film

Kristine Stolakis Pray Away c. dokumentumfilmje azt a narratívát teszi személyes történeteken keresztül az átlagember számára is átélhetővé, hogy a homoszexuális vágyak nem változhatnak meg, az ezért való ima tehát káros, a változással kapcsolatos megtapasztalás pedig hamis. A film szerint az imák és az ún „konverziós” (valójában „helyreállító” vagy „reintegratív”) terápiák egyáltalán nem működnek, sőt, az ún. „túlélők” (valójában „kliensek”) beszámolói alapján elképesztően kártékonyak is. Ilyen változás ugyanis nem lehetséges. Az emberek homoszexuálisnak születnek, nem azzá válnak, tehát nem lehet a homoszexualitást belőlük „kiimádkozni”, sem őket terápiával heteroszexuálissá „konvertálni”. (Mivel a szemantika fontos, itt is hadd jegyezzem meg, hogy a szakemberek a vonzalmak „reintegrációjáról” beszélnek, és teljesen önkéntes folyamatról van szó, ugyanúgy, mint amikor valaki az anorexiája, kényszeressége vagy nimfomániája kapcsán kér segítséget.) A film szerint ez kuruzslás, akkor is, ha olyan kiváló szakemberről van szó, mint a pár kocka erejéig bevágott Joseph Nicolosi. Nagyjából ezt mondja el a dokumentumfilm, rendkívül meggyőzően.