Apák és fiúk
A Tűzfal podcast negyvenharmadik része kicsit rendhagyó, mert ezúttal nem egy harmadik ember könyvéről beszélgetünk, hanem Laci új könyvéről. A Harmat Kiadó által megjelentetett könyv címe: Apák és fiúk, alcíme pedig az, hogy A férfivá válás útján. Szerintem a témája és a megközelítése miatt is vitathatatlanul az év egyik legfontosabb kiadványa, magyar nyelven mindenképpen. A Tűzfalban azt járjuk körbe, hogy Laci miért írta meg a könyvet, én pedig olvasóként hogyan kapcsolódtam a könyvhöz és a témájához. Az eddigi legszemélyesebb epizódunk lett. Megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Adventi liturgiánk
A mostani adventi időszakban Dórámmal egy liturgikus imakönyvet használunk, amit texasi barátainktól kaptunk, teleírva kedves jókívánságokkal. Ez az imakönyv segít ráhangolódni arra, hogy megfelelőképpen imádjuk az Isten Fiát, akinek a megtestesülését ünnepeljük minden Karácsonykor. Ez ugyanis egyáltalán nem mindig sikerül. A liturgia szavakat ad a szánkra, amelyeket időnként nehéz megtalálni önmagunkban, pláne az ünnepi rohanásban. Ezek a szavak most pont úgy mosnak át, ahogy a mindennapi mosakodás, és hasonló rutinszerű elköteleződést is kívánnak. A napi szövegmennyiség elolvasása kb. 20-30 percet vesz igénybe, mert sok elemből áll.
Szabad-e egy kereszténynek politizálni?
Ezen a blogon teológiáról, spiritualitásról és kultúráról írok. Bár a politika valahol mindegyikhez kapcsolódik, és a politikum a valóság fontos területe, az aktuálpolitikai harc sem a motivációim szintjén, sem a gondolkodásomban nem szervezi a cikkeim témáit. Számomra a sorrend a teológiától indul a kultúra irányába, és a bibliai spiritualitás a módja annak, ahogy a kultúrával foglalkozni szeretnék. Amikor a River Rádió és a Manna FM meghívott, hogy vegyek részt egy politikáról szóló beszélgetésben, azon dilemmáztam, hogy vajon közel tudok-e lépni a politikához úgy, hogy közben olyan távolságra is maradjak tőle, amely illeszkedik az elhívásomhoz. (Hogy ez miért dilemma, az kiderül a kétrészes interjúból.) Végül elfogadtam a meghívást és utólag sem bántam meg, mert a műsorvezetők (Majoros Szidónia és Novák András) pont arra a szintre lőtték be a kérdéseiket, ahol én is szívesen együtt gondolkodtam velük. A két részt itt lehet visszahallgatni:
Sic transit gloria mundi
Teljesen megdöbbentem a festmény méretein. Csak felnézni lehet rá, és még úgy is hatalmas. Sokáig bámultam a londoni National Gallery falán. Odabilincselt magához, és lassan átköltözött a lelkem virtuális – bár nagyon is valós – képtárába. Ez harmincegy éve volt.
Ünnepi hétköznapok Tíruszban
Nagyon szeretem Az apostolok cselekedeteiben azokat a részleteket, amelyeket Lukács szinte mellékesen illeszt a történethez, mert ezek olyan természetességgel engednek betekintést az első keresztények hétköznapjaiba, ahogyan azok megtörténtek. Pál Jeruzsálembe vezető útja kapcsán Lukács például a következő részletekbe avat be bennünket: „Amikor elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk, másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. Ott találtunk egy Föníciába induló hajót: beszálltunk és elhajóztunk. Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és kikötöttünk Tíruszban, mert a hajó ott tette ki a rakományát. Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.” (ApCsel 21,1-6)
Rövid reflexiók a filozófiai konferencia előadásaira
Érdeklődéssel hallgattam végig (még a helyszínen) a november 23-i Keresztyénség és filozófia konferencia előadásait, és azóta is forgattam magamban, amit aznap az előadótársaimtól hallottam. Az átfogó nagy témáról (kereszténység és filozófia) a bevezető előadásomban elmondottakat gondolom, de az alábbi posztban összeszedtem néhány további rövid reflexiót, ami a többi előadással kapcsolatban fogalmazódott meg bennem. Ezek tényleg rövidek, ráadásul meglehetősen szubjektívek, de talán másnak is segítenek továbbgondolni a felvetéseket.
Jó félelem az istenfélelem?
A Tűzfal podcast negyvenkettedik részében azt a kérdést tesszük föl, hogy vajon az istenfélelem növeli vagy csökkenti-e a szorongást és a félelmet, és hogy van-e egyáltalán helye az újszövetségi hitben. Vagyis az istenfélelemről beszélgetünk. Az új epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK