Üdvözlöm a „Decemberi állásfoglalás” által szorgalmazott színvallást

2021 dec. 4. | Divinity, Közösség, Spiritualitás, Teológia | 10 hozzászólás

Monostori Tibor történész újabb akciója az ún. „Decemberi állásfoglalás a Biblia védelmében”. A bevezetőből és a címből is kiderül, hogy ez az akció reakció a Magyarországi Evangélikus Egyházban szolgálók által kiadott „Novemberi állásfoglalás” c. dokumentumra, amelyet az elmúlt hetekben ezres nagyságrendben írtak alá mindenféle felekezetből azok, akik az LMBTQ-témákban a magyar egyházak egyértelmű bibliai állásfoglalását várják. Én magam is aláírtam a „Novemberi állásfoglalás”-t, mert egyetértek lényegi üzenetével és céljával, az evangélium védelmével. Ezzel szemben Monostori Tibor újabban egészen nyíltan és türelmetlenül szorgalmazza, hogy a keresztények vagy tegyék magukévá a „melegházassággal” kapcsolatos progresszív álláspontot, vagy legalább azok vállalják ezt fel végre nyíltan, akik titokban egyébként egyetértenek vele. Ez a nyilatkozata is egyfajta tetemrehívás.

Üdvözlöm ezt a célt. De mielőtt jobban kifejtem, miért, szeretnék egy dicséretet visszaadni a szerzőnek, amit korábban én kaptam tőle: a mostani trollkodása kifejezetten elegáns. A „Decemberi állásfoglalás” ügyes fricska, a szöveg pontjai pedig pont úgy vannak megfogalmazva, hogy egy evangéliumi hívő szíve közepét találják el. Monostori Tibor „az Isten országáért” áll ki, és hát mi is lehetne fontosabb egy evangéliumi hívőnek? Utána minden pont a Krisztus-szerető lélek ütőerét érinti meg, mert úgy kezdődik: „Imádságos szívvel…” Sőt, először „az LMBTQI+ közösség tagjait” szólítja meg, ami egy olyan mozgalom számára, amely a missziót léte lényegének tekinti (ilyen az evangéliumi kereszténység), egyenesen lefegyverző. Az evangéliumi olvasó ösztönös önvizsgálatot is tart, hiszen a „Novemberi állásfoglalás”-ban nincsenek megszólítva az érintettek, ő viszont ezt megteszi. Bravó!

Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az állásfoglalás 2. pontjában Monostori Tibor ismét a keresztény pásztorokat szólítja fel nézeteik megváltoztatására, vagy inkább felvállalására. Ezt írja: „Imádságos szívvel kérjük a különböző felekezetekhez tartozó papokat és lelkipásztorokat, hogy áldjátok meg, kezdjétek el megáldani az LMBTQI+-emberek szeretetkapcsolatát. Nincs okotok tovább várni.” (Az „áldás” és a „szeretet” szó használata itt megint elegáns vágás, csak már ismerjük, és tudjuk, hogy a penge mérgezett.) A volt református történész korábban is jelezte már, hogy lemondott rólunk, evangéliumi teológusokról és lelkészekről, be is kerültünk nála az „ultrakonzervatív” dobozba, de nem mondott le arról, hogy rajta és Perintfalvi Ritán kívül végre más nevekkel is bővüljön a progresszív keresztények maroknyi élcsapata. És ezt a célt én is támogatom.

No nem azért, mintha szeretném, hogy ez a tábor növekedjen, hanem azért, mert ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.

Az persze kevésbé elegáns retorikai fogás Monostori Tibor részéről, hogy a Biblia védelméről beszél. Természetesen szó sincs erről. Más írásaiban egyértelművé tette, hogy éppen a Biblia meghaladására buzdít, hiszen az számára korhoz kötött szöveg, amely éppoly alkalmatlan a kultúra fejlődésének lekövetésére, mint ahogy a növekvő kígyó sem hordhatja tovább a régi bőrét. Éppen ez a vita köztünk is, éppen ebben nem akarjuk követni őt. Szerintünk ma is az az evangélium hoz szabadságot és gyógyulást, amit Jézus és az apostolai hirdettek. Monostori Tibor olyan vallást képvisel, amelyben a kereszténység kinőtte, meghaladta saját üzenetét. Az általa szorgalmazott megvilágosodás a progresszív hitekre való áttérésről szól. Hogy ezt milyen szemantikai fogásokkal csomagolja be, igazából lényegtelen. A lényeg az, hogy végre tisztán lássuk, ki mit képvisel. Ezért üdvözlöm ennek az állásfoglalásnak a célját, a színvallást.

 

10 hozzászólás

  1. Fernando

    Ádám, szuperül leleplezed a vonzó retorikába csomagolt szélhámoskodást! Teljesen egyetértek azzal, hogy mindenki oda álljon ahol a szíve van. Mennyivel egyszerűbb lenne minden!

  2. Gergely Erzsébet

    A poszt illusztrálására választott képen látható vasúti váltó ismét mélyen elgondolkodtat. Kis dolog mily nagy változás előidézésére képes. Ennek kapcsán eszembe jutottak az alábbiak is:

    kis kovász (1 Kor. 5:6)
    kicsiny nyelv (Jakab 3:5/a)
    csekély tűz (Jakab 3:5/b

  3. Fernando

    Monostori Tibor írását olvasva nem tudom magamban tartani a véleményemet : rendkívül visszataszító amit művel. 4-es pontja szerint akár Mao Cetung iránymutatásai szerint is élhetünk és úgy is üdvözülhetünk! De akkor Isten fia hiába halt meg! Mert hiszen itt vannak nekünk minden korban az “aktuális szupersztárok” akik a mennybe vezető útra terelnek! Mi ez, ha nem az antikrisztus szelleme?
    Krisztus áldozata örökkévaló, eltörli a korábban elkövetett és a később elkövetett bűnöket is. Nem csak egy távoli, homályos korhoz kötött! Ez az ember nem ért semmit az Evangéliumból! De akkor miért ír? Nem tudom elképzelni, hogy jó szándékból ír.

  4. Benchmark

    Monostori Tibor:

    “Épp ellenkezőleg: mivel a keresztény egyházak a 19-20. században méltatlanná váltak Isten országának elsődleges képviseletére, Isten a mandátumuk jelentős részét elvette tőlük és világi szerveknek adományozta.”

    Tényleg?!

    Mesélj még, te kamionok apostola! 🙂

  5. Cypriánus

    Saját leírása szerint Monostori a ” nyitott teizmus” híve.

    Nyilván egy éretlen és változékony ” isten” -be vetett hit nem vezethet máshoz, mint egy minden gerinc és kiszámíthatóság nélküli vallási nézethalmazhoz, – amit nem neveznék hitnek, semmiféle módon sem.

    Egyrészt nem hit, mert nem személyes kapcsolat az élő Istennel.
    Másrészt nem hit, mert nincsenek keretei.

    Csináljanak egy saját eretnek ” keresztény”- séget, hagyják el az igazit.

    Mivel az Open Theism sokkal durvábban elterjedt, mint a látszat, a történelmi egyházak is jó ha időben észbe kapnak. Hallottam már elvileg ” evangéliumi” református lelkésztől
    is nyílt állásfoglalást e tévtan mellett. Félek kiterjedt probléma mindenhol, – nálunk katolikusoknál is, legfeljebb kevésbé tudatos mint az illető, elvileg protestáns teológiai szakértő.

    Ez a tévtan szerintem rendkívül veszélyes . Látjuk a gyümölcseit: ezek mérgező termések.

    Látszatra sokaknak kívánatos a gyümölcs, mert elvileg ” szeretet és tolerancia”, – de halálos mert eltávolít az Élő Istentől, aki a tűz , Ábrahám , Izsák és Jákob Istene, Jézus Krisztus Istene, és nem a filozófusoké és nem az okoskodó progresszíveké.

  6. Szabados Ádám

    Cypriánus, egyetértek.

  7. Tom

    Nyitott teizmus…..korszellem vallási köntösbe bújtatva. Szinkretista eretnekség XXI.századi kiadásban. Szánalmas……és nem véletlenül ,ahol a léc ilyen alacsonyra került ott ellenségnek sem kell nagyon megerőltetni magát. Az ókorban ennél jobban kellett erőlködni …..szinvonalasabb eretnekségek voltak de nem akarok itt reklámot csinálni nekik így hát nem sorolom őket.

  8. Szabados Ádám

    Pont most olvastam.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK