Tegnap ugyanolyan diadalittasan adta hírül a hvg.hu, az index.hu és a 444.hu (követve a teljes nyugati progresszív sajtót), hogy David Matheson, a „reparatív terápia” „atyja”, „pápája” (biztos, lehetne még fokozni a jelzőket) újra a meleg életmód mellett döntött, mint amilyen lendülettel beleszálltak Trombitás Kristóf, Hodász atya és Szőnyi Szilárd köztévén folytatott beszélgetésébe, amely a szabad terápiaválasztásért küzdő szakmai hálózat nemrég lezajlott budapesti konferenciájáról szólt. A „helyreállító terápia” egyik ikonikus alakjának személyes kudarca ugyanis a szemükben azt demonstrálja, hogy a melegség megváltoztatásába vetett hit pont olyan, mint a laposföldben való hit. Egy pillanatra engedjük meg, hogy a progresszív médiának igaza legyen ebben. Tegyük föl, hogy a homoszexuális hajlam tényleg megváltoztathatatlan adottság, és az ellenkezőjére semmilyen bizonyíték nincs. Vajon miért annyira fontos a progresszív médiának, hogy ezt bizonyítsa és az ellenkezőjét állítókat nevetségessé tegye?
Ha jóhiszemű vagyok, először arra gondolok, hogy talán tudományos kutatások alapján tényleg arról vannak meggyőződve, hogy a homoszexuális hajlam megváltoztathatatlan, velünk született – talán még genetikailag is meghatározott – tulajdonság. Ebben az esetben kíváncsi lennék, milyen kutatásokra alapozzák ezt, és mit kezd a progresszív média azokkal a kutatásokkal, amelyek az ellenkező irányba mutatnak (pl. ikerkutatások, a szexuális orientáció elaszticitását igazoló kutatások). Ha a progresszív médiamunkások ismerik a tudományos kutatásokat, akkor azzal is tisztában kell lenniük, hogy vannak olyan eredmények, amelyek határozottan a homoszexualitás genetikai meghatározottsága ellen szólnak, és olyanok is, amelyek a szexuális orientáció megváltoztathatatlanságát cáfolják. Vajon miért nem hagyják a tudomány területén ezt a kérdést, miért nem engedik, hogy a tudósok nyugodtan folytassák a munkájukat, míg valamiféle konszenzusra nem jutnak a kérdésben? Miért akarják lezártnak mutatni azt, ami a tudomány asztalán egyáltalán nem végleges és lezárt?
Ha továbbra is jóhiszemű maradok, azt feltételezem, a progresszív média talán azért tekinti lezártnak ezt a kérdést, mert az 1970-es években az APA (American Psychiatric Association) döntése levette a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról. Csakhogy ez már akkor is ideológiai lobbiharc eredménye volt, amelynek élén éppen a progresszív kultúrkampf képviselői álltak, ahogy a megboldogult Dr. Buda Béla és sokan mások is rámutattak. De ha az ideológiai nyomásgyakorlásról szóló narratíva konzervatív kultúrharcosok hazugsága, akkor sem értem, miért ne lehetne figyelembe venni az azóta született kutatási eredményeket, miért ne juthatott volna a tudomány más eredményre az elmúlt évtizedekben, mint amit a 70-es években igaznak tartott? Nem éppen az APA-t fenyegeti, hogy a laposföldben hívőkhöz válik hasonlóvá, ha egy közel ötven évvel korábbi döntéséhez esetleg a tényeket figyelmen kívül hagyva mindenáron ragaszkodik? Ennyi idő alatt a tudomány fényévekre juthat korábbi önmagától, feltéve ha nem kötik gúzsba ideológiai megfontolások, mint Liszenko idején a szovjet tudományt.
Ha nem a tudomány, akkor vajon mi motiválja a progresszív médiamunkásokat? Lehet, hogy kizárólag olyan homoszexuális hajlamú embereket ismernek, akiknek soha nem változott az orientációjuk, meg olyanokat, akik bár próbálkoztak a változással, de visszaestek? Talán olyanokat tekintenek mintának, mint David Matheson, George Rekers vagy az Exodus mozgalom egy-egy ismert vezetője, akik kudarcot vallottak? Akkor viszont azt kellene megfontolniuk, hogy lehet, hogy nem elég széles a merítésük, lehet, hogy nem találkoznak azokkal az emberekkel, akik szintén léteznek és arról számolnak be, hogy terápia vagy más hatására ténylegesen megváltozott az orientációjuk és az életük.
Mondhatják erre a progresszívok, hogy ezek az emberek csak becsapják magukat és előbb-utóbb ugyanott fognak kikötni, ahol Matheson, de van-e joguk ezt mondani? Van-e joguk egy másik ember belső megélését tagadni, van-e elég tudásuk ahhoz, hogy kimondják: a megváltozásáról beszélő ember hazudik magának? Szerintem ezt csak úgy tehetik, ha eleve eldöntötték, hogy a változás lehetetlen. Számomra ezért még érdekesebb a kérdés, hogy vajon miért gondolják ezt, miért akarja tagadni a progresszív média azok megélését, akik arról számolnak be, hogy megváltozott az orientációjuk? Elég ehhez néhány rossz példa, mint Mathesoné? És vajon miért akarja a progresszív média akadályozni azoknak a tudósoknak, pszichológusoknak, terapeutáknak, lelkigondozóknak a tevékenységét, akik a megváltozás lehetőségét kutatják vagy ennek a lehetőségében hisznek? Ez a valódi kérdés.
A paradoxon ugyanis az, hogy pont azok szállnak síkra a homoszexuális orientáció megváltoztathatatlanságáért, pont azok küzdenek a szabad terápiaválasztás ellen, akik a genderelméletek nevében a nemi identitás fluiditását vallják, akik a transznemű identitást vállalók jogaiért harcolnak, és akik az ellen tiltakoznak, hogy az orvosok által biológiai jegyek alapján való „besorolás” legyen döntő a nemi identitás megjelölésében. Jellemzően ugyanazok ellenzik a szabad terápiaválasztást, akik a nemváltó műtéteket államilag finanszíroznák, akár gyermekeknél is. Látjuk az ordító ellentmondást? A homoszexuális orientáció esetében a biológiai determináltságot hangsúlyozzák, akik ezt megkérdőjelezik, azokat a laposföld-hívőkkel egy szinten kezelik, a nemi identitás esetében viszont készek teljesen átlépni a biológia és a tudomány felett, hogy az ember szabad választása érvényesüljön, akkor is, ha a genderelméletek egy-egy tétele még a laposföld-elméletnél is ingatagabb talajon áll. Vajon mi indokolja ezt a kettősséget? Mi hidalja át a gondolkodásukban ezt a szakadékot?
A válasz adja magát: nem tudományos meggyőződésről, hanem ideológiai harcról van szó. A homoszexuális identitás determináltsága és a nemi identitás indetermináltsága közötti kapocs nem a tudomány, nem is a tapasztalat, hanem az identitáspolitika. Amikor a progresszív média élteti a nemváltó műtéten átesett olimpikont, majd kineveti a homoszexuális orientációjából kigyógyult egyetemistát, azon a kultúrmarxista szemüvegen át nézi a valóságot, amely a nyugat kulturális tereit elfoglalta és uralja. Azokon is ez a szemüveg van, akiknél ez nem tudatos, egyszerűen csak a haladók társaságában akarnak lenni. Ez nem tudományos felvilágosultság, hanem egy régóta tartó ideológiai küzdelem újabb állomása. A kultúrmarxista identitáspolitika lényegi célja (Gramsci és a frankfurti iskola óta) az, hogy széles koalíciót építsen a fehér keresztény férfi patriarchális és heteronormatív világa ellen. Ezt nem én állítom, hanem ők maguk. A homoszexuális vágyakkal élők bekerültek egy náluk nagyobb történetbe, amikor a normálistól eltérő vágyaikat identitássá tették, hogy ők is küzdjenek azzal a világgal szemben, amely őket elnyomja, megbélyegzi, meg akarja változtatni.
A nemi identitászavarban (korábban Gender Identity Disorder, ma Gender Dysphoria) szenvedő mentális betegek akkor kerültek fel az identitáspolitika térképére, amikor a melegházasság intézményének elfogadásával a koalícióépítés elérte a határait és nem volt meghódítandó új terület. Az ideológusok simán átléptek azon az ellentmondáson, hogy a transzgender kérdésében pont ellenkező érvelést kell folytatniuk, mint a homoszexualitás kérdésében (meg a második hullámos feminizmusban), mert a céljuk alapvetően ideológiai jellegű. A hatalomról szól, nem az igazságról (hiszen ahogy Nietzsche és Foucault is megmondta, a hatalomnak van igazsága, nem az igazságnak hatalma). És mivel lényegében megvalósult már a Gramsci által megálmodott kulturális hegemónia (a progresszív elit elfoglalta a kultúra kulcspozícióit, az egyetemeket, a tudományt, a médiát és a filmipart), az ellentmondás úgy ment át a kultúrán, mint kés a vajon. Ettől az ellentmondás még ellentmondás maradt.
Nehéz és szomorú ügy ez, mert legfőbb kárvallottjai éppen az érintettek. Azok a fiúk és lányok, akik közül sokan lehet, hogy normális családi életet élhetnének, ha nem azonosítanák őket és zárnák őket egybe rendellenes vágyaikkal, vagy nem zárnák el előlük a segítséget, ami időben helyrebillenthetné a lelkükben azt, ami félresiklott. A legfőbb kárvallottak ők. Meg azok a lányok és fiúk, akikkel életük rendkívül képlékeny és sérülékeny időszakában elhitetik, hogy a nemüket nem a biológia határozza meg, és aztán természetellenes, alapjaiban téves identitás megélésére bíztatják őket, ráveszik őket testük megcsonkítására – lányokat mellük levételére, fiúkat nemi szerveik művi kasztrálására –, olyan visszafordíthatatlan döntésekre, amelyek lehetetlenné teszik, hogy valaha is életet adjanak másnak.
Ezért borzasztó, amikor a progresszív média kineveti a szabad terápiaválasztásért küzdőket és ünnepli az áltudományos genderelméleteket. Nem pusztán a tudomány szabadságát veszélyezteti, de egy ideológiavezérelt kultúrharc oltárán lényegében feláldozza azokat, akiken talán segíthetne, és másokat is megakadályoz abban, hogy segítsenek. Elveszi a reményt azoktól, akik meg akarnak gyógyulni, és egybezárja rendellenes vágyaikkal azokat, akik akár másfajta életet is élhetnének. A progresszív ideológia ezen a ponton se nem irgalmas, se nem liberális, inkább dogmatikus, autoriter és kegyetlen.
– Mától kezdve hívjatok Lorettának” – kéri társaitól szipogva a Judeai Népfront egyik oszlopos férfi tagja a Brian élete c. filmben – Nő szeretnék lenni és gyereket szülni.
– De hisz nincs méhed – mondja a csoportvezető.
Erre sírva fakad „Loretta” A többiek lázas tanácskozásba kezdenek, végül megszületik a salamoni megoldás:
– Az lehet hogy nincs méhe és nem tud gyereket szülni, de a szüléshez való jogát elismerhetjük.
– Mi értelme – mondják a többiek.
– Ez egy szimbólum – mondja a csoport tényleges női tagja – az elnyomás elleni harcunk szimbóluma.
Vágül konszenzusra jutnak ebben.
Hihetetlen hogy Monty Pythonék mennyire pontosan ragadják meg a valóságot (nemcsak ebben a témában) és teszik nevetségessé ezt a groteszk, szánalmas riasztó és egyidejűleg nevetséges emberiséget.
Remek írás.
Kedves Ádám!
Írásod csak felhoz bennem egy kérdést,, ami korábban is megfogalmazódott a TV adás és a körülötte kialakult offenzíva kapcsán. Hol lehet találkozni azokkal az emberekkel, akik szintén léteznek és arról számolnak be, hogy terápia vagy más hatására ténylegesen megváltozott az orientációjuk és az életük”. Szerintem nagyon fontos lenne az ő bizonyságtételük. De megvallom engem is bizonytalanná tesz a „helyreállítás” lehetősége, mert inkább csak az ellenpéldával találkozom.
Koppány,
engem ugye most inkább az a kérdés izgatott, hogy miért kötelezik el magukat emberek amellett, hogy ez nem lehetséges. Mert szerintem ez is nagyon izgalmas kérdés.
Ma nagyon nehéz dolga van annak, aki a vágyai megváltozását tapasztalja, hiszen többszörös ellenszélben van. Egyrészt belső küzdelmet folytat a helyreállásért, a régi minták kísértése ellen, másrészt küzdelmet folytat a kultúrából rá nehezedő nyomással, hogy a változás nem lehetséges, és talán küzd a szégyennel is, mert nem szeretné, hogy bárki is megtudja, hogy mivel harcol. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kevesen vállalják a nyilvánosságot. Gondold el, milyen lehet úgy beszélni valamiről, amit szégyelsz, hogy tudod, azt fogják lesni, mikor buksz el és szégyenülsz meg újra, hogy aztán kigúnyolhassák az ostoba reményedet, hogy lehet masképp is.
De vannak azért bizonyságtételek bőven, a youtube-on sok történet meghallgatható, megnézhető. Magyarul sajnos fájdalmasan kevés ilyen olvasható, nézhető. Viszont beszélgettem terapeutákkal, akik név nélkül sok sikeres terápiáról számolnak be. Csak ugye pont az ideológiai nyomás miatt ők is nagy kockázatot vállalnak, ha nyilvánosság előtt beszélnek erről.
Természetesen nem állítom, hogy mindenkinek meg tud változni az orientációja. De az biztos, hogy sokaknak igen.
Itt egy beszélgetés: https://www.youtube.com/watch?v=9z5pXg1f99A
Az alábbi linken egy többrészes filmben számos volt homoszexuális tesz bizonyságot a szabadulásáról és helyreállásáról:
https://youtu.be/nC2u-5D_NEs
Salóm!
Mindenre van példa és ellenpélda… de ez itt, az írás, meine ich, nagyon felszínes megközelítés. A „genderelméletet” meg végképp kár belekeverni, mert bármit állít álkeresztény zászlósurunk, az a nagy csaló, ilyen nincs, csak bedobták, hogy legyen min rágódniuk az okoskodóknak.
Ti. gender tan van, vagy gendertudomány. Nem igaz, hogy a szociológiának ne lehetne (és kell is legyen) egy olyan ága, amely a nemek társadalomban betöltött, helytől, kultúrától és történelmi koroktól függő szerepfelfogását vizsgálja. Akik közül a CEU-nál (pl.) ilyen szakot elvégzett, azok (már aki közülük akart) több mint 80 százalékban iparvállalatoknál talált állást, értsd, olyan szervezeteknél, akik nem előítéleteikből adódóan vesznek fel dolgozókat.
A homoszexualitás titok, mint maga az ember. Az Úr dönti el, mit kezd vele. Méltatlan, hogy ideológiailag kárpálják az abba beleesőket. No meg hogy még a nem létező „genderelméletet” is idekeverjük, az már tényleg túlzás. Nem az Úrban született megfontolások ezek (Hodász úr részéről sem), hanem akart vagy akaratlan, de mindenképpen kritikátlan átvétele egy – jobb ha tőlem tudják a t. olvasók – antikrisztusi, politikainak álcázott, valójában önérdekű rablógazdaságot kiszolgáló kormánypropagadának. Legyen irgalmas hozzájuk és hozzám az Úr!
Kedves György,
természetesen van genderelmélet (vagy genderelméletek, jelezve, hogy az alapgondolat mentén sokféle elmélet jött létre). Csak hirtelen néhány példa a létezésére: itt van mondjuk a gender studies-t oktató Darlene Juschka cikke az Oxford Handbook of the Study of Religion c. kézikönyvben „Feminism and Gender Theory” címmel (az absztrakt elolvasható a nyitólapon). Vagy itt van az Encyclopedia.com vonatkozó cikke: Gender Theory. Vagy mondjuk épp a CEU gender tanulmányok honlapján olvassuk a specializációk között: Theories of Gender, Gendering Theory. Megszámlálhatatlanul sok forrást tudnék megjelölni. Van genderelmélet, vannak ennek leágazásai, és van egyetemi képviselete: a gender studies szakok.
Székely György
„Mindenre van példa és ellenpélda… de ez itt, az írás, meine ich, nagyon felszínes megközelítés. A “genderelméletet” meg végképp kár belekeverni, mert bármit állít álkeresztény zászlósurunk, az a nagy csaló, ilyen nincs, csak bedobták, hogy legyen min rágódniuk az okoskodóknak.”
Plusz:
„Nem az Úrban született megfontolások ezek (Hodász úr részéről sem), hanem akart vagy akaratlan, de mindenképpen kritikátlan átvétele egy – jobb ha tőlem tudják a t. olvasók – antikrisztusi, politikainak álcázott, valójában önérdekű rablógazdaságot kiszolgáló kormánypropagadának. Legyen irgalmas hozzájuk és hozzám az Úr!”
Tehát Ön szerint Ádám cikke felszínes, amennyiben a progresszív melegnarratívát, annak önellentmondásait boncolgatja, miközben történelmi folyamatokra, nemzetközi hírű tudományos kutatásokra, valamint globális ideológiai trendekre hivatkozik.
Aztán pedig kíméletlenül leleplezi a dolgok igazi mélységét, midőn az egész kérdéskört sikerül felfeszítenie a magyar belpolitikai csatározások legprimitívebb sztereotípiáira. Tehát Ön szerint a kanadai Jorsan Petersontól kezdve a különböző nemzetközi gender-szkeptikus szervezeteken át a madridi központtal működő, három kontinensen jelenlévő CitizenGo-ig minden e témában megnyilvánuló gondolkodó, az Ön által leleplezett „álkeresztény zászlósurunk, az a nagy csaló” által bedobott gumicsonton rágódik, ezzel is kiszolgálva a magyar kormánypropagandát. Nem lehetséges, hogy ez a narratíva sikeredett kissé felszínesre?
A homoszexualitás azért változtatható meg nehezen, mert maga a társadalom, a világ félrement a nemek dolgában. Nagyon fontos a sátánnak, hogy ezt elrontsa, mert ebben van az Istenhez való hasonlóságunk. Nem egyszerűen a kétneműségben, hiszen az állatokat is kétneműnek teremtette az Úr, hanem a különbségben, ami hím és férfi, nőstény és nő között van. Ezért van, hogy az ilyen-olyan pogány kultuszok a történelem kezdete óta mindig feltűnően pártolták a személytelen szexualitást. A homoszexualitás erre adott, rossz válasz.
Kiváló írás, egyetértek minden gondolatával, gratulálok Ádám!
Jgabor, Edna Holy Bloom, köszi a linkeket, nagyon tanulságosak, érdemes volt meghallgatni.
Itt egy érintettel készült riport
https://metropolita.hu/2017/01/egy-meleg-porno-szinesz-mindent-elhagyott-jezusert-amikor-egy-remiszto-halalkozeli-elmeny-utan-rajott-hogy-megszallta-a-satan/
Nem vagyok járatos a témában, tudományos szinten se, de kulturálisan még kevésbé. De megírom, hogy szerintem miért nem ellentmondás az, amit Ádám annak lát.
„A paradoxon ugyanis az, hogy pont azok szállnak síkra a homoszexuális orientáció megváltoztathatatlanságáért, pont azok küzdenek a szabad terápiaválasztás ellen, akik a genderelméletek nevében a nemi identitás fluiditását vallják, akik a transznemű identitást vállalók jogaiért harcolnak, és akik az ellen tiltakoznak, hogy az orvosok által biológiai jegyek alapján való „besorolás” legyen döntő a nemi identitás megjelölésében.”
A tudományos eredmények alapján a homoszexuális hajlam az egyedfejlődés korai szakaszában, gyakran magzati korban alakul ki biológiai okok hatására. Lehetnek és sok esetben bizonyára vannak is egyéb külső jelek, melyek szintén elengedhetetlenek, pl homoszexuális élmények, de hogy ez homoszexualitást váltson ki, annak elengedhetetlen feltétele a már bekövetkezett biológiai ok. Mivel az egyedfejlődés egyirányú út, azt nem lehet visszacsinálni. Elképzelhető lehet, hogy azokban az esetekben, ahol a külső jel pszichés volt, azt terápiával valahogy hatástalanítani lehet. De egyrészt, ahol nincs ilyen hatás a kiváltó okok között, ott ez nem segít, másrészt ha volt is ilyen ok, az okozhatott visszafordíthatatlan biokémiai változásokat az agyban. Persze ettől még lehet próbálkozni. Az viszont tény, hogy nem csak férfi és nő létezik, hanem az egyedfejlődés során fellépő hibák miatt egyesek interszexuálisak, hermafroditák lesznek. Az is tény, hogy az agy szexuálisan differenciált, más a nőké és a férfiaké és ennek egyértelműen köze van a nemi orientáció kialakításában. És az is tény, hogy az agy kialakulásába is csúszhat hiba, értelemszerűen ott is, ami a nemi identitásért felelős. Ez a különbség rendkívül változatos lehet, így a nemi identitás is lehet emiatt többféle. Ez a fluiditás, és ez nem feltétlenül látszik a külső biológiai jegyeken, hisz az agyban dőlt el. De a viselkedésen látszik már egészen kisgyermek korban, akkor is amikor a szülein kívül nemigen érte más hatás. Amúgy a terhesség során az anyát érő vegyszerek, pl gyomirtók okozhatnak ilyen eltérést a gyermek agyában a hormonrendszerén keresztül és ez látszódhat a testén is, pl kisebb a péniszhossz, de ettől még az orvosnak eszébe se jut nem fiúnak besorolni.
Az embert nem a kromoszómái határozzák meg vagy, hogy mi van a lábai között, hanem az agyunk, ami kiemel minket az állatvilágból. De ennek az agynak is vannak korlátai.
Lima Rui,
az interszexualitás egészen más, mint a transzneműség, a kettőnek semmi köze egymáshoz, előbbiről nincs szó a cikkemben.
Ádám,
úgy gondolod, hogy csak a nemi szervek kialakulásában léphet fel hiba (interszexualitás), míg az agyban a nemiség kialakulásában nem (LMBTQ)? Így került képbe az interszexualitás. De szerintem ennél többet is írtam.
Lima Rui,
a többivel is bajom van (pl. amit a homoszexualitás kialakulásáról és arról írsz, hogy nem a kromoszómáink, hanem az agyunk határozná meg, hogy férfiak vagy nők vagyunk-e).
Pomome, köszi a linket,nagyon jó.
Annyi hiányossága van a cikknek hogy a nevezett történetet elolvasva a gyanútlan emberben rögtön létrejön az asszociáció, hogy aki így kezdi az mind így végzi. Ez egy extrém történet és nem ez a törvényszerű. Pl. a legtöbb emberből nem lesz homoszexuális aki pornófüggő, sem Ted Bundy vagy egyéb szado-mazo. Ahhoz több tényező együttállássa kell. A nevezett személyben tutira voltak lappangó problémák. Például olvastam egy keresztény nőről – sajnos nem tudom linkelni, így elég gyenge lábakon áll az érv – aki 18 évesen csoportos erőszak áldozata lett. Utána elhagyta a kereszténységet, beszállt a pornóiparba, amit 10-12 éven át űzött, kb. 5-6000 férfival volt kapcsolata. Aztán kezdett elege lenni majd kiszállt a dologból és most valami alapítványa van ami nemi betegségek kutatását támogatja.Ez már jóval árnyaltabb.
Vagy olvastam férfiakról, nőkről akik pornószínészek és többen azt nyilatkozták hogy már unják ezt a munkát, de jól fizet. Érdekes módon mindegyik teljesen másként kezelte a romantikus szerelmet, nem okozott fogalomzavart. Tehát akkor lenne jó az egyensúly ha egyet ilyet is mellé raknának.
De az egyensúlyvesztés minden területen előfordulhat. Vegyünk egy keresztény példát: Smith Wigglesworth: a Hit apostola. 120 oldalas zsebkiadásban leírja egy 89 évet élt ember életét kiollózva belőle a csodákat és egymás mellé rakva. Elolvassa az ember és egy teljesen más kép alakul ki benne mint ami a reális. Vajon hány oldalas lenne az a könyv ami minden napját leírná kezdve hogy reggel kiment pisilni és abból mennyi lenne a rendkívüli? Persze nyilván elég az embernek 4-5 igazi csodát átélni személyesen és máris biztos alapon nyugodhat az elkötelezettsége. De itt az olvasó automatikusan kivetíti minden napjára a csodákat, mert másról sincs szó. De folytathatnánk a sort a többi karizmatikus élettörténettel (Sundar Singh, Mahesh Chavda, Lester Sumrall stb.) ahol ugyanez a helyezet.
A posztban írt ellentmondás valós, Turgonyi Zoltán A filozófia alapfogalmai című művében olvastam azt a megfogalmazást, hogy „az emberi természet egyszerre adottság és feladat” (ennek az eszmetörténeti hátteréről te val’szeg többet tudsz, mint én), ez a formula teszi érthetővé, hogyan alakulhat ki ellentmondás.
Mindenki azt tekinti adottságnak, ami neki tetszik, és azt tekinti fejlesztendőnek, ami neki nem tetszik. E téren nem köteles következetesnek lenni. A preferenciáknak végső fokon nincs különösebb indokuk, legfeljebb nyíltan fel lehet őket tárni. Ha „A” és „B” oldal tiszteletben tartja egymás preferenciáit, az jobb, mint ha kölcsönösen gáncsolják egymás szempontjait.
Kedves Ádám és a többi olvasók!
Én ezt az egészet nem értem… megmondom őszintén. (Lehet, hogy nem foglalkoztam vele eleget…).
Nem értem azt, hogy miért van ebben a „diszkurzusban” ekkora súlya annak a kérdésnek, hogy meg lehet-e változtatni valakinek a homoszexuális beállítottságát.
Hogyha a homoszexualitás a kereszténység szerint bűn, akkor a homoszexuális embert a keresztények kezelhetik szeretettel, emberséggel, megértéssel – de akkor is azt kell tőle elvárniuk, hogy ne éljék ki a vágyaikat (ahogy ugyanezt várjuk a szadistáktól és a kleptomániásoktól, akiknek a beállítottsága sokak szerint szintén genetikailag alakult ki), hanem próbálják meg azokat fegyelmezni.
De ha a homoszexualitás nem bűn, akkor akkor sem érdemes a meleg embereket arra orientálni, hogy megváltozzanak, AKKOR SEM ha ez a „megváltozás” lehetséges. Ebben az esetben a homoszexuális kapcsolatot (amennyiben az a nemi kapcsolatra vonatkozó többi keresztény normák,elképzelések szerint valósul meg, tehát nem felszínes, csak-fizikai vágyból fakad, nem szorítja háttérbe az életben az egyéb – erkölcsi és vallási – értékeket, monogámiában és nem promiszkuitásban él a pár ) ugyanúgy el kell fogadni, ahogy a heteroszexuális kapcsolatokat.
Ja és nem tudom, miért kellett ehhez a poszthoz odatenni egy Marx-képet…Karl Marx NEM védte a melegeket. A tanítványai sem – Kubában egészen mostanáig tilos volt a házasságuk. Tudom, hogy van a marxizmusnak egy felvizezett változata, (ugye ezt emlegetik ezen a blogon „kulturális marxizmusnak”?), a frankfurti iskola és az általa befolyásolt körök… amely mindenfajta elnyomást, elidegenedést kritizál és mindenben a világon, ami egyáltalán létezik, az elnyomást és az elidegenedést, illetve ennek a rejtett megnyilvánulásait, ideologizálását fedezi fel (megy a tévében a pornó, és a marxista azt mondja: „persze, a ‘rendszer’ ezzel manipulálja az embereket, azt akarja, hogy ilyesmik kössék le őket és ne vegyék észre, hogy a kapitalizmus milyen rossz és ne akarják megváltoztatni”. Aztán megy a tévében a családi élettel foglalkozó műsor, ahol bemutatják, hogy apuka kenyeret keres tisztességes munkával, anyuka pedig vezeti a háztartást, és szeretettel gondoskodik a gyerekekről, vasárnap pedig mindenki tiszta, emelkedett, szép érzésekkel a szívében megy a templomba, és a marxisták azt mondják: „persze, mert a ‘rendszer’ a hagyományos családon alapszik, azzal reprodukálja a saját elnyomó viszonyait, ezt reklámozzák a tévében is…”.)
Aki VALÓBAN marxista, az tudja, hogy a melegek, a nők, a feketék, az összes hátrányos helyzetű csoportok elnyomása csak következménye, kísérőjelensége az OSZTÁLY-elnyomásnak, az osztályok közötti egyenlőtlen függési viszonyokat,a hierarchikus társadalmi munkamegosztást pedig csak a termelőerők fejlődése szüntetheti meg („az osztályok harcát már énelőttem leírták polgári történetírók…ami újat én cselekedtem az az, hogy bebizonyítottam: az osztályok létezése a termelés fejlődésének meghatározott szakaszához („bestimmte entwicklungstaat der produktion”) tartozik.” – írta Marx Weydemeyernek. ).
Az egész elnyomás- és hierarchikus társadalomszervezés úgy, ahogy van az emberiség a természetnek való kiszolgáltatottságának a következménye, annak, hogy a szűkösség viszonyai között csak embertelen, az egyes ember vágyait elfojtó, törekvéseit drasztikusan visszaszorító módon lehetett az embereket (annyira-amennyire) rendszeres munkára és a közösségbe való beilleszkedésre kényszeríteni. Hogy ez így van, azt az is mutatja, hogy a technika fejlődésével és az életszínvonal emelkedésével együtt humanizálódik a társadalom: ma már egyre több országban nincs halálbüntetés, sehol sincs már (legálisan) kínvallatás, egyre többet törődünk a fogyatékosokkal, a hátrányos helyzetűekkel …és így tovább.
Kedves Miklós,
engem az izgatott, azért írtam meg a cikket, hogy vajon miért dolgoznak a progresszív oldalon a szabad terápiaválasztás ellen. Sokan az érintettek közül pusztán azért szeretnének megváltozni, mert szeretnének családot, saját gyerekeket, szeretnének normális életet élni, esetleg belül sincsenek kibékülve a vágyaik irányával, szennyesnek, tisztátalannak érzik magukat (akkor is, ha nem keresztények), és lássuk be, a homoszexuális életforma azért általában nagyon nyomorult életforma (magas promiszkuitás, folyton új kapcsolatok, rengeteg betegség, ami az életformát kíséri, növekvő kiszolgáltatottság, rejtőzés, stb.). Szóval érthető, miért akarna valaki változást a szexuális vágyaiban, kevésbé érthető, miért akarná valaki gátolni, hogy az erre irányuló terápiák sikeresek legyenek. Mégis van válasz, és a válasz szerintem az – erről írok a cikkben -, hogy itt egy ideológiai kultúrharccal van dolgunk, amelynek alapja a kultúrmarxizmus (Gramsci, frankfurti iskola, stb.). Ezért van a fenti Marx-kép, mert jól szemlélteti, hogy van egy álarc, az álarc mögött ott van Marx, de ez már nem is teljesen Marx, inkább csak a kontúrjai. Megtetszett az ábra, azért tettem ki illusztrációnak.
Ádám,
Egy 2001-es tanulmányában Spitzer azt állította, hogy 200 homoszexuális szexuális orientációját heteroszexuálissá változtatta. Már akkor is sok kritika érte és 2012-ben visszavonta a cikkét. „I offered several (unconvincing) reasons why it was reasonable to assume that the participants’ reports of change were credible and not self-deception or outright lying. But the simple fact is that there was no way to determine if the participants’ accounts of change were valid.” https://link.springer.com/content/pdf/10.1007%2Fs10508-012-9966-y.pdf . Tehát nem volt módja rá, hogy megállapítsa a változás valós volt, nem pedig önbecsapás vagy hazugság.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5040471/pdf/nihms815682.pdf
2016-os összefoglaló ezekről a terápiákról. Elfogadott tanulmányok szerint ezek a terápiák nem működnek, viszont károsak, ártanak az alanyok törékeny pszichéjének és a családjuknak is és etikailag megkérdőjelezhető módszerekkel dolgoznak. Ezen a honlapon lehet olvasni olyanoktól, akik részt vettek ilyen terápiákon, de nem sikerült az átváltoztatásuk, hogy mennyit is ártott nekik az egész: https://beyondexgay.com/
És végezetül bemásolom Jack Drescher pszichiáter és pszichoanalitikus szavait, aki elismert szaktekintély a szexuális orientáció és nemi identitás témában: „You create the impression to the public as if there was a debate in the profession, which there is not.” Tehát olyan benyomást keltenek a publikumban a terápia támogatói, mintha lenne tudományos vita a szakértők között a terápiát illetően, míg valójában erről szó sincs. (Pont mint a kreacionizmus esetében.) https://en.wikipedia.org/wiki/Jack_Drescher
Lima Rui,
igen, nagyon hasonló ez a kérdés ahhoz, ahogy a darwinizmus esetében alapvetően világnézeti és ideológiai alapon tagadják sokan még a vita létét is. De abba az irányba most ne menjünk el. Inkább hadd mutassak rá néhány tényre (a teljesség igénye nélkül), ami valószínűleg elkerülte a figyelmedet.
1. A szexuális orientáció fluiditását még az APA is elismeri: “Hence, directly contrary to the conventional wisdom that individuals with exclusive same-sex attractions represent the prototypical ‘type’ of sexual-minority individual, and that those with bisexual patterns of attraction are infrequent exceptions, the opposite is true. Individuals with nonexclusive patterns of attraction are indisputably the ‘norm,’ and those with exclusive same-sex attractions are the exception. This pattern has been found internationally.” (APA Handbook of Sexuality and Psychology, 1:633; see also Diamond, L. & Rosky, C. (2016), Scrutinizing Immutability: Research on Sexual Orientation and U.S. Legal Advocacy for Sexual Minorities. Journal of Sex Research, 00:1-29. DOI: 10.1080/00224499.2016.1139665)
2. Tavaly jelent meg egy új tanulmány (Santero, P., Whitehead, E., Ballesteros, D. (2018), “Effects of Therapy on Religious Men Who Have Unwanted Same-Sex Attraction,” The Linacre Quarterly, absztrakt online itt: http://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/0024363918788559.), amelyben 125 férfit kérdeztek a terápia időtartama alatt vagy után egy 88 kérdést tartalmazó kérdőívben (multiple choice). Az eredmény statisztikailag szignifikáns: 70% kizárólag pozitív kihatást tapasztalt, 68 % -nál csökkent a homoszexuális vonzalom és erősödött a heteroszexuális vonzalom. 43 férfi a terápia folytán tapasztalt először heteroszexuális vonzódást. A megkérdezettek közül leginkább heteroszexuális vonzódást tapasztalt magánál a terápia előtt 5 személy, a terápia után 48 személy. A terápia hatására erősen csökkent az öngyilkossági hajlam, a depressziós hajlam, a szerhasználat, erősödött a magabiztosság, a szociális kompetencia. Leginkább a terápia végére 1 személy számolt be a szuiciditást illető negatív hatásról, összevetve kevesen számolnak be csalódottságról, amennyiben a terápia nem hozta meg a várt eredményt.
4. Itt találsz egy hosszabb összegzést tanulmányokról, beleértve Spitzer tanulmányát is, aki az állításoddal ellentétben nem vonta vissza a tanulmányát (hogy milyen kontextusban és valójában mit mondott, azt lásd az 5-6. oldalon): https://downloads.frc.org/EF/EF18I04.pdf.
3. Itt olvashatod Dr. Christopher Rosik összegzését a felmérésekről, válaszul a WMA állásfoglalására: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4028723/.
5. Öt meta-kutatás adatait összegzi: Phelan, J., Whitehead, N., & Sutton, P.M. (2009), What research shows: NARTH’s response to the APA claims on homosexuality: A report of the scientific advisory committee of the National Association for Research and Therapy of Homosexuality. Journal of Human Sexuality, 1: 1-121. (Itt elolvasható: https://www.scribd.com/doc/115507777/Journal-of-Human-Sexuality-Vol-1.)
6. Az APA több korábbi elnöke sikeres terápiákról számol be. R. Perloff 2014-ben az American Psychological Association-t arra szólította fel, hogy ismerje el klienseknek az SSA-val élőket (call to recognize the client with unwanted same-sex attractions): Journal of Human Sexuality 6: 6-21. N. Cummings (szintén volt elnök) 2013. júl. 30-án a USA Today-ben állt ki amellett, hogy a reorientációs terápiák nem etikátlanok: https://www.usatoday.com/story/opinion/2013/07/30/sexual-reorientation-therapy-not-unethical-column/2601159/. Cummings 2009-ben ajánlotta J. Nicolosi könyvét is (magyarul Szégyen és kötődésvesztés). Cummings többször nyíltan beszélt arról, hogy ő maga többszáz esetben végzett sikeres terápiát, amelyben a homoszexuális vágyak változását tapasztalta klienseknél. (AZ APA döntését, hogy a homoszexualitást vegyék ki a diagnosztikai kézikönyvből, 1973-ban is a tudósok közel fele ellenezte, és jelentős része a mai napig ellenzi.)
7. Neil E. Whitehead (PhD, biochemics) My Genes Made Me Do It! c. könyvét hadd ajánljam ismét a figyelmedbe. Itt van a honlapja: http://www.mygenes.co.nz/index.html. Whitehead az új-zélandi kormánynak és az ENSZ-nek dolgozott, több mint 150 peer-reviewed publikációja van. Itt egy fejezet a könyvből arról, hogy változhat-e a szexuális orientáció: http://www.mygenes.co.nz/mgmmdi_pdfs/Ch12_2018.pdf, itt pedig egy oldal, amely az epigenetikai faktorról szól: http://www.mygenes.co.nz/epigenetics.html. (A honlapon rengeteg más hozzáférhető anyag is van, amelyben Whitehead a tudományos kutatások eredményeit ismerteti.)
8. A leszbikus és gender-feminista Lisa M. Diamond Sexual Fluidity: Understanding Women’s Love and Desire c. könyve arról szól, hogy a szexuális vágy nőknél gyakran fluid/változó: http://www.hup.harvard.edu/catalog.php?isbn=9780674032262&content=reviews. A könyvet a Harvard University Press jelentette meg.
9. Ezen a honlapon rengeteg további anyagot találsz: https://iftcc.org/. Az International Federation for Therapeutic and Counselling Choice nevű szakmai szervezet a szabad terápiaválasztásért küzd, tudományos és szakmai eredményekre támaszkodva.
A sort folytathatnám, de abbahagyom. Ahhoz talán elég, hogy legalább a vita létét demonstráljam számodra. Persze ennél sokkal többről is szó van.
Az alapkérdés tehát ez: mire vagyunk szabadok? Arra, hogy elfogadjuk magunkat vagy arra, hogy akár – ha szeretnénk – megváltozzunk (tehát: elfogadhatom magam olyannak, amilyen vagyok, és/vagy/de ha akarok, megváltozhatok)?
Szerintem a válasz egyértelmű: Mindent lehet, de nem minden használ.
Így tehát: ha szabad vagyok arra, hogy nemet változtassak, akkor arra is szabadnak kell lennem, hogy orientációt változtassak. S ha ehhez szeretnék segítséget kérni, akkor arra is szabadságomnak kell legyen.
Ádámnak igazat kell adnom (és ez nem is esik nehezemre 🙂 ), hogy amennyiben az egyikre szabadságot követelek, annyiban a szabadságnak ugyanez a foka a másik verzióra is jár.
Más kérdés, hogy elvszerűen (vagy ha úgy tetszik: belső erkölcsi mércénk szerint) mit gondolunk arról, hogy melyik irányt látjuk a szabadság megélése szempontjából helyesnek: a nemváltoztatást vagy az orientációváltoztatást – Ádám eszmefuttatásában nem is erről van szó.
Szegény Balavány tényként fogadott el egy halom ideológiailag motivált állítást és tényekként hivatkozik rájuk (nem túl meglepő módon forráshivatkozások nélkül, és sajnos nem túl meglepő módon a HVG-ben) https://hvg.hu/velemeny/201905_tiz_teny_meleggyogyaszoknak
Kezdjük azzal, hogy a Balavány által tényként emlegetett állítások jó része nem tény, hanem ideológiailag motivált állítás…
Gyuri tényeknek beállított tételmondatai se a tudomány, se a teológia talaján nem állnak meg. Viszont a cikk jól demonstrálja azt, amiről a fenti bejegyzésben írok.
A HVG-n az előző két cikk (Hercsel Adél, Tóta) is rendkívül barátságtalanra sikeredett.
Stumpf András facebook oldalán viszont elég korrekt párbeszéd folyt a dologról Szilvay Gergellyel. (jan. 21.)
Az egyet nem értést is lehet intelligens szinten művelni. (Lima Rui pl. szerintem teljesen úriemberként viselkedik itt, egy keresztény honlapon. Már eléggé lefáradtam a fenti skriblerektől.)
Még mindig nem értem, miért kardoskodnak annyira a „progresszívek” amellett, hogy nem lehet megváltoztatni a meleg beállítottságot, a keresztények meg amellett, hogy meg lehet változtatni.
Számomra a kérdés az, hogy bűn-e a melegség? Ha az, akkor az egyház viselkedhet kedvesen, szeretettel a meleg emberekkel szemben (ahogy Jézus is a bűnösökkel szemben…), de arra kell őket orientálnia, hogy NE folytassanak homoszexuális kapcsolatokat, és ha megváltoztathatatlan a beállítottságuk, mondjanak le a párkapcsolatokról.
Ha viszont nem bűn a homoszexualitás, akkor a megváltoztatási kísérleteknek akkor sincs semmi értelme, ha sikeresek…
Kedves Miklós,
van olyan szempont, amely alapján tényleg nincs jelentősége ennek a kérdésnek. Egyetértek azzal, hogy ha a Szentírás a homoszexuális gyakorlatot bűnnek nevezi, akkor nekünk, keresztényenek az a helyes hozzáállásunk, amit Ön is leír. Azonban vannak olyan szempontok, amelyek alapján a szexuális vágyak változásának a kérdése fontos nekünk, keresztényeknek is. Hadd említsek hármat:
1. Fontos például nekünk, keresztényeknek a tudomány és az igazság. Ha a homoszexuális hajlam nem genetikailag meghatározott, a hajlam változásra képes, és vannak is erre utaló bizonyítékok, akkor nem fogadhatjuk el azt a propagandát, hogy ennek az ellenkezője az igaz. Szerintem éppen ez a helyzet. A tudományos kutatások alapján nem igaz, hogy a homoszexualitás genetikailag vagy biológiailag determinált, és nem igaz, hogy nincs változás.
2. Fontos a változás lehetősége abból a szempontból is, hogy erőteljes narratíva épül fel arra az előfeltevésre, hogy a homoszexuális hajlam megváltoztathatatlan. (Erre jó példa Balavány Gyuri itt feljebb belinkelt cikke is.) Ha a homoszexuális hajlam ugyanolyan velünk született, fix, megváltoztathatatlan adottság, mint mondjuk a nem vagy a bőrszín, akkor lehet azzal érvelni, hogy a homoszexualitás bűnként való kezelése olyan, mintha azt mondanánk egy feketének, hogy bűn ahhoz a rasszhoz tartozni, amelybe született. Nem mindegy, hogy ez a narratíva igaz-e. Szerintem hazug.
3. Az érintetteknek sem mindegy – függetlenül attól, hogy keresztények-e vagy sem -, hogy milyen életet élnek. A homoszexuális vágyakkal élő emberek jelentős része örülne annak, ha megváltozhatnának a vágyai, mert jelentősen javulna sok területen az életminősége. Keresztényként gyógyítani szeretnék, nem rombolni, javítani helyezeteken, nem rontani, mert mennyei Atyám is felhozza a napját igazakra és gonoszokra egyaránt. Ha van olyan terápia, amely sikeres a vágyak reorientációjában, akkor azt ugyanúgy támogatom, mint a szorongásos betegségek vagy a rák gyógyítását.
Ezek olyan szempontok, amelyek keresztények számára is indokolják a progresszív narratíva elutasítását.
Ádám,
Szerintem te tévesen értelmezed a fluiditást és valójában ez a kifejezés pont arra utal, hogy ezek a terápiák nem működhetnek. A fluiditás arra utal, hogy nem csak két véglet létezik, hanem ez egy spektrum, ahol ráadásul az egyének mozognak, hullámzanak az aktuális hatások függvényében. Nem mondhatja magáról senki sem, hogy 100% heteró és csak a nőket szereti, mert előfordulhat, hogy egy férfiban is meglátsz valamit, ami vonzalmat ébreszt benned. Lehet ez a vonzóerő az intelligenciája is, nem csak testiség és felléphet két heteroszexuális között is és olyan plátói lehet, hogy fel se fogják. Képzelj el egy skálát, ahol 1-es a totál heteroszexuális, 2-es az kevésbé, de azért heteró, 3-as a biszexuális, míg a 4-es az ingatag homoszexuális, 5-ös a totál homoszexuális. Egy 3-asnak nem az illető neme számít, hanem, hogy milyen jelet kap felőle, akár szexuálisat, akár nem és így választja meg a partnerét, függetlenül annak nemétől. Egy 2-es vagy 4-es el tud billenni a 3-as irányába, ez a fluiditás, ahogy a 3-as is lehet hosszútávon hetero-, vagy homoszexuális. Egy 1-es vagy 5-ös viszont mindig hetero-, illetve homoszexuális marad, hisz ha a fluiditás révén átkerülnek a 2-es vagy 4-es zónába is (szigorúan alkalmilag, csupán egy-egy ritka személyes interakció alkalmával), akkor is marad a szexuális orientációjuk, még csak „megingásról” sincs szó. Hacsaknem 4,5-ösek vagy 1,5-ösek, hisz spektrumról van szó, nincsenek éles átmenetek. Így a fluiditással minden benned felmerülő kétséget meg tudok magyarázni: a különböző szexuális orientációjú egypetéjű ikrek a skálán 2-es körül helyezkednek el, így előfordulhat, hogy az egyiküket olyan hatás éri, ami a homoszexualitás irányába billenti, míg a másik ezt elkerüli. Egyszóval a szexuális orientációjuk biológiailag determinált, csupán annak megjelenését befolyásolják a külső ingerek. Hasonlóan, a helyreállító terápia sem sikeres, csupán ráveszi a skálán 2-es, 3-as, esetleg 4-es pozícióban lévőket arra, hogy úgy viselkedjenek, ahogy a terapeuta, a többségi társadalom és maguk szerint helyes, hisz eleve ilyenek mennek a terápiára, akik erre hajlanak. A terápia nem változtatja meg a szexuális orientációjukat, hisz ez a tudomány jelenlegi állása szerint nem lehetséges. A terápia csupán meggyőzi az illetőt arról, hogy milyen nemű embert találjon vonzónak, és ez csak annál működik, aki eleve hajlamos rá, tehát a skála közepénél helyezkedik el. De ettől még nem változik a szexuális orientációja, csupán elfolytja azokat a vágyakat, ami a terapeuta szerint nem helyes. A 125 vallásos férfi természetesen arról számol be, hogy „meggyógyult”, hisz mind belső, mind külső nyomás nehezedik rá azért, hogy így érezze és biztos vagyok benne, hogy sokuk valóban így érzi, mert meg akar felelni, többek között a Bibliának, ami az alfa és az ómega. Ezt egyes helyeken agymosásnak hívják, de semmiképpen sem gyógyulásnak. A terápia hatása tudományosan nincs igazolva, ez tény. Lehet kifogásolni a tudományos módszertant, ettől még tudományos tény marad, hogy a „helyreállító terápia” hatástalan.
Arról, amit Szalai Miklósnak írtál:
1. Változna e a hozzáállásod, ha bebizonyítanák, hogy a homoszexuális hajlam 100%-ban biológiailag determinált?
2. A bőrszín is megváltoztatható, lásd Michael Jackson. Mi van akkor ha a homoszexualitás is csak ugyanennyire változtatható meg? Akkor mi különbözteti meg a homofóbot (illetve milyen szóval illetnéd magadat ehelyett) a rasszistától?
3. Csak nehogy a szexuális orientációt célzó terápia arra vezessen, hogy mindenki pillanatnyi kedve szerint változtassa a szexuális preferenciáját, ugye?
Lima Rui,
van az érvelésedben pár non sequitur, és rossz feltételezés (pl. hogy én mit gondolok a fluiditásról vagy hogy hogyan kapcsolódnak ehhez és a reintegratív terápiákhoz a tudományos kutatások). A kérdéseidre: 1) Abban nem változna a véleményem, hogy mit tekintek erkölcsösnek. 2) Szegény Michael Jacksonnak betegsége volt, hogy a bőre kifehéredett, és ha lett volna rá módszer, hogy helyreálljon a bőre egészsége, támogattam volna a kúrát. 3) Igen, hiszen a világnézetem szerint Isten férfivá vagy nővé teremtette az embert, heteroszexuális kapcsolatra. Az ember belső érzései ezt ugyanúgy nem befolyásolják, mint azt, hogy a négy végtagunk hozzánk tartozik, bár van olyan embertársunk, aki úgy érzi, hogy az övé nem (Body Integrity Dysphoria). A jó cél a reintegráció teremtett voltunkkal.
Egyébként egyszer kíváncsi lennék, mi motivál abban, hogy a keresztények világnézetét szinte fanatikusan meg akarod cáfolni. Ez nyilván nem tartozik ide, csak átjön, hogy érzelmileg érintett vagy a dologban.
Körülbelül 15 évvel ezelőtt hallottam egy viccet, ami nagyon megmaradt bennem. Bár sose gondoltam, hogy évek múlva mennyire aktuális lesz.
Arisztid bőrönddel a kezében siet az utcán. Találkozik Taszilóval.
Tasziló meglepődve kérdezi :
– Hát te hova rohansz ezekkel a bőröndökkel?
– A repülőtérre. – válaszolja Arisztid.
– Repülőtérre? Hova utazol?
– Disszidálok.
– Disszidálsz? – kérdi Tasziló értetlenkedve.
– Igen, disszidálok.
– De miért?
– A melegek miatt.- mondja határozottan Arisztid.
– A melegek miatt???
– Igen. Tudod Tasziló először azt mondták ez egy betegség. Azután azt mondták másság. Majd azt mondták, fogadjuk el hiszen ez természetes.
Én nem várom meg míg kötelezővé teszik!
15 évvel ezelőtt hallottam ezt a viccet. Ha így haladunk mi is mehetünk Arisztid után.
Én elfogadom, hogy vannak ilyen hajlammal született emberek. Ez legyen az ő saját dolga, de nem a nagyvilágé.
De azt már nem vagyok hajlandó befogadni, hogy óvodákban, iskolákban, játékos oktatásokkal tanítsák a gyereknek a hajlamuk megváltoztatását. Ez felettébb való nagy bűn!
Ádám,
1) Mi szerinted az erkölcs?
2) Michael Jacksonnak az arcvonásai és az orra is europiddá változtak. De ez lényegtelen. Megváltoztathatja a evalaki szerinted a bőrszínét vagy a nemzetét? Ezek identitások? Van nemi identitás szerinted?
3) Szóval az, hogy Isten férfivé és nővé teremtett minket az egy csomag, ami nem osztható fel részeire? És mi van az interszexuálisokkal? Őket nem Isten teremtette?
Ádám, Lima Rui 1) kérdése kapcsán: egy erkölcsfilozófiai kitekintésnek én is örülnék (és nem hiszem, hogy egy lexikon-definícióval sokra mennénk önmagában).
Lima Rui,
1) Az erkölcs a jó és a rossz közötti különbségtételről szól és az ebből fakadó helyes illetve helytelen viselkedésről.
2) Természetesen van nemi identitás. Férfiak vagy nők vagyunk, akik változó komplexitással kapcsolódunk ehhez a valósághoz.
3) Az interszexualitás (DSD – Disorder of Sex Development) egy ritka betegség, rendellenesség, amellyel egyes embertársaink születnek. Isten teremtményei ők is, akik nem íteletünkre, hanem irgalmunkra és szeretetünkre szorulnak.
Ádám,
Úgy véled, hogy a halhatatlan lelkünk eleve rendelkezik nemmel és a megfelelő nemmel rendelkező zigótába kerül bele, így alkotva a test és lélek egységét? A női lélek nőnek érzi magát és a férfiak felé vonzódik, míg a férfi lélek férfinak érzi magát és a nők felé vonzódik? Az interszexuálisoknál valami biológiai hiba történt, de ettől még női vagy férfi lélekkel rendelkeznek? A test kialakulásába csúszhat hiba (interszexualitás, sterilitás, aszexualitás?), de a lelket Isten tökéletesnek teremtette, ezért a homoszexuális és transznemű állapotok, ahol a nem, a nemi identitás és a szexuális orientáció így vagy úgy, de látszólag szétválnak, csakis külső tényezők (szociális, démoni, a kettő keveréke?) befolyása által jöhettek létre?
Lima Rui,
nem emlékszem, hogy írtam volna itt bármit is halhatatlan lélekről, pláne férfi vagy női lélekről. Szerintem még a lélek szót sem említettem.
Ezek kérdések voltak. Próbáltalak megérteni. Valamiért nem fogadod el, hogy a nem (férfi/nő), nemi identitás (férfinak/nőnek látod magad) és a szexuális orientáció (férfiak/nők vonzanak) külön dolgok lehetnek, sőt, úgy tűnik ezek tényleg különböző dolgok, így bármilyen kombinációban állhatnak, természetes, biológiai úton, habár hibák eredményeképpen. Ezt próbáltam visszafejteni nálad, de persze kíváncsi vagyok a valódi véleményedre.
L. ez a hozzászólásom 2. pont.
Szia, jó a cikk. Közel két hete keresek pszichológust, aki ismeri, alkalmazta a helyreállító terápiát. Konkrétan senki nem vállalja. Konkrét kapcsolat felvételi lehetőség nélkül értelmetlen erről a terápia lehetőségéről beszélni, még az IFTCC tagokat sem tudtam elérni, sehonnan semmi visszajelzés, hová kihez fordulhatok, hogy az időről időre felbukkanó homoszexualis hajlamaimat ki tudjam verni a fejemből. Ez olyan mint amikor rosszat álmodok és nem jó érzés mégis itt van a fejemben. Szóval támogatót ezrével találok, vállaljam fel magam. Hangzatos vélemények vannak, konkrét segítség reménytelen.
Kedves Laci,
Szarka Miklóst tudom ajánlani, ő foglalkozik ilyen problémákkal.
Ha érdekel, írj rám: labzoli gmail
üdv
P
Friss hír: a progresszív ideológiai harcba beszállt az Amazon is: nem árul többé olyan könyvet (többek között J. Nicolosi könyveit), amely a „konverziós” (saját önmeghatározása szerint inkább reparatív vagy reintegratív) terápiákat támogatja. A tudomány és a terápiaválasztás ideológiai fogsága ezen a területen tovább nő.
Egy ide kapcsolódó vallomás. (Magyarra fordított részletek itt.)
Máté ev. 19:26
Az lehetsz, aki lenni akarsz. Kivéve, ha homoszexuális vagy. Akkor csak homoszexuális lehetsz. -mondják.
Tényleg jó kérdés, miért ragaszkodnak a genetikai predesztinációhoz és miért vetik el az erkölcsileg felelős döntést és a szabad akaratot.
Szerintem egyébként nem nagyon változtat a keresztény megítélés szempontjából, ha mondjuk bizonyíték volna arra nézve, hogy a hajlam genetikai alapú. Tudományos szempontból más kérdés, ott lényeges, hogy ne ideológiai alapon döntsünk az igazságról.
A bűn hajlama is genetikailag kódolva van az emberben.
Ezért mondja Jézus, hogy „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem”
Vagy máshol: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;…”