Fennmaradt a Talmudban a Jézus elleni eredeti vádirat?

2011 ápr. 21. | Divinity, Exegézis, Tudomány | 7 hozzászólás

A cambridge-i Tyndale House egy árverésen nemrég hozzájutott az ún. Müncheni Talmud egyik ritka facsimile kiadásához. A Müncheni Talmud a Babilóniai Talmud legrégibb fennmaradt kiadása, valamikor 1342-ben vetették papírra, és mindössze négyszáz utánnyomott példány van belőle. Azért különösen értékes, mert a későbbi nyomtatott változatokból kimaradtak bizonyos részletek, melyeket a Müncheni Talmud még tartalmaz. Ezek a részletek elsősorban Jézusra vonatkoznak. A Tyndale House rabbinikus irodalommal foglalkozó kutatóprofesszora, David Instone-Brewer érdekes tanulmányt közölt az egyik ilyen részlettel kapcsolatban. A Tyndale House nemrég néhány perces kisfilmet is készített, melyben Instone-Brewer Peter J. Williams-nek magyarázza a Müncheni Talmud Jézusra vonatkozó részletének jelentőségét. Nem kizárt, hogy Jézus kivégzésével kapcsolatban az egyik legrégibb hagyományról van szó, mely az evangéliumoktól függetlenül – ráadásul a vádlók oldaláról – erősíti meg az evangéliumok beszámolóját.

A bSan 43a (a Babilóniai Talmud Sanhedrin nevű traktátusának 43a verse) utalást tesz Yeshu Ha-Nocri személyére, vagyis a názáreti Jézusra. A Müncheni Talmud szövegében félig ki van törölve ez a részlet, de számítógépes technikával könnyen helyreállítható az elhalványított bekezdés. A törlés pápai rendelkezés volt: a Talmud Jézusra utaló mondatait el kellett távolítani a zsidók szent könyveiből, mert nyilvánvalóan más szempontból közelítettek Jézus személyéhez, mint a hivatalos egyházi állásfoglalás. Számunkra azonban éppen azért érdekes a zsidó szöveg, mert valószínűleg az evangéliumoktól független hagyományt tartalmaz Jézussal kapcsolatban.

A bSan 43a így szól: „A pészach estéjén felakasztották Yeshu Ha-Nocrit. Előtte negyven napig hírnök ment ki: ’Yeshu Ha-Nocrit meg fogják kövezni varázslásért, félrevezetésért, és mert Izráelt bálványimádásra csábította. Ha valakit tud valamit a védelmében, az jöjjön és nyilvánosan mondja el.’ De senki sem jött a védelmére, ezért felakasztották a pészach estéjén.” Instone-Brewer professzor szerint nagyon régi szöveghagyományról van szó, mely nem csak a Misna idejére visz bennünket vissza (Kr. u. 200-ig), hanem egyenesen abba az időbe, amikor Jézust kivégezték. Instone-Brewer amellett érvel, hogy a Talmudban található szöveg eredeti magja annak a tárgyalásnak a vádirata lehet, melyen Jézust halálra ítélték, máskülönben miért maradt volna benne a zsidók hagyományában ez a számukra különösen kellemetlen beszámoló.

Hogy a zsidók számára kellemetlen volt a beszámoló, az kiderül abból, hogy úgy tűnik, a szöveg különböző korrekciókon ment át valamikor a 2-3. században. Az eredeti mag érintetlen maradt, csak hozzáillesztettek néhány gondolatot. Ez jellemző a Talmudra, hiszen a zsidó rabbik nagy tisztelettel viseltettek a rájuk hagyományozott szövegek iránt, viszont nem ritkán kiegészítésekkel látták el a számukra félreérthetőnek vagy félrevezetőnek látszó mondatokat. Instone-Brewer összehasonlító szövegelemzés révén a Jézusra vonatkozó beszámoló magját így rekonstruálja: „A pészach estéjén felakasztották Yeshu Ha-Nocrit… varázslásért… és mert Izráelt bálványimádásra csábította.” A többi részlet későbbi betoldás a szövegbe. Mindegyik betoldott szó és mondat valamilyen magyarázatot ad az eredeti szöveg azon pontjaira, melyek a 2-3. századi rabbikat zavarba ejtették. Mely részletekről van szó?

Instone-Brewer szerint az egyik nehézséget az jelentette, hogy Yeshu Ha-Nocrit a pészach estéjén végezték ki, de a pészach előtt már nem volt illendő mással foglalkozni, mint a készülődéssel. A pészach előtti nap a kovásztalanítás napja volt, amikor a zsidók nem végeztek munkát. Az első században ez még nem volt annyira szigorú szabály, de a jeruzsálemi templom lerombolása után központi kérdéssé vált a rabbik között, akik arra a konszenzusos véleményre jutottak, hogy közvetlenül a pészach előtt már nem szabad semmi mással foglalkozni. Egy pészach előtti tárgyalás tehát nem igazán vetett jó fényt a Jézus elítélésében közreműködő zsidó vezetőkre. Ha viszont egy elnyújtott kegyelmi időszak legeslegutolsó időpontjára kitolt tárgyalásnak láttatják, akkor a zsidó vezetők eljárása elfogadhatóvá válik. A zsidó törvények harminc napos időtartamot engedélyeztek arra, hogy tanúk álljanak elő a vádlott védelmében. A javított szöveg Yeshu Ha-Nocri esetében nem csak garantálja ezt az időszakot, de ráadásul negyven napra tágítja, azt sugalva, hogy a korabeli zsidó vezetőket különösen nagy jóindulat vezérelte. Ez magyarázza a küldöttek kiküldéséről szóló részletet.

A másik gondot az jelentette a Jézussal kapcsolatos hagyományban, hogy ha Jézus valóban bálványimádásba vitte Izráelt, ahogy a szöveg állítja, akkor a Tóra szerinti büntetés a megkövezés lett volna, nem a felakasztás (a felakasztás a zsidók szóhasználatában a keresztrefeszítést is magában foglalta). A Müncheni Talmudban található szöveg eleje is és vége is felakasztásról beszél, de van közben egy utalás megkövezésre. Instone-Brewer szerint ez egyértelműen későbbi betoldás, mely azt hivatott hangsúlyozni, hogy a templom lerombolása előtt a zsidók kezében a ténylegesnél komolyabb önkormányzati lehetőségek voltak, és éltek is ezzel, mégpedig a Tóra útmutatása szerint.

A harmadik probléma a szövegben a varázslás vádja volt. A varázslás szó a zsidók szemében nem megtévesztést és csalást, hanem ördögi erővel végrehajtott csodákat jelölt. Vagyis a szöveg szerint Jézussal kapcsolatban az volt a vád, hogy a csodáit ördögi erővel hajtotta végre, nem az, hogy csaló lett volna. A csalás is ismert jelenség volt a zsidók körében, de eredetileg nem megtévesztéssel vádolták Jézust, hanem varázslással, mágiával. A későbbi rabbik úgy tudtak bizonytalanságot kelteni Jézus csodáival szemben, hogy beszúrtak egy magyarázó megjegyzést a varázslás szó után („félrevezetésért”). Jézus varázslása valójában tehát „félrevezetés” volt, ami inkább csalásra utal, nem valódi csodákra. Az eredeti szöveget semmiképpen nem csonkították volna meg, mert a hagyomány sokkal erősebb volt annál, hogy ezt meg merték volna tenni, emiatt a varázslás szó benn maradt a mondatban és bekerült a Talmudba is. A magyarázó megjegyzéssel viszont kételyt tudtak elhinteni Jézus csodáinak a valódiságával kapcsolatban.

Instone-Brewer tanulmányára azért érdemes odafigyelni, mert ha igaza van, akkor az evangéliumoktól független zsidó forrás is utal Yeshu Ha-Nocri, vagyis a názáreti Jézus halálára. Ez a forrás ráadásul megerősíti az evangéliumok tanúságtételét, hogy a kivégzés a pészach estéjén történt, valamint hogy Jézus a halálakor egy fán függött. Jusztinosz már a második században megemlíti, hogy voltak olyanok, akik szerint Jézus „szemfényvesztő, mágiát űz”, és akik „arra vetemedtek, hogy népámító mágusnak tartották” őt (Párbeszéd a zsidó Trifónnal, 69.7). Instone-Brewer tanulmánya arra mutat rá, hogy ezt a korai zsidó vélekedést a Müncheni Talmud is alátámasztja. Ha Instone-Brewer érvei helyesek, Jézus kivégzését tehát a vádlók oldaláról is eredeti bizonyítékok erősítik meg.

7 hozzászólás

  1. berci

    Viszont, ha a Talmudba kerülhettek “szépészeti” finomítások, javítgatások, mi a biztosítéka annak, hogy ugyanezt nem játszották már el az Ószövetséggel is? A szövegtisztázások közül ismert a maszoréta munka, de vajon nem történtek, történhettek hasonlók korábban is? Nem adhat egy-egy ilyen szövegszépészeti beavatkozás alapot a “többforrású” elméletnek?

  2. Szabados Ádám

    A Talmudról van szó, mely köztudottan a rabbiknak a Misna szövegéhez kapcsolódó elmélkedéseit tartalmazza. Itt éppen a kiegészítés volt a lényeg, és ezt mindig úgy tették, hogy az atyák hagyománya, melyet a Misna és a tannaitikus szövegek képeztek (Kr. u. legkésőbb 200-ból), semmiképpen ne sérüljön. Legtöbbször az áthagyományozott mondatok után tették hozzá a magyarázó kiegészítéseket, de néha magába az áthagyományozott mondatba is beleszőtték azokat.

    De ez egészen más műfaj, mint a Tanakh (ÓSZ) áthagyományozása. Ott ilyenről szó se lehetett! Egyébként éppen a qumrani tekercsek bizonyítják, hogy nem is történt ilyen, hiszen a qumrani tekercsek között a Tanakh könyvei is megtalálhatók, és ezek sokszáz évvel a legkorábbi maszoréta szöveg előtti szövegek. A maszoréták munkája tehát egészen lenyűgöző!

  3. endi

    Mit jelent a “Ha-Nocri”?

  4. Szabados Ádám

    Yeshu Ha-Nocri = Jézus a názáreti = a názáreti Jézus. Második bekezdés: “utalást tesz Yeshu Ha-Nocri személyére, vagyis a názáreti Jézusra”.

  5. Chaby D.

    Szia, -> koszi az irasert, igazan erdekes perspectiva (-:
    Ket eszrevetelt szeretnek tenni.
    1. felakasztas nem volt (a mai ertelmeben vett), hanem megfolytasrol beszel a KONYV.. maga a felakasztas elrententes es megfelemlites cellal a tobbiek szamara, gyakorta napokig logtak az aldozatok.. a Heberek eseteben ez teljesen kizart, a tisztatalansag torvenyei miatt.. ti. a halottat a leheto legrovidebb idon belul temetni kell!
    2. mint ‘kereszthalal’ akkoriban nem letezett. Egyszeruen egy colopre kotottek fel a delikvenst, aki azon lelte halalat, sok esetben napokkal kesobb… de ez a halalnem sem ismeretes a KONYV lapjairol…. a mar ismertetett erv alapjan…

    Mind a megkovezes, mint a megfolytas altali halal ervenyben volt, de a vegsokig kerultek ezen buntetesek kiszabasat, noha Yesu valoban sulyosan vetkezett, amiert egyertelmuen az ‘irtassek ki’ buntetes dukalt.. ti. hogy a Synhedrion-nak kotelessege volt minden lehetoseget figyelembe venni, es/ha csak egy egeszen kicsi ketely is felmerult, akkor az itelet mar nem volt vegrehajthato.. gyakorlatilag noha a KONYV sok esetben rendelkezik a legszigorubb buntetesrol, annak kiaszabasara meglepoen ritkan kerult csak sor… mig mas nepeknel bizony igen csak olcso volt az emberelet, nem ugy az Israelitak eseteeben…

  6. Szabados Ádám

    Kedves Chaby D.,

    a kivégzést a rómaiak hajtották végre. Ők gyakran alkalmazták a keresztrefeszítést, annak sokféle formájában.

    A témával kapcsolatban ajánlom volt professzorom alapos tanulmányát: Ancient Jewish and Christian Perceptions of Crucifiction.

  7. AleCow

    “Ez a forrás ráadásul megerősíti az evangéliumok tanúságtételét, hogy a kivégzés a pészach estéjén történt, valamint hogy Jézus a halálakor egy fán függött.”
    Igen, de csak azt, mert “A pészach estéjén felakasztották Yeshu Ha-Nocrit. Előtte negyven napig hírnök ment ki: ’Yeshu Ha-Nocrit meg fogják kövezni varázslásért, félrevezetésért, és mert Izráelt bálványimádásra csábította. Ha valakit tud valamit a védelmében, az jöjjön és nyilvánosan mondja el.’ ”
    ami azt jelenti, hogy Jézust halála előtt minimum 40 nappal már elítélték, így az evangéliumok Jézus utolsó napjairól szóló része pl. utolsó vacsora, Jézust halála előtt kevesebb mint 24 órával fogták el, stb. nincs a Talmud által is alátámasztva.
    Ezért én a magam számára (és csak a magam számára) a Talmudban található Jézusra utaló részeket így summázom:
    Jézus a zsidó vallási vezetők szemszögéből egy veszélyes prédikátor volt, aki bálványimádásra csábított (jut eszembe! ezt mi módon követte el a Talmud szerint?), varázsolt és magát prófétaként állította. Ezért halálra ítélték és kivégezték.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK