„Ha megerőszakolnak egy szűzet, legalább kiáltson!” – emlékeztetett az ószövetségi parancsra az egyik kisegyház lelkésze az Evangéliumi Egyházak Fóruma legutóbbi találkozóján. Azzal kapcsolatban hangzott ez el, hogy nagyon úgy tűnik, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) által támogatott harminchét evangéliumi kisegyház egyike sem (!) tarthatja meg egyházi státuszát. A parlament illetékes bizottsága annak ellenére elutasította gyakorlatilag az összes jogfolytonossági kérelmet, hogy a kisegyházak jelentős része megfelelt a szigorított törvényi követelményeknek (pl. száz év nemzetközi vagy húsz év hazai működés). Indoklás nem volt, hacsak az nem, amit a bizottság elnöke mondott, hogy az egyházi státusz mostantól „nem jog, hanem kegy”. Ezt a kegyet tehát nem kaptuk meg.
Sajnos ez azért sokkal többet is jelent. Ez azt is jelenti, hogy mostantól számos kisegyházi intézmény szűnhet meg, missziók lehetetlenülhetnek el, ajtók zárulhatnak be, lelkészi állások szűnhetnek meg. Az evangélium nincs bilincsbe zárva, de a forráshiány és az előítéletek növekedése nehéz helyzetbe hozza a státuszukat elveszítő közösségek szolgálatait. Ráadásul mivel nincsenek végrehajtási rendeletek a törvényhez, az egyesületi keret pedig teljesen alkalmatlan az egyházi működés számára (egy egyesület tagsága ad absurdum akár azt is megszavazhatja, hogy Jézus Krisztus mégsem Isten), jelenleg teljes a bizonytalanság, senki nem tud semmit. A hivatalokban sem. Csak az jön át, hogy a jog itt most valamiért nem érvényesül.
Ahogy a méltányosság sem. Érthetetlen, hogy miközben az új rendszer vezetői erkölcsi megújulást hirdetnek, miért azokba rúgnak egy nagyot, akik ebben leginkább a szövetségesei lehetnének. Nem sok olyan csoport van Magyarországon, amelynek tagjai önmagukra nézve azt vállalnák, hogy becsületesek, hűségesek, jószándékúak lesznek – ha mások nem látják őket, akkor is. A kormányzat nemigen fog olyan közösségekre akadni, amelyek tagjai az átlagnál több gyermeket vállalnak, és közben az idejükből, pénzükből, energiájukból önzetlenül áldoznak mások javára, a szegények támogatására, a gyámoltalanok megsegítésére, a lelkileg összeroppant emberek talpraállítására, és akik gyermekeiket és a gondjaikra bízott embereket a mindenkori hatalom iránti tiszteletre is nevelik. Az evangéliumi kisegyházak többsége ilyen. Ezek a kisegyházak nagyjából harmincötezer embert képviselnek Magyarországon, szolgálataik közvetve többszázezer embert érintenek. Sokszor a leginkább elesett rétegeket. Méltánytalan, hogy ezeknek a kisegyházaknak most védekezniük és mentegetőzniük kell, méltatlan és érthetetlen, hogy a kormány pont ezeket az embereket alázza meg, döbbenetes, hogy éppen őket fenyegeti szerény közösségi vagyonuk elkobzásával, ami – ahogy az egyik egyházi vezető rámutatott – még gyilkosok esetében sem szokás!
Úgy tűnik, az egyházi státusz megadásában egyébként nem az illetékes államtitkár elképzelése valósult meg. Az államtitkárságon általában jóindulattal találkoztunk, meg azzal, hogy az ott dolgozók sem tudnak sokkal többet, mint mi. Hamar világossá vált számunkra, hogy a valódi döntések nem ott születnek. Az azért érdekelne, vajon miért adja a nevét a református lelkész Szászfalvi László egy olyan „rendteremtéshez”, amelynek egyik jellegzetessége, hogy „egyházként” ismer el három zsidó és hat buddhista felekezetet, a szentháromságtagadó Jehova Tanúit, valamint a bizarr tanokat hirdető (és hosszú ideig többnejűséget gyakorló) mormonokat, de elveszi az egyházi státuszt azoktól az evangéliumi protestáns felekezetektől, amelyek deklaráltan magukénak érzik a nagy keresztény hitvallásokat, és annak a folyamatos reformációnak a képviselői, amelyet a reformátusok és az evangélikusok elődei hirdettek meg. Vajon közelebb érzik magukhoz a „történelmi” egyházak a Szakja Tasi Csöling Buddhista Egyházközösséget és a Krisna-tudatú hívőket, mint mondjuk a Golgota Keresztény Gyülekezetet vagy a Magyar Evangéliumi Egyházat? Vagy éppen a közelség a zavaró? De akkor miért deklarálja az Alaptörvény preambuluma a kereszténység nemzetmegtartó erejét?
Ezt a cikket most mégsem azért írom, hogy panaszkodjak. Krisztus úr a császár fölött is. Február 13-án az Evangéliumi Egyházak Fóruma összegyűlt, hogy imádkozzunk és átbeszéljük a teendőinket. Imádkoztunk a törvényhozókért, imádkoztunk magunkért, imádkoztunk a Szentlélek vezetéséért. Aztán beszélgettünk és tervezgettünk. Orbán Viktor ugyanezen a napon a parlamentben napirend előtti felszólalásában azt mondta: „Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket. Ennek alapján azt mondhatom: nekünk 2012-ben is komoly esélyünk van arra, hogy jelentősen gyarapodjunk tapasztalat dolgában. A tenger legalábbis mindent megtesz ennek érdekében… Minden valamire való válság egy nagy és mély átrendeződés lehetőségét hozza magával.” Kár, hogy a hullámokat nekünk most Orbán Viktor kormánya kavarja, de valóban nem kár magukért a hullámokért. Ez a mostani helyzet nagyszerű lehetőségeket rejt az evangéliumi kisegyházak számára. Régóta keressük azt a közös nevezőt, amely mentén össze tudunk egymással kapcsolódni, de ezek a törekvések inkább sikertelenek voltak eddig. Vagy a valódi akarat hiányzott, vagy a közös nevező. A válság most összerántott bennünket. Talán ha korábban együtt lettünk volna, most nem is lenne válság – vetette fel az egyik kisegyház vezetője. Talán. De időnként tényleg csak a háborgó tenger nevel tapasztalt tengerészeket.
Úgy néz ki, hogy az Evangéliumi Egyházak Fóruma most elindul a szorosabb szervezeti összefogás irányába. Az összefogásban részt vevő egyházak megőrzik önállóságukat és különböző színeiket (a Golgota Golgota marad, az Agapé Agapé, a szabadkeresztények szabadkeresztények), de megpróbálunk egyetlen evangéliumi hangként is megszólalni, mely ha kell, elhallatszik akár a törvényhozókig is. Elsősorban nem hozzájuk akarunk szólni, hanem a bűn és a halál fogságában élő emberekhez (mert számukra jó hírünk van), de a csendet néha máshol is meg kell törnünk. A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) most megfelelő bázisnak látszik a szorosabb szervezeti együttműködés megteremtéséhez. Ez a szövetség régóta motorja az evangéliumi összefogásnak, most eljött az ideje, hogy kitűzzön egy jobban látható zászlót is, mely közös identitást adhat az evangéliumi mozgalomnak. Annál is inkább, mivel az Aliansz úgy áll az egyházi státuszukat vesztett kisegyházak mellé, hogy elnöke református, főtitkára metodista, titkára baptista, a vezetőségben pedig képviselteti magát egy evangélikus lelkész, valamint az egyházi státuszt nyert pünkösdi és baptista egyházak elnökei. Nagy és mély átrendeződés van a láthatáron…
Ádám, a meglátásaiddal egyetértek, nem is vitatkozni kívánok, hanem csak kiegészíteni:
– a hatféle buddhista, az iszlám, a mormon és jehovista jelenlét – bár ez nekünk, evangéliumi kisegyházaknak nem szimpatikus, de – indokolt. Azt gondolom Szászfalvi Lászlónak ezért nem kell szégyenkeznie. Egy nyugati demokráciában (nevezzük annak a miénket) egyértelmű, hogy a világvallásoknak helyet kell biztosítani – ezt még akkor is elismerem, ha nekem semmi közöm nincs és nem is lesz a buddhizmushoz vagy Jehova Tanúihoz. Ezek komoly múlttal rendelkező vallások.
A gond inkább az, hogy ezek mellett nincsenek a listán az általad emlegetett kisegyházi közösségek. Ez az, ami igazságtalan.
– valahol olvastam, hogy ezzel a törvénnyel a vallási szervezetek és aktív közösségek, hitüket gyakorló emberek 97%-át lefedték. Ha ez a szám megfelel a valóságnak, akkor mi bizony a fennmaradó 3% tagjai vagyunk, ami azt jelenti, az elsöprő többség számára megfelelő ítélet született. Ez persze pl. engem nem vigasztal – én pont olyan közösséghez tartozom, ami mindebből a rövidebbet húzta. 🙁
– Ezt írod: „A kormányzat nemigen fog olyan közösségekre akadni, amelyek tagjai az átlagnál több gyermeket vállalnak, és közben az idejükből, pénzükből, energiájukból önzetlenül áldoznak mások javára, a szegények támogatására, a gyámoltalanok megsegítésére, a lelkileg összeroppant emberek talpraállítására, és akik gyermekeiket és a gondjaikra bízott embereket a mindenkori hatalom iránti tiszteletre is nevelik. Az evangéliumi kisegyházak többsége ilyen. ”
Lehet, hogy túlságosan elfásult lettem az évek során, de én ezt a beállítást túlzónak érzem. Ha ilyen lenne az a kb. 35 ezer ember, amilyennek leírod őket, akkor azt hiszem ez alaposan átrajzolta volna már az ország térképét! Persze nem tagadom, én is sok segítőkész, önzetlen, elszánt és mélyen hívő tesót ismerek ezekben a körökben, de szinte minden ilyen hívőre jut egy megfáradt, cinikus, elégedetlenkedő tag. Többek között éppen ez okozza, hogy a kisegyházak „mezőnye” iszonyatosan széttagolt. Kis túlzással, ha egy kisebb közösség eléri a száz főt, valószínűleg kétfelé szakadnak majd valami vita miatt…
Talán mostantól másként lesz?
Sytka, én is úgy gondolom, hogy más vallásoknak is legyen szabad „egyházzá” válniuk, és ezeket a formációkat az állam inkább ne is nevezze egyházaknak, használja a semlegesebb „vallási közösség” megjelölést. (Az „egyház” keresztény fogalom.)
A 35 ezer ember között valóban sok a megfáradt, cinikus, elégedetlenkedő tag. Ezt én is látom. Sőt, a gyülekezetek vonzzák is a sérült embereket. Mégis úgy gondolom, hogy ezzel együtt ezek a közösségek olyasmit képviselnek, ami a társadalomban ritka.
Ami a 97%-ot illeti… lehet, hogy durva a hasonlatom, de Rákosiék is csak néhány tízezer embert telepítettek ki, vagyis nagyjából lefedték a lakosság 97%-át. (Egyáltalán nem gondolom, hogy Orbán=Rákosi, a példával csak a hibás logikára akarok rámutatni.)
Köszönöm Ádám ezt a bölcs, józan cikket.
Igazából csak annyit tennék hozzá, hogy „mihez képest” a megfáradtak száma…
Akár a társadalom valláson kívüli tagjait, akár a történelmi egyházak kongó templomait nézem, csak arra a végeredményre jutok, hogy semmivel sem rosszabbak a „statisztikáink” – SŐT.
A 97 %-ról meg az jut eszembe, hogy akár igaz is lehet, de a mai társadalmi szemlélet és az EU éppen a kisebbségek hangsúlyozott figyelembe vételéről, jogairól is szól – legyenek azok mozgássérültek, szórvány örmény nemzetiségűek, vagy a „main stream”-től kissé odébb álló keresztény kisegyházak.
És abban is teljesen egyetértek veled, hogy óriási politikai hiba volt a szövetségeseket lemészárolni – semmi szükség nem volt egy Katyinra.
Az érintett ártatlan, csóró, évtizedek óta minden támogatást nélkülöző kis keresztény közösségek saját benzinjükön misszióztak, gondoztak, szolgáltak. Súlyos hiba volt őket, ártatlanokat büntetni néhány „bizniszegyházra” hivatkozva.
Mit akar az egyház az államtól??? Nem tiszta az ilyesmi…
Csak azt, amit Pál apostol: jogosságot.
Kedves Ádám,
szerintem csak egy zsidó vallás létezik, de vannak különböző irányzatai, nem tudni miért három bekerült a pixisbe, de kettő nem, hiába alakították meg a Magyar Reform Zsidó Hitközségek Szövetségét, hiába tagjai a legnagyobb zsidó vallási közösségnek, ez a magyar parlamentnek nem elég!
egyébként a mindennapi.hu honlapon ismertem meg a blogodat, kiemelkedően jónak találom, engem különösen a zsidósággal kapcsolatos bejegyzéseid érdekelnek, nagyon sokat tanultam belőle!
az új egyháztörvény pedig úgy rossz, ahogy van, remélem nem éli túl a rendszert, addig meg féllábon állva is kibírjuk!
shalom!
izrael
„Súlyos hiba volt őket, ártatlanokat büntetni néhány “bizniszegyházra” hivatkozva.”
Tartok tőle, hogy nem értetted meg a lényeget. Ha valakinek a „bizniszegyházakkal” lett volna baja, akkor nem így járnak el. Itt az egyik cél az volt, hogy eltereljék az embereket a kisegyházakból a nagyobbakba. Ebben a politika haszna az, hogy mégis csak egy számára átláthatóbb helyzet ez, másrészt kifizeti hű csatlósait, a nagyobb egyházakat. A nagyobb egyházak haszna evidens. A másik cél meg az volt, hogy a lehetséges forrásokat minél kevesebbek között osszák fel. A „bizniszegyház” téma kizárólag hivatkozási alap.
Hmmm… én egy dolgot nem értek. 35e ember akár egy következő választás eredményét is eldöntheti… Erre nem gondolnak? Méltatlan és megalázó arculcsapása ez azoknak a jó szándékú keresztényeknek, akik bíztak ebben a kormányban és rájuk szavaztak. Lesz ennek még böjtje… Vagy nem. Mindenesetre egyetértek az előttem szólókkal, hogy néha kell néhány pofon, hogy felébredjünk. Most talán tényleg elindulhat valami! Nagyon igaz a megállapítás, hogy tán ha az elmúlt húsz évben komolyabban vesszük az Istentől kapott szabadságunkat, most nem tartanánk itt. Van ebben az egészben valami kijózanító, s ahogy a Mi Atyánkat ismerem, ebből helyzetből is a legjobbat fogja kihozni számunkra!
Köszönöm az egyértelmű és éleslátó megfogalmazást.
A társadalmi részvállalásról pontosításként csak annyit, hogy az eredeti egyházi törvény (2011. évi C. törvény) „vitája” (szájkarate) során Szászfalvi László államtitkár azt mondta (utána lehet nézni az Országgyűlés weblapján, itt: http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=39&p_uln=105&p_felsz=69&p_felszig=224&p_aktus=13 ), hogy az akkor az 1/A. mellékletben szereplő 13 egyház a hívők 90 százalékát lefedi.
Most, a lista bővítésekor, a bővítéssel számításuk szerint a hívők 95 százaléka marad egyházban (az általános indoklásnál, itt: http://www.parlament.hu/irom39/05839/05839.pdf ).
Szégyenletes, amit a Kegyelmes Urak ebben az országban Krisztus és a kereszténység nevében elkövetnek.
Nekem az a véleményem, hogy minden visszautasított keresztény közösség hálát adhat Istennek azért, hogy vissza lett utasítva, mert így mentesülnek a preambulum aláírása/elfogadása alól. Végzetes hiba lenne ezt megtenni! Sajnálom azokat a nyájakat, amiket a pásztoraik bevezettek a szent korona alá. Imádkozom azért, hogy nyíljanak meg végre ez ügyben a szemek.
Üdv Mindenkinek!
Egy beszélgetés alkalmával azt vágták a fejemhez, hogy miért nem értem meg, hogy a kommunisták beengedték a hamis vallásokat, de majd most rend lesz az országban. Azután jött az új egyházügyi törvény, és benne lesznek szép számmal a nem Krisztust valló közösségek.
Véleményem szerint így a helyzet rosszabb lesz, mint előzőleg. Mert nem az a kérdés, hogy lesz-e hamis vallás, vagy nem, hanem az embereknek nem lesz választási lehetősége, hiszen a kisegyházak döntő többségét törölni fogják a nyilvántartásból.
Az ember arra teremtetett, hogy tudjon dönteni.De, ha nem lesz „választék”, akkor ettől a lehetőségtől egy megfosztott ország leszünk.
Ami ezen felül nehezen érthető, hogy az ország vezetése vallja a szabad vallásgyakorlatot, de a törvények mást mutatnak.
Ahogy hallottam és észreveszem, ezt a kérdést nagyon egyszerűen döntötték el. Az „Egri Csillagok” útmutatása alapján döntöttek arról, hogy kinek jár a „kegy” és kinek nem jár a „jog”. Én is egyszerűen döntöttem: az a szó, ami eddig azt jelentette hogy „haza” mostantól új jelentéssel bír: „ellenség”. Ennyi
bár sokan mondják magukat hívőnek, de ezek közül sokan úgy is hívőnek nevezik magukat, hogy közben (jóhiszeműen) pl. horoszkópokat olvasnak rendszeresen, „lekopogják” a szerencséjüket vagy csak hiszik (képzelik), hogy Jézusban hisznek, illetve szimplán csak vallásoskodnak, s emiatt halvány lila gőzük sincs szegényeknek arról, mit is tanít nekünk Isten Igéje valójában
nem szeretnék ugyanakkor abban a képben tetszelegni, mintha én tökéletesen tudnám, mit tanít Isten Igéje, mert nagy alázattal élem meg nap, mint nap, hogy Istennek van igaza,
s szinte minden nap felidézem magamban, hogy Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy vegyen ki bennünket a világból, hanem hogy őrizzen meg a gonosztól
sajnos nincs egy sem a 3%-ból ott az Országgyűlésben (Kormányban), és az egyházi kérdés szimplán csak hatalmi kérdés (na ja, mondjuk Nagy Konstantin óta)
nem tudom, tudom, ideillik-e egyáltalán, amit írtam, leginkább csalódott vagyok én is, hogy ez előfordulhatott 🙁
Ezzel az új törvénnyel szerintem a fennálló hatalom több hibát követett el. Valahogy úgy tűnik számomra, hogy sikerült részben a gyereket is kiönteni a fürdővízzel együtt. De ez a Gyerek (az ún. Kisegyházak), akit itt most egy kicsit „kidobtak”, fel fog nőni, és meg fog erősödni, Isten áldásában járva! De van a dolognak jó oldala is: Ahogy az FB-re is megírtam az imént, nem győzök hálát adni az Úrnak, amiért végre összefogást látok a különböző kisegyházak között. Igaz, ez most még egyfajta „protest”, tehát valami ellen való összefogás, és én az Igében jellemző módon nem ilyesmiről szoktam olvasni…de ebből lehet előbb-utóbb egyfajta „pro”, tehát bizonyos célokért történő összefogás is. Aminek során például az Evangélium hirdetéséért, az elesetteken való segítésért és egyéb olyan célokért fognak össze a kis egyházak, amelyekért egyáltalán ide küldettünk a Földre. Azért mellesleg tisztelettel kérek mindenkit, gondoljuk át, kinek, ill. mely erőknek az egészen konkrét érdeke lenne a kisegyházak szétzilálása, esetleg megszűnése. Én itt az eddig megismert tények ismeretében nem feltétlenül a magyar kormányt nevezném meg első helyen… Még egy szerintem örvendetes, és számunkra, de az egész épeszű világ számára fontos jelenség: Megszűnt pl. a Boszorkányegyház, meg a Fényevők, és még ki tudja miféle zavaros népségek egyháza is, mintegy melléktermékként.
Én tehát összességében azt javasolnám minden kedves Tesónak, de természetesen magamnak, magunknak is: térdre, imához, az összefogásért, ennek sikeréért, és jó gyümölcseiért. És az összefogásnek ezt a frissiben kirajzolódó csodáját a mindenkitől telhető legjobb cselekedeteknek, majd jelekenek és csodáknak kell követnie. Ámen!!!
P.S.: Még valami: a környező országokban működnek keresztyén Egyházak a legnagyobb áldásban, akár 20.000 (!!!) fővel is, hivatalosan egyesületként bejegyezve.
Nehezen tudom szavakba önteni a meglepetésemet és megrökönyödésemet a cikkel kapcsolatban.
Minden tiszteletem mellett, Ádám, tényleg nem kritizálásból (abból kapsz eleget a poklos cikkeknél ;).
Itt van pl. ez: „méltatlan és érthetetlen, hogy a kormány pont ezeket az embereket alázza meg, döbbenetes, hogy éppen őket fenyegeti szerény közösségi vagyonuk elkobzásával, ami – ahogy az egyik egyházi vezető rámutatott – még gyilkosok esetében sem szokás!”
De kérem, mi ebben a meglepő?! Hiszen íme a csodás beteljesülése mindannak, amit ami Urunk mondott nekünk. „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek”
„Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! ”
„Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.”
„Ezen a világon nyomorúságotok lesz”
stb stb
Nem gondolom, hogy jobban ismerem a Bibliát, mint te, Ádám.
Persze könnyű nekem a part mellől bekiabálni, nekem nem kell azon aggódnom, hogy hogy fogok fenntartani egy gyülekezetet.
De engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam, senki másnak sem kell azon aggodalmaskodnia, hogyan marad majd fenn bármelyik, legapróbb valóban Krisztus hívő gyülekezet. Nem mondanék ilyet magamtól. Magamtól én is azt mondaná, hogy ez teljesen értelmetlen, jogtalan, igazságtalan, logikátlan eljárás. De ott a sok ígéret, amit én magamtól álmodni se mernék; de hát az Isten Fia mondta nekünk. És ha elhisszük, hogy üdvösségünk van, és elhisszük, hogy Ő mindenható és az összes többi nagy misztériumot – pont azt nem tudjuk elhinni, hogy aki a madarakról és füvekről gondoskodik, aki egyenként formálja a hópelyheket, az majd tehetetlenül nézi az övéi éhhalálát???
Ismét mondom, könnyű nekem okosakat mondani, de ott volt a kezdet a Római Birodalomban. Érdekes módon olyan történetek maradtak fenn, hogy a mártírok himnuszokat énekeltek a kereszten és hasonlók. Az állam nem különösebben támogatta őket. Vagy ne menjünk messzire, ott van Kína. Ott van a volt Szovjet Unió. Mikor volt az a híres ébredés Magyarországon? Amikor agyba-főbe támogatták a kereszténységet? Tényleg? Ja, nem… amikor kommunizmus volt, és az embert akár munkatáborba is küldhették a hitéért.
Biztos nehezebben hangoztatnám ezeket, ha az én megélhetésem, vagy az én gyerekeim jóléte múlna azon, hogy hiszek vagy sem. De ha már nekem most ilyen „könnyű” hinni ezeket, akkor legalább hadd emlékeztessek ezekre.
Egyáltalán nem értem ezt a nagy felhajtást e körül a törvény körül. Az egyház nem az, amit törvény annak ismer el. Az Egyház a Krisztus teste, és akárki akármit mond, a fül tudja, hogy tag, még ha a láb éppenséggel jól meg is van nélküle. A kéz is tudja hogy tag, annak ellenére, hogy nem szem. Ismerjük ezt a hasonlatot az apostoltól.
És még egy nagyon bátorító videót hadd linkeljek be: http://www.youtube.com/watch?v=r8OR61p-gbU
Angolul van és kb egy órás. Paul Washer arról tesz bizonyságot, hogyan adta meg mindig Isten a misszióhoz, amire szükség volt.
Nem kételkedek a hitetekben, csak gondoltam, nem árt, ha emlékeztetőül leírom ezeket.
Szeretettel, Idealista
Idealista, az állami támogatások megvonásának semmi köze az üldözésekhez.
Nem is értem mit képzelnek a hívő emberek, hogy az államtól várnak pénzt, kedvezményeket??? Mint állampolgárok kaphatnak persze (joguk), de mint hívők??? Az egyházukra? Jótékonykodásra???
Hajam égnek áll…
Idealista, a cikkben próbáltam két nézőpontból megmutatni a helyzetet. Az állam szempontjából – a deklarált célok alapján – érthetetlen és méltatlan az, amit az evangéliumi kisegyházakkal csinálnak. A mi szempontunkból – az evangélium miatt – viszont még ez is kegyelmet rejt. Azt hittem, ez világos az olvasók előtt.
endi, az államtól nem várunk kedvezményeket. Jogosságot várunk. Például azt, hogy a leadózott pénzből a mi tagjaink ugyanúgy adományozhassanak hitéleti tevékenységekre, mint a többi egyház hívei. Vagy azt, hogy világos jogi kritériumok mentén létezhessünk. Hogy ha egyszer jogállamban élünk, akkor minket se kezeljenek önkényesen. Ha mégis így kezelnek bennünket, azt méltósággal el fogjuk hordozni. De ha szólhatunk, akkor Pál apostolhoz hasonlóan (ApCsel 16,37; 22,25; 23,6; 24,10-21; 26,1-23) mi is élni szeretnénk a jogainkkal – az evangélium szabad terjedése érdekében is (2Tim 2,1-4).
H/5854-as iromány az Egyházkénti elismerés elutasításáról
http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=5854
státusz: „zárószavazásra vár”
dokumentum letölthető a – várhatóan – kívül maradókról:
http://www.parlament.hu/irom39/05854/05854.pdf
és akkor jöhet egy post a szekularizáció létéről, nem létéről, ismérveiről, értelméről (értelmetlenségéről?)
😉
„…tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem…” (Jn 17,23)
– Ez az ige jutott eszembe, miután olvastam ezt a cikket. Valamint az, hogy Nabukadneccart Jeremiás többször is Isten szolgájának nevezi… Lehet, hogy az Úr tervének a része, ami most történik.
Bevallom, egyáltalán nem értem, miért annyira fontos az evangéliumi kisegyházaknak az intézményi önállóság – pontosabban az egymástól való függetlenség. Azt pontosan tudom és értem, hogy mik az ellentétek például a katolikus és a református (vagy bármely más protestáns) felekezet között, de hogy mi az, ami miatt az evangéliumi gyülekezetek nem alkothatnak egységet, azt nem látom tisztán… Tudom, hogy vannak kisebb-nagyobb súrlódások (amik közül párról te is írtál Ádám), de valamilyen laza keret csak megvalósítható volna?
Ami a politikát illeti, be kell látni, hogy az illetékes kormánypárt egy olyan egyházhoz áll közel, amelyik egyedül magát tartja apostolinak. Másrészt, ha feltételezzük, hogy a másik két történelmi egyház vezetői közt akadnak, akik néha bukdácsolnak a hitben járás terén, akkor beláthatjuk, hogy ilyenkor jó megoldásnak tűnhet számukra a konkurencia ellehetetlenítése…
35 ezer hívő már nem éppen kevés (a baptisták nincsenek ennyien) – ennyi ima nem marad megválaszolatlan!
Martonius, sokszor kisebb a teológiai szakadék egy református gyülekezet és egy evangéliumi kisközösség, mint két evangéliumi kisközösség között. A kérdésedet továbbgondolva megkérdezhetnénk azt is: miért nem tud egy egyházat alkotni a református és az evangélikus felekezet? Miért nem egyesülnek a katolikus egyházzal? És a katolikusok miért nem egyesülnek az ortodoxokkal? Hozzájuk pedig miért nem kapcsolódnak a nesztoriánusok és a monofizita koptok?
Szerintem szükség van új struktúrákra, ha az élet azt kívánja. Erről írtam egyszer egy bejegyzést: https://divinity.szabadosadam.hu/?p=1078
Ha az evangéliumi kisegyházak jelentős hányada képes lesz létrehozni egy új ernyőszervezetet, melyet mindegyik a magáénak érez, az nagyon nagy dolog lesz. Most ezen munkálkodunk.
„Idealista, az állami támogatások megvonásának semmi köze az üldözésekhez.”
Hát már hogyne lenne! Ha senki sem kapna, akkor rendben lenne. De ha az egyik nem kap ilyen címen, noha ugyanolyan adófizető állampolgárok alkotta közösség, akkor nincs rendben.
De tudod te ezt, csak nem akarod tudomásul venni.
Kedves Ádám!
Kérlek, ne vedd zokon, amit írtam. Egyáltalán nem akarom elbagatellizálni az evangéliumi irányzatok közti teológiai különbségeket. Csak úgy érzem, hogy ebben a közösségben megvan az a bizonyos evangéliumi rugalmasság, aminek az 500 meg 1000 éve megszilárdult (vagy begyöpösödött) struktúrájú nagy-egyházak már híján vannak…
Úgy tudom, voltak már próbálkozások az idők folyamán az evangélikus és református egyház egységesítésére; a katolikusok is próbálkoznak ilyesmivel, ennek az eredménye a görög és az örmény katolicizmus.
Isten áldja meg az igyekezetetek!