Lesslie Newbigin írja: „Köztudomású, hogy amikor valaki előáll egy olyan új elmélettel, mint amilyen például Kopernikuszé vagy Einsteiné volt, akkor a régi elmélet védelmezői általában éveken át szenvedélyes vitákat folytatnak az új elmélet híveivel. Ez a vita jó ideig eldöntetlennek tűnhet. Egy azonban bizonyos: a tudósok nem fordítanak hátat egy elméletnek csupán azért, mert néhány kísérlet eredménye ellentmondani látszik annak; kizárólag egy jobb elméletért hajlandók a régiről lemondani. Ez különösen szembeötlő a biológia területén. Sok tudós rámutatott már arra, hogy a darwini elmélet, amely az evolúciót véletlenszerű mutációkkal és természetes szelekcióval magyarázza, óriási következetlenségeket és képtelenségeket tartalmaz. A kozmológusok kimutatták, hogy a világmindenség eddigi becsült élettartama az evolúció legelső lépéseinek megtételéhez is kevésnek bizonyult volna. A kövületekben számos ponton mindmáig nem találtak bizonyítékot a fajok közötti átmenetre. Az elméletet cáfolni látszó tények közismertek. De amíg nincs jobb elmélet, marad a régi. Az evolúció elmélete bizonyíthatatlan, s ugyanakkor számos ésszerű érv szól ellene. De mindaddig elfogadott elmélet marad, amíg egy nála elfogadhatóbb el nem foglalja a helyét.” (Evangélium a pluralista társadalomban, Harmat, 2006, 49)
Én is úgy látom, hogy alapvetően erről van szó. És ebben az esetben ezt különösen felerősíti, hogy a kor plauzibilitási struktúráját a naturalizmus filozófiája határozza meg, amely eleve lehetetlennek tart minden nem-naturalista magyarázatot a világ és az élővilág eredetére. A naturalista evolúcióelméletet ugyanaz tartja domináns pozícióban, ami az értelmes tervezettség hipotézisét marginalizálja: a tudományos közösség jelenlegi kapuőreinek világnézete. Fontos megértenünk, hogy ez nem a tudomány jellegzetessége, hanem a felvilágosodás utáni kultúráé, amely a tudományos közösségre is jelentős befolyást gyakorol. (Igen, a tudomány sem mentes a világnézetektől.) Tehát nem arról van szó, hogy a tervezettség hipotézise mellett ne lehetne tudományosan érvelni, vagy hogy az ne lenne érvényes paradigma, vagy hogy ne szólnának mellette akár bivalyerős érvek. Hanem arról van szó, hogy ezt a tudományos közösség legbefolyásosabb része világnézeti okokból ma eleve figyelembe sem veszi. Még csak nem is az a döntő, hogy az intelligens tervezettség hipotézisét a kapuőrök vallásos magyarázatnak tartják, hanem az, hogy éppen az ő világnézetük működik egyfajta vallásos szűrőként, amikor indexre teszi a naturalista világnézetet megkérdőjelező elméleteket, bármennyi empirikus tény tanúskodik is mellettük.
Azonban ha a kozmosznak, a biodiverzitásnak és az élőlényeket felépítő információnak eleve nem lehet oka valamiféle intelligencia, ha magyarázatként csakis a tervezetlen természetes okok vehetők figyelembe, ahogy a naturalizmus megköveteli (ellentétben olyan nagyszerű tudósok feltételezéseivel, mint Kepler, Newton, Pasteur, Maxwell, Einstein, Heisenberg, Planck, Schrödinger, Chain, Compton, Penzias, Eccles, Smalley, Polkinghorne, Südhof stb., a sort hosszan folytathatnánk), akkor a naturalizmus abroncsában vergődő tudós választása vagy az, hogy van egy rossz elmélete, vagy az, hogy nincsen semmilyen. A tudományos közösség nagyobbik része ezért ragaszkodik a darwini paradigmához, annak ellenére, hogy a paradigma tarthatatlansága ma már szinte csak a fanatikusoknak és a közösség elismerésére szomjazó neofitáknak nem nyilvánvaló. Ha ugyanis a tudományos közösség elengedné a darwini elméletet (mint legutóbb például Günther Bechly ismert német paleontológus, vagy David Gelerntner, a Yale Egyetem professzora tette), nem lenne más naturalista magyarázat a sokszínű élővilág létezésére.
És ha a biodiverzitás evolúciós eredetének nyilvános megkérdőjelezése még jó eséllyel kiközösítéssel, meghurcolással, állásvesztéssel és forrásmegvonással is jár, ahogy az számos esetben megtörtént és ma is megtörténik, az átlagtudós inkább nem is piszkálja a paradigmát, helyette publikál valamilyen biztonságosabb területen, és ha szükséges, a lektorok kedvéért beírja a megfelelő helyekre az evolúció, a szelekció vagy a fitness szavakat. A legtöbb kutató egyszerűen csak kutatni akar, lehetőleg nyugalomban, arra a szűk területre fókuszálva, amit vizsgálata tárgyának választott. Ha maga dönthet erről, viszonylag kevés tudós lesz eretnek, mint Lamarck vagy Galilei, különösen ha cserébe neves lapokban publikálhat, van jó egyetemi vagy kutatóintézeti állása, valamint van mellette családja és lakáshitele is. Úgyhogy Darwin elmélete a fajok eredetéről a cáfolatok és képtelenségek ellenére egy ideig még biztosan velünk marad.
„Egyes kérdésekkel kapcsolatban a tudományos érvek mellett a világnézeti hovatartozás is alapvetően meghatározza a véleményalkotást.”
(így fogalmazott a Magyar Bioetikai Társaság elnöke egy riportban – internetről)
„…………. Úgyhogy Darwin elmélete a fajok eredetéről a cáfolatok és képtelenségek ellenére egy ideig még biztosan velünk marad.”
Annál is inkább, mert:
„Az Isten ellen lázadó embernek szüksége volt (és van) a darwinizmusra, mint egy falat kenyérre…..”
írta Győri Gábor, az egyik frappáns kommentjében.
Ezt a cikket, amely a nagy presztízsű Claremont Review-ban jelent meg, feltétlenül ajánlom angolul értőknek. A Yale Egyetem egyik ismert (ezidáig darwinista) tudósa szembenéz a Darwin elméletét (és annak neodarwinista továbbgondolását, a Modern Szintézist) alapjaiban megkérdőjelező tényekkel (elsősorban a molekuláris biológia és a paleontológia területén), és levonja a megfelelő következtetéseket. Nem ő az egyetlen, aki ezt becsületesen megteszi, de az ő megszólalása az egyik legújabb példája a darwini paradigma mély válságának.
https://claremontreviewofbooks.com/giving-up-darwin/
„Ezt a cikket, amely a nagy presztízsű Claremont Review-ban jelent meg, feltétlenül ajánlom angolul értőknek. ………..”
Még az angolul nem, vagy kicsit értők is olvashatják ezt a valóban nagyszerű cikket magyarul, a Google Fordító segítségével. Időráfordítás szükséges, de megéri.
Egy természettudósnak nagyon kell figyelnie arra, hogy az adott tudományos eredményből milyen következtetés vonható le (ennek része az, hogy számításba kell venni az adott kísérleti rendszer korlátait). Nem szabad az eredményeket úgymond túlinterpretálni. Ebből az is következik, hogy masszívan fenntartással kell kezelni, ha egy természettudós filozófiáról vagy ideológiákról kezd beszélni. Darwinnak is jobban kellett volna figyelnie erre. Sok félreértés adódik ebből, és itt ismét eljutunk az evolúció, mint biológiai folyamat vs. Darwinizmus kérdésköréhez, amely fogalmaknak lényegében nem sok köze van egymáshoz.
Az ID kapcsán én azt látom, hogy az inkább egy válasz a Darwinizmusra, tehát egy ideológiára, ezért sorolják rendszeresen a különböző „izmusok” közé, tehát ezt is inkább egy filozófiai irányzatnak tekintik (a kreacionizmushoz, Darwinizmushoz hasonlóan).
Thomas Nagel, az amúgy ateista filozófus írt egy könyvet:Mind & Cosmos: Why the Materialist Neo-Darwinian Conception of Nature is Almost Certainly False címmel.
A szintén ateista Bradley Monton pedig az ID-t (és annak tudományosságát) vette védelmébe:
https://www.amazon.com/Seeking-God-Science-Atheist-Intelligent/dp/1551118637
A problémám az ID-vel, Behével és a hozzájuk hasonló gondolkodókkal a következő. Tegyük fel, hogy találunk a természetben valamit, ami biztosan nem vezethető le a korábbi természeti feltételekből, és a természet ott és akkor működő törvényeiből! Mivel magyarázzuk akkor? Nyilván egy emberen kívüli intelligenciával, Istennel, szellemmel – így az ID. Csakhogy a klasszikus teizmus Istenének semmi oka nem lenne rá, hogy tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségeket hozzon létre a Kozmoszban. Lévén, hogy mindenható, mindentudó és teljesen racionális, ezért nyugodtan elrendezhette volna, hogy a Kozmoszban minden, az ősrobbanástól fogva a természeti törvények szerint alakuljon. Semmi szüksége sem lett volna rá, hogy a naturalista magyarázatok „hézagjaiban” működjön. Tehát ha az ID spekulációi valamit bizonyítanak, akkor az nem a klasszikus teizmus Istene, hanem valamilyen véges szellem.
Az ID hipotézis nem az intelligens ok beazonosításával, hanem annak kimutatásával foglalkozik.
Tegyük fel, hogy leszállunk egy idegen bolygón. A bolygó halott, csak sziklák és homok vannak rajta. Ámde ott van egy McDonalds étterem, teljesen elhagyottan. A legelvakultabb naturalista sem merné azt állítani, hogy a McDonalds a sziklákból és a homokból a természettörvények és a véletlen segítségével valahogy „felépült”. De nem azt gondolnánk, hogy a Kozmosz mindenható teremtője-építője úgy alkotta meg a bolygót, hogy ott legyen McDOnalds étterem. Hanem vagy arra gondolnánk, hogy emberek jártak ott, és ők építették a Mc Donalds-t, vagy arra, hogy egy szellem járt arra, akinek ez volt a hóbortja. Az ami „tervezettnek” tűnik a természetben, csak a „tervezetlenség” háttere előtt tűnik annak – azért, mert olyan okok, folyamatok, és természeti törvények működtek a létrejötte előtt, amelyek nem hozhatták létre „maguktól”. De a világegyetem mindenható alkotója megalkothatta volna a természeti okokat, folyamatokat, és törvényeket úgy, hogy létrehozzák a kérdéses jelenséget, és megmagyarázzák a maga egészében, úgy, hogy ne kelljen természetfeletti magyarázat után kutakodnunk.
Igen. Csak a jelenlegi természeti okok, folyamatok, törvények, amelyekre a darwinizmus hivatkozik, elégtelennek tűnnek magyarázatként. Vagyis van egy McDonalds, és megint nem tudjuk, hogyan lett, csupán azt, hogy az erre adott eddigi magyarázat (miszerint természeti okok, folyamatok, törvények rakták össze) nem működik. Intuitíve amúgy sem tűnt ez valószínűnek, csak nem akartunk Tervezőben gondolkodni, mert akkor sok egyéb kényelmetlen kérdéssel kell bajlódnunk.
Kedves Szalai Miklós,
ennek kapcsán nem hinném, hogy sokkal messzebb tudunk jutni, mint a amit a Prédikátor könyvének harmadik részében olvashatunk: „Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott. Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.” (a Magyar Bibliatársulat 2014-es fordításából)
Vagyis hogy van valamilyen terv és Tervező, de mi nem értjük. De ha ez a terv számunkra érthetetlen – és ráadásul nagyon kegyetlen, ahogy a világból látjuk – akkor miért kellene ezt a tervet és Tervezőt szolgálnunk? „de mivel a világrendet a halál szabályozza, talán az Istennek is az a jobb, ha nem hiszünk benne, hanem minden erőnkkel a halál ellen harcolunk, és sohasem emeljük fel a szemünket afelé az ég felé, ahol ő hallgat…” (Albert Camus)
„……….”de mivel a világrendet a halál szabályozza, talán …….. jobb, ha ………….. minden erőnkkel a halál ellen harcolunk, ……..”
A fentebbi, szándékos kihagyásokkal bemásolt camusi idézetre, az alábbi kérdés merült fel bennem:
Ha a halál által szabályozott világrendhez tartozó ember, aki része a halál által szabályozott világrendnek, minden erejével harcol a halál ellen, vajon melyik lesz a győztes?
Kedves Miklós,
a természetben tapasztalható kegyetlenség valóban sok nehéz kérdést vet fel, ezekkel én magam is igyekeztem megbirkózni néhány cikkben:
Barátságos hely az univerzum?
A Kert, a Templom és a Menny
Sivatag, vadállatok, Jézus
Isten megszelidítése?
De számomra a fő kérdés az, hogy megbízom-e Istenben akkor is, ha nem értem őt. Az evangélium szerint abban mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy egyszülött Fiát adta engesztelő áldozatul a vétkeinkért.
Kedves Erzsi!
A himlő a történelem során többszáz millió áldozatot követelt. Az 1970-es években az egész világon kiirtották.
Világjárványok: Fekete Halál (pestis): 1348-ban: az akkori európai lakosság egyharmada meghal.
Spanyolnátha (1919/20): húszmillió áldozat (egy sokkal nagyobb létszámú emberiségből)
Covid: kb. hárommillió áldozat (egy még sokkal nagyobb létszámú emberiségből)
Az 1950-es években a japán állam bevezetett egy kedves szokást: a száz évet megélt emberek az államtól kaptak egy kis ajándékot és egy pénzösszeget (100 jent).
Néhány éve kénytelenek voltak megszüntetni ezt, mert az 1950-es évekbeli néhány száz emberrel szemben 29 000-en jelentkeztek a díjért.
Az 1914 előtti Magyarországon, ama „boldog békeidőkben” 100 gyermekből hatvan halt meg ötéves kora előtt. Ma, ha egy kisgyerek meghal, az ritka, tragikus esemény, amelyet a család évtizedekig emleget.
Egyre jobban legyőzzük, egyre távolabbra űzzük a halált. A természet tudományos megismerésével és a technika segítségével, meg az emberi szolidaritással, összefogással.
Kedves Ádám! Meg fogom nézni az írásaidat. Köszönöm.
A visszajelzés, továbbá érvelés Miklós jólesik, amit köszönök.
Kedves Miklós,
nem értem, hogy onnan, hogy „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott” hogyan ugrottunk odáig, hogy ” ha ez a terv számunkra érthetetlen”? Már azt sem értem, hogy miféle tervről van szó… de a Prédikátor könyve szerintem nagyon másról íródott…
Az a következő kérdés, a világrendet milyen mélyen szabályozza a halál (erre jó kép a Narnia Kőtáblája … és itt jön képbe a bizalom.
Ami pedig a halál elleni harc camus-i gondolatát illeti, számomra nem tűnik kompatibilisnek a Szentírással (ld. pl. Jn 17,3 és 1Jn 5,20), vagy legalábbis őrülten önhitt ötlet úgy nekifutni a halál elleni harcnak, hogy csak az örök élet forrásából nem kérünk…
Kedves Dzsaszper! Azt nem tudom, hogy a Prédikátor könyve pontosan miről íródott, nem eléggé ismerem sajnos. A te általad idézettekből úgy tűnik: az üzenet az, hogy jó az, hogyha a magunk céljait-terveit keressük – de az Istennek van egy terve a világgal, amely végtelenül bölcs és számunkra felfoghatatlan.
Camus és az én világnézetem a Szentírással valóban nem kompatibilis. Nem is mondtam (Camus sem…), hogy az. Attól volt ateista gondolkodó Camus ( meg én is…anélkül, hogy hozzá akarnám mérni magam), mert nem fogadjuk el a keresztény üzenetet.
Kedves Miklós,
nekem különösen karácsony, nagypéntek és húsvét fényében erős az, hogy Isten terve felfoghatatlan. Lehet, hogy tisztán az intellektuális kiváncsiságunk számára csalódás az a szint, ameddig a részletekbe láthatunk, de azért a terv maga elég jól kirajzolódik.
Ez a csalódás viszont engem mérhetetlenül emlékeztet a tiszta matematika szintjén Gödel és Tarski tételeire… Mert akkor már az elsőrendű logikában a Skolem-aritmetikával bajban vagyunk: számunkra felfoghatatlan…
Pozitívuma a bejegyzésnek, hogy jól rávilágít a probléma összetettségére, hogy itt nem csak egy elméleti kérdésről van szó, hanem létkérdésről is. Fontos tényező, hogy ki rendelkezik az anyagiak fölött. Erről, egy nemrégiben hallott mondat jutott eszembe, ami valahogy így hangzott: egy hazugság ereje a hazugságot terjesztő hatalmától függ.
Isten a világot nem ilyennek teremtette, hanem ilyenné torzult, és ez a puha tudományok talán leggyengébb pontja. Feltételezik, hogy ami van az azért ilyen, mert ilyennek kell lennie, mert nem is lehet más, hiszen az amitől, vagy akitől más lehetne az nem létezik. Az, hogy Isten milyennek teremtette a világot, vagyis hogy mi torzulás és mi nem, és hogy ami torzult az miért úgy torzult ahogy, csak kijelentés által ismerhető meg. Ez pedig olyan kettőn áll a vásár dolog, nem elég ha én akarom, ha én akarom mérni, tapasztalni, mert ha rossz az inditékom, akkor Isten elrejtőzik előlem. Az is kell, hogy amit akarok Isten akarata szerint legyen. Én legalábbis ezt jelenleg így látom.
Kedves Szalai Miklós,
Azt írod: „Attól volt ateista gondolkodó Camus ( meg én is…anélkül, hogy hozzá akarnám mérni magam), mert nem fogadjuk el a keresztény üzenetet.”
Ennek kapcsán felmerült egy kérdés bennem, hogy miért nem fogadjátok el a keresztény üzenetet. Talán téves az ismeretetek róla. A keresztény üzenet a felebaráti szeretetben nyilvánul meg. Szabaddá tesz és nem törvénykezik. Reményt és békességet ad. Megmutatja a jót és leleplezi a rosszat. Létezni hagy és életet ad.
Kedves Zoli,
A kereszténységnek ezekkel a szépségeivel, értékeivel tisztában vagyok. Egy sor ellenérvem van a kereszténységgel szemben viszont – amelyeket itt, ezen a blogon nem tudok kifejteni – de utánanézhetsz az írásaimban.
Kedves Ádám,
azt írod a cikkben, hogy a tervezettség mellett vannak bivalyerős tudományos érvek. Tudnál esetleg említeni egyet, amely még nincs megcáfolva a következő listában?
https://www.talkorigins.org/indexcc/list.html
Köszi
A szintén ateista Bradley Monton pedig az ID-t (és annak tudományosságát) vette védelmébe:
https://www.amazon.com/Seeking-God-Science-Atheist-Intelligent/dp/1551118637
Egy meggyőződéses ateista ember nekem erre ezt válaszolta: „Bradley Monton, a tudományfilozófus és ateista nem védi az „intelligens tervezést”, nem gondolja azt igaznak – úgy véli, hogy az nagy valószínűséggel hamis, ez ki is derül a könyvéből, viszont a címválasztás miatt nagyon szép számban adja el a könyvét, a valláskárosultak is reklámozzák és veszik azt, ő pedig jól él belőle.” Kedves Ádám, te olvastasd a könyvet?
Kedves Emil,
megnéztem a listát, és elolvastam találomra néhány „cáfolatot”. A lista szerintem túlígéri magát. Ezek inkább csak ellenérvek, némelyik annak is gyengécske. De őszintén szólva már a 2006-os kollekció címe is árulkodó: An Index to Creationist Claims (a szerkesztő ez alá suvasztja be az ID tudományos érveit is). Engem ez a fajta darwinista propaganda egy időben kutakodásra ösztönzött, ma már inkább fáraszt, mert az a sok éves tapasztalatom, hogy amikor elkezdek utánanézni az állításoknak és cáfolatoknak, rendre egészen más világ tárul végül elém, mint amit darwinisták elképesztő magabiztossággal elém toltak. A tudomány csúcsán lévők máshogy beszélnek, mint az ilyen darwinista honlapok szerkesztői. Nyitottabban, kíváncsibban, kevesebb dogmatizmussal, többet reflektálva saját előfeltevéseikre és a tudományos közösség viselkedésére. Ezt úgy írom, mint aki a szó általánosan használt értelmében nem vagyok kreacionista. Egyébként ha már kérdezed: számomra a sok érv közül a leginkább meggyőző érv az intelligens tervezettség mellett a nagy mennyiségű, komplex, funkcionálisan specifikus információ léte (ráadásul rendszerszinten, teleologikusan működve) a sejtben.
Ernő,
csak beleolvastam, illetve a könyvről olvastam összefoglalókat, ismertetőket. Bradley Monton természetesen ateista, de amellett érvel (és nem ő az egyetlen ateista, aki ezt elismeri), hogy az ID nem vallásos érvrendszer, hanem tudományos hipotézis, ezért helytelen egyfajta szalonképesebb kreacionizmusnak vagy hasonlónak nevezni. Monton ateistaként is megértette, mi az ID, és ez tiszteletre méltó. Ahogy egyébként rengeteg más magasan képzett tudós és tudományfilozófus is megérti, akik nem feltétlenül azonosulnak az ID következtetéseivel. Számomra nyilvánvaló, hogy az ID érvei tudományosak. Szerintem ezt azok nem ismerik csak el, akik vagy soha nem olvastak egyetlen ID-s könyvet, vagy összekeverik azt a kreacionista irodalommal, vagy elkötelezett, harcos darwinisták, vagy olyan naturalisták, akik a naturalista világnézetet összetévesztik a természettudománnyal.
Kedves Ádám,
azt írod:
számomra a sok érv közül a leginkább meggyőző érv az intelligens tervezettség mellett a nagy mennyiségű, komplex, funkcionálisan specifikus információ léte (ráadásul rendszerszinten, teleologikusan működve) a sejtben.
Két probléma van ezzel,
1) a teleologikus narratíva nem működik mindig, és amikor igen, ott is az emberi gondolkodásunk tükröződik vissza. Könnyebb elmagyarázni, hogy a célja van a dolgoknak, mint levezetni azt, hogy szelekció folytán ez maradt fenn.
2) az evolúció elmélete pontosan ezt a nagy mennyiségű információt magyarázza meg, teremtő nélkül.
még egy gondolat. Az információtartalomra vonatkozó érvre itt a válasz a listában, https://www.talkorigins.org/indexcc/CB/CB102.html
Tömören arról van szó, hogy maga a véletlenszerű mutáció ami a legtöbb információt adja a genetikai kódba, azuán már a szelekción múlik, hogy mit tart meg ebből. Összességében tehát akkor nem tudtál olyan érvet mondani, ami ne lenne megcáfolva. Elfogadom.
Inkább az lenne a tiszteletteljes kérdésem, hogy te el tudsz-e olyan felfedezést, érvet képzelni, ami megingatja a hited az intelligens tervezésben? Elvileg sincs ilyen, vagy van? És ha van, mi lenne az?
Emil,
hadd válaszoljak Ernst Boris Chain fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas biokémikus szavaival:
„Az élet kialakulásának megértéséhez egyetlen elméletre próbáltak ezidáig javaslatot tenni: a Darwin-Wallace féle evolúcióelméletre. Ez nagyon gyöngécske elmélet, annyira súlytalan – többnyire morfológiai-anatómiai természetű – feltevéseken nyugszik, hogy aligha lehet elméletnek nevezni. (…) Inkább hinnék tündérekben, mint egy ilyen vad spekulációban.” (Ronald W. Clark: The Life of Ernst Chain: Penicillin and Beyond. Weidenfeld & Nicolson, 1985, 147-8)
„Azt mondani, hogy élő szervezetek nem maradnak élve, ha nem alkalmasak a túlélésre, közhely, nem pedig tudományos elmélet. Az, amit a 19. század végi pozitivisták és azok követői állítottak, hogy a legalkalmasabb fennmaradása és fejlődése teljes mértékben véletlen mutációk következménye, vagy akár az, hogy a természet mutációk általi próba-szerencse kísérleteket végez, hogy a fennmaradásra alkalmasabb élő szervezeteket alkosson, olyan hipotézisnek tűnik számomra, melyre nincs bizonyíték és összeegyeztethetetlen a tényekkel. Ez a hipotézis szándékosan figyelmen kívül hagyja a teleológiai szándék elvét, mely ott van a biológus szeme előtt, bármerre is néz, akár egy szervezet különböző szerveit kutatja, akár ugyanazon a sejten belül a különböző elemek egymáshoz való viszonyát, vagy akár különböző fajok egymással való kapcsolatát és interakcióját. Ezek a klasszikus evolúcióelméletek nagy mennyiségű összetett és finom tény leegyszerűsítései, megdöbbent, hogy mennyi tudós, milyen hosszú ideje, mennyire kritikátlanul és készségesen nyeli be, bármiféle tiltakozás vagy morgás nélkül.” (Ernst B. Chain: “Social Responsibility and the Scientist in Modern Western Society,” Perspectives in Biology and Medicine, Spring 1971, Vol. 14, No. 3, 367)
Kedves Emil,
„2) az evolúció elmélete pontosan ezt a nagy mennyiségű információt magyarázza meg, teremtő nélkül.”
Ez szép lenne, ha igaz lenne.
A meglévő információ működését, replikálódását és véletlen módosulását írja le, a létrejöttéhez nem sok köze van, magyarázni meg végképp nem tudja.
Érdemes még végiggondolni Polányi Mihály érvét a békáról és a Laplace-démonról.
Kedves Emil!
Egy dolog az evolúció és a mutáció más dolog magának az életnek az eredete vagy keletkezése. Itt jön be a képbe az ,hogy milyen kapcsolat van valaminek a keletkezése és ugyanannyi a dolognak a működése között…….
A mutáció csak egy a sok evolúciós mechanizmus közül ráadásul az elő szervezetek számára inkább káros mint hasznos nemcsak önmagában hanem az elő szervezetek egymás közti és a külső környezettel való viszonyát tekintve is. A mutáció pedig nem az információ felhalmozódását okozza hanem annak éppen az ellenkezőjét. Továbbá a mutációk legnagyobb aránya evolúciós szempontból semlegesnek tekinthető.