Keresztelő János bejelentette az Isten országa küszöbönálló eljövetelét, a Messiás érkezését, a közeledő szétválasztást és ítéletet. Később azt is meg kellett értenie, hogy a Messiás eljövetele először nem hoz még ítéletet. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17) Ez az Isten jókedvének esztendeje, de még nem a bosszúállása napja. Most azt nézzük meg, hogyan érkezett meg Jézus személyében és szolgálatában az Isten országa. Ez főleg a szinoptikus evangélisták, Máté, Márk és Lukács témája. János is beszélt az Isten országáról, csak ő inkább az örök élet és a világosság szavakkal illette (pl. „múlik a sötétség, és fénylik már az igazi világosság”).

Márk tanítása az Isten országa eljöveteléről

A három szinoptikus közül Márk beszél legkevesebbet az Isten országáról, az ő evangéliumában elsősorban a tettek beszélnek. Jézus tanítása cselekedetekben nyilvánult meg, cselekedetei pedig tanítást tartalmaztak. Azonban Márk is az Isten országa meghirdetésével kezdi Jézus szolgálatának bemutatását: „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,14-15) Ezután rengeteg dolog történik, amelyek kapcsolatban vannak ezzel az üzenettel, az Isten országa közelségével.

Jézus elhív négy tanítványt, hogy kövesse őt (1,16-20). Tisztátalan lelkeket űz ki (1,21-28). Meggyógyítja Péter anyósát (1,29-31). Sokakat meggyógyít és ördögöket űz ki (1,32-39). Meggyógyít egy leprást (1,40-45). Meggyógyít egy bénát (2,1-12). (Márk szerint amikor a béna felkelt, „ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!) Jézus együtt lakomázik ismert bűnösökkel (2,13-17), és hangsúlyozza, hogy valami új jött el benne, mintha a Vőlegény násza zajlanak (2,18-22). Jézus újszerűen értelmezi a törvényt, mert ura a szombatnak (2,23-28). Meggyógyít egy sorvadt kezű embert (3,1-6), majd pogány területről is jönnek hozzá betegek, akiket meggyógyít, a tisztátalan lelkek pedig felismerik, hogy ő az Isten Fia (3,7-12). Elhívja a Tizenkettőt (3,13-19). A rokonságát kivéve mindenhol népszerű (3,20-21). Elmondja, hogy hatalma van megkötözni a Sátánt (3,22-30). Hangsúlyozza, hogy a családja azokból áll, akik cselekszik az akaratát (3,31-35); az Isten országa azonban sokféle reakciót vált ki az emberekből (4,1-20). A tanításai ezzel az országgal vannak kapcsolatban (4,21-34). Jézus demonstrálja, hogy hatalma van a természet felett (4,35-41), a Sátán felett (5,1-20), a halál és a betegségek felett (5,21-43). Számít az emberek hitére (6,1-6), és szolgálatba küldi a tanítványait, hogy tegyék, amit ő (6,7-13).

Az ország, amelynek közeledtét Keresztelő János bejelentette, Jézussal elérkezett. Talán ez is indokolja, hogy Márk a történetnek ezen a pontján beszéli el Keresztelő János halálát. Márk üzenete egyértelmű: a fenti csodás események annak a következményei, hogy betelt az idő, Jézus személyében és szolgálatában elérkezett a János által meghirdetett ország! Ahogy Jézus Jánosnak üzente: a gyógyítások és az ördögök kiűzése mind ennek a jele (Mt 11,4-6).

Máté tanítása az Isten országa eljöveteléről

A Máté 4,12-17 rímel Márk beszámolójára: „Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: »Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.« Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Máté arra mutat rá, hogy Jézus galileai szolgálatában Ézsaiás próféciája teljesedett be. Jézus az Isten országát Zebulon és Naftáli földjén hirdeti és demonstrálja először.

Máté is összeköti az Isten országát a gyógyításokkal: „Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket.” (Mt 4,23-24) „Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.” (Mt 9,35) Máténál a mennyek országa (ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν) az Isten országa (ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ) szinonimája.

Máté arra is rámutat, hogy az Isten országa nem csak közel jött, de valamilyen értelemben el is érkezett. „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok (ἔφθασεν ἐφ᾽ ὑμᾶς) az Isten országa.” (Mt 12,28). Jézust megvádolták, hogy egy emberből démoni erővel űzött ki ördögöt. Ő azonban visszautasítja a vádat: ha ez lenne a helyzet, akkor a Sátán királysága meghasonlana önmagával és összeomlana (Mt 12,25-27). Viszont ha Isten Lelkével tette, az annak a jele, hogy az ország valóban elérkezett! Nem csak az árnyéka vetült a jelenre, de valóságosan meg is jelent. Isten királyi uralmának a jele, hogy Jézus megkötözte a jelen világkorszak urát és fejedelmét, és vele beköszöntött az eljövendő kor. Máté evangéliumában sok egyéb tanítást is látunk az Isten országáról, amelyekre még visszatérünk, most azonban annyit rögzítsünk, hogy Máté szerint Jézusban elérkezett hozzánk a mennyek országa.

Lukács tanítása az Isten országa eljöveteléről

Lukács ugyanúgy a galileai szolgálattal vezeti be Jézus fellépését, mint Máté és Márk, de az Isten országa érkezését a názáreti zsinagógában elhangzottakon keresztül jelenti be. „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: »Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.« Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.” (Lk 4,14-21)

Jézus a zsinagógában az Ézsaiás 61-ből olvasott egy messiási próféciát, és azt magára alkalmazta. Személyében elérkezett az Isten országa, amely evangélium a szegényeknek, szabadulás a foglyoknak, a vakoknak szemük megnyílása, szabadulás a megkínzottaknak és az Úr kedves esztendejének hirdetése. A nyelvezet a szegényeknek örömhírt jelentő zsidó jubileumi évet idézi (3Móz 25), amelyben a földek visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz és a rabszolgákat szabadon bocsátották. A Messiás szolgálatában a vakok szemei is megnyílnak, de mindennek egyben mélyebb, lelki értelme is van. Nem csak adósrabszolgák vagy hadifoglyok kiszabadításáról van szó, és nem is csak fizikai vakság gyógyításáról. Jézus szolgálatában a vakok szemeinek megnyitása, az ördög hatalmából való szabadítás és a gyógyítás az Isten országa eljövetelének jele. Az Isten országa a nagy jubileumi év a világtörténelemben. A názáreti zsinagógában Jézus azt jelentette be, hogy a nagy örömünnep éve megkezdődött.

A tizenkettő kiküldésekor Jézus a saját szolgálatát tanítványain keresztül terjesztette ki egész Izráelre. „Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak. Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, második ruhátok se legyen! Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnan induljatok tovább! Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük. Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.” (Lk 9,1-6)

A tanítványok Jézus meghosszabbított karjaként hirdették Isten országát. „Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. De amikor a sokaság ezt megtudta, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük.” (Lk 9,10-11) A történetben Lukács világossá teszi, ahogy Máté és Márk is, hogy a gyógyulások az Isten országa eljövetelének jelei.

Lukács közvetlenül ezután meséli el a kenyérszaporítás csodáját. „Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk. Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! Így tettek, és leültették valamennyit. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.” (Lk 9,12-17)

Mi volt ennek az értelme? Hogy Jézus megetessen sok éhes embert? Hogy megmutassa, mekkora hatalma van? Hogy bebizonyítsa, hogy ő Isten Fia? Ezek mind szerepet játszhattak a csodában, de a kenyérszaporítás elsődleges értelme más volt. Jézus előizét adta az Isten országa ünnepi lakomájának! Amikor eljön az Isten országa, hatalmas ünneplés és vigasság kezdődik, és az ÚR jelenlétéből senki sem távozik éhesen. „Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím-völgyet.” (Jól 4,18)

Lukács szerint a hetvenkét tanítvány kiküldése is kapcsolatban van az Isten országával. „Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. (…) Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa.” (Lk 10,1.8-11)

Ez ugyanúgy Jézus személyes szolgálatának meghosszabbítása volt, mint a tizenkettő esetében. „Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,17-20) Jézus (és a hetvenkettő) szolgálatán keresztül a Sátán végzetes vereséget szenvedett el. Az Isten országa betört a Sátán birodalmába! „Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.” (Lk 10,23-24)

Jézus szolgálatával valóban egy új kor kezdődött. Az Isten országa betört ebbe a jelenlegi gonosz világba. Még nem vetett véget ennek a világkorszaknak, még nem jött el az ítélet ideje, de előízét adta az eljövendő kornak, amelyben újjá tesz mindent. Jézus első eljövetele óta Jánossal együtt mondhatjuk: „múlik a sötétség, és fénylik már az igazi világosság” (1Jn 2,8). A világ Jézus első eljövetele óta többé már nem ugyanaz. Megkezdődtek az utolsó napok, beköszöntött a jubileumi év, ízelítőt kaptunk abból, amit Isten készít az őt szeretőknek. A világ a gonosz hatalmában van, de betört a fény.