és véleményem szerint annak sem, hogy konfliktust keressünk a tudomány és a vallás közt, hiszen teljesen más területtel foglalkoznak. Azok az emberek, akik nagyon keveset tudnak a tudományról, illetve azok, akik nagyon keveset tudnak a vallásról, valóban vitákat gerjesztenek, és a kívülállók azt a benyomást szerzik ezekből, hogy a tudomány és a vallás között van konfliktus, miközben a konfliktus csak két különböző fajta tudatlanság között jött létre. Az első ilyen jelentős vita akkor keletkezett, amikor Kopernikusz azt az elméletét népszerűsítette, hogy a föld nem hogy nem lapos és az univerzum középpontja, de valójában egyike csak a kisebb bolygóknak, naponta fordul meg a tengelye körül és évente kerül egyet a nap körül. Kopernikusz pap volt – egy katedrális kanonokja –, és elsősorban vallásos, nem tudományos ember. Tudta, hogy az igaz vallás alapjai máshol vannak lerakva, mint ahol tudományos felfedezések kikezdhetnék őket. Nem azért üldözték őt, mert a vallás tanításaival szembement, hanem azért, mert az elméletében az ember kikerült az univerzum középpontjából, és ez felettébb kellemetlen hír volt egy halom egoistának.” (Robert A. Millikan: “A Scientist’s God,” in The National Weekly, October 24. Collier’s Publishing Company, 1925)

„Számomra felfoghatatlan, hogy egy valódi ateista lehet tudós.” (Vernon C. Grounds: The Reason for Our Hope. Moody Press, 1945, 22)

„Évezredekkel ezelőtt Jób – meglátva annak hiábavalóságát, hogy a véges ember Istent definiálni próbálja – így kiáltott: ’Vajon kikutathatja az ember Istent?’ A természet csodálatos rendezettségére azóta is hasonlóképpen csodálkoztak rá bölcs emberek, felismerve saját tudatlanságukat és végességüket, megelégedve azzal, hogy csendben és tisztelettel álljanak a természetben jelenlévő Lény előtt, a zsoltáros szavait ismételve: ’Azt mondja a bolond a szívében: nincs Isten’.” (The Autobiography of Robert A. Millikan. Prentice-Hall, Inc., 1950, 287)

„Arra jutottam tehát, hogy a vallás és a tudomány az a két erő, mely az emberiséget húzta és ma is húzza előrefelé és felfelé.” (Millikan 1950, 286).

„Annak lehetetlensége, hogy a valódi vallás és a valódi tudomány valaha ütközzenek egymással, nyilvánvalóvá válik, ha megvizsgáljuk a tudomány célját és a vallás célját. A tudomány célja az, hogy fejlessze – mindenféle előítélet és prekoncepció nélkül – a tényekről és a természet törvényeiről és folyamatairól való tudást. A vallás ennél is fontosabb célja ugyanakkor az, hogy fejlessze az emberiség lelkiismeretét, eszményeit és törekvéseit.” (Millikan 1925)

„Hogy pontosan hogyan illeszkedünk a Nagy Építőmester terveibe, és mennyit bíz ezekből ránk, azt nem tudjuk. Hogy illeszkedünk ezekbe a terveibe, azt viszont biztosan tudjuk, különben nem volna felelősségérzetünk. Egy teljesen materialista filozófia számomra az ostobaság csúcsa.” (Millikan 1950, 277-278)

„Tudományos ismereteink jelentősek, ha összehasonlítjuk azzal, amit száz évvel ezelőtt tudtunk, de elenyésző, ha azzal hasonlítjuk össze, amit még nem tudunk. A föld térképén sok nagy üres felfedezetlennek jelölt folt volt. Ma már alig van ilyen. A tudomány térképe még mindig egy nagy üres lap, melyen csak itt-ott jelöli néhány pont a felfedezett területeket; és minél többet kutatunk, annál inkább azt látjuk, mennyire távol vagyunk attól, hogy valódi átfogó ismeretünk legyen róla, és egyre világosabb előttünk, hogy éppen tudatlanságunk és végességünk beismerése mutat rá annak a Valaminek, Erőnek, Lénynek a létezésére, akiben és aki miatt élünk, mozgunk és létezünk – a Teremtőre, akármilyen néven nevezzük is Őt.” (Millikan 1925)

„Számos nagy tudósunk mély vallásos meggyőződésű és életű ember volt: Sir Isaac Newton, Michael Faraday, James Clerk Maxwell, Louis Pasteur. Ők egytől-egyig nem csak vallásos emberek voltak, hanem gyülekezeteik hűséges tagjai is. A legfontosabb dolog a világon ugyanis az erkölcsi és lelki értékekben való hit – a hit, hogy van a létezésnek értelme és jelentősége – a hit, hogy tartunk valamerre! Ezek az emberek aligha válhattak volna ilyen nagyságokká, ha hiányzott volna belőlük ez a hit.” (Millikan 1925)

„Én valójában Isten ujjlenyomataira bukkantam az egekben. Egy folyamatosan munkában lévő Teremtőt találtam ott. Tanúskodom arról, hogy a tudomány tanításai lenyűgöző egyezést mutatnak Jézus prédikációjával: a természet alapjában véve jóságos és jó szándékú.” (Merlin L. Neff: The Glory of the Stars. Pacific Press Publishing Association, 1952, 20)

„A tudomány egy rendezett világegyetemet kezdett nekünk megmutatni, valamint a renddel együtt járó szépséget, egy világegyetemet, mely nem ismer szeszélyt, egy világegyetemet, mely megismerhető és kiszámítható módon viselkedik, egy világegyetemet, melyre támaszkodhatunk, egyszóval: egy Istent, aki törvények által cselekszik.” (Robert A. Millikan: Science and Religion. Yale University Press, 1930, 79)

„A vallás szelleme által uralt tudomány az emberiség fejlődésének és reménységének kulcsa.” (Robert H. Kargon: The Rise of Robert Millikan. Cornell University Press, 1982, 147)

Több fenti gondolattal nem teljesen értek egyet, de a lényeg szempontjából ez most mindegy. Azt szerettem volna megmutatni, hogy a Nobel-díjas fizikus nem az Istenbe vetett hitet, hanem az ateizmust tekintette a tudománnyal összeegyeztethetetlennek.

Charles Townes (fizikai Nobel-díj)

T. Dimitrov kérdésére, hogy „Mit gondol Isten létezéséről?”, Charles Townes 2002. május 24-i keltezésű válaszlevelében a következőt válaszolta: „Erősen hiszek Isten létezésében, és ezt intuícióra, megfigyelésekre, logikára és tudományos ismeretre alapozom.” (Dimitrov a levelet Townes engedélyével közölte.)

„A tudomány megfigyelések és logika útján igyekszik megérteni a világegyetem rendjét vagy struktúráját. A vallás teológiai inspiráció és reflexió által igyekszik megérteni a világegyetem célját vagy értelmét. Ezek szoros kapcsolatban állnak egymással. A cél feltételezi a struktúrát, a struktúrát pedig valahogyan a célnak megfelelően kell értelmeznünk. Legalábbis én így látom ezt. Fizikus vagyok. Kereszténynek is tartom magamat. Ahogy arra törekszem, hogy e két gondolkodásmód szerint megértsen a világegyetem természetét, sok hasonlóságot és kapcsolódást látok a tudomány és a vallás között. Logikusnak látszik, hogy a kettő hosszú távon konvergálni fog.” (Charles H. Townes: “Logic and Uncertainties in Science and Religion,” in Science and the Future of Mankind: Science for Man and Man for Science. The Pontifical Academy of Sciences, 2001, 296).

Önéletrajzában Charles Townes ezt írja: „Lehet, hogy most azt kérdezed: hol kapcsolódik Isten mindehhez? Talán van néhány válasz erre a beszámolómban, de számomra maga a kérdés is majdnem értelmetlen. Ha már hiszünk Istenben, nincs konkrét ’hol’, ő mindig ott van mindenhol. Mindezekben benne van. Istent személyesnek, de mindenütt jelenvalónak tartom. Hatalmas erőforrás ő, rengeteget jelent nekem.” (Charles Townes: Making Waves. American Institute of Physics Press, 1995, 16)

„Elképesztően nagy emocionális élmény van a tudományos felfedezésben, mely szerintem hasonló ahhoz, amit némelyek vallásos tapasztalatként kinyilatkoztatásnak szoktak nevezni. Valójában úgy tűnik nekem, hogy a kinyilatkoztatást lehet úgy is látni, mint amikor az ember hirtelen megérti az embert, vagy az embernek az univerzummal, Istennel, valamint más emberekkel való kapcsolatát.” (Charles H. Townes: Current Biography Vol. 24, H. W. Wilson Company, 1963, 37)

„Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben minden tudomány az univerzum rendezettségébe vetett hitből származik. A tudományos hit része, hogy van rend, kiszámíthatóság, stb., és ez a zsidó-keresztény hagyomány része is, hogy egy Isten van.” (Townes, as cited in Palmer 1997, vol. 17).

Az élet eredetének problémájáról ezt írta: „Az élet lehet nagyon valószínűtlen, de létrejött, és a fizikai törvényekkel összhangban jött létre, mely fizikai törvények olyan törvények, melyeket Isten alkotott.” (Norris W. Palmer: “Should I Baptize My Robot? What Interviews with Some Prominent Scientists Reveal about the Spiritual Quest,” in The Center for Theology and the Natural Sciences Bulletin, Vol. 17, University of California at Berkeley)

„A tudományt és a vallást gyakran a hitünk és a megértés két egymástól elválasztható aspektusának látják. Azonban a vallás az világegyetemünk céljának megértésére való törekvés, a tudomány meg az univerzum természetének és tulajdonságainak megértésére való törekvés, tehát a kettő szükségszerűen kapcsolódik egymáshoz. Megpróbálom bemutatni a tudomány és a vallás közötti párhuzamosságot és erősödő interakciót, melyet magam előtt látok, és amely végül az univerzum céljának és természetének egységes megértésévé is egybeolvadhat.” (A mondatok 2002. április 19-én a ’The Convergence of Science and Religion’ c. előadásban hangzottak el a párizsi ’Science and the Spiritual Quest’ című konferencián.)

Az élet eredetének kérdéséről Townes ezt mondta: „Nézetem szerint az eredet kérdését egészen addig nem tudjuk megválaszolni, amíg kizárólag tudományos szemszögből vizsgáljuk azt. Ezért úgy hiszem, szükség van valamiféle vallásos vagy metafizikai magyarázatra is. Én hiszek Isten fogalmában és az ő létezésében.” (Townes, 1995)

A Newsweek 1998 július 27-i számában Sharon Begley idézte Townes szavait: „Vallásos emberként erősen érzem a jelenlétét és cselekedeteit egy teremtő Lénynek, aki messze rajtam túl van, mégis mindig személyesen és szorosan mellett áll.” Begley hozzáfűzte: „Townes szerint a kozmológia legfrissebb felfedezései olyan univerzumot tárnak elénk, mely ’illeszkedik a vallásos nézetekhez’ – különösen ahhoz, hogy ’valamiféle intelligenciának köze kell, hogy legyen az univerzum törvényeihez’.” (Begley: “Science finds God,” Newsweek, 27 July 1998, 47)

„A vallás – teológiai reflexióival – hitre épül. A tudomány is hitre épül. Hogyan? Ahhoz, hogy az a fajta tudomány, melyet ismerünk, sikeres legyen, hinnünk kell abban, hogy az univerzumot megbízható törvények irányítják, továbbá, hogy ezeket a törvényeket az emberi kutakodás felfedezheti. Az emberi kutatás logikája csak akkor megbízható, ha maga a természet is logikus. A tudomány azzal a hittel operál, hogy az emberi logika hosszú távon megértheti a természet törvényeit és hogy azok megbízhatóak. Ez az értelem hite. Mi, tudósok a természetben lévő értelem és az emberi elmében lévő értelem alapvető előfeltevésére támaszkodva dolgozunk, egy előfeltevésre, melyhez kardinális hitelvként ragaszkodunk. Ez a hit azonban annyira magától értetődően és általánosan elfogadott, hogy alig vesszük róla észre, hogy a tudomány egyik elengedhetetlen alapja.” (Townes 2001, 300).

„A tudomány az univerzum működését akarja tudni, a vallás az értelmét. A kettőt nem lehet szétválasztani.” (Gregg Easterbrook: “Science and God: A Warming Trend?” Science, Vol. 277:891. AAAS 1997)