Máté evangélistától tudjuk, hogy Jézus hordozta a betegségeinket: „Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: ’Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.’” (Mt 8,16-17) Jézus megmutatta, hogy a megváltásban benne van testünk helyreállítása is. Istennek gondja van egész valónkra, Krisztus által úgy váltja meg a kozmoszt, hogy az új égen és új földön nem lesz többé fájdalom, gyász, jajkiáltás, mert romolhatatlan testünk lesz. Minden egyes csodás gyógyulás ebben a korban annak az eljövendő helyreállításnak az előíze. Pál apostol hangsúlyozza, hogy testünk megváltása reménységre szól (Róm 8,23), de ez nem jelenti azt, hogy ebből a reménységből ne kaphatnánk ízelítőt, hiszen Pál is számos alkalommal Isten eszköze volt emberek fizikai gyógyulásában.
Komoly félreértéshez vezet viszont, ha azt tanítjuk, hogy Jézus ugyanúgy hordozta el a betegségeinket, mint a bűneinket. Különböző körökben sokszor hallottam azt az érvelést, hogy mivel „az ő sebei által gyógyultunk meg” (1Pt 2,24), a gyógyulást bármikor hit által elvehetjük Istentől, ugyanúgy, ahogy a bűneink bocsánatát is. Eszerint mivel Jézus elhordozta a bűneinket, és elhordozta a betegségeinket, bocsánatot is és gyógyulást is nyerünk, ha hittel megunkévá tesszük Krisztus munkáját. Csak meg kell vallanunk, hogy már meggyógyultunk, és a betegség tünetei is el fognak tűnni.
Mi a gond ezzel az érveléssel? Rengeteg gond van vele. Néhányra ezek közül hadd hívjam fel a figyelmet. Először is a bűn erkölcsi kategória, a betegség viszont nem az. A bűnnek van átka, a betegségnek nincsen. Ha ellopom a másik telefonját, azért büntetés jár. Ha torokgyulladásom van, annak mi lehetne a büntetése? Ha ugyanúgy tekintünk a kettőre, vagy a bűn veszíti el erkölcsi jelentését, vagy a betegség kerül az erkölcs (vagyis a vétség) kategóriájába. Jézus átokká lett helyettünk, hogy elhordozza a bűneink büntetését, ezért ha hit által egyesülünk vele, a halála a mi büntetésünk is lesz. A betegségeinket viszont nem ilyen értelemben hordozta Jézus, ezért a gyógyulásunk nem a Krisztusba vetett hitünk automatikus következménye.
Ha a betegséghez ugyanaz a hozzáállásunk, mint a bűnhöz, súlyos pásztorlási és lelkigondozói következményekkel kell számolnunk. Ne csodálkozzunk például, ha egy idő után a betegeken nem könyörülni fogunk a gyülekezetben, hanem vádolni fogjuk őket hitetlenségük miatt. „Azért nem gyógyultál még meg, mert nincs elég hited! Pedig Jézus már meggyógyított, csak a hitetlenséged miatt nem lett a gyógyulás még a tiéd!” Ez a teológia elhordozhatatlan terheket rak az amúgy is súlyos terheket cipelő szerencsétlen testvéreinkre. A gyülekezetben könnyen olyan légkör alakulhat ki, ahol nem egymás terheit hordozzuk, hanem terheinket egymás elől rejtegetjük, nehogy fény derüljön „hitetlenségünkre”. Olyan légkört teremthetünk, melyben mindig pozitívan kell beszélnünk, nehogy megtudják rólunk, hogy problémákkal küszködünk, hiszen az hitetlenségünket tenné nyilvánvalóvá mindenki előtt.
De van még ennél is súlyosabb következmény. Ha azt tanítják nekünk, hogy Jézus ugyanúgy hordozta el a bűneinket, mint a betegségeinket, de azt tapasztaljuk, hogy hitünk ellenére még mindig betegek vagyunk, egy idő után meg fogjuk kérdőjelezni bűneink elvételének a tényét is. Nehéz hosszútávon a valóság ellenére hinni! Ha nem tapasztalunk testi gyógyulást, jogosan merül fel bennünk a kérdés: vajon a bűneink bocsánata is ennyire „valóságos”?
De mi a helyzet az 1 Péter 2,24-gyel, ahol Péter apostol azt állítja, hogy „az ő sebei által gyógyultatok meg”? Múlt időről van szó a mondatban, nem jövő időről!
Ha megvizsgáljuk a kontextust, láthatjuk, hogy a konkrét utalás nem a testi gyógyulásra vonatkozik. A fenti idézetet közvetlenül megelőző mondat a bűn „betegségéről” szól: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk”. Ebben az értelemben gyógyultunk meg sebei által. A gyógyulás nem fizikai gyógyulás, hanem életünk megváltozása, melynek következtében az igazságnak élünk többé, nem a bűnnek. A betegség (pl. lepra, vakság, süketség) a Bibliában gyakori metaforája a belső állapotunknak.
De nem lehet, hogy Péter éppen azt hangsúlyozza itt, hogy a bűnből való megtérés következménye a testi gyógyulás? „Az ő sebei által gyógyultunk meg” – testileg? Nem, nem erről van szó. Péter a következő mondatban világossá teszi, hogy mire gondolt. A 25. versben így folytatja a gondolatmenetet: „Mert [vagyis indoklás következik] olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” A betegség, melyből meggyógyultunk, nem testi baj, hanem a tévelygés állapota, a gyógyulás pedig nem fizikai gyógyulás, hanem a lelkünk pásztorához és gondviselőjéhez való megtérés.
Péter apostol tehát nem tanítja azt, hogy a testi gyógyulás már múlt idő lenne, amit csak hittel el kell vennünk. Ennél sokkal komolyabb és súlyosabb kérdés foglalkoztatja: hogy gyógyulhat meg az életünk a bűnös tévelygés állapotából? A válasza pedig az, hogy Jézus által, aki a bűneinket felvitte a fára, hogy sebei által lelkünk pásztorához térhessünk vissza. Ennek a gyógyulásnak a vége természetesen az lesz, hogy egész valónkban egészségesekké válunk, de a testünk megváltása egyelőre még reménység.
Végül egy kérdés: ha igaz lenne az a teológia, mely szerint a gyógyulást bármikor hittel elvehetjük Istentől, miért nem olvasunk egyetlen utalást sem a Bibliában arról, hogy az apostolok (vagy mások) ezzel bátorították volna a betegeket? Vajon miért azt tanácsolta Pál is Timóteusnak, hogy gyakori gyengélkedésére való tekintettel éljen egy kis borral? Miért nem azt mondta neki, hogy hittel vegye el gyógyulását Istentől, hiszen Jézus sebei által már meggyógyult? Remélem, a fentiek fényében a válasz egyértelmű.
Szia Ádám!
Az első bekezdés tetszik!
Teljesen tisztán én sem látok…de ha akkoriban odamentek a betegek Jézushoz és arra kérték, hogy Jézus gyógyíts meg! és Jézus meggyógyította őket, most ha bárki odamegy Jézushoz hogy Jézus gyógyíts meg! akkor Jézus néha azt mondja, hogy meggyógyítalak, de legtöbbször azt hogy nem, nem akarlak meggyógyítani?! Betegség és bűn más és más kategória. Ez így van! De ettől még nem ilyen egyszerű a dolog…ha valaki ezt összemosná és a meg nem gyógyulásából arra következtetne, hogy nincs bűnbocsánata, akkor ő onnantól a hitét nem az igére alapítja, tehát ennek az embernek ebből az állapotából meg kell térnie, de hitbátorságát arra sem alapíthatja senki, hogy bűnbocsánata tutti hogy van de gyógyulása már nem is biztos… ezzel megint egy elvonatkoztatásra építené a hitét s nem a kijelentett igére, azt hogy mi a viszonya Istennek a gyógyuláshoz, azt az igéből kell meglátni, a gyógyulásba vetett hitünket az igére kell építeni… Pár igehelyet kiexegetáltál s állítod hogy a gyógyulás ritka, ha tényleg ezt állítod… 🙂 de sokkal több bibliai történet, tanítás van a hitről a gyógyulásról, Istennek a szenvedéshez , betegséghez való viszonyáról… Csak arra kérlek, ne kérj, hogy soroljam őket, akkor nem fogom sorlni, mert egyrészt teljesen tisztán mint ahogy az elején írtam nem látok, meg annyira felkészült sem vagyok Bibliaismeretből hogy az esetleges ellenmagyarázatokat én is ellenmagyarázzam…mert hát nem vagyunk egy súlycsoportba (szeretem az összeszedett világos stílusodat és alaposságodat, érződik mögötte a komoly munka és hit). Taqpasztaltam meg hitből való gyógyulásokat az életemben, …és volt hogy bevettem az orvos által írt gyógyszert és meggyógyultam… Istennek adtam hálát akkor is… a hívő ember legyen szabad! Szerintem Isten nélkül nem történik semmi a világon…olyan nincs hogy meggyógyulhatok Isten által de ha úgy döntök akkor nélküle keresem a gyógyulást…ha eltörik a kezem begipszelik ahogy azt kell s a csont összeforr…de ha Isten nem akarná hogy összeforrjon akkor a világ minden orvosa gipszelhetné évekig akkor sem forrna össze…rövidre zárva a dolgot, szerintem te tudnál a szenvedőknek reményt adó tanítást írni a hitből fakadó gyógyulásról… Igére alapított erős tanítást… Isten áldjon meg!
Kedves Csabacz, köszönöm, hogy leírtad a véleményedet! Én is hiszem, hogy Isten gyógyít az orvosok és gyógyszerek által, és Isten gyógyít orvosok és gyógyszerek nélkül is. Nem tagadom a csodás gyógyulásokat, sőt, szeretnék minél többet látni azokból, imádkozni azért, hogy az Úr gyógyítson közöttünk ma is. Azt viszont nem tartom bibliailag alátámaszthatónak, hogy a gyógyulást automatikusan megkaphatnánk, ha mindig elég erős hitünk lenne hozzá.
Ez nagyon jó írás szerintem!
Csabancz, szerintem jó kérdéseket tettél fel! Azonban szerintem a dolog nem ilyen egyszerű. Azt tudjuk, hogy Isten embereken keresztük cselekszik itt a Földön. Ilyen ember volt Jézus is, amíg itt volt. Azonban elment és szerintem a csodatevő erők továbbra is embereken keresztül nyilvánulnak meg. Írja is valahol egyik apostol, hogy van akinek csodatevő erő adatott, van akinek más. Tehát ha valakinek van is hite a gyógyulásra, kell egy ember akinek Isten megadta a csodatevő erőt. Jézus után az apostolokkal is így volt, ők is meggyógyították az embereket, mert kaptak csodatevő erőt. Azonban fontos, nagyon fontos: ez nem azt jelenti hogy csak így működhetnek a csodák. De azt hiszem van valamiféle ilyen logika az egészben.
Tehát szerintem súlyos hiba, ha valakit hitetlenséggel vádolnak, amikor nem gyógyul meg hívő létére. Sőt, még durvább is van: amikor egy ember azt állítja, hogy ő bizony csodatevő erőket kapott és amikor valakit nem tud meggyógyítani akkor ráfogja szegényre hogy ő a hibás, mert hitetlen. Bezzeg ha meggyógyul valaki akkor ez a „szolgáló” úgy gondolja hogy övé a dicsőség (még ha a szájával azt is mondja hogy Istené). Sajnos láttam már ilyet és hallottam is sokat…
Jézus mindenkit meg tudott gyógyítani, akit akart. (Van egy rész amikor azt olvassuk hogy nem tudott csodákat tenni a hitetlenség miatt, de szerintem ott is arról van szó, hogy amúgy megtehette volna.)
Általában nagy a vita a gyógyulás körül a keresztény körökben, én egy két kérdést szeretnék megválaszolatlanul összefoglalni, sok szeretettel és nem a vitáért:
Lukács 13:15-ben
Képmutató, szombat[nap] on nem oldja -é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi -é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolc esztendeje, nem kellett -é feloldani e kötélből szombatnapon?
A betegség által megkötözötteket meg kell -e gyógyítani, fel kell oldozni ahogy a juhokat a jászoltól? Jézus is ezt kérdezi: „…Nem kellet-e? Ma nem kell-e?
Máté 15:25-ben
Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
Vajon Krisztus megdicsőülése után, amiről úgy beszélt Jézus, hogy ez egy jobb korszak, nem a fiak kenyere a gyógyulás?
Hogyan lehet, hogy Jézus egy emberi akaratnak engedve meggyógyított egy embert?
Ez a történet csak egy bizonyság Jézusról, vagy pedig üzenete van-e számunkra akik Isten gyermekei vagyunk?
Márk 5:26 -ben
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
Vajon ez a történet nem mond-e ellent a „gyógyít-ha akar” teológiának? Vajon kezdeményezhetünk-e, kérhetjük- a fiak kenyerét?
Ján 5:6 -ban
Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta [úgy] van; monda néki: Akarsz -é meggyógyulni?
Itt is felvetődik a kérdés: Vajon ez a kérdése Jézusnak csak abban a bizonyos időben és térben szólt csak annak az embernek, vagy pedig Isten minden gyermekének aki betegségben szenved?
Márk 10:48 -ban
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
Volt szó arról, hogy nem szabad erőszakosan akarni a gyógyulást, de vajon ez a történet nem mond-e ennek ellent?
Biztos, hogy nem a vak ember hozzáállása volt a jó a betegséghez?
Nem mi vagyunk azok a tanítványok akik el akarjuk hallgattatni akik a Mi Urunkhoz gyógyulásért kiabálnak, mondván: ” a csodák csak másod és harmadrendűek!” ?
Vajon egyedi eset volt-e Jézus kérdése: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?, vagy pedig nekünk is szól-e ez a csodálatos kérdés?
Máté 8:2 -ben
És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. …. Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
Vajon Jézus akaratkinyilvánítása nem egy végleges hozzáállás, hogy Isten akarata a gyógyulás? Vagy itt is csak egy egyedi esetet látunk?
Ha hívják Jézust ma betegeket gyógyítani vajon ma is ilyen készségesen elmegy, hogy gyógyítson?
Visszhangzik a füleimben, hogy Jézus nem gyógyított meg mindenkit, ez igaz ugyan, de mindenkit, kivétel nélkül meggyógyított aki ezt kérte (sokszor erőszakosan) Tőle.
Mi változott, hogy ma már azt tanítják, hogy ha kéred Tőle a gyógyulást akkor betegen fog elküldeni, amikor ez annyira nem volt jellemző amikor itt járt közöttünk?
Máté 17:16-ban
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem…. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által..
Biztos, hogy most elégedett Jézus azzal, ahogy a betegekkel bánunk?
Ha imádkozunk és nem gyógyulnak meg, akkor ez a szakasz arra tanít minket, hogy ez az ő akarata? Nem arra, hogy eljött az idő, hogy az Egyház elkezdjen könyörögni és böjtölni, hogy ez másként legyen?
Máté 8:16-ban
Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
Ha ez az ószövetségi prófécia a lelki- szellemi gyógyulásról szól, akkor ezt Máté ennek a beteljesedését miért a fizikai gyógyulás csodáiban látta?
Nem lehet-e, hogy minden gyógyulás amit Isten cselekszik nem ugyanúgy ennek a csodálatos próféciának a beteljesedése?
Mikor váltott ez az ige a Máténál még fizikainak értelmezett gyógyulásból spirituális, mentális gyógyulássá, és vajon nem csak egyedül a tradíció az ami ezt összemossa ami áldott reménységünkkel:a feltámadással?
Én a Jézusi gyógyulás más formájában is tudok hinni
Ha meg fogja a kezem és beszélne hozám
Ha rám nézne az erős hitével nagy élménybe lenne részem
Üdv Szabolcs
Sok kérdés után én is kérdeznék.
-Feltűnt-e már neked, hogy az egyházban a gyógyítás teológiát olyanok kapcsolták a megváltás teológiához, akiknél nyilvánvalóan sok beteg gyógyult meg?
-Feltünt-e, hogy az írás azt mondja, hogy nem mindenkinek van gyógyítás ajándéka?
-Feltünte már, hogy sok gyógyulás mindig(esetek legnagyobb részében) olyan emberek által történt, akiknek megvolt ez az ajándék és ők NEM akarták elfogadni azt, hogy nekik megvan másnak pedig nincs meg?
Ezen emberek tisztességes része örök dilemmában volt afelől, hogy igen sokan meggyógyulnak az ő kézrátevésük és imája által, de mégis vannak némelyek akik valamilyen ok folytán nem gyógyúlnak meg, pedig hiszik és vallják ,hogy Jézus az aki képes őket is meggyógyítani..
-Feltűnt-e ,hogy ezek az emberek is tévedtek nem is kicsit annak ellenére, hogy általuk sokan meggyógyultak, csak hogy egy ismert példát hozzak Kenyon teológiája, miszerint mindenki aki felfogja, hogy hatalom adatott a hívőknek a démonok felett és betegségek felett ők maguk is Jézus nyomdokiban járhatnak szabadítás és gyógyítás területén is. Megjegyzem ezt a karizmatikusok jó része is hibásnak tartja, pedig sokáig közkedvelt látás volt. Olykor nem minden a neves ember teológiája,mert saját tapasztalatából nő ki, mely nem feltétlen igaz általánosságban mindenkire.
-Feltünt-e, hogy kezdetben nem tekintették a megváltás hozományának a gyógyulást úgy mint bűnbocsánatot, hanem az 1900-as évek derekán gyúrták össze? Feltünt-e, hogy az írásban a gyógyulások olyan ember avagy emberek által történtek akiknek megadta Isten azt az ajándékot ,hogy gyógyítsanak és Isten kegyelme ilyesformán is velük munkálkodott?
-FEltűnt-e, hogy azok akinek Jézus azt mondja, hogy a te hited megtartott azok közül sokak magát Jézust mint Messiást látták meg?
-Feltűnt-e, hogy némelyiknek a hite csupán annyi volt,hogy Jézushoz tudott fordulni és önmagát hitetlennek nevezte majd az Úr segítségét kérte és az Úr meghallgatta?
-Feltűnt-e már, hogy nem kellett nagyobb hit emberi részről ahhoz, hogy elfogadja Jézust és higgyen abban, hogy Ő megtudja gyógyítani, ma pedig azt állítják, hogy nagyobb hit kell ahhoz, hogy valaki meggyógyuljon mint ahhoz, hogy elfogadja a bűnbocsánatot?
Amikor olvasod a gyógyulásokat emberek könyveiből értsd meg, hogy őket Isten arra használta. Ha megnézed, hogy azok az emberek hogyan kezdték a szolgálatuk , akkor nem úgy, mint ahogy mondják sok sok év elteltével, hanem úgy, mint aki alig akarja elhinni, botorkálósan, önmaguktól függetlenül.Inkább voltak olyanok, mint az az ember, aki azt mondja az Úrnak, légy segítségül a hitetlenségemben, mint olyan, aki azt mondta, hogy nincs se ezüstöm se aranyam azt adom amim van ..kelj fel és járj…Isten kegyelme nem pedig emberi erőlködés függvénye sok dolog így a gyógyulás is. Abban igazad , hogy a helyes látás elengedhetetlen, hiszen ahol nem hiszik, hogy ma lehetséges ott sosem lesz(pl:megszűnés elmélet badarságai)
Márk 16:17 Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Márk 16:18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. De ezek a csodák szentszellem által történnek hiszen megvan irva: Jn 16,7-11
De én az igazat mondom nektek: jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok. És amikor Ő eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek bennem. Igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Áldott napot kivanok mindenkinek! 🙂
„Ilyen állat márpedig nincs!”
Egy anekdota szerint így kiáltott fel valaki a régi állatkertben, amikor meghozták oda az első elefántot.
Gyakran eszembe jut ez a mondat, mert sokszor így érzem magam bizonyos helyzetekben. Engedjetek meg magyarázatul egy átlagosnál személyesebb hangú bejegyzést a témában.
Sok drága testvér számára ugyanis olyan, mint én, nem létezik. Illetve inkább úgy mondanám: nem értelmezhető. Nem illek bele egyik gyógyulási csoda fiókba sem.
Nem részletezem nagyon, de néhány évvel ezelőtt átestem egy héten belül két szívsebészeti műtéten, aminél a második életben maradási esélye kevesebb volt, mint tíz százalék. Isten úgy döntött, hogy ezen az oldalon ébredjek.
A betegségből akut fázisából visszahoztak, és a felépülésem valódi csoda volt, de az alapbetegségből, hogy gyenge a főér fala, mint egy régi öntözőcső, ami bármikor kipukkadhat, nem gyógyultam meg. Ma úgy élek, mint a zsidó nép a pusztában, hogy negyven év alatt sem vásott el rajtuk a ruha. Engem is így tart az Isten. Messze jobban vagyok, mint a leleteim. És ez ne lenne csoda?
De akkor a „hit által meggyógyult , hit által átvette” dologgal mi is van? Volt/van hitem, vagy nem? (Megjegyzem, sokat tudnék mesélni arról az időszakról, de a hithős nem én voltam, legfeljebb a barátaim, akik Jézus lába elé vittek.) Szóval a gyógyulást most átvettem, vagy nem?
Két babát elvesztettünk, mielőtt az első lányunk megszületett. Van egy papírom vele is, arról, hogy megindult vetélés, menjek vissza, ha rosszabbul vagyok. Szülni mentem vissza. Csoda… Hiszek a csodákban. Sok-sok csodát átéltem azóta is.
De a legmagányosabb dolog olyan gyülekezetben nagybetegnek vagy haldoklónak lenni, ahol a „nem hitt ELÉGGÉ (mustármag…), NEM VETTE ÁT” szólamokkal gyötrik a betegségtől már amúgy is épp eléggé szenvedőt.
Nem hiszem, hogy ez lenne a jézusi irgalmasság.
MINDEN betegért, MINDIG imádkozom. A családomban, a praxisomban.
De a titkok Istenéi, a teljes gyógyulás pedig majd a Jordán túloldalán lesz teljesen a miénk…
Kedves hozzászólók Úgy látom hogy többen nem értettétek meg Ádám a posztját. Nem A hit általi gyógyulás ellen ragadott tollat, hanem azt írta le hogy amíg az evangélium szerint a bűnbocsánat garantàltan benne van a csomagban, a testi gyógyulás az nem biztos, a kettő nem egyenrangú része az evangéliumnak.